Ma Mobilka csörgésére ébredtünk :
nem némítottam el éjszakára, mert nem bíztam a ritkán használt vekkerben.
Tudtam, hogy őrangyallá és beszerző osztaggá avanzsált öcskösöm
érkezik reggel egy újabb túlélő-csomaggal, kértem őt, hogy ugrasszon időben,
hátha a vekkert csak leállítom, és édesdeden szunyókálok tovább.
Mobilkának nem kellemetlen a csörgése,
de azért nagyon örültem, hogy Csuvikát nem a kakasülőn riogatja,
hanem a kis ketrecben, mert este megint ott kötött ki szegénykém.
Ott ha meg is ijed, le is pottyan, nem lesz tőle semmi baja.
De még csak meg sem ijedt – tényleg nagyon derék, bölcs kis madárka.
*
*
Remek volt így az ébresztő, mert szép kényelmesen összeszedegettem magam,
mire szegény öcskös idegurult vidékről. (Nem nagyon vidék, de azért messze van)
Csak remélni merem, hogy nem miattam jött be : lelkére kötöttem,
hogy olyankor vásároljon nekem, ha egyébként is Pesten van dolga.
Nem volt talán még nyolc óra sem (nálunk, mert mi nem álltunk át nyári időre),
és már el is viharzott az én maszkos kis őrangyalom.
A lakásba nem jött be : kezembe nyomta a csomagot, és már itt se volt.
A hatalmas ölelést, ami most megint bennem ragadt, majd megkapja járvány után.
*
Ma tehát az éhhaláltól mentett meg az öcskös
(elfogyott a kenyerem, és extrudáltból hiába van bőven tartalék, az kutyafüle),
tegnap pedig ennél sokkal nagyobb bajból húzott ki, tényleg, mint egy őrangyal.
Telefonált egy recepciós kislány az EXO-PET-ből,
hogy Tamás doktor nem lesz bent jövő csütörtökön, amikorra időpontunk van.
Mehetünk hétfőn vagy kedden délelőtt, ha pedig ez nem jó, akkor húsvét után.
Hát képzelhetitek… mintha a plafon dőlt volna rám !
Az öcskös már elintézte a munkahelyén, hogy kilencedikén szabad legyen –
hogy fogja most elintézni a hatodikát vagy hetedikét ?
Én délelőtt biztos nem tudom elvinni Csuvikát,
további egy hetet pedig nem merek várni, hogy délután mehessünk.
Ki tudja, mi lesz addig azzal a csőröcskével, és főleg ki tudja, mi lesz a vírussal ?
Hátha jön a teljes kijárási tilalom, és akkor végünk van.
*
Az EXO-PET-től türelmet kértem a szervezéshez,
és teljes pánikban, remegő lábakkal hívtam az öcsköst, hogy baj van.
Őt nem vágta földhöz a műsorváltozás : a két nap közül a hétfőt választotta,
hogy ha mégis közbejön valami, legyen még egy pótnapunk is kedden.
Ma már jelentette, hogy sikerült elintéznie, szabad lesz hétfőn, viszi Csuvikát.
Szegény kicsikémnek borzasztó napja lesz,
mert tízre már ott kell lennie a rendelőben,
de akkor nálunk még csak kilenc óra, olyankor szokott ébredezni.
Enni-inni nyilván nem fog reggel hét körül,
étlen-szomjan kell majd kiállnia a rengeteg izgalmat – ráadásul nélkülem.
Bár ez talán nem is baj… hátha tőlem ragad rá a stressz.
Az öcskösben ezer százalékig megbízom (jobban, mint saját magamban),
és tőle csak jókedvet meg bátorságot tanulhat Csuvika.
Úgyhogy három nappal előbb kell drukkolnotok a jövő héten :
nem csütörtökön, hanem hétfőn, és nem késő délután, hanem kora délelőtt.
*
Szegény kicsikém teljesen el van búsulva itt mellettem :
szerintem érzi, hogy valami merénylet készül ellene, csak még nem tudja, mi az.
Ráadásul nagy ügyintézésbe fogtam tegnap, aminek még ma sincs egészen vége,
és az ezzel járó izgatottságomat is alighanem átveszi Csuvika.
*
Tekintettel a vírus-helyzetre, végre rávettem magam,
hogy lépjek valamit a csekkek ügyében, ne kelljen postára hurcolásznom őket.
A neten pénzügyeket intézni továbbra sem vagyok hajlandó,
de odáig már eljutottam, hogy az OTP-vel utaltassam át a díjakat.
Ez is szép teljesítmény tőlem :
a Szomszédasszony évek óta próbált rábeszélni, de sose sikerült neki.
Most viszont bántott, hogy még a csekkekkel is szegény öcsköst terhelem,
és végre fölértem ésszel, hogy ennek nem muszáj így lennie.
*
Nekiveselkedtem hát tegnap délután, hogy akkor most intézkedem.
Nagyon örültem, hogy megtehetem telefonon, nem kellek hozzá személyesen –
ám aztán elég gyorsan kiderült, hogy így se kis munka ezt lebonyolítani.
Ugyanis be kell szereznem bizonyos azonosító számokat minden szolgáltatótól –
és aki nem próbált még szolgáltatókat telefonon elérni, nem is tudja, mi az élet.
Hát én próbáltam – rá is ment a tegnap délután meg a mai délelőtt.
De nagyjából túl vagyok rajta :
a UPC kivételével most már mindenki nélkülem kapja majd a jussát.
A UPC-vel kezdhetek mindent külön és elölről :
az ottani kisasszony nem tudta megadni nekem a szükséges azonosítókat
(amit minden más cég igen és azonnal), pusztán ígéretet kaptam,
hogy pár napon belül visszahív egy kollégája, aki a csoportos befizetéseket intézi.
Pár napon belül !
Mikor én ezt már ma el akartam intézni a bankkal !
El is intéztem, csak a … UPC maradt későbbre, nehogy kipipálhassam a feladatot.
*
Mindenesetre bankos kisasszony se szeretnék lenni.
Ha nem foglalkozott velem kerek egy órát a boldogtalan, akkor egy percet se.
Ment minden szépen a maga útján, egyikünk se rontott el semmit,
de annyi kérdést kell feltennie,
annyi rubrikát kell kitöltenie minden egyes szolgáltatóhoz, hogy az eddig tartott.
A végén már nyeste-vágta fejből az adataimat,
mondtam is neki, hogy még éjjel is velem fog álmodni, annyi idejét elraboltam.
*
Azért majd még holnap is futok egy kört (mert ilyen mazochista vagyok) :
fölhívom újra a szolgáltatókat, és bejelentem nekik, hogy az OTP-re bíztam őket.
Az elején még biztos lesz egy-két malőr, de később majd beindul a verkli,
és én nyugodtan vonulhatok kórházba, temetőbe, akárhova,
a csekkekre soha többé nem lesz gondom.
*
*
*
*
20.03.31.
Új kommentek