Jaj, Kedveskéim.... még a grafomániám is elhagyott ebben a januári tavaszban,
de azért az mégse járja,
hogy a madárkák apró-cseprő cukiságai áldozatul essenek az én punnyadtságomnak.
Úgyhogy ha röviden is, de megpróbálom megörökíteni Csivikém tegnap esti műsorát.
Filmecske is készült róla – remélem, nézhető lesz, bár biztosan sötét,
mert már csak a kislámpák égtek, mikor Őnagyságára rájött a szorgoskodhatnék.
*
*
Elég későn, az esti szertartásaink közben találtam alkalmasnak az időt arra,
hogy kicseréljem a spárgát az itató melletti ülőboton.
Az a spárga eredetileg a botot volt hivatva rögzíteni,
ám ez a funkciója már rég feledésbe merült :
sokkal fontosabb dolga, hogy ellássa munkával sztahanovista tündérkémet.
*
*
Pánik éppen nem tört ki a kalitkában, amikor bevonult oda a spárgával a kezem,
de azért a madárkák fedezékbe vonultak : a bal hátsó sarokbot környékéről,
tisztes távolból figyelték méltatlankodva, hogy mit találtam ki már megint,
mivel merészelem tönkretenni a kalitka rendjét, amibe nem tartozik bele a kezem.
Persze Csivike tudta nagyon is jól, hogy mit csinálok, hisz ő aztán nem lazsál,
átlagosan hetente kétszer kell új madzagot szervíroznom neki, hogy ne unatkozzon.
Magyaráztam is közben végig, hogy mit csinálok,
tündér pici boszorkányom pedig le nem vette a szemét rólam,
követte minden mozdulatomat, és láthatóan alig várta, hogy elkészüljek végre.
*
*
Ami ezután következett, azon mégis meglepődtem, mert ilyen még sose volt :
élmunkás boszorkám AZONNAL rávetette magát az új munkadarabra,
amint kihúztam a kezem a ketrecből, és jelentettem, hogy kész van a spárga.
Most nem sunnyogott, nem lopakodott (pedig azt nagyon édesen tud),
azt se bánta, hogy filmezem : úgy cuppant rá a spárgájára.
mint aki végre vizet talált a sivatagban, hosszú vándorlás után.
Tulajdonképpen csak ennyi a történet lényege : hogy AZONNAL.
Ez az, ami nem jellemző a madárkáimra,
mert ők előbb emésztik egy darabig az újdonságokat,
és többnyire csak később élnek a frissen felkínált lehetőségekkel.
Főleg a madzaggyilkolással, ami elvileg nem megengedett
(hisz más botoknál baj lehet belőle, ha meghal a rögzítő spárga),
és Csivike lehetőleg olyankor szokta megkísérelni, amikor én nem látom.
A filmecskében ehhez képest már nincs is semmi érdekes – de azért csak nézzétek !
Csivike dolgozik, Csuvika meg háborog, hogy meg van csalva a spárgával.
Csivike dolgozik, Csuvika meg háborog, hogy meg van csalva a spárgával.
*
*
Hálából aztán azt kaptam a spárgáért,
hogy Csivike a lefekvésnél nem bosszantotta Csuvikát,
önként a helyére vonult abban a pillanatban, mikor én kézbe vettem az első takarót.
Édes kicsi kincsem !
Pontosan tudta, hogy a spárgát direkt neki kötöztem föl,
és valamilyen módon meg akarta köszönni.
*
hogy Csivike a lefekvésnél nem bosszantotta Csuvikát,
önként a helyére vonult abban a pillanatban, mikor én kézbe vettem az első takarót.
Édes kicsi kincsem !
Pontosan tudta, hogy a spárgát direkt neki kötöztem föl,
és valamilyen módon meg akarta köszönni.
*
*
*
Bónusznak pedig kaptok egy tündéri képet még tavalyról, Szilveszter napjáról.
Hát nem édesek ???
*
Bónusznak pedig kaptok egy tündéri képet még tavalyról, Szilveszter napjáról.
Hát nem édesek ???
*
*
*
*
*
(2018)
*
*
Új kommentek