*Megszakad a szívem az én kis Kék Elefántomért,
a világ legkitartóbb és legreménytelenebb lovagjáért !
Csivi Boszi repertoárja új műsorszámmal bővült,
és amit művel esténként Csuvikával, attól még én is sírva fakadok,
nemhogy a szegény érintett.
*
Úgy kezdődik a dolog, hogy hosszas győzködés és könyörgés után
Csivike végre megadja magát, és hajlandó fogadni a férfiúi kényeztetést :
nagy kegyesen tűri, hogy Csuvika megetesse őt a csőréből.
Szegény Hercegem repes a boldogságtól, belead apait-anyait a mutatványba :
az egész kis teste ritmikusan hullámzik a nagy igyekezetben,
a szakállát hatalmasra fújja, hogy minél hódítóbb jelenség legyen,
két falat között pedig hol diadalmas,
hol szerelmes hangokkal kábítja szíve hölgyét,
aki eddigre már szintén belejön az enyelgésbe, noha előtte sokáig kérette magát.
Szinte dorombol, míg Csuvikája eteti,
és sóvár pillantásokkal követeli magának az újabb falatokat.
Csuvicsek szárnyal (ezúttal csak az örömtől), a Banya aléltan hálálkodik -
míg aztán egyik pillanatról a másikra úgy dönt, hogy most már jóllakott,
és ezzel részéről vége is van a Nagy Enyelgésnek.
Csuvikának felfogni sincs ideje, hogy Csivikénél véget ért a szeretetroham :
ezt csak onnan tudja meg szegény, hogy a kalitka fenekén találja magát,
abszolút váratlanul, a legnagyobb összeborulás kellős közepén.
Ugyanis oda löki őt imádatának tárgya, mihelyst nincs rá tovább szüksége.
*
Csuvika persze zokog, én meg legszívesebben vele sírnék,
mert ekkora méltánytalanság még egy hullámos boszorkánytól is sok.
De hát nincs mit tenni : Banyamadár ilyen madár.
Csuvika keserves sírása csak növeli az étvágyát :
boldogan zabál tovább a kezemből, mint aki jól végezte dolgát.
*
Mert mindez persze a markomban zajlik, illetve a markomban tartott tálkában.
Ki tudja, miért : Csuvika szinte kizárólag ott szereti etetni Csivikét.
Mintha valamiért igényelné, hogy egy kicsit én is benne legyek a dologban -
pedig hát hiába, mert nem tudom megvédeni őt Csivike szeszélyeitől.
*
Aztán az is megér egy mesét, míg egyáltalán eljutunk odáig,
hogy mindketten a kezemből esznek, akár csőrözéssel, akár anélkül.
Szegény Csuvicsek mindig Csivike közelében szeretne vacsorázni,
a Banya azonban nem a jó szívéről híres : neki az egész etető kell,
pedig másfél deci magocska fér bele, ketten sem ennék meg egy hét alatt.
De Csivike nem közösködik – vagy legalábbis nem szívesen.
Ha Csuvika fölugrik a tálka peremére, amiből Őnagysága épp eszik,
előbb csak néz rám segélyt kérőn és méltatlankodva,
hogy csináljak már valamit, zavarjam el Csuvikát.
Időnként meg is teszem, mert Csivike amúgy is nagyon keveset eszik,
és Csuvi néha elég erőszakosan akadályozza őt a falatozásban.
Ha viszont Csuvika is csak enni szeretne, eszemben sincs elzavarni.
*
*
Csivike ilyenkor megsértődik,
és fenyegetően fölteszi a bal lábacskáját a fehér kölescsipeszre,
ami az első lépcső a kakasülő felé vezető úton.
Közben a szeme sarkából engem figyel, hogy megrémülök-e kellőképpen,
és elhajtom-e végre az útból Csuvikát.
Mert ha nem, ő tényleg fölmegy a kakasülőre, majd meglátom !
Akkor aztán bánthat a lelkiismeret, hogy azért nem lakott jól,
mert én nem voltam hajlandó biztosítani számára a nyugodt táplálkozás lehetőségét.
*
Régebben legtöbbször el is érte Banyácskám a célját :
rémülten engedtem a zsarolásnak,
nehogy már éhesen menjen aludni az én kis Boszitündérem.
De aztán valahogy mégiscsak rájöttem, hogy nem eszik olyan forrón a kását :
ha nem ijedek meg és nem zavarom el Csuvikát,
Banyácskám legtöbbször nem megy sehova,
hanem sértődötten visszahúzza a lábát a lépcsőről, és eszik szépen tovább.
Vagy legföljebb a következő lépcsőfokra mászik föl duzzogni,
de onnan is lecsalja előbb-utóbb a hami látványa.
*
* Viszont ha én nem intézkedem Csuvika eltávolításának ügyében,
Banyamadár kénytelen saját hatáskörében megoldani a feladatot.
Meg is oldja.
Előbb csak az egyik lábacskáját teszi a botról az etető peremére,
és így bököd a csőrével Csuvika felé (aki ekkor már ordít),
majd ha ez így nem bizonyul elegendőnek, a másik lábával is rálép a tálkára,
belegázol a magtengerbe, odatotyog Csuvikához – és zutty : már le is lökte !
Utána pedig még ő zsörtölődik (csak látnátok a mérges kis képét !),
hogy neki mennyi dolga van, és nem igaz, hogy még enni sem ehet nyugodtan.
*
Úgyhogy nem könnyű nálunk Csuvikának lenni.
Csivi Boszi repertoárja végtelen, ha bosszantásról van szó.
Azt se meséltem még (pedig karácsony előtti botrány),
hogy mit művelt az almás tojással.
Na mit ?
Hát kikapta Csuvika csőréből !
Szegény Hercegem egy túl nagy tojásdarabot talált,
ami nem fért be teljesen a szájába, de boldogan csámcsogott rajta -
Csivike viszont úgy ítélte meg, hogy kár Csuvikába egy ilyen gyönyörű falat :
belesétált az almás tojásba, hogy elérje a tálka másik oldalán Csuvikát,
és kirántotta ámuló lovagja csőréből a kincset.
*
Pár nappal később meg a fürtös köles mellől zavarta el – de azt is hogyan ?
Tökéletes volt a béke és a nyugalom :
Csivike a kezemben tartott etetőből falatozott a kalitka jobb csücskében,
Csuvika meg a kölesfürtöt szemezgette a bal sarokban.
Messzebb nem is lehettek volna egymástól, senki se zavart senkit.
Legalábbis én így gondoltam, a szárnyatlan agyammal.
Persze tévedtem, szokás szerint.
Nem hittem a szememnek, mikor Csivike váratlanul faképnél hagyott :
leugrott az etetőről, odarohant Csuvikához a kalitka túlsó végébe,
leverte őt a sarokbotról, amin ült, és máris jött vissza hozzám,
kaján és elégedett vigyorral a képén, hogy ezen is túl van.
Boldogan falatozott tovább, mert megvolt már a vacsorához az aláfestő zene.
*
Csivi Banya elképesztő egy nőszemély – de én se vagyok sokkal jobb nála.
Feltűnt az utóbbi napokban, hogy a fürtös köles népszerűsége jelentősen csökkent.
Megkóstolják ugyan esténként a pindurkáim az éjszakai köleskéjüket,
de pár falat után abbahagyják a nassolást,
és rá se néznek a máskor imádott csemegéjükre.
Pedig most aztán olyan szépséges és egészséges kölesfürtjeink vannak
(háromféle is), amilyenekről máskor legföljebb csak álmodhatunk.
El nem tudtam képzelni, mi lehet a baj,
de bizony nem kellett a gyönyörű köles senkinek, legalább három napig.
Míg aztán tegnapelőtt végre megvilágosodtam :
feltűnt, hogy a kölestároló műanyag doboz kegyetlen hideg,
mikor este behoztam a spájzból.
Akkor kaptam a fejemhez, hogy jézusmária, hát ez lehet a baj !
És bizony tényleg ez volt.
Szegény kis drágaságaim tegnap már boldogan zabálták újra a köleskéjüket,
mert volt annyi eszem, hogy a dobozt már vacsoraosztáskor behoztam a szobába.
Volt vagy három órája kicsit átmelegedni, és így már megfelelt a madárkáknak.
Úgy látszik, ilyen hideg még sose volt, mióta madármami lettem,
mert a köles mindig a spájzban lakott, de soha nem volt vele semmi probléma.
Eszembe se jutott, hogy erre is figyelni kéne – pedig hát magától értetődő.
Arra mindig is ügyeltem, hogy ne kapjanak túl hideg vizet,
de hogy a köleske is hideg lehet, az meg se fordult a fejemben.
Úgyhogy velem se könnyű, nem csak Csivikével.
*
Az alattunk dúló kisebb háborút (amit úgy becéznek, hogy lakás-felújítás)
a madárkáim meglepően jól tűrik : sokkal jobban, mint én.
Meg se rezzennek a rengeteg fúrástól és döngetéstől,
ugyanúgy jönnek-mennek, játszanak, beszélgetnek, mint máskor.
Viszont ha esténként nem figyelek a lábamra,
és ne adj’ Isten megreccsen alattam a padló, amikor ott állok a kalitka előtt,
akkor ettől a FÜLSIKETÍTŐ zajtól frászt kap mind a kettő,
és azt se tudják, hova meneküljenek rémületükben.
Ez megint egyike a madárlélek nagy rejtelmeinek -
de nincs kizárva, hogy estére jön ki rajtuk az egész napos feszültség.
Vagy nagyobbat reccsen alattam a padló,
mint amekkorát üt a csákány, amikor verik le a csempét a mesterek.
*
*
*
*
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*
budgieee 2016.01.09. 11:37:23
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.09. 12:33:53
Egyik kezemben a madarak az etetőn, másik kezemben a fényképezőgép,
amit a kalitka oldalához tartok,
és vaktában próbálok betalálni az ormányával a rács két drótja közé.
Tíz képből ha három jó (nincs benne a drót), az már eredmény.
Képzeld el mindezt videóval ! :-))
Csivike nem "bántalmazza" Csuvikát,
csak fejjel-mellel nekimegy, és lelöki onnan, ahol éppen van.
Nincs ebben semmi szokatlan, a hullámos hárpiák ilyenek.
Csipike is ugyanígy működött - és tudtommal ez normális.
Hullámoséknál az asszony hordja a nadrágot,
a szegény férjurak élete egy merő szenvedés és kiszolgáltatottság -
egészen addig, míg sor nem kerül a fészkelésre.
Amint megtörtént a nász, a hullámos uraságok a sarkukra állnak, és átveszik a parancsnokságot.
A házsártos hárpiákból pedig szófogadó, uruktól rettegő kislányok lesznek.
Csak ámultam annak idején, milyen "gonosz" lett az én áldott lelkű Csupikám !
Ennél már csak az volt nagyobb meglepetés, hogy Csipike meg zokszó nélkül tűrte. :-))
A szerepcsere addig tart, amíg a tojó kotlik.
A fiókanevelésnél egyensúlyba kerül a kapcsolat, teljes a béke és egyetértés -
aztán mikor kirepülnek a fiókák, visszaáll a régi rend, a férjből ismét papucs lesz.
Csivike ráadásul a frontokra is érzékeny : utálja az esőt,
ha csapadékot érez, hol sűrű letargiába süpped, hol morcossá és veszekedőssé válik.
Ilyenkor én is jól teszem, ha vigyázok a kisujjamra,
mert amit máskor boldogan puszilgat, azt eső előtt megharapja. :-))
Csuvika meg pláne jól teszi, ha vigyáz magára, amikor Csivikének rossz napja van.
Pedig ő meg épp ilyenkor kerül felajzott állapotba,
hisz az eredeti élőhelyükön az eső közeledte a párzási időszak kezdetét jelenti,
mivel az eső hozza a szárazság után a bőséget, akkor érdemes szaporodni.
Megértem a szempontjaidat, és igazad is van,
hogy nem gyártatsz hullámos gyerkőcöket a bizonytalan jövőre -
mégis nagy veszteséged, hogy nincs párocskád,
mert rengeteg fantasztikus élményből maradsz ki.
Bár nálad talán nem is működne a dolog,
mert csapatban nyilván másképp viselkednek a madárkák,
mint amikor csak ketten vannak, plusz a gazdi.
R Andi 2016.01.09. 17:25:09
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.09. 18:27:42
Szerencsére a Papagáj-Gondviselésnek több esze van, mint nekem,
és (eddig még) megkímél a fiókákkal kapcsolatos viszontagságoktól.
A fészkeltetés baromi sok plusz munka,
állandó elfoglaltság és hatalmas gond, a fiókák jövőjét illetően.
Legtöbb madárunokám sorsa tragikusan alakult,
pedig hitem szerint kiváló családot találtam mindegyiküknek.
Biztos (???) csak úgy volna a jövőjük, ha megtartanám őket - de hát az meg lehetetlen.
Ráadásul most a blogot sem olvassa gyakorlatilag senki, nemigen kelnének el a fiókák.
A BABAGÁJ-BLOG-nak volt úgy kétszáz olvasója naponta,
maguktól jelentkeztek ismeretlen emberek a picurkákért.
Volt, aki név szerint kérte Döncikét, hogy nekik csakis az a madárka kell.
Helyes, értelmes, rokonszenves család volt -
csak éppen Döncike meghalt náluk, négy és fél hónaposan.
Valamivel megmérgezték. Talán csokit hagytak őrizetlenül a gyerekek,
vagy megetették piaci salátával - ki tudja ?
De a többiek se jártak sokkal jobban,
bár amíg éltek, valószínűleg boldog madárkák voltak.
Csak hát (pont a kedvenceim) nagyon fiatalon meghaltak.
Nem vágyom még egyszer végigcsinálni ugyanezt -
de persze vállalnám, ha úgy hozná a kemény sors.
Igazában EGYÁLTALÁN nem kéne madarat tartani,
mert egyedül nem jó neki, azonos nemű társsal természetellenes (az se jó neki),
szaporítani a jövőtlen kis szerencsétlenek számát pedig fölösleges.
Csak hát madár nélkül meg mit ér az élet ? :-))
budgieee 2016.01.10. 13:17:10
Ha értenének hozzá már rég követték volna Ausztriát és betiltották volna az egyke tartást és a kalitkás tartást. Na meg az ész nélküli kézzel nevelést is mert már jó ideje nem csak az arákat,stb nevelik kézzel hogy ne tépjék le az ember ujját hanem a hullámosokat,nimfákat is amiket teljesen felesleges hisz könnyen meg lehet őket szelídíteni.
A kézzel nevelés maradandó káros hatásairól a papagájok fejében nem is beszélve.
A megoldás az lehetne hogy nem kezd el szaporítgatni mindenki akinek van 1 pár papagája hanem tart kettőt vagy ahányat akar,tud DE nem kereskedésből,szaporítótól vagy tenyésztőtől veszi őket hanem menhelyről fogad be. Mivel a menhelyeken lévők már megvannak, x évesek,gazdára várnak míg a tenyésztőnél,kereskedésben újak,fiatalok vannak. Ha senki se akarna fiatal madarat venni olyan tévhitek miatt hogy csak azok szelídülnek meg, csak azok beszélnek,stb akkor nem lenne sok hullámos,nimfa,papagáj tenyésztő és kismillió szaporító.
Nem értem miért gondolod így de nem is akarok ezen problémázni hogy miért nem lehet szerinted úgy párban papagájt tartani hogy nem kapnak odút, nem költenek...
Pedig kismillió ilyen van.
Jaj szegényke... Nem is tudtam hogy Döncike így végezte.
Az a baj hogy te szerintem nagyrészt azt nézted az új gazdáknál hogy ki szimpatikus,kedves pedig nem ez a lényeg. Csakis az hogy mit tud a papagájokról, hogyan tartaná,stb mert a papagájodat készültél nekik adni és nem odaköltözni akartál. Ha egy kopasz,tetkós emberke jelentkezett volna és a tudása megfelelő nyugodt szívvel neki adtam volna a helyedben(ismerek ilyen hullámos gazdit). Míg egy szimpatikus családnak aki kalitkában,egykeként akarná tartani egyből mondanám hogy bocs de nem. De hát ebben is különbözünk, a tudásunk is különbözik...
Azon tojóunokád aki tojáselakadásban halt meg az is a gazda tudatlansága volt mivel egyértelmű hogy hiányzott a megfelelő kalcium,foszfor bevitel na meg a napfény pontosabban a D-vitamin is mert ha meglett volna gond nélkül megtojt volna(hacsak nem volt még túl fiatal mert 1-másfél éves korukban tenyészérettek csak). Mondjuk az is jó kérdés mégis milyen körülményeket biztosítottak hogy sikerült nekik egy egyke tojót úgy beindítaniuk hogy még tojás is nőtt benne...
Te magad is körbeveszed őket természetellenes műanyagokkal, ártalmas csengővel,fémekkel,tükörrel tehát nyilván ha más is így akarja tartani az neked elfogadható. Nekem nem.
Ha meg kéne válnom az egyik hullámostól vagy fiókáknak keresnék gazdát én biztos csak olyan embernek adnám aki legalább 1 fajtársat és legalább 100x50x100cm-es kalitkát tudna biztosítani napi több óra kintléttel(és nem majd 1 hónap múlva hanem egyből), változatos elágazó,stb faágakkal, különböző elfoglaltságokkal(gallyak,lombok,toboz, ételkereső,stb), a szobába lenne legalább 1 mászófa faágakból, hetente többször biztosítana fürdési és napozási lehetőséget, változatos étrendet biztosítana, betartana minden óvintézkedést,nem használna vegyszereket,teflonos dolgokat és semmit aminek a szaga,gáza árt nekik,stb. mert csak így boldog,kiegyensúlyozott,egészséges,stb egy papagáj hosszú távon. Ahhoz hogy ezeket biztosítani tudja tudnia kell mindezeket és hogy mit miért,hogyan, mit miért nem,stb tehát megfelelő tudással rendelkezik a papagájtartáshoz.
Kétes tudással vagy a megfelelő tudás felével rendelkező embernek biztos nem adnám. És mivel 15-20 emberből TALÁN 1 tudja mindezeket elég nehéz lenne megfelelő gazdát találni tehát ezért SE gyártok fiókákat.
Már sajnálom hogy nincs tojó hullámosom de ki tudja, lehet a jövőben majd hozzám kerül,befogadok. A hullámosok amúgy is csapatban élvezik igazán az életet.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.10. 13:56:24
Egyelőre neked van két kis halottad, akikről nem derült ki pontosan, mitől pusztultak el,
sőt észre sem vetted, hogy bármi baj volna velük.
Pedig te abszolút szakértőnek tartod magad.
Ha pedig így van, próbáld meg elfogadni, hogy másnál is történhet ilyen tragédia -
ettől még lehetett az illető jó gazdája a madárnak.
Döncike más eset : talán tényleg nem lett volna szabad gyerekes családba adnom szegényt.
De ez se biztos, mert nem egy olyan ismerősöm van (volt),
aki szintén gyerekként kapta az első madarát, és kiváló gazdi lett belőle.
Úgyhogy legjobb tényleg nem fészkeltetni.
Akkor viszont megint csak nem élhet teljes életet a párocska,
akiket eredetileg magadhoz vettél.
Az odú hiánya egyébként sem elég a fogamzásgátláshoz,
odú nélkül tojni viszont veszélyes, mert nem minden madárnak sikerül.
Az az igazi hazárdjáték és kegyetlenség : párocskát tartani odú nélkül.
budgieee 2016.01.11. 12:04:34
A Rikinél biztosra tudom a halál okát de ezt már írtam és igenis egyből észrevettem reggel csak állatorvos nélkül esély se volt megmenteni.
A Vidun is láttam előre hogy baj van de túl későn mert az ő alaptermészete furcsa,kiszámíthatatlan volt és egy ilyen madárkán elég nehéz észrevenni ha baja van. Ezt is írtam már.
Te biztosra véled/vélted tudni a Riki nemét,halálának okát, az előző Vidum halálának okát. Most írjam le ugyanazt mint te mert jogos lenne? Ezeket nem tudhatod,tudhattad legfeljebb gondolhatod,képzelheted.
Mint írtam az odú témán a legkevésbé akarok vitatkozni de azért leírom még egyszer utoljára. Az tény hogy pusztán az odú hiánya nem biztos hogy elég viszont ha az odú hiánya kombinálva van azzal hogy hormonos időszakban többet vannak sötétben mint világosban, 0 állati fehérjét kapnak és minimális növényit, nem túlságosan változatos az étrendjük, sokat vannak kinn és sok elfoglaltságuk van, gyakran fürdenek/zuhanyoznak, nem mehetnek polcra,stb ami fészekre hasonlít, egy játék,ág,stb se simogatja a hátukat,szárnyukat amikor elmennek alatta akkor minimálisra lehet csökkenteni a tojás előfordulását. A kivételek a nimfák a túltenyésztés miatt.
Az első számú szükséges dolog az odú, a második talán a sok fény, a harmadik.... A természetben a tél végével egyre többet van világos, hosszabbodnak a nappalok, a tavasz érkeztével egyre több a növény így változatossá válik az étrendjük és ezek hatására tudják: ideje fészkelni.
Ha nincs odú és egyebek, nem érzik hogy "tavasz van" akkor nem lesz tojás nagy valószínűséggel. Ha meg mégis lenne tojik oda ahova tud: a kalitka aljába, oda ahol biztonságban érzi magát.
Tényleg nem értem miért hiszed hogy rossz,veszélyes odú nélkül párt tartani. Azt se értem miért hiszed hogy az odú NÉLKÜLÖZHETETLEN a tojáshoz. És azt se értem miért nem hiszed el hogy egy egészséges,nem kalcium,stb hiányos tojónál minimális a kockázata a tojáselakadásnak.
Ezeket gondolom csak te gondolod így, magadnak találtad ki és nem állatorvos,tenyésztő,stb mondta.
Mivel már említettem a nimfákat,papagájokat tartó állatorvos ismerősömet na ő se ajánlja az odút. A csoportban pont volt nemrég egy tojás miatt erőlködő nimfa. Na miért erőlködött? Mert kalciumhiánya volt. A madaras állatorvos adott neki kalciumot jobban is lett és lett a kalitka aljába 2., 3. tojás is de azt egy szóval se említette hogy adjon neki odút különben belehal,baj lesz.
Nem gondolod hogy életképtelenek lennének,ezerszámra halnának meg fogságban a papagájok ha csakis odúba tudnának tojni,ha életveszélyes lenne odú nélkül párban tartani őket? Vagy ha gyakran lenne problémájuk a tojással akkor is amikor nincs ásványi anyag,vitamin hiányuk? Azért fészkelnek odúban mert ott biztonságosabb a természetben, ott biztosabb a kicsik felnövése de nincsenek hozzánőve, máshova is tudnak tojni. Láttam már olyan(a legrosszabb fajta) szaporító képeit is aki nyitott tetejű cipősdobozban költetett nimfákkal és költöttek is benne szegények.
Ausztráliában ilyenkor van tavasz,nyár a Kili érzi is. Ma reggel ébredés után kijöttem inni,stb 10 percre mire visszamegyek ott egy tojás a kalitka sarkában a Kili pedig eszik mintha semmi se történt volna.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.13. 18:51:50
hogy válaszolok az ide nem illő,
kilométeres kommentjeid egyikére.
Mint elmondtam ezerszer, ez nem vitafórum,
nem is papagájos szakirodalom, csak egy blog.
Vagy írj "normális" kommenteket, napi dolgokról, a bejegyzéshez kapcsolódva,
vagy hagyj minket békén és tűnj el az oldalunkról.
Belemélyedni nem szeretnék egyik témába sem (se időm, se kedvem hozzá),
de úgy kutyafuttában válaszolok egy-két felvetésedre.
A szakértőim nekem is megvannak, mindig is voltak - de én döntöm el, hogy kik azok.
Te nem tartozol ebbe a körbe, és nem is fogsz soha, ebben biztos lehetsz.
Ha mégis támadna olyan kérdésem, amire pont tőled várom a választ, feltétlenül értesítelek.
Addig azonban nem tartok igényt sem a kötözködésedre, sem a kéretlen tanácsaidra.
Ki vagy te, hogy számon kérd rajtam, melyik ismeretemet honnan veszem ???
Az odúval kapcsolatos álláspontomat például Miklós Doktor édesapjától.
Ő az Állatkert fő-állatorvosa volt, több könyvet is írt - kivel tudod überolni ?
Arra se vagyok méltó, hogy az érdemeit bizonygassam -
pláne nem egy öntelt és fontoskodó kis tininek.
Hogy jössz te ahhoz, hogy megkérdőjelezz bármit, amit a "nagyok" mondanak ?
Olvasd el a "BÁTOR" című mesét a CSICSU-blogban, 2013 február vége felé :
abból majd megtudod, honnan veszem az odú-mániámat.
Innentől pedig egy szót se :
ember nincs a Földön, aki nálam megkérdőjelezhetné Zoltán Doktor álláspontját -
te meg aztán végképp nem.
Az se rossz, amit még az előző kommentedben írtál,
hogy szerinted menhelyről kéne madarat örökbe fogadni, nem boltban vagy tenyésztőtől venni.
Ha nem tudnád : rendes állatotthon (például a NOÉ) madarat nem ad örökbe.
Virtuálisan örökbe fogadhatod (pénzzel támogathatod), de haza nem viheted.
Nyilván nem véletlenül... De te ezt is jobban tudod - csak beszélsz bele a vakvilágba.
Amúgy meg nézz utána (bár ez nyilván sehol se publikus),
mi lesz azokkal a madárkákkal, akik a kereskedésekben nem kelnek el időben.
Horrorisztikus meséket hallottam erről -
úgyhogy az is madármentés, ha üzletből megmentesz és hazaviszel egy kis szerencsétlent.
Szintén remek ötlet a nyomorult madarakból a lelket is kihajtani párzási időben,
csak hogy ne legyen kedvük párosodni és szaporodni.
Igen humánus megoldás, és ugyebár abszolút természetes.
Biztos baromi jólesik a madárnak.
Szerintem meg körülbelül állatkínzás, amire én sose volnék kapható.
És igen : bármennyire is fiatalon halt meg némelyik madárunokám,
ma is százszor inkább adnám őket azoknak a gazdiknak, akikhez kerültek, mint neked.
Mert ha csak pár évig éltek is, de legalább boldogan, tömény szeretetben.
Nálad meg minden tökéletes és tudományosan megalapozott (???),
csak épp szeretet meg humor nincs egy deka se.
Ez a stílus nekem nem felel meg, és nem is tudsz rábeszélni.
Ragozhatnám még órákig, de semmi értelme.
Nem illesz ebbe a blogba, és a blog sem illik a te szemléletedbe.
Teljesen fölösleges bosszantanunk egymást.
Nekem se időm, se energiám arra, hogy fölösleges kommentekre adjak fölösleges válaszokat.
Ma például új mesét akartam írni, de már nemigen lesz belőle semmi,
mert eltelt az idő azzal, hogy neked válaszolgatok - aminek semmi értelme.
Vagy írogass ide illő kommenteket, szigorúan a madárkáid napi dolgairól,
vagy hagyj minket békén, mert van elég bajunk nélküled is.
budgieee 2016.01.15. 18:17:55
Ha a kereskedésből hazaviszel egyet de ha pl. az eredeti élőhelyükön megveszel egy vadonbefogottat az árusoktól mert megsajnálod akkor azzal csak többet ártasz mivel azt a piacot támogatod. Megéri megmenteni egyet hogy aztán a helyére újabb 5 kerüljön? Ha nincs kereslet nincs kínálat. Hosszú távon sokkal de sokkal több sínylődik,szenved,hal meg ettől a piactól. Szóval rengeteg madár menekülne meg ha eltűnnének a kereskedésekből és sokkal kevesebb szaporító,tenyésztő lenne.
Ki is mondta hogy ki kell hajtani belőlük a lelket? Én biztos nem.
A kutyákat is elviszik megfuttatni,lefárasztani akkor őket is kínozzák? Nem sőt jólesik a kutyának mivel az egy természetes dolog.
Mert a természetben aztán sok humorral,szeretettel vannak körbevéve. Nem akarsz odamenni hozzájuk és elárasztani őket szeretettel? Mert biztos emberi szeretetre van szükségük semmi másra, egyből minden bajuk megoldódna és minden szükségletük ki lenne elégítve ha odamennél...
Biztos csak véletlenül van a németországi menhelyen(ahol a vadonbeli életmódjukat,életüket próbálják leutánozni) kiírva hogy ezek a papagájok most már végre boldogok emberek nélkül ezért senki se akarja odacsalni,simogatni őket.
budgieee 2016.01.15. 18:20:08