Rém bánatos vagyok, mert az épp egy hónapja gyengélkedő FREEBLOG Főoldalán hetekre kint felejtődött egy bejegyzés, ami azóta afféle üzenő füzetté alakult, és ott arról értesültem tegnap este az egyik kommentből, hogy a jó öreg FREEBLOG-ot fenntartó és üzemeltető cég bizony csődbe ment, sajnálatosan.
Nyilván mindenki tudta-sejtette, hogy ilyesmi állhat a háttérben (tájékoztatást persze sose kaptunk semmiről – elvégre mi közünk hozzá, hogy mi lesz az évek óta irkált és imádott blogjainkkal) – de azért mégiscsak rosszul esett most szembesülni a ténnyel, hogy nem csak rémhír és képzelgés, tényleg nagy a baj.

Valahogy én még mindig nem tudom elképzelni, hogy csak úgy eltűnik az életemből az utóbbi hat és fél év… Pedig bizony megtörténhet : nem biztos, hogy fönt hagyják az öreg szervereken mindazt, amivel megteltek az évek során.
Hiába van meg 2006 október közepétől minden bejegyzésem, több helyre gondosan elmentve : azokat már csak én olvasgathatom, ha netán likvidálják a portált, hisz több mint ezer mesét fölpakolni valahova máshova, képekkel együtt, teljesen reménytelen. Elvileg kérhetek exportot (az még állítólag működik), és akkor talán a kommenteket se veszteném el – csakhogy a képeket az export se tudja kezelni. Közel tízezer képet egyenként bevarázsolni a helyére… teljes képtelenség. Ha meghal a FREEBLOG, meghalnak vele a madárkák blogjai – és persze egy kicsit én is.

Örülök, hogy megalkottam ezt az itteni sablont és megnyitottam a tartalék blogot még időben – de azért úgy már nem lesz akkora öröm, ha csak ez marad, az IGAZIAK nélkül. Nehézkes itt a kommentelés, de nehézkesebb a szerkesztés is – pedig most már igazán volt időm hozzászokni. Attól félek, itt sose fogom annyira otthon érezni magam, mint a FREEBLOG-on. Meg hát olyan reménytelen… Egyik percről a másikra eltűnhet ez is majd egyszer, épp úgy, ahogy most a FREEBLOG eltűnni látszik. Legjobb volna talán végleg abbahagyni a firkálást, ha úgyis csak az enyészetnek ír az ember – de hát életformámmá vált a blogolás, és félnék teljesen magamra maradni a madárkákkal. Pedig nincs már kedvem a pötyögéshez egyáltalán.

Úgyhogy a pincurkáimról most nem is mesélek.
Nem illenének szegénykéim ebbe a gyászos hangulatba.

Utólagos megjegyzés :

Ha lejjebb tekersz, és itt jobb oldalon
beírod a FREEBLOG szót a blogom saját keresőjébe,
még jó néhány bejegyzést találhatsz,
amelyekben a FREEBLOG sorsáról esik szó.

(2013)