Nehogy azt higgyétek, hogy a picinyeim raboskodnak : eszükben sincs.
Az én számomra változott áristommá a lakás, már második napja,
ugyanis a ház négydekás ura úgy döntött, hogy nem kell nekem folyton csavarogni.
Ő a maga részéről jobban szereti, ha a Mami itt csücsül szem előtt, a szobában,
és mivel ő sincs híján a Csivikére jellemző boszorkányos képességeknek,
nagyon is jól tudta, hogy én ma vásárolni fogok menni, ha ő nincs résen.
De résen volt, mert nem találta elég vonzónak a kalitkában ücsörgős programot,
ami feltétlen velejárója az én csavargásaimnak, mióta elfelejtett repülni.
*
Más eszköze nem lévén a féken tartásomra,
Hős Vitézem kénytelen volt elhagyni lakosztályát mindjárt reggel,
mielőtt ne adj’ Isten rácsukódik a kalitka ajtaja, hogy ki ne szökjön.
Így aztán a mai nap is az ördögé (meg Csuvikáé) lett, akár a tegnapi.
Ugyanis tegnap is kirepült a kis drágám – már csak ezért sem számítottam rá,
hogy ma kedve szottyan repetázni és nekivágni ismét a Nagy Kalandnak.
A tegnapi hazarepülés nem volt egy sikertörténet,
azt hittem, egy időre elvette Csuvika kedvét a röpködéstől.
Mert igaz ugyan, hogy végül mégiscsak saját szárnyain érkezett meg Csivikéhez
(egészen odahúztam a mászókát a kalitka mellé, Csivi meg szorgosan hívogatta),
ám előtte volt egy kudarcos próbálkozás is, amikor sajnos a padlón kötött ki.
Nem tudom, hogy rám akart repülni szegénykém, vagy csak útban voltam neki,
mindenesetre a hátamon koppant picinyke kalandorom (itt ültem a gépnél),
és mint valami kis gumilabda, rólam pattant a szoba ellenkező végébe.
Járt pedig már arra máskor is (szintén nem egészen önszántából),
de most megijedhetett, és nem volt képes megtalálni a hazafelé vezető utat.
Nem is csodálom.... Mekkora sivatag a szoba padlója egy ilyen pici madárnak !
Hiába hívogattam a sarok felé, ő inkább visszatotyogott a mászókához.
Pedig éhes lehetett, mert akkor már órák óta kint kuvikolt, és késő is volt.
*
Hát persze, hogy mászókástul hazahoztam !
Az mégsem olyan megalázó (és nem is olyan félelmetes), mint ha kézbe fognám.
Csivike kint ült a kalitka oldalán, és szólongatta, hogy segítsen tájékozódni,
Csuvika pedig nem sokat kérette magát, szinte azonnal átröppent a kalitkára.
Pedig ez nemigen szokott sikerülni :
számtalanszor cipeltem már vissza a mászókát a helyére, madarastul,
mert Csuvika nem mert elrugaszkodni róla, hogy nem a szokott helyén állt.
Most viszont annyira közel húztam a kalitkához, hogy nem volt mitől félnie,
sőt igazában repülnie sem kellett, inkább csak átugrani egyik helyről a másikra.
*
A váratlan sikernek mindannyian borzasztóan örültünk,
el is határoztam, hogy máskor is így csinálom, ha adódik rá alkalom.
Úgy tűnt, hogy máris adódik, hisz Csuvicsek ma is kirepült –
ám hiába voltam résen egész délután (kint volt kora délelőttől vacsoráig),
önérzetes kakaskám mégiscsak megtalálta a rést az aggódásom bástyáján,
és juszt is akkor repült haza, mikor én kimentem bagózni.
Nehogy már azt képzeljem, hogy nélkülem mozdulni se tud !
Öt percig se voltam kint, hisz tudtam, hogy vacsoraidő van,
Csuvika vélhetően hamarosan megindul hazafelé, és azt jobb, ha látom -
ám amikor bejöttem, már senkit se találtam a mászókán.
Nem akartam hinni a szememnek : Csuvika bent csücsült a kalitkában.
Egész biztos, hogy nem a kötélhágcsóján mászott föl (ahhoz kevés volt az idő),
hanem igenis szárnyakon érkezett, mint fénykorában, mikor még tudott repülni.
Nyilván Csivike vezette haza – és én ebből kimaradtam, sajnálatosan.
*
Úgy látszik, a madárkáknak is jót tesz ez a borongós, őszi idő, amit én imádok.
Csuvika egész októberben háromszor repült ki : ennyi már megvan novemberre is.
Bánom is én a vásárlást meg a takarítást : Csuvika röpködése mindennél fontosabb !
Tegnap takarítani akartam, ma vásárolni : egyikből se lett semmi.
Picinyke zsarnokaim kint voltak egész délután, illetve egész nap :
mikor ők kint vannak, az a biztos, ha nem csinálok semmit, csak ülök egy helyben.
De azért majd időnként mégiscsak rájuk csukom gonoszul a kalitkát,
mielőtt éhen halnánk vagy megenne minket a kosz.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Ildi701 2016.11.13. 23:46:22
Tegnap mikor félig megírtam a kommentemet, áramszünet lett, majd mikor megint beléptem a blogocskádba, meglepve láttam, hogy minden, amit írtam, ott van, úgyhogy folytattam a hozzászólás írását. Viszont miután elküldtem, írtad is, hogy Hozzád nem érkezett meg. Nem tudom, mi volt az oka. Lehet, hogy nem kattintottam a Küldésre?
Örömmel olvastam itt az áristomos mesédben, hogy mennyit szárnyalnak a picinyeid:)
A vendégkönyvben viszont már azt írtad, hogy azóta nem repült ki Csuvicsek. Ma már kirepült a Hős Vitéz? És Csivi pipi már nem banyáskodik?
Sok sikert Nektek a holnapi nagy úthoz.
Jóéjszakát Neked és a kis drágáidnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.14. 00:13:44
Ma nagyon rozoga voltam, ha holnap is így lesz, nem tudom, hogyan indulunk el.
Már nem is a befogás a fő probléma, hanem az, hogy saját magamat össze tudom-e vakarni.
A banyaság még tart, sajnos, sőt fokozódik.
Teljesen el vagyok keseredve, mert ilyen még sose volt, és fogalmam sincs, most mi történt.
Tegnap veszhettek össze a madárkáim, de nem vettem észre,
pedig szinte egész nap itt tüsténkedtem körülöttük, a szobában.
Nem észleltem semmi gyanúsat, csak este láttam, hogy kitört a mosolyszünet.
Ilyen persze máskor is volt - csak olyan nem, hogy ennyi ideig tartson.
Ugyanis mára se békültek ki, gyakorlatilag nem is szóltak egymáshoz egész nap.
Csivike rá se néz Csuvikára, és nem hajlandó a csőréből enni.
Majd' megszakadt a szíven érte most este, hogy szegény gyerek egy csipeszt etetett kínjában.
Félek, hogy be fog gyulladni a kis begye, ha ez tartósan így marad.
Bár persze élnek magányosan is hímek, és azok se kapnak mind begygyulladást...
De azért mégis.... nézni is rossz, mit összeszenved ez a szegény kis kikosarazott lovag.
Ugyanakkor valahogy Csivike is bánatos.
Nem tudom..... talán azt érzi, hogy ma nem voltam jól, és ettől konyult le ő is.
Röpködésről szó se volt, pedig ma szépen sütött a nap,
itthon is voltam, röpködhettek volna vígan, akár reggeltől estig.
De nem repült ki Csivike sem (már tegnap se), nemhogy Csuvika.
Holnap bezzeg majd biztos ordítanak, hogy nem jöhetnek ki.
Drukkolj nekünk nagyon, mert ránk fér !
Valahogy nem hiszek benne, hogy képesek leszünk elindulni. :-((
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.14. 00:20:00
(lehet, hogy több is), de emiatt most már nem másolom újra az egészet.
Tisztára vak vagyok, egyre több az elütés a szövegeimben - nézd el nekem valahogy !
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.14. 10:46:36
sajnos én nem vagyok jól, le kellett mondanom a dokit.
Majd megyünk két hét múlva - ha Isten is úgy akarja. :-((
Ildi701 2016.11.14. 18:01:37
Mielőbbi jobbulást kívánok!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.14. 20:47:20
Lényegesen jobban vagyok - remélem, nem kiabálom el.
Nektek is kívánok mindenféle jókat.
Ildi701 2016.11.15. 10:47:39
Köszönöm szépen a jókívánságokat, nagyon drága vagy:)
Nagyon örülök, hogy jobban érzed magadat:)
Vigyázz magadra, és további jobbulást kívánok Neked!
Szép napot a Csicsu-családnak!
Ildi