Úgy alakult, hogy idén sok ember örült és büszkélkedett Csivike születésnapján,
mert (bár az idő-eltolódás miatt nálunk addigra már másnap volt)
mégiscsak február 28-ra esett az Oscar-gála,
és Banyácskám ünnepe szerencsét hozott a magyar filmeseknek.
A szülinapi bejegyzést viszont el is vitte az Oscar :
a mai mese létrejötte is kérdéses, mert nincs bennem élet egy fikarcnyi se,
mivel az éjjel hajnali négyig bújtam a hírportálokat.
Mindent meg akartam tudni a gáláról meg az alkotókról – ami persze lehetetlen.
De így legalább (hála a nemes és jeles stábnak)
mégiscsak lett igaz öröm pici tündérem születésnapjában -
mert amúgy nem mondhatnám, hogy a saját ünnepünk fényesre sikeredett.
*
*
A pech-sorozat kezdődött már az ajándékoknál.
Hiába rendeltem meg Boszikám kedvenc nasiját még február legelején,
hogy biztosan megérkezzen az üzletbe, mire szükség lesz rá :
kiderült, hogy a magyarországi forgalmazónál sincs belőle raktáron,
mivel az igen borsos ára miatt nem rendeli senki, nem érdemes tartani.
Majd jön, külön a kedvemért – de hát az eltart egy darabig, míg Belgiumból ideér.
Volt rá remény, hogy megérkezik még éppen időre, de sajnos nem így történt.
Sőt nemhogy nem kapott új PRESTIGE SNACK-et szegény kis ünnepeltem,
de ráadásul olyan szerencsétlenül jött ki a lépés,
hogy pont a születésnapja előtti estére fogyott el végképp a karácsonyi adag.
Sikerült úgy beosztanom, hogy éppen kitartson a következő ünnepig -
csak arra nem számítottam, hogy nem fogom tudni beszerezni az utánpótlást.
Most majd okosabb leszek, és megírom jó előre a forgalmazónak,
mikor vannak az ünnepeink, mikorra gondoskodjon nekünk a kedvenc ajándékról.
*
Elszomorít egyébként ez az egyre növekvő szegénység,
amit mindenhol látok magam körül.
Ugyan én sem igen lendítem a kereskedők hasznát,
de azért azt szerettem látni, hogy ha volna módom, lenne mire költeni.
Most meg azt látom, hogy nem kockáztatnak már az üzletek :
csak azt tartják, ami egész biztosan elfogy, lehetőleg minél hamarabb.
Az ÁRKÁD állatos boltja mindig is árulta a SNACK elődjét, a TONICUM-ot :
horror ára volt, mert maga az üzlet is drága – de tartották.
Most meg nem tartják a SNACK-et, mert nyilván kevesen vennék, ha volna.
*
*
Ugyanezt látom az INTERSPAR-ban is : az is már csak árnyéka önmagának.
Én meg roppant bánatos vagyok emiatt,
mert szerettem nézni az elképesztő bőséget és gazdagságot,
még ha nem is igen volt módom élni a választék adta lehetőségekkel.
Mostanában valahogy szürkül minden – és ez annyira elkeserítő.
Aztán persze lehet, hogy ha lett volna SNACK Csivike születésnapjára,
az se dobogtatta volna meg szegénykém kicsi szívét.
Sajnos Csivike fordítva működik, mint a Mami :
én általában föléledek az esőtől, ő viszont lekonyul,
nem csak az esőtől, de már az eső ígéretétől is.
Ennyire viszont még talán soha nem hervadt el a boldogtalan,
mint éppen a születésnapja estéjén.
Hogy Csuvikának mi baja volt, azt nem tudom
(ő csak mérgelődni és ordítani szokott az eső előtt),
de tény, hogy ünnepi vacsorának nem lett se híre. se hamva :
szegény kicsikéim éhségsztrájkba kezdtek,
pont akkor, amikor a legnagyobb lakomát kellett volna rendezniük.
Nem is emlékszem ilyen esetre (bár azért esküdni nem mernék rá) :
úgy vittem ki éjjel az ünnepi almás tojást, hogy szinte meg se kóstolta senki.
Pedig ez a kedvenc csemegéjük, máskor imádják mindketten.
Most meg nem kellett senkinek – mint ahogy a tojásos rudak sem.
Beakasztottam abból is mind a kettőt a kalitkába (kettő van egy csomagban),
ám az ünnepelt rájuk se nézett,
és Csuvika is éppen csak belekóstolt az egyikbe, aztán ott is hagyta.
Csivikét azóta se láttam a rudacskák közelében.
Rémlik, hogy karácsonykor se volt túl nagy sikere :
nincs kizárva, hogy a tojásos rúd is megváltozott, nem csak a csomagolása.
Se Csipikéék idejében, sem ezekkel a madárkákkal nem fordult elő régebben,
hogy a tojásos rúd érintetlennek tűnjön kétnapos korában.
Most pedig ez a helyzet : megkapták vasárnap délelőtt,
ma meg már kedd van, abból is délután, és az egyik rúd még érintetlen,
de a másikon se látszik, hogy Csuvika néhányszor meglátogatta.
*
A nasikon kívül elvileg új lifegőt kapott Csivike -
de csak elvileg, mert valójában még nem is látta.
Arra számítottam, hogy a lifegő helyére beakasztott tojásos rúd
elfogy pár órán belül, ahogy korábban szokott,
és a lifegő majd megérkezik másnap a kalitkába,
amikor a lerágott rudacskát már ki lehet venni.
De hát nem így lett : a tojásos rúd nem fogy, így a lifegőnek nincs helye.
Amúgy is elég nyögve nyelős, erőltetett ajándék, amire abszolút nincs szükség,
hisz a Mikulásra kapott három lifegőből még csak az elsőt használjuk,
és az sincs szétrágva, távolról sem.
(Csuvika szereti, Csivike nemigen nyúl hozzá.)
Pont ezért gondoltam, hogy kreálok újat (bár a meglévők sokkal szebbek) :
hadd legyen fűzfából a lifegő, hátha az népszerűbb lesz, mint a bodza.
Majd kiderül... egyelőre még be sincs akasztva,
és nem is nagyon igyekszem vele, mert kicsit tartok tőle,
hogy a szanaszét meredező ágaival esetleg megszúrja a madárkákat.
Ráadásul ronda is szegényke – de hát a fűzfát nem tudom kilyukasztani.
*
Úgyhogy az idei nem lett valami sikeres születésnap -
bár azért akadt benne egy aranyos jelenet, amit sikerült is filmre vennem.
(Ócskának elég ócska, de csak alulról mertem videózni Csivikét,
félig vaktában, hogy ne legyen nagyon feltűnő a kezemben a gép.)
Többször próbálkoztam már “házon kívül” etetni Csivikét,
amikor ül a kedvenc trónusán, a kalitka külső falán, én meg osztom a vacsorát :
nagyon ritkán fogadja el ilyenkor az ételt,
hisz már az is nagy eredmény és szép teljesítmény tőle,
hogy nem repül el, ott marad a helyén,
és tündéri édesen, nagy érdeklődéssel szemléli az eseményeket,
forgatja a kis fejét a kezem után,
ahogy sorban kiveszem és visszarakom az etető tálkákat.
Ott matatok közvetlenül alatta-mellette, és olvadozom a gyönyörűségtől,
hogy Őnagysága ezt zokszó nélkül tűri, nem repül el.
Persze közben folyamatosan szóval tartom, magyarázom, hogy mit csinálok -
de így is nagy merészség egy ötdekás kis madártól,
hogy nyugodtan tűri maga mellett egy ekkora monstrum nyúlkálását.
*
A szülinapon is úgy esett, hogy Csivike pont ott ült a kedvenc rúdján,
amikor kezdtem osztani a vacsorát.
Mivel úgy találtam, hogy vágyakozva néz a sárga tálka után
(abban van az ő kedvenc magkeveréke, a PRESTIGE alapeleség),
fogtam a fényképezőgépet, és Csivike orra elé tartottam a tálkát.
Nem mondom, hogy azonnal (zavarta a masina a másik kezemben),
de némi rábeszélés után igenis enni kezdett az én bátor kis amazonom.
*
*
Később pedig úgy belejött, hogy már a filmezést se bánta.
Pedig Csuvika ordított neki folyamatosan a mászókáról,
hogy legyen eszén, mit csinál, hisz láthatja, hogy vakuveszély van.
De Csivike elhitte nekem, hogy nem fog villanni semmi,
és fütyült Csuvika aggodalmas vészjelzéseire.
Így aztán (ha nem is éppen csúcsminőségben) megszületett a filmecske,
amire már elég régen fájt a fogam.
Úgyhogy inkább én kaptam ajándékot Csivikétől a születésnapján, nem pedig ő tőlem.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
The following text will not be seen after you upload your website,
please keep it in order to retain your counter functionality
Free Trackers Help
*
R Andi 2016.03.02. 10:41:44
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.03.02. 11:08:10
Csak azt nem tudom, mit csinálok vele, ha majd jövőre is Oscart kér a születésnapjára.
Szegény legyecskéről én megfeledkeztem.
Most néztem utána, hogy mitől is három ez a kettő.
De tényleg három. :-))