Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.
Látod-látod, a galambfiókák fölötti nagy izgulások a múlt nyáron hová vezettek? Rengeteg idődet, odafigyelésedet elvették, és ezt Csivike túlságosan zokon vehette. Időnként az is megfordulhatott az okos pici fejében hogy a teraszon levőket sokkal jobban szereted, mint őket! És ennek Csuvika itta meg a levét.
Ez most egy átmeneti időszak, amikor még a gondolataidat betöltik a galambok. de utána teljes szívvel- lélekkel tudsz majd feléjük fordulni. Úgy látszik, Csivike teljes ráfigyelést igényelne. Sajnos ez most Csuvikán csattan. De attól kezdve, hogy csak ők lesznek a középpontban, Csivikének sem lesz semmi kifogása, ha néha-néha 1-2 percre nem ő lesz a központi szereplő.
Látom-látom, ez bizony így van.
Sőt arra is pontosan emlékszem, hányszor eszembe jutott tavaly,
hogy semmi bajunk se lenne, ha a galambok nem volnának.
De sajnos tény, hogy őket szeretem jobban.
Ők az IGAZI madarak, a sajátjaim hozzájuk képest csak játékszerek.
Kis karácsonyfadíszek.... talán a méretük miatt.
Ne felejtsd el, hogy ők csak vigaszul lettek, éppen a galambok helyett,
amikor először kerültem a tubikáim miatt lehetetlen helyzetbe.
Aztán persze nagyon gyorsan ők lettek a mindenem (Csipike és Csupika),
de a galambok megmaradtak igazi, elérhetetlen szerelemnek.
Tarthatnék éppen kacagó gerlét is, ami jobban hasonlít a galambra -
de az a vicc a dologban, hogy együtt élni nem mernék ilyen méretű madárral.
Meg a szegény kintieket akkor is ugyanúgy sajnálnám.
(És persze a bentieket is, mert galambméretű madár nem való ekkora szobába.)
Mindegy - valahogy majd csak túl leszünk a gyászon.
Alighanem fészkelnek szegénykéim a fölöttem lévő, keskeny kis erkélyen (ott is szoktak),
így teljesen eltűnni sose fognak a környékemről.
Sőt nincs kizárva, hogy megpróbálkoznak majd a szomszéd sráccal is,
mert az ő erkélyén is vannak virágládák.
Nem mentem ki mostanában, nem láttam, mi újság nála.
Kíváncsi volnék pedig, elzavarná-e őket...
De alighanem meg kéne tennie, már csak elvből is, ha egyszer nálam nem engedte.
Pedig én biztos nem szólnék egy szót sem érte.
Az mindenesetre tény, hogy Csivikének teljes egészében kell a Mami.
Sőt Csuvikának is - bár őrajta ez nemigen látszik.
De például a könyvekre féltékeny. Azt nem szereti, ha túl sokáig olvasok. :-))
R Andi 2016.04.02. 10:52:30
Ez most egy átmeneti időszak, amikor még a gondolataidat betöltik a galambok. de utána teljes szívvel- lélekkel tudsz majd feléjük fordulni. Úgy látszik, Csivike teljes ráfigyelést igényelne. Sajnos ez most Csuvikán csattan. De attól kezdve, hogy csak ők lesznek a középpontban, Csivikének sem lesz semmi kifogása, ha néha-néha 1-2 percre nem ő lesz a központi szereplő.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.04.02. 11:47:39
Sőt arra is pontosan emlékszem, hányszor eszembe jutott tavaly,
hogy semmi bajunk se lenne, ha a galambok nem volnának.
De sajnos tény, hogy őket szeretem jobban.
Ők az IGAZI madarak, a sajátjaim hozzájuk képest csak játékszerek.
Kis karácsonyfadíszek.... talán a méretük miatt.
Ne felejtsd el, hogy ők csak vigaszul lettek, éppen a galambok helyett,
amikor először kerültem a tubikáim miatt lehetetlen helyzetbe.
Aztán persze nagyon gyorsan ők lettek a mindenem (Csipike és Csupika),
de a galambok megmaradtak igazi, elérhetetlen szerelemnek.
Tarthatnék éppen kacagó gerlét is, ami jobban hasonlít a galambra -
de az a vicc a dologban, hogy együtt élni nem mernék ilyen méretű madárral.
Meg a szegény kintieket akkor is ugyanúgy sajnálnám.
(És persze a bentieket is, mert galambméretű madár nem való ekkora szobába.)
Mindegy - valahogy majd csak túl leszünk a gyászon.
Alighanem fészkelnek szegénykéim a fölöttem lévő, keskeny kis erkélyen (ott is szoktak),
így teljesen eltűnni sose fognak a környékemről.
Sőt nincs kizárva, hogy megpróbálkoznak majd a szomszéd sráccal is,
mert az ő erkélyén is vannak virágládák.
Nem mentem ki mostanában, nem láttam, mi újság nála.
Kíváncsi volnék pedig, elzavarná-e őket...
De alighanem meg kéne tennie, már csak elvből is, ha egyszer nálam nem engedte.
Pedig én biztos nem szólnék egy szót sem érte.
Az mindenesetre tény, hogy Csivikének teljes egészében kell a Mami.
Sőt Csuvikának is - bár őrajta ez nemigen látszik.
De például a könyvekre féltékeny. Azt nem szereti, ha túl sokáig olvasok. :-))