Három éve van itthon az én Tündérboszorkányom,
kicsi Csivi madaram.
hogy mire fölvirrad a Nagy Nap,
már be is tudjak számolni róla a blogban -
meg aztán vasárnap jobban rá is érek ünnepelni.
mivel sehol sincs már helyünk újabb játékok fellógatásához
(továbbá az újdonságoktól többnyire frászt kapnak a madárkáim),
de hogy mégse köszöntsem üres kézzel,
kapott szegénykém egy új nyári takarót a kalitkára.
Jó kis barna vászonlepedő...
Egyelőre még ki sincs bontva, mert elég hűvös a lakás,
várni kell pár hetet a nyári takaróval.
annál jobban örült viszont a tojásos rúdjának !
mindjárt beszereztem a júniusi adagot is, Csuvika születésnapjára,
nehogy megint szégyenszemre tojásos rúd nélkül teljen az ünnep.
az ezredik napján elmaradt rudacskáját -
kóstolni viszont még nemigen kóstolgatta,
jobban esett neki is Csivikééről nassolnia.
Majdnem le is kopasztották estére a rudacskát,
pedig napközben szinte egyáltalán nem is jártak a kalitkában.
ahogy rendes ünnepen illik -
ám nem mondhatnám, hogy különösebben el volt ragadtatva tőlük.
*
Azért persze udvariasan megkóstolta mind a kettőt,
sőt még fényképezni is hagyta magát,
ami sajnos újabban nem nagyon jellemző rá.
Biztos ez volt az ő ajándéka nekem,
az együttlétünk harmadik évfordulójára.
*
annál nagyobb örömet okozott viszont az almás tojás !
*
amikor behoztam a kalitkába,
de aztán úgy rohantak a tálkához, amikor hazarepültek,
mint akit kötélen húznak !
kivételesen sikerült megférniük együtt a tálka két oldalán.
mert amint észlelték a madárkák, hogy fölállok a helyemről,
máris rohantak az etetős botjaikra,
ugyanis a Mami kezéből még az almás tojás is finomabb.
ki se látszottak a tojáspusztítás sürgetős munkájából.
degeszre tömték a pocakjukat tojásos rúddal meg almás tojással.
*
Mintha csak tegnap érkezett volna Csivike.
Pedig bizony nem tegnap volt -
össze is raktam egy mini-galériát az eltelt időről.
Minden hónapjához kapott egy képet a Kisasszony :
nem feltétlenül időrendben, és nincs is fotó minden hónapjából -
csak kiválasztottam 36 aranyos képet a 36 hónaphoz.
kattintgatni nem kell, csak csodálni.
Életem legszörnyűbb napjait éltem Csivike felbukkanásakor,
hisz az ő érkezése egyben Csipikém halálát is jelentette.
mivel neki már mást nem adhatok,
új virágokkal díszítettem fel a sírocskáját.
Új kommentek