Mielőtt mesélni kezdeném az idei húsvétunkat,
szeretném felhívni pár szem rendszeres olvasóm figyelmét
az új bejegyzések dobozára, ami itt díszeleg a jobb oldali sávban.
Úgy látom ugyanis, hogy ha a szokásosnál gyakrabban írok,
a közbeeső mesék kimaradnak, azokat nem olvassa senki, csak az utolsót.
Így járt mostanában a “Függő” meg a “Kilencven” :
túl gyorsan jött utánuk a dokis mese, amit viszonylag sokan néztetek,
de a két kis vidámabb beszámolót nem olvasta szinte senki.
Pedig aranyosak (szerintem), kár veszni hagyni őket.
Ez volt a reklám helye – most pedig lássuk a húsvétot !
Nem is akármilyen húsvétot,
mert az idén IGAZI ajándékot is kaptak a picinyeim,
mintha tényleg a Nyuszika hozta volna.
*
Megint Ádám és Évánál kell kezdenem a beszámolót :
panaszoltam már, hogy Csivikém születésnapjára nem sikerült a meglepetés,
mert nem érkezett meg kedvenc állatos boltomba a PRESTIGE SNACK,
hiába rendelte meg Zsóka (a boltos) még február legelején,
a február végi születésnaphoz.
Búslakodtam, mérgelődtem – de úgy voltam vele,
hogy jó lesz húsvétra, ha már így esett.
(Az egyik zacskót amúgy is húsvétra szántam, mert kettőt kértem.)
Hogy húsvétra sem érkezik meg a vágyott csemege,
azt februárban még el se bírtam képzelni.
Pedig így lett – legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy így lesz.
Zsóka jelentette, hogy nem küldik a belgák a rendelést,
a magyarországi forgalmazónak fogalma sincs, mire számíthatunk.
Nincs mit tenni, bele kell törődnöm,
hogy húsvétra se kaphatják meg a madárkáim a kedvenc csemegéjüket.
Bele is törődtem, hisz nem volt más választásom.
Úgy kell nekem, ha olyasmire vágyakozom,
aminek (úgy látszik) mi vagyunk az egyetlen fogyasztója széles e hazában.
Hisz ha a forgalmazónál sincs, nyilván sehol se kapható.
Ő pedig bevallottan azért nem tartja,
mert túlságosan drága, nem mernek belőle rendelni az üzletek.
Mi úgy jutottunk hozzá annak idején,
hogy a PRESTIGE TONICUM-ot kerestem, előző madárkáim kedvencét,
és akkor mondta a forgalmazó cég vezetője Zsókának,
hogy az már nem létezik, van helyette a SNACK.
Katalógusban keresgéltük együtt (akkor még volt belőle raktáron),
és próba-szerencse alapon rendeltem, hogy hátha beválik.
Nagyon is bevált – csak sajnos hamarosan eltűnt Magyarországról.
Alighanem én vagyok az egyetlen, aki ragaszkodik hozzá -
de persze én is csak ünnepek alkalmával, mert tényleg sokba kerül.
Mit volt mit tenni : az ÁRKÁD-ban vettem valami hasonlót,
a VITAKRAFT-nak egy gyümölcsös keverékét,
hogy mégis legyen némi újdonság húsvétra.
Nyilván ég és föld a különbség, de talán megeszik a madárkák, jobb híján.
Hoztam nekik újfajta jutalomrudat is (tojásos éppen nem volt).
Állítólag a vedlést segíti, a picinyeim meg folyton vedlenek.
Gondoltam, kipróbáljuk, ha hajlandók lesznek megkóstolni.
Ha SNACK nincs is, azért így se lesz rossz a húsvét,
valamit mégiscsak hoz a Nyuszika, ha nem is az igazit.
*
Murphy Uraság azonban ezúttal sem aludt – hála Istennek !
A nagyhét keddjén vásároltam be az ÁRKÁD-ban,
és szerdán jött Zsókától a levél, hogy menjek a boltba, megvan a SNACK.
Meg még valami meglepetés is vár rám, ezen kívül.
Az utóbbi közléstől igencsak zavarba jöttem :
nem készültem idén a húsvétra (kivéve a madárkáimnak szánt meglepetést),
továbbá nem is szándékoztam az állatos boltba menni már ünnep előtt.
Így nem volt semmilyen ajándék a boltosoknak,
noha egyébként szoktunk apróságokkal kedveskedni egymásnak.
Mindezt sürgősen be is vallottam Zsókának,
ő azonban megnyugtatott, hogy félreértettem,
nem ilyesmiről van szó, egész más lesz a meglepetés.
Váltottunk vagy öt levelet akkor este :
mindenáron ki akartam találni, hogy mi lesz hát a meglepi,
ám Zsóka minden ötletemre azt válaszolta, hogy nem, nem, hideg, hideg.
Csütörtök délután azzal rontottam be az üzletbe,
hogy “Na, hol az a meglepi ???”
Zsóka pedig elém rakta a két SNACK-et, fülig érő szájjal.
Jó, hát erről már tudok – mondtam én –, de hol a meglepetés ?
Hát itt – nevetett Zsóka. - Az a meglepetés, hogy nem kell érte fizetned.
Csak álltam ott hülyén, Zsóka pedig elmesélte,
hogy előző nap személyesen érkezett az üzletbe a forgalmazó cég vezetője,
és leadta a két csomag SNACK-et a nevemre, azzal, hogy ez az ő ajándéka.
Nyilván vigaszul, hogy ilyen sokáig kellett várnom a rendelésre.
Pedig ez ügyben nem írtam neki egyetlen sort sem a két hónap alatt,
nem sírdogáltam és nem is reklamáltam, Zsóka intézett mindent.
Amúgy váltottunk már számtalan levelet, de mostanában egyet sem,
személyesen pedig nem ismerjük egymást, sose találkoztunk.
Hát így lett nekünk IGAZI húsvéti ajándékunk.
Kicsit ugyan kínosnak találtam a dolgot,
de aztán úgy döntöttem, hogy nem lamentálok a miérteken,
inkább csak hatalmasan és felhőtlenül örülök – hisz bizonyára ez volt a cél.
Este összeütöttem egy képeslapot a madárkáim nevében,
éjjel pedig írtam hozzá egy hálálkodó levelet, már félig kómában.
Remélem, van valaki, akitől visszakapja a nekem szerzett örömet ez a Zoltán.
*
Így mégiscsak lett a picinyeimnek igazi ünnepük.
Meghozta nekik a Nyuszika a másik gyümölcsös keveréket is,
de persze nem azt bontottuk fel húsvétra, hanem a kedvencüket.
A VITAKRAFT majd jó lesz akkor, ha nincs más.
Képeket nem csináltam az imádott SNACK fogadtatásáról,
mert nem akartam a vakuval elrontani a picinyeim örömét,
vaku nélkül meg nem tudok vaktában fényképezni,
mert azt nagyon pontosan be kell állítani, hogy használható legyen.
Márpedig a SNACK-et szinte kizárólag a kezemből fogyasztják,
és akkor csak vaktában tudok képet lőni róluk, a másik kezemmel, oldalról.
Másképp csak rácson keresztül tudnék (szemből), úgy meg nem jó.
Túl közel etetek a rácshoz, öt centiről nem lehet fényképezni,
így elölről nem dughatom a gép ormányát a rács két drótja közé.
Figyelgettem tegnap, hogy nem esznek-e maguktól is a pici zöld tálból,
de hát nem ettek (jószerivel itthon se voltak egész nap),
így a saját helyén se tudtam lefényképezni a tálkát meg a lakmározást.
Az a tálka az első emeleten lakozik,
a madárkák meg inkább csak a másodikat látogatják.
*
A tollváltó rudacskát még nem kóstolta meg senki,
annál kevésbé, mivel nem a lifegő helyére akasztottam,
hanem a bal hátsó sarokbot elé.
A lifegőt annyira imádja Csuvika, hogy nem volt szívem leszerelni.
A bal hátsó helyen máskor egy kölesfürt szokott lógni,
azt azért csipegetik a csőröcskék, ha nem is túl gyakran.
Mostanában többször is láttam ott ücsörögni mindkét gazfickómat,
joggal reméltem, hogy megkóstolják majd az ismeretlen rudacskát is.
De persze nem kóstolták – legalábbis még eddig.
Pedig még az sincs kizárva, hogy ízlene nekik...
*
*
Nem baj – az öröm így is megvolt, bőven.
Nem csak az imádott SNACK-től voltak elragadtatva tegnapelőtt,
hanem az almás tojástól is, tegnap este.
Annak sem örülnek mindig egyformán, de tegnap annyit ettek belőle,
hogy a végén már komolyan attól tartottam, hogy baj lesz belőle.
De nem lett. Kép viszont erről sem készült, a fent leírt okokból.
Igazában az egyetlen húsvétolós képünk talán Csuvikáról lesz
(ha sikerült – mert még nem szedtem ki a gépből),
amint éppen kóstolgatja az almatojást.
Igaznak viszont ez pont nem igaz, mert hiába nem vakuztam,
a fényképezőgép láttán el is ment Csuvika kedve a további kóstolgatástól,
Csivike meg - látva a veszélyt – eleve oda se ment az almafigurákhoz.
Később viszont boldogan csócsálta a nyuszika fülét,
már a kakasülőn trónolva, amikor a rácson keresztül benyújtottam neki.
Csak hát erről megint nem készült képecske, sajnos.
Újabban sokszor választanom kell, hogy öröm legyen vagy képek.
Próbálok lavírozni a két lehetőség között,
de vannak esetek, amikor nincs szívem elrontani az örömet a fényképezéssel.
*
*
Végül is tehát szépen telt a madárkák húsvétja.
Legalábbis a picinyeimé.... mert a galambkáké kevésbé.
Az én húsvétomat ők el is vitték :
nem hevertem még ki a nekik okozott csalódást,
nincs kedvem semmihez (legkevésbé bármit ünnepelni),
mert mindennap megszakad a szívem,
amikor itt sírnak nekem szegénykéim, és keresik a fészküket.
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
R Andi 2016.03.29. 11:46:44
A galambok miatt viszont ne bánkódj, majd találnak maguknak másik költőhelyet,ha akarnak. Bele kell törődnöd, hogy a számodra amúgy is már egyre terhesebbé vált galambetetésnek vége. A fiókák miatti állandó aggódás sem tett szerintem jót az idegeidnek.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.03.29. 12:01:23
Ami a galambokat illeti : én is tudom, hogy így kell lennie,
de ettől még nem könnyebb elviselni a sírásukat.
R Andi 2016.03.31. 21:14:25
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.03.31. 21:47:59
Ha annyi évet töltöttél volna köztük, mint én,
te is értenéd minden hangjukat.
Én már elég jól értek galambul, pontosan tudom, mikor mit akarnak mondani.
Más hangon udvarolnak, más hangon beszélnek a fiacskáikhoz,
más hangon jelzik a kicsiknek a veszélyt, más hangon hívják a párjukat, ha baj van,
más hangon harcolnak egymással a hímek és más hangon más madárral,
más hangon félnek a közelgő esőtől vagy vihartól,
más hangon kérik és más hangon követelik az eleséget,
más hangon büszkélkednek a nagyocska fiókáikkal, és más hangon gyászolnak.
Meg még mit tudom én, hányféle hangjuk van...
Sose kellett bemennem a kisszobába ahhoz, hogy tudjam, mi történik az erkélyen...
a hangokból lehetett tudni pontosan.
Hát hidd el nekem, hogy sírni is tudnak.... csak meg kell érteni.
De nem is a hangjuk a legszörnyűbb, hanem a pillantásuk.
Hiába tudom, hogy így kell lennie, erre nincs mentség, Andi.
Minden áldott nap itt szenved egy párocska (alighanem Tubiapuék),
és nem képesek beletörődni, hogy nincs a helyén a fészek.
Megszakad a szívem értük...
Mindennap reménykednek, és mindennap csalódást okozok nekik.
Azt hiszed, egy galamb-házaspárnak könnyebb a hajléktalanság, mint az embernek ?
Mikor évek óta itt volt az összkomfortos, jó kis fészkük... olyat sehol nem találnak.
És most nincs. Ők meg nem akarják elhinni, hogy ez velük megtörténhetett.
Erre nincs bocsánat, Andi.
Amennyi szenvedést okozok ezeknek az ártatlan kis jószágoknak,
azért évszázadokig fogok rotyogni a legforróbb üstben, ha van pokol.
Pont olyan rohadék vagyok, mint a többi szárnyatlan.
bodogitta 2016.04.09. 11:26:33
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.04.09. 12:00:54
Örülünk, hogy itt vagy. :-))