Nem bírom ki, hogy meg ne mutassam nektek mindjárt frissiben a ma esti videókat,
pedig már éjfél van, és nekem még tenger a dolgom -
azon kívül, hogy most vagy két órát itt fogok kotlani, ha belekezdek a mesébe.
(Ugyanis a filmecskék még ki sincsenek szedve a gépekből,
és akkor hol van még a konvertálás, feltöltés, beillesztés.)
Szóval szép hosszú éjszaka elébe nézek (már megint),
de hogy mit művelt ma este őrült Hercegem, azt látnotok kell.
Eszét vette szegénykének a szerelem.
*
Ilyen még talán sose fordult elő, mióta madárkák vannak a háznál :
az esti szertartásaink úgy zajlottak, hogy nekem abban nem volt dolgom semmi.
Maximum a konzol szerepét volt szabad eljátszanom időnként,
mivel a kezemben tartott etetőről
kényelmesebben eléri Csivikéje csőrét a Lánglelkű Lovag.
kényelmesebben eléri Csivikéje csőrét a Lánglelkű Lovag.
Amúgy kínálgathattam én ma bármit a szárnyas ifjúságnak,
senki sem ért rá foglakozni velem, sőt a vacsorával sem :
gyengélkedő kis bikámban egekig ért a szerelem,
nem látott és nem hallott semmit, szíve hölgyén kívül.
*
De a Kisasszonyt is hiába kínálgattam ezzel-azzal,
amikor véletlenül hozzáfértem egy-egy pillanatra :
úgy meredt a semmibe, kitekert nyakkal, mozdulatlanul,
a leglehetetlenebb pózokban, mint aki nincs is magánál.
Láthatóan el se jutott a tudatáig, hogy én is ott vagyok, kezemben az etetővel :
ő csak Csuvikáját várta, neki tartotta a fejecskéjét, hogy vakargassa tovább.
*
És Csuvika vakargatta...
Kurkászta szorgosan vedlő arája viszkető tollacskáit,
közben pedig puszilgatta, etetgette, becézgette fáradhatatlanul.
A világ megszűnt, a madárkák egymáson kívül semmit se láttak belőle.
Még a vacsorát sem – pedig ez Csuvikától több mint szokatlan,
mert ő valóságos kis evőgép, amikor épp nem hősszerelmes.
Ez ment két órán keresztül, amit a filmecskéken láttok.
Sőt vélhetően tovább is, mert mire én bejöttem a konyhából,
hogy saját magam után a madárkákat is megetessem,
ők már legalább egy órája bent voltak a kalitkában, magukra hagyva.
Mikor előkerültem, teljesen egymásba gabalyodva találtam őket,
vagyis jó ideje mehetett már ugyanaz a műsor,
amit aztán én is élvezhettem, teljes két órán keresztül.
Rég voltam ennyire fölösleges,
és ennyire elefánt a porcelánboltban, mint ma este a kalitka előtt.
*
Végül már komolyan aggódtam Csubikámért, aki ugye állítólag gyengélkedik.
Ezt művelte szünet nélkül, órákon át, amit a filmeken láttok.
Hogy hogyan bírja szuflával (ő, akinek mindig kevés a levegője),
és hogy nem merül le benne soha az aksi, azt egyszerűen föl nem foghatom.
Fél kilenctől fél tizenegyig tébláboltam elveszetten a kalitka körül :
Csuvika még akkor is zokon vette, hogy zavarni merészelem,
de Csivikének addigra elege lett az enyelgésből,
és jelezte, hogy most már enne valami komolyabb hamit is,
nem csak azt, amit Csuvika tud nyújtani a csőréből.
Úgyhogy fél tizenegykor kezdtünk vacsorázni...
Sikerült rávennem sértett kis macsómat is némi táplálkozásra,
mert nézni is rossz volt, mit dolgozott egész este Csivikéje etetésével,
és ha így folytatja (hisz napok óta hasonló a műsor esténként),
még majd elfogy nekem a végén szegénykém, miközben Csivi lufivá gömbölyödik.
*
Hát ez volt ma Csuvicsek magánszáma : az órákig tartó etetés.
De azért azt is elmondom, hogy délután se lazsált :
igenis kirepült szépen a mászókára, szokatlan időpontban, már elég későn.
(Nincs kizárva, hogy oda is a szerelem vezérelte,
mert első dolga volt letámadni a “pamutnőjét” :
hosszú percekig lovagolta az egyik kötélhinta bojtját a boldogtalan.)
Jó sokáig kint voltak, Csivikével együtt,
és hazafelé se pottyant le Csuvika, mint ahogy odafelé is nagyon ügyes volt.
Tudom (hogyne tudnám), hogy nem stimmel szegénykém,
de most mondjátok meg : hát így néz ki egy beteg madár ???
*
(2016)
Ennyien néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Ildi701 2016.06.21. 10:01:06
Nagyon édesek a szárnyasaid:) A gyönyörű kék herceg mennyire szereti Csivikét:) Egy kis jószág is hogy tudja szeretni a párját.
Nálunk is a gácsérom, Icike akkor, amikor nem tudtak együtt lenni, mert a párja kotlott, egészen búskomor lett. Pár méterre tőle a közelében feküdt egész nap, szinte nem mozdult onnan. Még a tollazata is megváltozott: a gyönyörű, élénk színét elvesztette, megfakultak a tollazatának a színei.
Szóval én is látom, hogy egy ilyen kis tollas is mennyire tud ragaszkodni a párjához.
Alig tudok gépelni, mert a macskám itt fekszik a notebookom előtt, és állandóan rá akarja tenni a mancsát meg a kis fejét a billentyűzetre. Volt már olyan, hogy mire visszajöttem, a Google-ba beírt valamit, rá is keresett. A kis informatikus:)
Remélem, a madaraid ilyen jó hangulatban maradnak. Örülök, hogy Csuvitéz tegnap olyan sikeresen megtette az utat oda-vissza.
Csak visszatér a régi röpképessége!
Szép napot Nektek, a hercegnek pedig teljes gyógyulást kívánok!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.21. 11:02:55
Kacsa-unokáid ? De tündérek lehettek !
Van valami vizetek is a kacsákhoz a kertben ?
A cicust meg miért nem hagytad kibontakozni ?
Hát hadd írjon ő is, ha egyszer mondandója van !
Mit tudod te, milyen fontos dolgot akart üzenni a madárkáknak ! :-))
Csuvikla köszöni a jó kívánságokat,
ám a helyzete sajnos nem túl rózsás, sőt egyáltalán nem az.
Még egyszer leírni fölösleges volna,
úgyhogy kérlek, feltétlenül olvasd el a tegnapi beszámolóimat a vendégkönyvben.
Három darabban találod meg a mesét, 653-655-ös sorszám alatt.
(A vendégkönyv egyszerre 3000 bájtot nyel be, annál nagyobbra nem lehet állítani,
azért vagyok kénytelen darabokban mesélni, ha hosszú a mondókám.)
A madárkák már kint gyilkolják az ágacskájukat a mászókán :
Csuvika is szerencsésen odaérkezett, nem pottyant le útközben,
sőt majdnem a mászóka tetején landolt.
Csivi olyan édes (mert tud ő az is lenni, rusnya boszorkánya) :
addig röpköd oda-vissza, fáradhatatlanul a kalitka és a mászóka között,
míg sikerül meggyőznie Csuvikát, és szinte kicipeli magával.
Ilyenkor szinkronban repülnek, olyan szoros kötelékben, szinte összebújva,
hogy én mindig azt hiszem, csak egy madár repül.
Aztán csak nézem a meglepit, hogy a mászókán már ketten vannak. :-))
Tegnap estére azért jutott egy kis öröm is :
jelentkezett Csuvika tenyésztője, egy levélke erejéig.
Borzasztóan örültem neki, mert már nagyon régen nem írt és nem válaszolt,
én meg ettől valahogy elárvultnak éreztem magunkat, főleg Csuvikát.
Bár hozna neki szerencsét a másik mamija felbukkanása !
Ildi701 2016.06.22. 19:24:35
Igen, voltak már kiskacsák. Tényleg nagyon édesek voltak.
Van egy kis patak mellettünk, oda szoktak fürdeni járni a kacsáim.
Hát nem tudom, hogy ha hosszabb időre egyedül hagynám a bekapcsolt laptoppal a cicámat, mi lenne belőle:) Gondolod, hogy üzenne a blogon a szárnyasaidnak?:) Nemrégiben amikor visszajöttem, rajta feküdt a gépen, és rendet rakott az asztalon (a Windows asztalán) Úgyhogy a biztonság kedvéért készítettem egy rendszer-visszaállítást...
Olvastam Csuvikáról a Vendégkönyvben illetve a következő, "Szoli" című bejegyzésedben. Szerintem egy kis napfény jót fog tenni neki is. De végül is azt írtad, hogy az utóbbi 2 napban nem potyogott le útközben. Lehet, hogy segített a napfény? Múltkor a dokihoz menet is kaptak egy nagyobb dózist, otthon pedig a konyhai napfürdőzés jóvoltából. Bárcsak jobban lenne tőle a kis szárnyasod!
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.22. 19:32:08
amibe az egyik cicája is beleírta a magáét.
De csak pár betű volt, nem hagyta kibontakozni szegényt. :-))
A válasz többi részét inkább a SZOLI-hoz írom, mert oda jobban illik.
A kiskacsákért borzasztóan irigyellek -
bár a kisgalamb és a babagáj se kutya. :-))
Na de a kiskacsa....! Olyanom még sose volt.