Na nézzétek, mit talált ki megint az én Tündérboszorkányom !
Fölfedezte az itatóban a medencét, és rögtön bele is vetette magát a habokba.

Még tegnapelőtt este történt a dolog, csak tegnap nem volt alkalmam beszámolni róla. Igazában nem először mártózott meg Csivi az itató edénykében : az újdonság csak az a dologban, hogy átállt végre önkiszolgáló üzemmódba, és rájött, hogy a víz akkor is víz, ha nem a Mami markában van az itató. Ugyanis eddig csak olyankor pancsikált, ha én tartottam neki a medencévé avanzsált itatót. Mikor a helyén lógott, soha nem látogatta fürdés céljából, kizárólag ivásra használta, ahogy elő van írva. Volt ugyan régebben egy másik kis kádja, amit önállóan is gyakran használt, ám az odúcska fölszerelése elvette a kedvenc fürdőkád helyét, máshova tenni pedig sajnos nem lehet, mert sehol se volna jó helyen. Így Csivike medence nélkül maradt, legföljebb a kezemben tartott itatóba vetette bele magát néha, amikor kedve támadt fürödni.

Csak hallgattam tegnapelőtt, hogy vajon mit talált ki megint az én kis ezermester madaram : a hangokra lettem figyelmes, és előbb azt hittem, hogy valamit szór lefelé, a kalitka fenekébe. Hogy a vizet pocskolja szanaszét, az meg se fordult a fejemben, hisz ilyet eddig soha se csinált – legalábbis azóta biztos nem, mióta eltüntettem a kis fehér kádacskáját. De abból valahogy nem is lehetett kilocskolni a vizet, mert mindig csak félig töltöttem, nehogy megfulladjon kis bolondom, ha véletlenül rosszul lép bele.

Nem bírtam rájönni innen a helyemről, hogy mit csinál Csivike, hát fölálltam, hogy megtekintsem közelebbről. Bántam is aztán rögtön, amint fölfogtam a helyzetet, mert azt hittem, a hirtelen fölbukkanásom majd végét veti a strandolási jelenetnek. Hatalmasat tévedtem, szerencsére. Csivike annyira bele volt ájulva az új játékába, hogy füle botját se mozdította a közeledtemre : szerintem észre se vette, hogy ott állok előtte. Mint ahogy nem érzékelte Csuvikája kétségbeesett ordítozását sem.

Csuvicsek fönt trónolt az ágain, és igazában már akkor elkezdte a rémült kiabálást, amikor én még észre se vettem, hogy szokatlan dolgok történnek a kalitkában. Ő nyilván pontosan látta, hogy mit művel Csivike, és pánikba is esett rögtön rendesen, mert szegénykém meg van győződve róla, hogy a víz egy életveszélyes valami, amit kerülni kell, mint a pestist. Nem tudom, általánosságban mennyire jellemző ez a hullámos hímekre, de hogy nálam pont ilyen volt Csupika is, az biztos. Őmellette is mindig csak Csipike fürdött (sokkal gyakrabban, mint most Csivike), és Csupikám is pontosan ugyanúgy kétségbe tudott esni, ha asszonykáját az itatóban pancsikálni látta, mint most a kajla kis Csuvicsek. Valamiért az én fiacskáim irtóznak a víztől.

Csuvika rémülete csak fokozódott attól, hogy én fölálltam (és eltakartam előle a kalitkát), sőt még a fényképezőgépet is előkaptam gyorsan. Eszét vesztve küldte a vészjeleket Csivikének, hogy térjen már észhez, nem elég, hogy vizes lesz, még ráadásul villog rá a vaku is mindjárt, ha nem vigyáz. De Csivinek aztán mondhatta ! Nem látott és nem hallott semmit az én kis szárnyas sellőcském : azt se tudta, hogy örüljön a frissen fölfedezett játékának ! Ki-be ugrándozott a csöppnyi medencéből, próbálgatta, hogyan hajtogassa bele magát, hogy minél több alkatrésze beleférjen. Hogy mit szól mindehhez a világ, és benne konkrétan Csuvika, az a legkevésbé sem érdekelte, annyira el volt ragadtatva a vizecskéjétől meg a szobai strand örömétől.

A vakut illetően különben sem lett igaza Csuvikának : nem képeket csináltam, hanem filmecskéket, pont azért, hogy a villogással ne riasszam el Csivikét a medencétől. Bár lehet, hogy még azt se vette volna észre, annyira bele volt merülve a magányos játékba. A képek azért is ilyen ócskák, mert a filmekből szedegettem ki őket, ahogy sikerült. Az mindenesetre látszik rajtuk, hogy igencsak vígan ment itt a füröszke.

Ehhez képest a többi hírünk igazán nem is méltó az említésre – de azért elmondom, hogy a kakasülő fölötti kis venyigedarab most már szinte teljes hosszában meg van rágcsálva belülről, sőt úgy látom, már a külső oldalát is megkóstolgatta valaki. Csak győzzék majd a szőlősgazda és földbirtokos barátaink szállítani az utánpótlást !

Lassan talán a bodzaágnak is van esélye az elfogadásra, ugyanis ma Csivi Kisasszony kegyetlenül leverte szegény Csuvi Urat a mászókán a kötélhintáról, ami mostanában Csuvicsek legkedvesebb ülőkéje, és onnan kezdett barátkozni az új bodzaággal, ami láthatóan igen fölkeltette az érdeklődését. A barátkozásnak persze én vetettem véget a vakuval, mert megint nem bírtam ki, hogy ne lőjek egy-két képet a napok óta vágyott pillanatokról. Csivilány egy ideig tűrte, de aztán mégiscsak megsértődött, és följebb mászott egy emelettel a mászókán, tollászkodni. Mindig tudja pontosan a kis disznó, hogy mit szeretnék fényképezni, és ha elege van belőlem, juszt se azt csinálja, ami az én számomra érdekes lehet. Nehogy már azt higgye egy ilyen óriási, szárnyatlan monstrum, hogy mindig mindennek pontosan úgy kell történnie, ahogyan ő kitalálta !

(2013)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :