~ Szerencsére nem rólunk szólnak a rossz hírek, csak a blogunkról ~

Sajnos rossz híreket kaptam tegnap szegény FREEBLOG jövőjéről :
a jelenlegi állapot alighanem csak ideiglenes, és annak köszönhető,
hogy sokan elköltöztek a blogjaikkal,
keletkezett némi üres hely az öreg szervereken.
Így sikerülhetett kijavítani valami hibát,
mi által most lehetségessé vált új bejegyzések írása -
de alapvetően nem változott semmi.
Legalábbis erre lehet következtetni abból,
hogy mindenkit mentésre és menekülésre buzdít a FACEBOOK-on
egy bennfentesnek mondható, vélhetően jól értesült leányzó.
Én a FB-on nem vagyok fönt, kedves barátomtól kaptam az infót.

Igazában sejtettem, hogy ez még nem a végleges föltámadás,
hisz a Főoldalon nem változott semmi :
tavaszi bejegyzések díszelegnek az ajánlóban,
és kint van még az „új alkatrészre várunk” szöveg is.
Mégis örültem a váratlan csodának, hogy írhatok a régi blogomba -
és változatlanul hiszem, hogy előbb-utóbb lesz igazi föltámadás,
nem tűnhet el nyomtalanul a FREEBLOG,
ami fénykorában tényleg a legnagyobb magyar blogszolgáltató volt,
nem csak a fejléc szövege állította ezt, ma már kissé tragikomikusan.

Részemről tényleg csodának és ajándéknak éltem meg a (vélt) föltámadást :
lelkem mélyén valahogy úgy képzeltem,
hogy a régi blogom föléledésével majd visszajön a régi életünk is,
vagy annak legalább egy pici kis darabkája :
előkerülnek a régi olvasók, és talán kommentek is születnek végre,
hisz a FREEBLOG-on sokkal egyszerűbb hozzászólni a mesékhez,
mint a CSIVICSUVI-blogban, a BLOG.HU-n.

Hatalmasat tévedtem, természetesen.
Túlélésért kapálózom egy halott portál halott blogjában,
néhány hasonlóan elszánt és naiv sorstársammal együtt -
a csönd pedig még nagyobb körülöttem, mint a CSIVICSUVI-blogban volt.
Hiába írtam már új mesét a madárkákról, hiába tettem ki róluk tündéri filmeket :
nem néz minket a kutya sem, hisz nem is vagyunk láthatók semmilyen listában,
nem is tudja senki, hogy létezünk.
Aki meg mégis betéved hozzánk, hallgat, mint a sült hal,
még véletlenül sincs véleménye, hiába nincs regisztrációhoz kötve a kommentelés.

Ezt az egyet soha nem voltam képes megérteni :
hogy minek olvas blogot az, aki soha, semmihez nem kíván hozzászólni.
Ha csak úgy betéved, és nem azt találja, amit várt, azt megértem -
de mit kezdjek azzal, aki napi vendég nálam, mégse szólal meg soha ?
Emlékszem, Csipike halálának éjszakáján felbukkant egy lány a részvétével,
és azzal kezdte a mondókáját, hogy évek óta olvas minket.

Még a gyász döbbent sokkjában is hatalmasan feldühödtem,
és legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra,
hogy ha évekig hallgatott, ne jöjjön elő a vérszagra sem.
Persze nem küldtem el – de azóta sem értem ezt a rejtőzködő mentalitást.

Talán tényleg abba kéne hagyni az egészet…
Mindegy, hogy melyik portál : nincs értelme blogot írni kuka olvasóknak.
A régiek mind eltűntek : meghaltak a madárkáik (vagy ők maguk),
átrendeződött az életük, el vannak foglalva, nincs idejük blogokban kvaterkázni.
(És persze tűnt el olyan is, akit én tiltottam ki,
mert a hozzászólásaival a blogomat is lejáratta volna, nem csak saját magát.)

Állítólag az embernek hétévente újra kéne kezdenie az életét…
Pár nap múlva lesz hét éve, hogy elkezdtem írni a BABAGÁJ-BLOG-ot,
ami aztán tökéletesen ki is töltötte az életemet, a főszereplőivel együtt.
Alig vártam, hogy végre nyugdíjas lehessek,
és ne kelljen törődnöm a világon semmi mással, a blogon és a madárkákon kívül.
Aztán még föl se fogtam, el se hittem, hogy tényleg enyém a világ,
máris meghalt Csipike, nem sokkal utána pedig Csupika is.
Az ő halálukat követte a FREEBLOG-é – én meg itt maradtam árván,
pótbloggal és pótmadarakkal, a régi életünk romjain.

Most itt tartunk.
Makacsul nem akarok mást,
makacsul hiszem, hogy lesz még egyszer FREEBLOG,
lesz még egyszer igazi blogom, napi ötven kommenttel, ahogy régen volt -
és lesznek még talán IGAZI madárkáim is, akik pici koruktól vannak velem,
első perctől együtt, ahogy Csipike és Csupika.
(Csak az életem lesz már túl rövid egy újabb bloghoz és újabb párocskához…
De azért álmodozni lehet róla.)

Ezt a bejegyzést beteszem majd mind a két blogba, hisz mindkettőbe illik.
Aki a CSIVICSUVI-ban olvassa, szíveskedjen átsétálni a CSICSU CSALÁD-ba :
csak rá kell kattintani, ott van az elérhetősége jobb oldalon, lent,
a hosszú sárga számláló alatt, a „Madaras blogok” dobozában.

Amíg a FREEBLOG él és működik, ott keressétek az újabb meséket,
mert az a mi igazi blogunk, nem a CSIVICSUVI.
Előbb-utóbb megtörténhet, hogy vissza kell majd térnünk a BLOG.HU-ra
(sőt sajnos szinte bizonyos, hogy így lesz),
de legalább addig hadd éljen a CSICSU CSALÁD, amíg működik a FREEBLOG !

(2013)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :