Gratulalok, igazan szep Mikulas estetek volt. Szerintem semmi szukseged Szarnyatlan egy csizma kiszurora, nagyon ugyesen, jol tudsz te barmit kiskessel is kifaragni picinyeidnek.
Hogy milyen szerencsetlenul tudod kifogni ezeket az ugyetlen madarfiukat, nem is ertem. Remelhetoen ha rakapnak a szerelmeskedes izere, rajon Csuvika is a kivitelezes modjara magatol.
Koszi a meset.
Mikor idejottem a szamlalo mar 5-t mutatott nalam.

Most meg mar 7. Hogy van ez?

Igen, Évanagyi - sajnos, az elején kicsit csal ez a számláló.
Úgy figyeltem meg, hogy addig, míg el nem éri a tízet a látogatások száma.
Néha nem is kettőt, hanem hármat ugrik egyszerre.
Később aztán már egyesével lépked, ahogy kell.
Egyébként engem is számol, nem csak az igazi látogatókat,
és nem látogatót mutat, hanem látogatást.
Vagyis ahányszor belépsz, annyiszor megszámol téged.
Próbáltam százezer különféle számlálót, de messze ez a legjobb mind közül.
(Csak el ne kiabáljam !!!)
A többi időnként összeomlik és eltűnik - ami elég nagy bosszúság.
Illetve volna még egy megbízható, de annál meg az a kikötés,
hogy ha kilencven napig nem kattint senki az oldalra, akkor szintén eltűnik.
Márpedig a régi meséknél nincs arra garancia, hogy folyamatosan rájuk talál valaki.
Ez még eddig jónak tűnik - csak hát az elején csal, sajnos.

Feltétlenül lépjetek át az alábbi oldalra, és nézzétek meg az ott látható képet !
Ilyen a mi doktor bácsink !
Büszkék vagyunk rá, és nagyon-nagyon szeretjük !

hu-hu.facebook.com/graf.allatorvos

Sajnos, itt nem linkelődik be, de majd mindjárt beteszem a vendégkönyvbe is.

Jéééé - mégis belinkelődött...
De azért beteszem a vendégkönyvbe is. :-))

Tettem a végére egy kis ráadás nézegetni valót,
nézzétek meg azt is !

Most 47-en all a szamlalo. Agika, az nem lehet, hogy legalabb te ne neznel a blogocskara 90 napig, igy nem ertem, miert nem teszed fel a jo szamlalot.
Hogy vagytok?
Mi volt a raadas?

Arany Évanagyi - ez egy jó számláló, amit használok,
csak a legelső látogatásoknál ugrik néha kettőt vagy hármat.
De később már megbízható - csak el ne kiabáljam !
Pillanatnyilag van száznegyven mese
(és ha rendesen írnám a blogot, ennél sokkal több lenne):
azt ugye nem gondolod komolyan,
hogy én mondjuk havonta rákattintgatok minden régi bejegyzésemre, külön-külön ?
De még háromhavonta sem... mert minek ?
Így aztán a DOMINO COUNTER-t nem tudom használni.
Amúgy is sokkal bonyolultabb a fölrakása, mint emezé -
bár az is nagyon aranyos, sőt még aranyosabb, mint ez, mert nagyobb a választék.

Hogyhogy mi a ráadás ???
Ott van a bejegyzés végén !

Miklós Dokit megnézted a POFAKÖNYV-ben ?
Hol van a lelkendezés ? :-))

Nem vagyunk jól, mert ezen a héten muszáj menni karmot vágatni,
és ettől szó szerint rosszul vagyok, már napok óta.
Majd ha jobban ráérek, levélben elmesélem, hogy mi mindentől félek.

Jaj, az nem jutott eszembe, hogy ez a szamlo dolog a regebbi bejegyzesekre is vonatkozik. En csak az utolso bejegyzesben gondolkodtam.
Most megnezem jobban Grafokat. Akartam kommentet irni, de nem fogadta el.

Mi az a Pofakonyv? En ilyet nem talalok sehol. Hol kell keresni? Itt, vagy Grafoknal?

Arany Évanagyi - a POFAKÖNYV a FACEBOOK, és (bármilyen hihetetlen)
ezt az elnevezést pontosan tőled hallottam először, még évekkel ezelőtt. :-))
Azóta is sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe -
bár regisztrálni még mindig nem regisztráltam, és nem is vagyok rá hajlandó.

Ami a számlálót illeti : minden mesének külön számlálója van, azért nem megoldható,
hogy kilencven napnál gyakrabban biztosan látogassa valaki mindegyiket.
Hogy magát a blogot hányan látogatták eddig összesen, azt akkor láthatod,
ha rákattintasz a térképre, és megnézed az ottani statisztikát.
Bár persze az se pontos - mint ahogy egyik számláló sem.

Remélem, azóta már megcsodáltad Miklóst. :-))
Mi majd személyesen csodáljuk szerdán vagy csütörtökön, ha Isten is úgy akarja.

En nagyon hulye vagyok es igencsak feledekeny, de itt valami nem stimmel, mert en ezt a kifejezest, hogy pofakonyv soha eletemben nem hallottam, plane nem hasznaltam.De nem rossz!

Pedig én egész határozottan emlékszem, hogy te írtad nekem.
Egy pillanatig még gondolkodnom is kellett, hogy mi az a POFAKÖNYV,
de aztán jót röhögtem.
Persze az én EGÉSZEN HATÁROZOTT emlékeim sem érnek már túl sokat. :-))

Most lettem kész a mai (tegnapi) napra rendelt munkálkodással :
ha azt mondom, hogy meg vagyok dögölve, még nem is mondtam semmit.
Abszolváltam végre a mászóka-zuhanyozást : tegnap akartam, de nem voltam jól.
Remek móka, olyan öt-hatórás munka.
Ha nem kötöztél még gyors egymásutánban több száz csomót vékony spárgából, jó szorosan,
akkor nem is tudod, hogy mi az élet.
Kezecskéim rojtosak, hátam beszakad, derekam letörik -
pedig a vége felé már ülve csináltam, amit lehetett.

Majdnem fél kilenc volt, mire végeztem :
akkor meg már kezdeni kellett volna a madárkákkal az esti szertartásainkat.
Az megint legalább másfél óra ácsorgás - hát nem voltam rá képes.
Muszáj volt előbb egy kicsit leülnöm pihegni -
így volt vagy fél tizenkettő, mire ágyba kerültek szegény kincsecskéim.
Én meg állhattam neki (éjfélkor !) folytatni ugyanazt, amit egész nap csináltam,
ugyanis Csuvikát majdnem baleset érte a finisben,
mikor már vége felé jártam a mászókás mókának.

Arra kaptam föl a fejemet (ott ültek pont fölöttem az ágakon),
hogy Csuvika valahogy furcsán csapkod a szárnyacskáival.
Hát tényleg furcsa volt szegénykém : egy helyben repült (azaz csak próbált),
ugyanis az egyik lába beleakadt az ágakon lógó hinta madzagjába.
Persze - mert az láncszemezett műrafiából készült... a franc a hülye fejemet !
Mentségemre szolgáljon (de persze nem szolgál), hogy ezer éve megvan,
Csipikéék is rengeteget mászkáltak rajta, és sose volt belőle semmi baj.
De talán nem voltak ilyen borzalmas karmaik, mint most Csuvikának.

Gondolhatod...
Egy másodperc alatt felmértem, hogy nem tudok segíteni szegény madáron,
ugyanis megfogni nem hagyja magát,
és ha föllépnék a sámlira, hogy elérjem őt a szekrény tetején,
olyan pánikba esne, hogy eltörné (tán még ki is szakítaná) azt a gyufaszál kis lábát.
Nem kívánom azt a néhány másodpercet senkinek, amíg ott vergődött...
Én meg alatta vergődtem, hogy most mi lesz,
hisz plusz ijedség nélkül is megtörténhetett volna, hogy eltöri a kis lábát.

De végül nem törte el...
Fájni ugyan fájhatott neki, mert erősen rezegtette a farkát szegénykém -
de fél perc múlva már ugyanúgy tette a szépet Csivikének, mint a baleset előtt.
Néztem később a kis lábát többször is, nem látok rajta semmi rendelleneset.

Biztos le akart mászni az ágról a hintára,
és ehhez használta volna azt az istenverte madzagot - mint máskor is.
Csak eddig sose lett belőle baj - most meg lett.

Képzelheted, hogy egy percig sem maradhatott tovább a kötél :
lefektettem a madárkákat, aztán kicipeltem a konyhába az ágaikat,
és kicseréltem mind a négy hintácskán a láncszemezett madzagot vastag spárgára.
(Sajnos nem elég vastag - de kevésbé veszélyes, mint a láncszemek.)
Boldogságom határtalan volt, mert másra se vágytam még az éjszakában,
mint arra, hogy további csomókat kötözgethessek, a rongyosra csomózott ujjaimmal.
Majdnem egy óra volt, mire kész lettem és vissza is pakoltam a "vázákat" a helyükre.

Hát ennyi a mai (tegnapi) nap hiteles története.
Hogy zabálni ma még szinte semmit se zabáltam, azt talán mondanom sem kell...
Sajnáltam az időt ilyen butaságokra pocsékolni. :-))

Jo nagy ijedtseg lehetett nezni szegeny madarkadat igy vergodni.Ja, szegeny Agika!
No meg ennyit dolgozni, de legalabb tul vagy rajta, csillog-villog a kalitka, felkeszult a nagy unnepre.
Bezzeg en nem is emlekszem mikor csinaltam igazi nagy gozgepes kalitkatakaritast, pedig nagyon szeretnem, ha tisztabb lenne arany madarkam lakohelye. A letrajat eppen valamelyik nap csutakoltam le, meg a ulobotokat is.
Valamelyik reggel kakis volt az ulobotja, maig nem ertem, hogy mit csinalt, hogyan sikerult ezt eloadnia. De mivel rendben van a szeklete, es ourasaga is ugy latom, tulleptem a dolgon, bar ugy gondolom, hogy ez nagyon nem normalis dolog.
Nem felek, hogy elfogysz , mint a gyertyaszal, de azert a gyomrodnak nem jo, hogy ilyen egesz napokat hagysz ki etkezesekbol. Bagoly meg a vereb beszelgetnek, mert en ugyanezt csinalom.

Még nem a kalitka csillog-villog, Arany Évanagyi, csak a mászóka.
(Ez a nagyobb meló.)
A kalitka majd a hétvége programja lesz - az is tart vagy két-három órát, míg kisuvickolom.
Nem tudod, mi az a mászóka ?
Majd mindjárt keresek képet róla.
Még Csipikééknek hozta a Jézuska, talán 2010-ben, ha jól emlékszem,
de náluk nem jött be egyáltalán, halálukig nem használták soha.
A jelenlegi madárkáim viszont imádják, első perctől fogva.

A táplálkozás terén már utolértem magam.
Hajnali kettőkor nekiálltam ebédelni. :-))

Utóirat az előzőhöz :

Ezen a linken láthatsz pár képet a mászókáról, Arany Évanagyi :

csivicsuvi.blog.hu/2013/05/29/32_maszoka

Már nem pont ugyanezek a játékok vannak rajta, de a lényeg nem változott.

@csivicsuvi: Mi az ilyet kiulonek nevezzuk, azert nem esett le, hogy mirol van szo.
Regebben orakig eluldogelt rajta Csipuskam, de ujabban sokszor magatol visszabujik a kalitkaba, ott erzi magat teljes biztonsagban ugy gondolom.
Legjobban a terdemen szeret uldogelni. Nem alszik, hallom, hogy idonkent mozog. Jobb lesz itthagyni, hadd pihenjen a kis draga nyugiban.

@evanagyi: Na - alighanem ezért nem szoktam használni a válaszgombot. :-))
Mert akkor megjelenik itt ez a rondaság, hogy a válasz kinek szól.
Alig röhejes, hogy kifejezetten neked küldöm, mikor más úgy sincs itt. :-))
De megteszem a kedvedért, abban a reményben, hogy így kapsz róla értesítést, ha válaszoltam.
Neked nem muszáj nyomkodni a válaszgombot,
mert én mindenképp kapok jelzést az új kommentekről.

Intézkedtem a vendégkönyvben is, hogy téged is értesítsenek az új hozzászólásokról.
(Kaptál is erről egy levelet, amelyben tudatják, hogy ezt cselekedtem.)
Ott viszont minden bejövő üzenetről kapni fogod az értesítést,
nem csak a neked szóló válaszokról.

Remélem, működni fog a dolog.
A vendégkönyv nem mindig megbízható (néha sokat késik), de a BLOG.HU igen.