Nem ismerem a hullámosok betegségeit, de nem lehet az, hogy a te madárkáid (legalább az egyikük) autista? Az ilyen emberek borulnak ki, ha valami változik a környezetükben.

Jaj, de örülök, hogy mégiscsak itt vagy, Randikám !
Látod, Blogocska szeret téged, csak a csúnya vendégkönyv nem. :-))

A nálunk fellelhető madarak közül szerintem én vagyok az,
aki egyre inkább autisztikus vonásokkal rendelkezik, nem a szárnyasok. :-))

Legidősebb "madárunokám", Csipike és Csupika elsőszülött fiacskája lehetett autista.
Akkora volt szegénykém, mint egy elefánt, és nem érdekelte a világon semmi,
nemigen állt szóba sem a testvérkéivel, sem a szüleivel.
Ült a jobb hátsó sarokboton a szülei kalitkájában,
hintáztatta magát a rúdon folyamatosan, és böködte a csőrével a kis tükrös lámpát.
Az volt az egyetlen dolog, ami érdekelte a világból.
Később visszakerült Csipikéék tenyésztőjéhez, és teljesen normális, derék tenyészmadár lett belőle.

Hogy az enyémek mitől ilyen kis bolondok, nem tudom.
Bizonyára belejátszik a meglehetősen ingerszegény környezet, amit nyújtani tudok nekik.
De amúgy nagyszájú, érdeklődő, vidám kismadarak, egyáltalán nem maguknak valók.

@csivicsuvi: Én annak a kismadárnak az állapotát állapotot inkább katatóniának nevezném. (a skizofrénia egyik válfaja)
A szomszédomnak volt autista kisfia -egy darabig Zolival egy csoportba járt az oviban, míg el nem tanácsolták-Nála volt az, hogy nem lehetett még egy vázát sem arrébb tenni, új bútort bevinni a lakásba. Sosem felejtem el, mikor Mariann a névnapjára egy csokor virágot kapott, mekkora dührohamot váltott ki belőle, hogy a váza az asztal közepére került virágostól. Történetesen épp náluk voltam, mikor tombolni kezdett.Ijesztő volt. Ő ragaszkodott ennyire a megszokott ceremóniákhoz is.
Egyébként nálad miért lenne ingerszegény a környezetük? Rengeteg játékuk van csak nehezen szokják meg az újdonságokat.

Köszi, Andikám, tanultam elmekórtant. :-))

Katatón madárkákkal is szolgálhatok (illetve katatón állapotokkal) :
amikor éjjel rájön valamelyikre az ismeretlen eredetű pánik,
és eszét vesztve röpködni kezd a kalitkában, miközben veri magát neki mindennek :
akkor van módom ilyet látni, hogy katatón merevségben kapaszkodik szegénykém valahol a rácson,
üveges tekintettel, láthatóan magán kívül.
Csupikám volt mestere az ilyen eseteknek, vele viszonylag sűrűn átéltük.
Sőt Csipike is képes volt élőhalott pózba merevedni,
bár ő nem az éjszaka közepén, hanem bármikor, ha nagyon megijedt valamitől.

A különféle kényszerekhez nem kell autistának lenni, illetve az autisták is ezerfélék.

Mennyi hűhó 20 centi miatt... hihetetlen.
Ez a lifegő nekem is tetszik de nálam pár perc alatt eltűnne mert a nimfák fogpiszkálókat gyártanának belőle. Jól látom vagy csak a képek becsapósak hogy leginkább a sok csomó érdekli őket a tetején?
Jó hogy 2 ülőrúd között van így a Banya is mellé ülhet és Csuvika is kedvére fogdoshatja, rágcsálhatja. Az a legjobb kép amin Csivi rágja az egyik oldalról, Csuvi pedig a másik oldalról fogja/húzza lábbal. Mint két veszekedő gyerek akik nem tudnak békésen együtt játszani. :)

Az úgy is van, Badzsikám, nem csak látszat. :-))
A legritkább eset, hogy békében megférnek egymás mellett -
pontosabban, hogy a Banya megtűri maga mellett Csuvikát.
Őnagyságának nem tetszik ez a lifegő, pedig Csuvika imádja, és máskor ő is szeretni szokta az ilyesmit.
Azóta is csak Csuvika játszik vele.
Azt is jól látod, hogy a csomók jobban érdeklik, mint Életem Fő Műve.
Nem véletlenül van sok csomó, mert ismerem már olthatatlan szerelmüket a csomók iránt.
Főleg Csivike van oda értük, de újabban már Csuvika is.
Csipikémnek se volt kedvesebb játéka vagy szórakozása, mint a csomók gyilkolása.

Ami pedig a mászókát illeti.... én még mindig nem tértem magamhoz. :-))