Amilyen hosszúra sikeredett a pár nappal ezelőtti mese, olyan rövid lesz a mai :
éppen csak nem bírom ki, hogy azonnal meg ne mutassam nektek
Hős Vitézem legújabb Nagy Produkcióját.
*
Mert bizony Ő Urasága nem csak hogy szerencsésen kirepült ma a mászókára,
de visszafelé abszolút rendeltetésszerűen használta a kötélhágcsóját,
sőt még filmezni is hagyta magát (bár nem volt sok választása szegénykémnek).
De azért csak menjünk sorjában !
*
Ritka szerencsés nap volt számomra a mai, mert mire odáig jutottunk,
hogy a madárkák kirepültek a mászókára, már túl voltunk egy másik örömön :
nevezetesen azon, hogy lőttem egy kazal képet Csuvika imádott lifegőjéről,
amit még a negyedik születésnapjára kapott június elején,
ám bárhogy is szerette első perctől fogva, fényképezni sose hagyta magát vele.
Olyan meg még talán elő se fordult a közel öt hónap alatt,
hogy együtt játszott volna a lifegővel a két madárkám.
Ez főleg Csivi Banya lelkén szárad : ő szokta elzavarni Csuvikát a lifegőtől.
De nem azért, hogy utána ő maga játsszon vele, csak hogy ne játsszon Csuvika se.
Ilyenkor csak ül mozdulatlanul a lifegő mögötti boton, mint valami cerberus,
és kaján képpel hallgatja Csuvikája keserves sírását.
Ilyen egy áldott lélek !
*
A legritkább eset (hamarjában nem is emlékszem hasonlóra),
hogy Csuvika a sarkára áll, föllázad, és nem hagyja magát elüldözni.
Ma pontosan ez történt : látszik is némelyik képen, hogy Csuvika dühös.
*
*
Mert bizony szembeszállt az ő imádott zsarnokával, egész kivételesen :
akárhogy igyekezett Csivi Banya, nem sikerült elzavarnia Csuvikát.
*
*
Elvégre a lifegő az övé !
Lehet, hogy még Csivikénél is jobban szereti ?
*
Mindenesetre tündéri kis veszekedős képek születtek,
és ehhez képest már csak hab volt a tortán, hogy délután Csuvika is kirepült,
sőt meg is tudtam örökíteni a hazafelé vezető, kalandos útját.
*
A kötélhágcsót még szeptember közepén kreáltam szegénykémnek,
a hazajövetelének ezerötszázadik napjára - bízva az okos kis fejében,
hogy ha a kalitkához vezető úton véletlenül bepottyan az asztal alatti sarokba,
akkor ott majd szépen fölfedezi a tüskés létráját, és rá is jön, hogy mire való.
Ebben nem is tévedtem : a létra már föl lett avatva október másodikán,
ám én akkor már csak az eredményt láttam, magát a használatot nem,
mert épp nem voltam a szobában, mikor Csuvikám elindult a mászókáról hazafelé.
Az akkori kalandos megérkezés (amihez végül is kellett egy pici segítség tőlem)
nem lehetett túl kellemes élmény szegény gyalogmadaramnak,
mert utána kerek huszonöt napig nem jött ki a kalitkából egyáltalán.
Csak három nappal ezelőtt veselkedett neki újra a repülés Nagy Kalandjának,
ám akkor nem volt szükség a tüskés létrájára, amint rögtön el is meséltem.
*
Úgyhogy a kötélen való közlekedést idáig csak egyszer próbálta Csuvika,
ám én sajnos arról az egyetlen alkalomról is lemaradtam.
Pedig itt lifeg a művem a sarokban már másfél hónapja,
és borzasztóan szerettem volna látni, hogy nem hiába találtam ki.
Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb beválik az ötletem,
még ha Csuvika első próbálkozása nem is sikerült úgy, ahogy elképzeltem.
(Erről olvashattok a KÖTÉLHÁGCSÓ című bejegyzésben.)
*
Ma viszont úgy haladt fölfelé az én deli vitézem,
mint aki világéletében kötélhágcsókon sétált.
Odafelé is elég sikeresen repült : alul érte ugyan el a mászókát,
de nem pottyant le a padlóra, mint legutóbb.
Kint volt vagy két órát, pedig a disznó Csivi otthagyta őt,
hazajött a kalitkára, hiába könyörögtem neki,
hogy ne hagyja egyedül Csuvikát, örüljön, hogy végre kint van.
Azért később annyit megtett rusnya banyája,
hogy visszarepült Csuvikáért és hazavezette.
Ha együtt indulnak a mászókáról, mindig jobban sikerül Csuvikának a repülés.
Most is így lett : nem pottyant le a szoba közepén, csak a sarokban,
már tényleg a célnál, közvetlenül a kalitka alatt.
Nincs kizárva, hogy esetleg utolsó pillanatban ütköztek a levegőben,
azért nem sikerült Csuvikának is valami megfelelőbb helyen landolnia.
*
De így legalább gazdagabbak lettünk egy tündéri filmecskével.
Kicsit ugyan remeg a kezemben a gép, meg remeg a hangom is,
mert vélhetően jobban izgultam, mint szegény madár – de azért a lényeg látható.
Csuvika egy géniusz, a tüskés létrám pedig beválni látszik.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Ildi701 2016.11.05. 23:12:01
Micsoda zseni tényleg a kis Csuvicsek! Rájött, hogy tud felmászni a létra tetejére, de szerintem az is segített, hogy te mondtad neki, mit kellene tennie, és ezt megértette:)
Nagy örömmel olvastam azt is, hogy az előző mesédben írtad, majdnem 1 hónapnyi bezártság után végre kirepültek a kis drágáid:) Képzelem, milyen boldog voltál!
Az utolsó képen olyan, mintha nevetnének a picinyeid, nagyon édesek:)
Jóéjt a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.05. 23:27:15
A madárnak állítólag nincs mimikája, pedig nagyon is van !
Hányféle arcát ismerem én már csak ennek a kettőnek is !
Ebben a műfajban Csipikémről készült a csúcsfotó - meg kéne keresni azt a képet.
Elég nagy volt már a hajam, ami rendesen tüsi szokott lenni, hát elmentem fodrászhoz.
Illetve valaki levágta - az sincs kizárva, hogy én magam, már nem emlékszem.
Mindenesetre megjelentem a kalitka előtt egycentis hajjal, a viszonylag hosszú után.
Csipikémre pedig a frászt hoztam az új dizájnnal - sose felejtem el a pillantását !
Halálra rémült tőlem szegény madár - nekem pedig sikerült lefényképeznem az iszonyatát.
Akkor még sokan olvasták és sokan kommentelték a blogomat : napokig azon röhögött mindenki.
Úgyhogy nagyon is tud egy kis madárpofin tükröződni bármilyen érzelem.
Örülök, hogy megint itt vagy - remélem, most már majd nyugalmasabb idők jönnek rád.
Ildi701 2016.11.06. 20:15:46
Köszönöm szépen, nagyon drága vagy:)
Igen, az állatok esetében is ahány érzelem, annyi arckifejezés.
Én pl. láttam olyan képeket, amelyeken különféle jószágok voltak lefotózva, és mind nevetett. Emlékszem, az egyik egy aranyos kis kecske volt. Nagyon édesek voltak ők is:)
Jóéjt Neked és a kis drágáidnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.06. 20:26:24
Meglepi volt, mert még nem is jött róla értesítés.
Anitának válaszoltam épp a vendégkönyvben, és csak véletlenül néztem be az admin oldalra.
Pont nem vagyok se hótt, sem eleven, mert Hős Vitézem kirepült,
de a hazafelé út eléggé problémásra sikeredett.
Végül saját szárnyacskáin jutott a kalitkára, de kellett hozzá némi segítség,
és előtte már volt egy kudarcos próbálkozása is.
Mindegy - az a lényeg, hogy most már otthon van !
Kint volt úgy négy órát, elég későn, délután repült csak ki.
További minden jókat kívánok nektek - tudod, mire gondolok. :-))