Ugye, mindannyian emlékeztek még gyerekkorotokból az okos lány ősrégi meséjére ? Aki azt kapta a királytól feladatul, bizonyítandó a csavaros eszét, hogy menjen is hozzá meg ne is, köszöntse is őt meg ne is, és vigyen is ajándékot meg ne is. A leányzó természetesen kiállta a próbát, és az én furmányos Csivi Madaram (bár belőle nemigen lesz soha királyné) alighanem az ő dicsőségére ácsingózik, mert egész hasonló feladatot jelölt ki saját magának, pár nappal ezelőtt. Nevezetesen azt, hogy az esti szertartásaink során cseréljen is helyet Csuvikával, meg nem is. Mielőtt tövig rágnátok a körmöcskéiteket, már most elárulom, hogy igenis megoldotta a feladatot – most már csak egy király kéne, aki ezért feleségül vesziHogy értsétek, miről van szó, tisztában kell lennetek a madárkáim helyével a kakasülőn. Mert ugye ott éjszakázik mind a kettő, soha máshol – de ha napközben valamiért hazamennek, akkor is a kakasülőn ücsörögnek a legszívesebben. Mégpedig Csivike mindig a jobb oldalon, Csuvika meg mindig bal felől (szemből nézve).
*
Az éjszakai alvás szempontjából nekem sem egészen mindegy, hogy a saját helyükön maradnak-e a picinyeim, ugyanis ha véletlenül nem, akkor kakivadászattal kell kezdenem reggel a napot, mert Csuvika telepakolja a pottyantmányaival az alatta lévő ülőbotot, Csivike meg a kakasülő visszakunkorodó végét. (Nem azon ül, de oda potyogtat.) Méretre is más a két madárka (Csivi sokkal kisebb), és nem is azonos pózban alszanak : Csivi mindig felém fordul, Csuvi meg háttal alszik, a fal felé. A saját helyükön éjszakázva egy fia potyadék se kerül máshova, csakis a kalitka fenekén lévő kakigyűjtő szalvétára – ám ha helyet cserélnek, akkor előáll az említett helyzet : a lepedő tiszta marad alattuk, viszont a botokon kupacban áll a trutyi. Csuvikának mindegy, hisz ő jó messze trónol a produktumai fölött, ám Csivi szinte benne ül reggelre a saját piszkában : nem is értem, hogy képes elviselni ekkora szégyent a pedáns lelkével. 
Talán pont azért eszelte ki legújabb műsorát, hogy egyszer és mindenkorra véget vessen ennek a méltatlan helyzetnek - de azért úgy, hogy a kecske is jóllakjon, ám a káposzta is megmaradjon. Mivel hogy Csuvika esténkénti elkergetéséről sem szeretne lemondani az én áldott jó lelkületű kis Tündérboszorkányom. De hogyan foglalja el Csuvika helyét úgy, hogy közben mégis a saját térfelén maradjon ? Régi fájdalma szegény Csivikémnek (sőt már Csipikének is az volt), hogy egyszerre sajnos csak egy helyen tud jelen lenni, akármit csinál.Lehet tippelni... Ki mit gondol : mit talált ki Csivi Banya a probléma áthidalására ? Mert persze megoldotta a feladatot – nem tudom, meddig törte rajta azt az okos kis fejét.
Idáig az volt a szokás (már amikor Csivikének éppen kekeckedős hangulata támadt – mert azért ez nincs mindig így), hogy akkor zavarta le Csuvikát a helyéről Őnagysága, amikor én rájuk terítettem az éjszakai takarót. Mivel ez már az utolsó műsorszámunk, utána maradt is a kialakult helyzet, hisz a letakarást követi hamarosan a villanyoltás, és a sötétben már még egy Csivi Banya sem piszkálódik tovább. Viszont igazában ő is jobban szereti a saját, megszokott kis helyét – ám de Csuvika ordítását is szereti, legalább annyira. Ezért kellett olyan megoldáson törnie a fejét, amibe belefér szépen mindkét öröme : Csuvika elüldözése (lehetőleg sírással) meg a saját oldalon való alvás is. 
Csak néztem pár nappal ezelőtt, hogy mi ütött a madaramba : nem várta meg a takarót, hanem már az éjszakai köleskék fölszerelésénél lezavarta a helyéről Csuvikát, és ő kezdett a bal oldalon enni. Azt hittem, véletlen : úgy gondoltam, talán Csuvika kölesfürtje jobban tetszik neki, mint a sajátja. Annak meg csak úgy magamban örültem (és még ekkor sem ismertem föl Boszikám zsenialitását), hogy azért a takaró alatti lelökés is megvolt, így Csivike visszakerült a saját helyére. Másnap már gyanús volt a dolog, harmadnapra pedig teljesen biztos lettem abban, hogy nincs a dupla cserében semmi véletlen : Csivi így találta megoldhatónak a feladatot, hogy Csuvi is le legyen lökve a helyéről, meg neki se kelljen éjszakára a bal oldalon maradnia. Következetesen tartja magát az új módihoz : a kölesosztásnál átül Csuvika helyére, a takaró fölterítésénél meg visszamegy a sajátjára. Így az öröme is dupla, mert Csuvika kétszer repül a botról és kétszer ordít. 
Az én örömöm meg az, hogy reggelre tiszták maradnak az ülőrudak – ám jobban teszem, ha előre soha nem iszom a medve bőrére, mert Boszikám nemigen szereti, ha azt képzelem, hogy belelátok az ő okos fejébe. Tegnapelőtt elkövettem azt a hibát, hogy jókat nevettem Csivike legújabb furmányán, és dicsértem a nagy eszét, mikor még ott ült Csuvika helyén – ám Csivike igen zokon vette, hogy próbálom előre látni a terveit, és juszt se lökte le újra Csuvit. Csak nézett rám vérig sértve, szúrós szemmel – és maradt Csuvika helyén éjjelre. Tegnap már óvakodtam megjegyzést tenni Csivikém legújabb ötletére, így működött is a dolog rendesen : kölesosztásnál megtörtént az első helycsere, letakarásnál a második, hogy visszaálljon az eredeti helyzet. Napok óta így megy – ez már nemigen lehet véletlen.Ha láttok egy királyt, aki pont egy okos lányt keres, feltétlenül küldjétek őt Csivikéhez !
*
*
*
*
(2014)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Új kommentek