Na nézzétek, mit talált ki megint
a ház rigolyás úrnője, Csivi Kisasszony !
a ház rigolyás úrnője, Csivi Kisasszony !
Pár napja úgy döntött, hogy a vizecske már a rácsos labdáról se jó,
meg a kakasülő fölötti, vékony kis ágról se jó :
csakis a spárgáról iható, amivel az ágacska rögzítve van a rácshoz.
*
A három madzag közül a két szélső már alaposan szét van cincálva,
meg iváshoz nem is esik csőrre – a középső viszont nagyon is megfelel.
Az újabb, mint a másik kettő, mert Csivike azt gyilkolta meg leghamarabb,
nem olyan rég cseréltem. Igaz, akkor még nem mint itatót, csak mint rágicsát.
Mert eddig nem azért kötöttem millió csomót a rögzítő spárgákra,
hogy minél több vizecske megüljön rajtuk, hanem azért,
mert Csivi Pipi mindig is imádta cincálni a csomókat.
Ez még most is így van, csak közben véletlenül rájött,
hogy a jó kis csomófüzér vízivásra is alkalmas,
jobban megmarad rajta az itóka, mint magán a vékony kis ágon.
Mert idáig leginkább onnan szerették lenyalogatni a vízcsöppeket :
az én dolgom volt ugrani és a kisujjamról csöpögtetni az ágra,
ha Őnagysága jelezte, hogy inni szeretne.
A rácsos labdát ütögeti a kalitka falához,
így rendel magához, ha szomjas.
így rendel magához, ha szomjas.
Csak látnátok a sértett és felháborodott kis képét,
ha nem ugrok elég gyorsan !
ha nem ugrok elég gyorsan !
Elvégre csak nem gondolom komolyan,
hogy ő majd lesétál fenséges lábacskáin az itatóhoz, ha inni kíván ?!
Akkor mire való a személyzet ?
Nekem kutyakötelességem a Nagys’ Asszonyt kiszolgálni,
a vizecskét pedig oda szervírozni, ahova ő éppen mutatja.
Mert mutatja ám, tündéri édesen, félreértések elkerülése végett.
*
Most két vagy három napja már mindig a középső spárgát mutatta.
Nem nagyon örültem neki, mert az a spárga is eléggé szét volt már rágva a végén,
és féltem, hogy Csivike a vízzel együtt benyeli róla a szöszöket is.
Levágni viszont mindig elfelejtettem a veszélyes részt. (Tegnap megtettem.)
Irtó jópofa volt különben, hogy pont ezen a veszélyes részen
(az utolsó csomóból kilógó két kis madzagvégen)
milyen hercigen megültek a vízcsöppek.
*
Ez Csivike nagy találmánya : nekem talán sose jutott volna eszembe
(már csak a vaksi szemem miatt se), hogy pont a spárgáról kell itatni.
De tényleg sokkal jobb, mint a faág : nem gurulnak le róla a cseppek,
gyönyörűen lehet őket szopogatni a csomófüzér teljes hosszában.
*
Sőt !
Ha spárgáról kapja a vizecskét, Csivi Pipi hajlandó lenyalni az ujjamról is.
De csakis akkor, ha az ujjam érintkezik a spárgával,
és úgy lehet tenni, mintha véletlenül érne hozzá ivás közben a csőrével.
Elég épp csak a spárga mellé tartanom az ujjamat : Csivike boldogan lenyalja.
Ha viszont akár fél centivel is arrébb kínálom őt az ujjamról,
nem közvetlenül a spárga mellett, akkor már megijed tőle és nem kéri.
Vicces dolgok ezek...
Csivike önmagának se vallja be, hogy hajlandó inni a kezemről.
Pedig enni rendszeresen eszik a tenyeremből,
az ujjamra pedig minden este puszit ad a búcsúzkodásnál.
De úgy látszik, az ivás az más. Azt még nem meri vállalni “hivatalosan”.
*
Tegnap este keletkezett némi feszültség és búslakodás abból,
hogy Csuvika is szeretett volna a spárgáról inni, de persze a Banya nem engedte.
(Meg abból is, hogy le akartam fényképezni őt a spárga-poharával,
de azt meg pláne nem engedte rusnya boszorkánya, hiába könyörögtem.)
El is határoztam, hogy ma majd kötök további csomókat az ágacskára,
hadd igyon Csuvika is kedvére, mert a spárgáról legalább szívesen iszik.
*
Így is lett.
Ha előbb nem is, de vacsoraosztásnál eszembe jutott,
hogy mit terveztem az este, és kapott az ágacska két újabb madzagot.
A madárkák bent voltak a kalitkában, míg én a csomókkal játszadoztam.
és persze a lehető legtávolabbról, a hátsó sarkokból figyelték gyanakodva,
hogy mit találtam ki már megint, mivel teszem tönkre a lakosztályukat.
Csivilány maradt a gyanakvó tartózkodásnál,
Csuvikámról viszont ismét kiderült,
Csuvikámról viszont ismét kiderült,
hogy alighanem IQ-bajnok a hullámos kategóriában.
Amint kész lettem a kötözgetéssel,
és kezdtem vizecskét csöpögtetni a vadi új csomókra,
Szépséges Hercegem már szedte is a tündér pici lábacskáit,
rohant föl a kakasülőre, mint akit kötélen húznak,
és máris szopogatta a vizet boldogan, sorban az összes madzagról.
*
*
Vagyis Ő Urasága nem csak okos és bátor, de a látásával sem lehet baj
(legalábbis ekkora távolság esetén),
mert pontosan látta és értette, hogy miben mesterkedem és mi azzal a célom.
Csivi Pipi szerencsére sokkal gyávább, mint ő, így volt alkalma kedvére vedelni,
amennyi csak jólesett neki, mert a Banya nem mert utána jönni,
csak a tükrös virág leveléről lövellte felé a gyilkos és féltékeny pillantásokat.
Csuvika viszont annyira el volt ragadtatva a vizes madzagoktól,
hogy nem bánta se Csivike rosszallását, sem a kezemben a fényképezőgépet.
*
Kirepülni viszont ma se repült ki szegénykém.
Két hete kezdtem jelölgetni a madárkák naptárjában
(akkor volt az első nap, hogy nem repült ki egyáltalán),
és bizony szomorú a mérleg : két hét alatt kétszer volt kint Csuvika,
mindkétszer dörgés-villámlás és felhőszakadás idején.
De nem úgy, hogy véletlenül kint érte az eső, hanem úgy,
hogy direkt akkor repült ki, amikor kezdődött az égszakadás-földindulás.
Pedig pici korában mennyire félt a vihartól !
Most meg attól éled föl, úgy látszik.
*
Ezzel szemben Csivike magához tért, hála Istennek :
a múlt héten (vagy mikor) neki is volt két napja (nem egymás után),
amikor nem repült ki egyáltalán, néhányszor pedig kirepült ugyan,
de csak nagyon rövid időre, és naponta csak egyszer.
El nem tudtam képzelni, hogy őt is mi lelte – de akármi volt is, elmúlt.
Ő most pár napja megint sokat ücsörög a mászókán,
még így is, hogy Csuvika sajnos nem követi, egyedül van.
Ma is kint volt vagy négyszer,
és vacsoraosztásig szinte az egész napot kint töltötte.
Tündéri édesen beszélgetnek Csuvikával, a szoba két végéből.
Most már persze nem, mert Csivike is itthon van, lassan megyünk aludni.
*
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Új kommentek