Ezt a mesét még tavaly kezdtem írni, a szilveszter előtti napon,
de valamiért félbehagytam.
Alighanem azért, mert rájöttem, hogy úgyse nagyon olvasná senki,
ha kevéssel utána megjelenik a BÚÉK-os oldal.
Most viszont nekiültem, hogy befejezzem -
bár lehet, hogy veszni hagyni se lett volna túl nagy csapás.
*
*
(December 30.)
*
Akkor most megmutatom nektek,
mivel foglalatoskodott Csivi Pipi abban a néhány napban,
amíg csodálatosképpen magához tért a rosszkedvéből, és föl volt éledve.
Sajnos ez már megint csak múlt idő :
épp olyan váratlanul és érthetetlenül, ahogy karácsonyra föléledt,
tegnapelőtt újra lekonyult szegénykém, és láthatóan nem is óhajt magához térni.
Pedig egyfolytában süt az átkozott napocska :
engem a guta üt meg tőle, mert télen én havat szeretnék, nem szikrázó napsütést -
de bánná a fene, ha legalább a madárkák örülnének neki.
De nem örülnek.
Csuvika még csak-csak : ő legalább a kalitka ajtajában szónokol,
és minden módon próbálja életre kelteni kornyadozó asszonykáját – de hiába.
Csivike megint haragszik a világra : nem beszél, nem rombol, nem röpköd,
semmit se csinál, csak búslakodik és duzzog.
Délelőtt általában odarepül a szekrény tetején lévő ágaira,
de csak egyszer, és csak egy pillanatra, mintha ott ellenőriznie kéne valamit.
Azonnal fordul is vissza, és többé semmivel nem lehet kicsalogatni, egész nap.
Hogy mi ütött szegénykémbe, azt megint el nem tudom képzelni.
Gyanakszom a tegnapelőtt reggel beállított váratlan vendégre
(ezt elég részletesen elzokogtam tegnap a vendégkönyvben) -
de azért elég hihetetlen,
hogy egy balul sikerült reggeli ébresztő napokra kikészítse a madárkámat.
Bár ki tudja.... igazában még én se hevertem ki azt a bizonyos reggelt.
Mindenesetre rém bánatos vagyok (meg dühös a tapintatlan, hívatlan vendégre),
mert Csivike már tisztára olyan volt, mintha sose lett volna semmi baja,
és most tessék : egyik napról a másikra visszasüppedt a totális depresszióba.
Nem biztos, hogy a vendég volt a bűnös – de hát semmi más szokatlan nem történt,
és előző este Banyácskám még maga volt az eleven élet, nem győztem örülni neki.
*
Mindegy – most nem panaszkodni ültem le ide,
hanem azért, hogy megmutassam nektek,
mivel volt elfoglalva aktívabb napjain a Csivi nevű szerelőbrigád.
*
A csőrkoptatós projektbe még valamikor karácsony előtt belefogott Őnagysága :
nem tudom, miről jutott eszébe éppen most az a kis kagyló formájú meszecske,
mert az utolsó kalitkazuhanyozás óta, mióta több volt a spárga rajta, mint a mész,
a madárkák hozzá se nyúltak, közelébe se mentek, noha előtte igencsak látogatták.
Pont azért kötöztem rá a millió madzagot, hogy agyon ne csapja valamelyiküket,
ha Csivi Mester netán sikerrel kivégzi a spárgák többségét.
Bíztam benne, hogy csak észreveszem a sasszememmel a közelgő katasztrófát,
ha külön-külön kell kettérágni minden spárgát ahhoz, hogy leessen a csőrkoptató.
Végül tényleg így lett : a középső, legjobban rágható spárgák is többen voltak,
egyenként felkötözve, hogy ha némelyik már megadta magát, a többi még tartson -
és mire ezeket mind kivégezte Csivike, az alsók és a fölsők még stabilan álltak.
*
Ekkor azonban már nem mertem volna a madárkákat magukra hagyni a kalitkában,
így kénytelen voltam likvidálni szegény csőrkoptatót, mielőtt Csivike teszi meg.
Baromi nehéz egy ilyen meszecske, simán agyon tudja ütni azt, aki épp alatta van.
Túl kellett esnünk a Nagy Műtéten,
mielőtt megejtettem volna karácsony után az első csavargást.
Üres kalitkából nem lett volna nagy kaland kivenni a csőrkoptatót,
ám üres kalitkáról sajnos szó se volt :
úgy kellett leoperálnom a hátsó falról a meszecskét,
hogy a madárkák közben otthon voltak, és kicsit sem örültek az ötletemnek.
Nem tudom, melyikünknek volt rosszabb :
én majd’ megszakadtam, míg átemeltem a kalitkát a nagy asztalra,
a madárkákat meg a frász törte, hogy hova viszem őket és mit csinálok velük.
Az odút leszerelni lusta voltam
(azon az ajtón át könnyen elértem volna a csőrkoptatót),
meg a madárkáknak is félelmetes lett volna a könyékig bedugott kezem a ketrecben,
így hátulról, a rács drótjai között cibáltam ki nagy nehezen a jó kövér meszecskét.
Nem győztem észnél lenni, mert borzasztóan féltem, hogy elejtem,
hisz fogni és forgatni is csak a rács drótjai között átnyúlkálva tudtam.
De végül nem lett semmi baj – csak annyi, hogy megint kevesebb így a rágnivaló.
Azóta is keresem a likvidált meszecske biztonságos helyét, de sajnos nem találom.
*
Mindenesetre Csivike hamar kárpótolta magát a veszteségért :
kitüntetett a figyelmével egy olyan csőrkoptatót, a kalitka külső falán,
amihez eddig emlékezetem szerint sose nyúlt – legalábbis kívülről nem.
Belülről néha szokta rágicsálni, de azt is nagyon rég csinálta utoljára.
Most meg egy ülésben elpusztított róla egy akkora darabot,
hogy nem akartam hinni a szememnek,
amikor megtekintettem szorgos munkálkodása eredményét.
Majd keresek régebbi képet, hogy lássátok, mekkora volt eredetileg a csőrkoptató.
Szabályos kis mész-dombocskát kapart nekem a tálcára az én sztahanovista madaram.
*
*
*
(Január 9.)
És ha már csőrkoptató : nem fogjátok elhinni, de föl lett avatva végre az a példány is,
amit Csivi Őnagysága még június végén kapott, az itthon létének 1500. napjára.
Akárhogy is nézem : több mint fél évet úszott meg úgy az akkori ajándék,
hogy rá se nézett, közelébe se ment soha, senki.
Pedig gusztának tűnik az a kis téglácska, és a felfüggesztése is elég biztonságos.
A napokban Csivi Pipi végre kegyeskedett közelebbről is megtekinteni,
többször láttam, hogy kaparássza a sarkát, bár nem túl nagy lelkesedéssel.
Talán nem ízlik neki (az sincs kizárva, hogy már lejárt a szavatossága)
vagy csak az volt a baj, hogy én mindannyiszor üdvrivalgásban törtem ki,
és lelkesen biztattam Csivikét, hogy csak így tovább, pusztítsa azt a csőrkoptatót.
Ezzel valószínűleg el is vettem szegény madár kedvét a további kaparászástól,
mert hogy is akarna olyasmiben mesterkedni,
ami meg van engedve, sőt egyenesen kívánatos.
Ha kárálni kezdtem volna, hogy jaj-jaj, Csivike, mit csinálsz, nem szabad,
akkor alighanem meg sem áll az én boszorkányom addig,
míg el nem pusztítja az egész kis sárga téglát.
De hát elpuskáztam a dolgot, mert még mindig nem vagyok elég profi a csivológiában.
Mindenesetre reménykedni már lehet, hogy egyszer majd ez a csőrkoptató is elfogy.
Csuvikának persze nem szabad kaparásznia, mert igaz ugyan, hogy Csivike se kéri,
ám ez nem jelenti azt, hogy lemondana akár csak egy falatról is, Csuvika javára.
Ilyen egy áldott lélek az én kis boszorkám – ha még valaki nem tudná.
*
Persze a csőrkoptatók pusztítása nem igazi rombolás,
hisz azok arra valók, hogy pusztítva legyenek.
Szó se róla : arra való a köles is – na de nem úgy, ahogy Banyácskám csinálja !
Az aprócska kölesszemeknek elvileg a madárpocakban kellene kikötniük
(és többnyire oda is jutnak, abban hiba nincs, hisz a picinyeim imádják a kölest).
ám nálunk újabban több kerül a kalitka fenekére, mint a mindig éhes kis bendőkbe.
A mikulásra és karácsonyra kapott PRESTIGE köleseken fedezte föl Csivike,
hogy azokon valahogy jobban elkülönülnek egymástól a fürtök, mint a többi kölesen,
és azonnal ellenállhatatlan késztetést érzett,
hogy egyenként szanaszét dobálja őket, ha már ilyen könnyedén lecsíphetők.
*
*
Csuvika kétségbeesett zokogása meg az én jajveszékelésem csak fokozta az élvezetet :
Banyácskám fülig érő csőröcskével, egy robot sebességével munkálkodott -
és sajnos munkálkodik azóta is, hiába fogyott el rég a méregdrága PRESTIGE köles.
Minden áldott nap megöli a kakasülő mellé föllógatott, hatalmas fürtös kölest,
aztán estefelé meg reklamál, hogy romlanak a szolgáltatások,
már még csak egy nyomorult kis köles sincs a kalitkában, micsoda idők.
Nem éppen olcsó játék ez a kölesgyilkolósdi - de hát mit csináljak ?
Valamivel csak el kell foglalnia magát szegény Boszikámnak,
ha egyszer kirepülni (megint) nem hajlandó !
A kölesdobálás legalább veszélytelen elfoglaltság,
szoktak lenni sokkal vadabb ötletei is.
*
*
*
Amúgy semmi újság – sajnos vagy szerencsére.
Csuvika ma ötvenöt hónapos – ezt véletlenül számoltam ki tegnap este,
unalmamban, míg konzolt játszottam a kalitka előtt, kezemben egy etetővel.
Ünnepelni nem ünnepeltük, de azért jól hangzik ez az ötvenöt hónap.
Majd mindjárt kicserélem a karácsonyi tojásos rudacskát egy újabbra,
mert a régi már szinte teljesen kopasz, és akkor rá lehet fogni,
hogy mégiscsak megemlékeztünk erről a jeles napról.
Azt is elfelejtettem mondani (pedig hányszor akartam),
hogy karácsony másnapjára esett Csuvika 1600. itthon töltött napja,
úgyhogy volt mit megünnepelnie az egymás után kétszeri kirepüléssel.
De ezt a mai ötvenöt hónapot sajnos még nem ünnepelte semmivel,
és már nem is igen fogja, mert nemsokára megyünk aludni.
*
(2017)
*
*
*
Ildi701 2017.01.11. 11:42:31
Nekem úgy tűnik, hogy amint már korábban is írtam, Csivi pipinek nagyon érzékeny "antennája" van a Te hangulatodra.
Remélem, hamarosan jobb kedvre derülsz, hátha akkor Csivike repülési kedve is visszatér. Szerintem ha ez így lesz, akkor tényleg nagyon valószínű, hogy Banyácskád hiperérzékenyen reagál a Te kedélyállapotodra.
A kis Csivi mester tényleg egy kis sztahanovista, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora csőrkoptatót el tudott tüntetni. Jól teszed szerintem is, hogy ezeket a kis mészdarabokat ilyen biztonságosan rögzíted, ismerve Csivikét.
Szerintem ha ki fog repülni Csivike hosszabb időre is, akkor lehet, hogy már nem fog ennyit foglalkozni a kölesdobálással.
A videót még nem tudtam elkészíteni, mivel Maxikét nem tudtam eddig rávenni arra, hogy nyissa ki az ajtót. Ha mindketten kint vagyunk, nem nyitja ki, hiába kérlelem, azt várja, hogy én tegyem ezt meg.
Ma reggelre a tegnap még egyáltalán nem fagyott patakunk nagy része be volt fagyva, úgyhogy vagy egy órát töltöttem a jég feltörésével. A kis jégdarabokat még odébb is gereblyéztem, illetve a hólapáttal is rásegítettem, így most már a nagy része jégmentes.
Kb. 3 napja megjelent egy cankó pár a patakban, itt halásznak. A MME oldalán egy youtube videó is van róla:
www.youtube.com/watch?v=Ju1j5cxB9pg
Tavaly és azelőtti télen egy gyönyörű nagy kócsag járt ide, belinkelek róla is egy kisvideót:
www.youtube.com/watch?v=Ju1j5cxB9pg
Szép napot Neked és a kis drágáidnak, és mielőbbi kirepülési kedvet nekik!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.01.11. 11:55:11
Majd délután (vagy este) jövök, most pont muszáj már fölállnom innen.
De addig is nagyon örülök, hogy itt vagy. Már épp aggódtam, hogy valami baj van.
Ildi701 2017.01.11. 17:01:12
Nagyon aranyos vagy hogy így aggódsz értem, hála Istennek semmi nagy probléma nincs.
Itt van egy kisvideó a kócsagról:
www.youtube.com/watch?v=WVdw7mpTUOI
Itt nagyon hideg volt reggel, majd lefagyott a kezem, muszáj voltam kesztyűt húzni. Éppen ezért megmaradt a múltkor leesett hó. A kacsáim egész nap benn vannak a patakban, a cicám és a kutyákok is az idő nagy részét a lakásban töltik. Bár most Sheila éppen napozik kinn a kanapén, pont oda süt a nap, mivel déli tájolású a terasz. Reggel még -17 fok volt itt, de a napocska hatására sokat enyhült az idő. A kinti hőmérő szerint napos területen 6 fok van. Én szeretem a napsütést, de hát nem vagyunk egyformák.
Remélem, a kis drágáid repülési kedve mielőbb visszatér, de jó volna, ha úgy szárnyalnának megint, mint nemrég az ünnepekkor!
Szép napot a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.01.11. 17:40:47
Én már napokkal ezelőtt muszáj voltam kesztyűt CSERÉLNI,
ugyanis a vékony kis sztreccs kesztyűben (ami kényelmesebb) le akart fagyni a kezem.
Tudod te egyáltalán, Ildikém, milyen szerencsés vagy, hogy ilyen jó helyre születtél ?
Hiszen ahol te élsz, az maga a földi Paradicsom !
Én már attól elaléltam, hogy patak van a kert végében -
de hogy még ráadásul ilyen csodalények járnak oda, az nekem már álomnak is túlzás.
Micsoda boldogság lehet ott nálatok élni !
Én egész nap mást se csinálnék, csak ülnék a patakparton, és nézném a vizet.
El se tudom képzelni, hogy ilyen csodálatos helyeken is lehetséges lakni.
Nekem ez az egész olyan, mint egy tündérmese.
Ha van hozzá időd meg türelmed, légy szíves fényképezz le nekem mindent,
amit te észre se veszel, mert felőled nézve természetes.
Például majd a patakot, ha legközelebb is befagy.
Vagy csak simán a kertet, amikor friss hó esik rá.
Maxika pedig jó nekem úgy is, ha nem nyitja éppen az ajtót. :-))
Nálam jobban senki se tudja,
hogy a jószág mindig pont azt nem csinálja, amit szeretnél megörökíteni. :-))
Nemrég jöttem haza, könyvtárban voltam, és persze vásárolni is, ha már kimozdultam.
Későn indultam délután, mert nem voltam jól,
már bele is törődtem, hogy ma nem leszek képes csavarogni.
De aztán mégiscsak magamhoz tértem valamennyire,
és megreszkíroztam a mászkálást, hátha túlélem.
Most meg már örülök, hogy túl vagyok rajta, mert igazában utálok bárhova elmenni.
A picikéim nagyon zokon vették, hogy itt hagytam őket,
pedig addig se használták ki a nyitott ajtót, míg rájuk nem csuktam.
Azért Csivike futott délelőtt pár kört a szobában.
Nagyon a szívére vette, hogy bezártam :
amikor hazaértem, elfordította a kis fejét, nem állt velem szóba, látni sem akart.
Ha átléptem a kalitka másik oldalára, hogy lássam az arcát,
visszafordította amarra, hogy igenis vegyem tudomásul, hogy ő most haragszik. :-))
Alighanem megérezhette, amikor magamban lemondtam a délutáni csavargásról,
és visszaültem ide a géphez, játszadozni a karácsonyi képekkel -
és ehhez képest csalódás volt neki, hogy később mégis ripsz-ropsz fölálltam,
összekaptam magam és reájuk csuktam az ajtót, hogy én most elmegyek.
Ilyet nem lehet csinálni egy rigorózus kismadárral,
hogy óránként változtatom a programot, ő meg nem tudja, mihez tartsa magát.
Szaladok a vacsoráért, mert most meg Csuvika ordít, hogy már fél hat van. :-))
Ma sehogy sincsenek velem megelégedve az én igényes madárkáim, folyton kikapok tőlük.
Ildi701 2017.01.12. 17:13:50
Ezt a videót még olyan 2 napja készítettem:
https://1drv.ms/v/s!Avi_XYy4bZHqh3JEhQgc8zs44-38
Majd még lesz videó, hamarosan megint lehűl az idő, akkor készítek megint, biztos be lesz fagyva ismét a patak. Vagy ha havazik, azt is videóra veszem.
Örömmel olvasom, hogy Csivi pipi azért tett egy pár kört a lakásban. Csak így tovább, Csivike! Remélem, mielőbb nagyobb lesz a kirepülési kedve a Kék Hercegnek is.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.01.12. 17:41:48
El tudnám nézni akármeddig !
Édesek, tündérek, imádni való kis jószágok !
Micsoda jó dolguk van ! Látszik rajtuk, hogy tökéletesen boldog kacsákok ! :-))
De hogy is ne lennének azok, egy ilyen földi Paradicsomban ?
Óóóó, Ildi.... adj hálát naponta a sorsodnak vagy az Égieknek,
hogy ilyen tüneményes, mesebeli helyen élhetsz !
Hiszen ez télen-nyáron maga a tömény boldogság és gyönyörűség !
Ha még lenne bennem annyi élet (fiatal koromban nagy csavargó voltam),
esküszöm, meglátogatnálak egyszer, és utána hónapokig élnék az élményeimből. :-))
De ne félj, nem fenyeget ez a veszély, mert én már soha nem fogok utazni sehova,
hisz attól is rosszul vagyok, ha le kell mennem vásárolni. :-))
Csivi Pipi változatlanul sztrájkol és lustálkodik,
pedig elég tisztességes havacskára ébredtünk, aztán meg egész nap sütött a nap.
Nem tudom, milyen idő felelne meg Őnagyságának.
Az igaz, hogy én elég ramaty vagyok, mert megenyhült az idő,
és a melegedésbe sajnos mindig belehalok.
Hacsak nem engem másol tényleg ez a szegény kis madár,
most már végképp nem tudom elképzelni, mi baja lehet.
Illetve szinte biztos, hogy semmi, csak állandóan rosszkedvű szegénykém.
Este szokott föléledni, mikor tartósan ott állok a kalitka előtt,
de napközben hiába próbálok udvarolni neki, olyankor nem igényli a társaságomat.
Akkor meg mit tehetnék érte ? Ki tud az ő kis lelkén kiigazodni ?
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.01.12. 21:17:48
hogy másoknál is megbolondult a vendégkönyvünk, vagy csak nálam.
Már kétszer előfordult, hogy egyszerűen nem jelent meg az oldalon.
Sőt nem csak a vendégkönyv tűnt el, hanem a hosszú, sárga számláló
és az új kommentek doboza is.
Az oldal frissítésével sikerült őket visszavarázsolnom mindkét alkalommal -
na de mi lesz, ha egyszer csak nem sikerül ?
Fogalmam sincs, mi történhetett, ilyen még eddig sose volt.
Mindenesetre nehogy azt higgyétek, hogy én likvidáltam szegény vendégkönyvet !