Sose fogom utolérni magam : megint olyasmit készülök mesélni,
aminek jó része akkor lett volna aktuális, amikor az előző bejegyzést írtam.
De nem akartam keverni a kettőt, mert túl sok lett volna a kép.
Sajnos (?) egy meséhez “csak” húsz darab képet nyel be a BLOG.HU.
*
Nem friss hír tehát, hanem pár nappal ezelőtti,
hogy a hintából kikötött karikává avanzsált fűzfa-kreáció nem sokáig bírta :
bő két hét alatt balesetveszélyessé cincálták a szorgos csőröcskék.
A felső félkör közepét kirágták, a maradék meg már nem érdekelte őket.
*
Nagy volt az elkeseredés, hogy most már nincs mit rágni.
Pedig lett volna – ám arra hiába vártam,
hogy az alsó félkör is föl legyen fedezve.
Talán nem tudták honnan megközelíteni... vagy nem tudom, mi volt a baj.
Mindenesetre senki nem ült bele a karika kényelmes fenekébe, egyszer sem.
*
Kénytelen voltam én lépni, csacsi kis gazfickóim helyett.
Veszni nem hagyhatjuk a karika másik felét, hisz a fűzfa nagy kincs nálunk :
leszereltem a karika maradékát, és visszakötöztem fordítva,
hogy most az alja legyen fölül, amin még van bőven rombolnivaló.
A bánatos tulajdonosok közben a szekrény tetején zokogtak,
hogy mit csinálok a kedvenc játékszerükkel, miért akarom elvenni tőlük.
*
Annál nagyobb volt az öröm, mikor kiderült, hogy mégse vettem el.
Csuvika AZONNAL rávetette magát a megújult rágnivalóra -
csak persze megsértődött, amikor le akartam fényképezni.
*
Pár perccel később azonban Csivike is odamerészkedett,
és őt már nem érdekelte se vaku, se fényképezőgép :
annyira örült a megfordított karikának, hogy nem bánta a villogtatást.
*
Csak sajnos ócskák lettek a képek...
Hogy el ne riasszam a madárkákat, a szoba túlsó végében álltam -
és sajnos kiderült, hogy mégsem olyan jó a kedvenc masinám,
nem szereti a messziről közelre hozott képeket.
Ha meg nem hozom közelre, nem villan a vaku,
és árnyképek lesznek a felvételekből, mert ugye fénnyel szemben állok.
*
*
De azért a lényeg így is látható, még ha rosszak is a képek :
megvan a hiteles dokument,
hogy egyszer az életben rögtön birtokba vettek valamit a picinyeim,
amit éppen kitaláltam nekik.
Bár azért ez nem volt újdonság, csak a már ismert játékuk megfordítása.
*
Mindenesetre ez a fordított változat nem bírta két hétig, mint az eredeti.
Tegnap este már azt kellett észlelnem, hogy hiányzik egy darabja.
Csivike volt a szorgos élmunkás, aki legalább félórán keresztül dolgozott vele,
míg én egy könyvvel dagonyáztam a rekamié sarkában.
A sűrű csámcsogásra lettem figyelmes (imádom a hangját),
de még eltartott egy ideig, míg rávettem magam, hogy kikászálódjak a kuckómból,
és megtekintsem közelebbről, miben mesterkedik sztahanovista tündérkém.
Ő meg persze eddigre már nem mesterkedett semmiben,
csak pózolt a kamerának : zokon vette, hogy megzavartam a munkában.
*
A három nap alatt kettérágott csonk újra veszélyessé vált :
voltam olyan gondatlan, hogy nem vettem le azonnal,
ám a a madárkáknak szerencsére több eszük van, mint a Maminak :
ma délelőtt már nem nyúltak hozzá, Csivike új munkadarab után nézett.
*
Én pedig megembereltem magam, és mégiscsak csatasorba álltam :
elüldöztem a mászókáról a méltatlankodó Csuvikát,
leszereltem a csonkot, és visszakötöztem a csonk csonkját,
utolsó lehetőségként, hogy tényleg semmi se vesszen kárba a jó kis fűzfából.
*
Csuvika azonnal vissza is repült a mászókára, amint én eltakarodtam onnan,
ám egyelőre gyanakodva szemléli az újabb rágási lehetőséget,
hozzányúlni még nem mert.
Bizonyára tudja, hogy fényképezni fogom – ami persze így is megtörtént.
*
*
*
Utóiratként itt van nektek élmunkás tündérem, pár órával később :
*
*
*
Mire föltápászkodtam megnézni, hogy miben mesterkedik,
már legalább negyedórája dolgozott, keményen.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
R Andi 2016.04.14. 00:17:56
És lássunk csodát, te is ugyanerre jutottál!
Nagyon szorgalmasan dolgozik Csivike azon, hogy újabb rágcsán törd a fejed! :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.04.14. 00:29:32
Már megvan az újabb rágicsa, csak nem volt időm megmutatni.
Majd talán holnap - bár addigra vélhetően el is fogy. :-))