*
Na nézzétek, hol díszelgett szerdán az én Hős Vitézem !
Igaz, ma már szombat van, de hamarabb nem jutottam hozzá, hogy beszámoljak róla.
Ha hinni lehet a feljegyzéseimnek (de talán igen),
április 3-án repült ki utoljára szegény kicsikém, aztán meg most, 26-án.
Sajnos a hazafelé vezető út nem volt egy sikertörténet,
így azóta megint nem vállalkozott Csuvika az újabb kalandra -
igaz, csütörtökön sokat voltak bezárva, mert el kellett mennem itthonról,
tegnap meg szinte egész nap esett az eső, esti sötétség volt odakint,
semmi se csábította a fény felé egyébként is bizonytalan madárkámat.
Bár Csivike így is sokat röpködött, ez pedig rossz jel, Csuvikára nézve.
Talán megviselte őt a szerdai hazarepülés, ami még segítséggel is nehezen sikerült.
*
Mindenesetre erősen csökkent a legújabb csodaszerünkkel kapcsolatos lelkesedésem,
ami a szerdai kirepülés láttán még töretlen volt.
Igaz, akkor éppen sütött a nap, úgyhogy próbáltam hűteni a reményeimet,
mert nem tudhattam, hogy a napsütés tett csodát Csuvikával, vagy az újabb elixír.
Lehet, hogy mégis inkább a napsütés, mert a csoda azóta sem akar ismétlődni.
Viszont azért sütött máskor is a nap az utóbbi három hétben, ha nem is gyakran,
én meg a lehető legritkábban megyek el itthonról, Csuvika nem repült ki mégsem.
A D-vitaminos injekció után nem akartam keverni a dolgokat :
az orvos azt mondta, az injekciónak majd úgy két hét múlva jelentkezik a hatása,
addig nem adtam mást nekik, csak a CALCI-LUX-ot, bár az nem sokat ér.
A CALCIUM COLUMBA (ami használni szokott) szintén tartalmaz D-vitamint,
így szóba se jöhetett, nehogy véletlenül túladagolás legyen belőle.
A Legszakértőbb Szakértőm által javasolt B-vitamin kúrát is elhalasztottam,
hogy egyelőre csak a D-vitamin dolgozzon Csuvika szervezetében.
*
Hogy dolgozott vagy sem, az eddig még nem bírt kiderülni :
semmi javulást nem észleltem, bár az is tény,
hogy a CALCI-LUX-ot a javasoltnál jóval hígabb kiadásban kapják a madárkáim.
Az előírt dózisban sajnos nem isszák meg, sőt felhígítva is eléggé utálják.
A D-vitaminnak pont az lenne a dolga, hogy elősegítse a kalcium felszívódását -
de hát a túl híg kalciumos lötyi mellett nem volt nagyon mit elősegítenie.
Vártuk tehát, hogy múljon az idő : az injekciót ötödikén kapta Csuvika,
gondoltam, majd húsvét után beszerzem a “rendes” kalciumot meg a B-vitamint,
aztán meglátjuk, a kettő közül melyik tűnik fontosabbnak, úgy május elején.
Csuvika állapota közben lényegesen nem változott, illetve inkább romlott :
nem volt egyértelmű a dolog, alkalmanként észleltem csak a riasztó jeleket,
és nem is voltam benne teljesen biztos, hogy jól látom, amit látok.
Valahogy esetlenebb és ügyetlenebb lett az én vagány madaram :
ő, aki világéletében egy örökmozgó kis akrobata volt,
most időnként kalitkán belül is lepottyant a botokról,
esténként nem akart fölmászni az eddig imádott kis létráján a kakasülőre,
evésnél valahogy furcsán és ügyetlenül húzta vissza a kis lábát,
amivel fogta a tálka peremét : az volt a benyomásom, hogy fáj neki,
vagy legalábbis nem működik rendesen, segítenie kell a csőrével.
A szárnyacskái viszont túlságosan is működtek néha,
de úgy tűnt, hogy nem akaratlagosan, hanem “maguktól” :
ült szegény Csuvicsek valahol a kalitkában,
és egyszer csak pörögni kezdtek a szárnyai, mint valami propeller.
Mintha még egészen kicsi madár volna, és most tanulna repülni.
Úgy láttam, hogy ez valami furcsa roham, nem önszántából csinálja Csuvika,
sőt inkább megrémül tőle, mint ahogy Csivike is ijedten menekül mellőle ilyenkor.
*
Mindez így egymás mellé rakva elég rémisztően hangzik,
de a valóságban nem volt ennyire borzasztó,
mert minden tünet csak alkalmanként jelentkezett.
és közben voltak teljesen szokványos napok is, amikor nem észleltem semmi bajt.
Viszont összeadva ezt a sok furcsa ügyetlenkedést.
és hozzátéve még azt a szörnyű lezuhanást a hónap elejéről,
amikor Csuvika függőlegesen pottyant a kalitkából a padlóra, mint egy darab kő,
mégiscsak az jött ki eredménynek, hogy idegrendszeri problémái lehetnek,
amikre (szerencsés esetben) talán a B-vitamin lesz az orvosság.
Vagyis azt kell majd előbb kapnia, ha sikerül beszereznem.
Közben azért próbáltam vitamin nélkül is kitalálni,
hogy mi hogyan lenne jobb Csuvikának, és amit lehetett, változtattam körülötte.
Az imádott lifegőjét száműztem a kalitkából, mert arra gyanakodtam,
hogy esetleg beakadhatott a lábacskája két ágdarab közé, és attól fáj neki.
(Nemigen fogok találni lifegő-cincálós képet, mert Csuvikát nehéz fényképezni,
de olyat biztosan találok, ahol csak úgy ül mellette, és nem csinál semmit.)
*
A mászókára is szereltem föl egy pót-ágacskát az egyik fölfelé vezető bot mellé,
mert legutóbb észrevettem, hogy arról a botról nem tud megérkezni sehova,
mivel a mászóka eredeti, vastag rúdját nem tudja átfogni a csőrével.
Szerdán volt is alkalmam látni, hogy ez az ötletem remekül bevált :
Csuvika pontosan úgy használta a kis pót-lépcsőt, ahogy én elképzeltem.
Pedig valójában magam se nagyon tudtam,
Pedig valójában magam se nagyon tudtam,
hogy arról a pót-botról merre fog tovább menni,
de gondoltam, ha más nem jut eszébe,
majd átröppen a szemben lévő ágacskára, amire a kis létra támaszkodik,
és aminek mindkét végén talál fölfelé vezető utat.
És Csuvika pontosan ezt cselekedte !
Annyira imádom, amikor ilyen kis okos ! (Meg máskor is...)
*
A kakasülőre vezető létráját is megoperáltam : amputáltam a lábait,
hogy az utolsó lépcsőfok közvetlenül a kakasülő alá essen,
vagyis Csuvika azzal az egy-másfél centivel is közelebb legyen a célhoz.
Továbbá kötöttem föl a rácsra egy plusz létrafokot bodzaágból,
hogy rá tudjon fogni a csőrével, és könnyebben átlépjen a kakasülőre.
Meg arra is nagyon vigyázok, hogy a kölesfürt ne lógjon rá oldalról a létrára,
mert újabban ez is zavarta Csuvikát, noha eddig nem volt ellene semmi kifogása.
Ez az ötletem is fényesen bevált : mióta megújult a létrája,
Csuvika megint boldogan rohan föl rajta esténként, ahogy korábban is tette.
Így erről megint nem tudom eldönteni, hogy a létrával volt baja
(de mi – hiszen nem változott rajta semmi az eredeti állapothoz képest),
vagy mégiscsak a lába fájhatott pár napig,
ami pont akkor múlt el, amikor én felújítottam a létráját.
*
*
*
Mindenesetre akkor már a B-vitamin is dolgozhatott benne :
mivel hétfőn megint nagyon ügyetlennek és kedvetlennek találtam Csuvikát,
kedden soron kívül elrohantam a Verseny utcai galambász boltba,
hogy beszerezzem a CALCIUM COLUMBÁ-t meg a GOLD B-LINE-t.
Mindkettő a HEMA terméke, és ebben az üzletben szinte biztosan lehet kapni.
Persze azért érdeklődtem telefonon, nehogy potyára menjek :
mondta a galambász férfiú, hogy induljak nyugodtan, megtalálom mind a kettőt.
Sajnos a B-vitaminnal végül mégis akadt egy kis probléma :
nem azt kaptam, amit kinéztem magunknak a HEMA honlapján,
hanem egy másik, B COMPLEX nevű készítményt.
A boltos (aki jó nevű galambász és nagyon is adok a szavára)
rábeszélt, hogy hozzam csak el nyugodtan, most ez van a B-LINE helyett,
de az összetétele szinte ugyanaz, és az adagolása is olyan, mint a másiké.
Hát nem tudom.... remélem, hogy tényleg úgy van, ahogy mondta.
Mindenesetre itthon rákerestem a HEMA honlapján,
és bizony díszmadarakat nem láttam a célállatok között, csak baromfit.
Így csak remélni merem, hogy nem csinálok bajt az itatásával.
Írtam a HEMÁ-soknak ez ügyben, de csak tegnap, így válasz még nem jött.
*
A madárkákat viszont nemigen érdekli, hogy nekik való ez a készítmény vagy sem.
Már kedden este készítettem nekik egy próba-adagot, amikor hazahoztam,
és Csuvika (aki amúgy újabban nem egy gödény) úgy esett neki rögtön az új lötyinek,
mintha sivatagban tikkadt volna hetek óta, várva egy korty éltető vízre.
Még aznap este többet ivott belőle,
mint amennyit máskor egy egész nap szokott fogyasztani.
Pedig nem is biztos, hogy láttam minden vedelését, hisz azt se vettem észre,
hogy Banyácskám mindjárt fürdőnek is kipróbálta a sose látott B-vitamint.
Csak az tűnt fel, hogy az itókának kábé a negyedrésze hiányzik,
úgy egy órával az után, hogy szervíroztam nekik.
Ennyit egy hét alatt sem isznak meg ketten, úgyhogy Csivike nyilván megfürdött.
Ez sem akármilyen elismerés, mert Boszikám csak abban lubickol, amit szeret.
Csipike is ilyen volt : ő még az apróra vágott almába is belehemperedett.
*
Azóta is boldogan vedelik ezt az istentelen büdös fertelmet
(aki szedett valaha POLYBÉ tablettát, el tudja képzelni az illatát :
én még úgy másfél méterrel arrébb is szenvedek tőle),
és Csivikém az imént határozottan meg volt sértve,
amikor próbáltam őt becsapni, és tiszta vízzel kínáltam a vitaminos helyett.
Nem kérte : felháborodott képpel elfordult, hogy miért adok neki másik itatót.
Mivel a vérképében legutóbb magasnak találtatott a húgysav-szint,
félek, hogy esetleg baj lehet a veséjével, akkor pedig nem tesz jót a B-vitamin.
De amúgy annál inkább : lusta Banyácskámat szinte kicserélte az új elixír,
olyan aktív és eleven lett Őnagysága, hogy rá sem ismerek.
Eső ide, felhők oda : kint van szinte reggeltől estig, és be nem áll a kis csőre.
Csuvikát is nagyon felturbózta a jó kis vitamin, de ő sajnos marad a kalitkán.
Ma is házon kívül szónokol egész nap, de elrugaszkodni nem mer.
Sajnos szerdán nem sikerült hazarepülnie, noha többször is próbálkozott :
nem tud a padlón tájékozódni szegénykém, így mindig visszament a mászókára,
valahányszor lepottyant, mert a szoba közepéről nem találta meg a kalitka sarkát.
Végül úgy jutott haza, hogy odahúztam a mászókát a kalitkához,
de még így is nagyon sokáig tartott, míg át mert röppenni a lakosztályukra.
Azt hiszem, szégyellte szegénykém, hogy ilyen megalázó módon kell hazajutnia.
Nyilván rossz emlék maradt benne ez a kis malőr, másra nem tudom magyarázni,
hogy tegnap és ma nem repült ki, noha láthatóan készül rá és nagyon is szeretne.
*
De kalitkán belül sem unatkozik az én találékony Hercegem :
úgy látom, sikeresen elleste Csivikétől a bot- és spárgagyilkolás jeles tudományát.
Az előbb finoman pirongattam Banyácskámat, csak innen a helyemről, oda se nézve,
hogy legyen szíves felhagyni a kivezető lépcső legbelső fokának fűrészelésével,
hisz alig pár napja cseréltem, és nem tudom, mit adok helyette, ha ezt is elrágja.
*
*
A szorgos munka azonban nem maradt abba, hiába morgolódtam,
így kicsit később fölálltam, hogy akkor legalább videóra veszem, ha sikerül.
Alig hittem a szememnek, mikor odaléptem a kalitka mellé :
kiderült, hogy ezúttal nem Csivike munkálkodik oly lelkesen, hanem Csuvika.
Rájött a kis disznó, hogy Boszikám kedvenc játéka neki is nagyon tetszik.
Már délelőtt is észrevettem, hogy rágicsálja a kis létrája vadi új madzagját,
de valahogy azt hittem, hogy ez csak véletlen, hisz Csuvika nem szokott rombolni.
De nincs kizárva, hogy ezután majd fog.
Bánom is én : inkább naponta cserélem a kivezető lépcsőt és kötözgetem a spárgát,
csak foglalja el magát mind a két gazfickóm olyasmivel, amit örömmel csinál.
Az igazi persze az volna, ha mindketten a mászókán gyilkolnák az ágakat,
de ha Csuvika nem repül, az is nagyon jó, hogy a kalitkában talál magának munkát.
*
Azért persze remélem, hogy lesz ez még másképp is :
ha a D-vitaminos injekció hatása csak két héttel később volt esedékes,
akkor ki tudja : lehet, hogy a B-vitamin is majd kicsit később segít, ha segít.
Bár már eddig is mutatkozik némi hatása,
hisz mindkét madárkám sokkal aktívabb és jobb kedvű lett tőle.
Talán csak egy kis napfény kéne még, hogy kicsalogassa Csuvikát.
Nekem ez a borongós idő pont megfelel, de hát Csuvika másképp vélekedik, sajnos.
*
(2017)
*
*
*
Új kommentek