... és madár végez, természetesen -
hogy még véletlenül se alakulhasson úgy a nap, ahogyan elképzeltem.
Igazában hálás kell legyek a picinyeimnek,
amiért fenekestül felfordították ezt a rusnya hétfőt,
mert olyan munkán vagyok túl, amit réges-rég el kellett volna végeznem,
és borzasztóan nyomasztott már hosszú ideje, hogy sose kerül rá sor -
annak viszont igen mérsékelten bírok csak örülni,
hogy vásárolni megint nem mentem (immáron ötödik napja),
és most már tényleg éhen halok, ha ez így megy tovább, mert kiürült a hűtő.
*
Vagyis én csavargást terveztem a mai napra – a picinyeim viszont szintén.
Itt dekkoltam velük teljes négy napot,
lesve és várva, hogy kegyeskedjenek szárnyra kelni : eszükbe se jutott.
Nemhogy Csuvika, szombaton még Csivike se repült ki egyáltalán,
de a többi napon is éppen csak futott egy-egy kört, aztán jött is vissza rögtön.
Csuvika meg szinte ki se dugta az orrát a ketrecből négy napig,
még a kalitka külső falára se mászott ki, ahol egyébként szeret ücsörögni.
Banyácskám miatt tegnap már egész meg voltam rémülve,
olyan bágyadtnak és kedvetlennek láttam az este.
El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, de az is gyanús volt,
hogy napok óta nem marad kint a mászókán, még ha rá is repül néha.
Pedig boszorkányos madárkámnak semmi baja nem volt,
csak pontosan tudta, hogy én a kirepülésükre várok és számítok.
Őcsivisége viszont olyankor nem szeret a mászókán időzni,
amikor ez meg van engedve, sőt kifejezetten kívánatos.
Sokkal élvezetesebb olyankor kirepülni,
amikor a Maminak nem fér bele az idejébe a felügyelet,
és szentségel vagy sopánkodik, hogy jaj-jaj, borul minden program.
*
Hogy a Csivi nevű banyagáj a vesékbe lát, az már régen nem újdonság.
Mai kis ajándéka megint olyasmi volt, mint a köles-gyilkolás a porszívózás után :
Őnagysága ugyanúgy tudta, mint én, hogy MUSZÁJ vásárolni mennem,
épp ezért úgy találta, hogy ideje emlékeztetnie, ki az úr a háznál :
ha netán úgy képzelném, hogy én, az bizony súlyos tévedés.
Majd mehetek csavarogni, ha ő is jónak látja – de az nem ma van.
Délelőtt csak cikázott a kalitka és a mászóka között, mint máskor -
aztán mikor elhatároztam, hogy a következő hazarepülésnél már rácsukom az ajtót,
akkor Csivikém kényelmesen elhelyezkedett a mászóka tetején,
és úgy kezdett cseverészni legbűbájosabb képével, hogy már tudtam : vesztettem.
Ismerem a madaramat : lehet azt látni,
mikor úgy ül a mászókán, hogy hosszabb időre tervezi a kint tartózkodást.
Márpedig most így ült.
Sejtettem, hogy ki fogja csalni Csuvikát is – és így is lett.
Még tizenegy óra se volt, és már üresen búslakodott a kalitka.
*
Pontosan tudtam (láttam rajtuk), hogy a csavargásnak lőttek :
hacsak nem akarok erőszakoskodni (de nem akarok), akkor ma vásárlás nem lesz.
Viszont még egy napot nem hagyhatok elveszni teljesen :
ha már így esett, ki kéne használni az alkalmat kalitkazuhanyozásra.
Olyan rég zuhanyoztam le szegény ketrecet,
hogy már utánanézni is szégyellek, mikor is volt pontosan.
Nem rajtam múlt a dolog (legalábbis nem elsősorban rajtam),
hanem Csuvika repülési nehézségein : mióta ritkán repül ki,
nehéz alkalmat találni a kalitkazuhanyozásra, ami többórás munka.
Azt meg talán mondanom se kell, hogy ha mégis adódott volna lehetőség,
akkor nekem volt valami más dolgom, ami miatt nem állhattam neki a takarításnak.
Mindössze egy olyan alkalomra emlékszem, amit önhibámból szalasztottam el :
nem hittem, hogy olyan sokáig kint lesznek, mint ameddig végül is kint voltak.
Ma is vacilláltam egy ideig, figyelgettem őket, hogy komolyan gondolják-e,
nem lesz-e baj belőle, hogy elveszem a kalitkát, ők meg majd esetleg keresik
(Csuvika megtette már egyszer, hogy hazarepült az üres sarokba) -
de végül vállaltam a kockázatot, hogy legalább csináljak végre valami hasznosat.
Belevágtam csak úgy éhgyomorra (úgy sincs nagyon mit ennem),
mert a reggelivel már végképp nem akartam húzni az időt.
Csuvika addig van nyugton, míg itt vagyok az orra előtt :
ha hosszabb időre eltűnök a látóteréból, nagy valószínűséggel hazarepül.
De nem repült haza.
Okos, ügyes kicsi madaram : most figyelt és felfogta, mi történik.
(Talán már ő is úgy gondolta, hogy épp ideje rendesen kitakarítani a kalitkát.)
Fél tizenkettőkor kezdtem, nem sokkal három előtt fejeztem be :
Csuvika kint volt úgy tizenegytől fél négyig. (Csivike is, de az nem nagy újság.)
Tündéri édesek voltak végig : egyáltalán nem nyugtalankodtak,
nem aggasztotta őket a lakosztályuk sorsa, nem követelték, hogy siessek jobban.
Ültek szépen a mászóka tetején és beszélgettek, be nem állt a kis csőrük.
Sütött a nap, nyitva volt mögöttük az ablak, remekül érezték magukat.
*
Még a késői reggelimet is a mászókán várták végig :
időnként benéztem hozzájuk, nem mozdultak semerre, ücsörögtek ugyanúgy.
Mikor már jóllaktam, bejöttem megint jelenteni, hogy jövök nemsokára,
ezt azonban már nem volt türelmük kivárni : egy cigi után arra jöttem be,
hogy Csivike a kalitka tetején vadássza a vízcsöppeket,
Csuvika pedig éppen félúton volt a kötéllétráján, útban hazafelé.
Apró kis fennakadás mindössze abból keletkezett,
hogy ha már a kalitkában matattam, kicseréltem a tükrös virágot,
aminek már nagyon meglazultak a levelei, féltem, hogy egyszer csak letörnek.
Viszont az új virág nem kék, hanem sárga : Csivike nyilván úgy ítélte meg,
hogy az nem áll olyan jól neki, nem lesz elég csinos a fényképeken,
és bizony bánatosan bojkottálta az új ülőkét, egészen vacsoráig.
Már éppen kezdtem aggódni, hogy mi lesz ebből,
hisz a virág levele az egyik legkedvesebb trónusa, anélkül létezni se tud -
de szerencsére vacsoraosztásra beletörődött, hogy most sárga virágon kell ülnie.
Amilyen faxnis a kis drágám... sokkal hosszabb durcáskodásra számítottam.
*
Úgyhogy ezen is túl vagyunk : a kalitka csillog és villog.
(Nem is olyan feltűnő a különbség... hisz azért minden este ki van takarítva.)
Éhhalál ide vagy oda :
rólam nagy gond szakadt le, hogy végre megvolt a zuhanyozás -
az viszont teljesen biztos, hogy holnap reggel nem engedem ki szegény madárkákat.
*
(2017)
Lilcsicsi 2017.06.20. 20:59:51
Elkalandozott rendetlen olvasód, Csiripelő visszarepült hozzád!
Azt hiszem megérdemlem, hogy letojj, amiért nem jelentkeztem - nem is tudom mióta - de itt vagyok megint, gondoltam benéztem, mert bár a blogodban nem jártam, sokszor gondoltam rád, mint első és egyetlen papagájtartó-társamra!
Nálunk egyébként a múlt héten Napsugi hozta rám a frászt, mivel egyik napról a másikra csöndbe lett. Értsd, nem ugrált, nem kaparászott, nem rágott semmit, nem repült ki, amikor nyitva volt az ajtó. Pedig az azelőtti hetekben, főleg mivel itthon voltam egész nap (érettségi időszakban vagyok) olyan volt mint egy kis energiabomba, s bár állandóan rá figyeltem, amikor egy pillanatra elfordultam, máris magának akarta a tekintetemet és a játékos kezemet. Aztán... Aztán ennek hirtelen vége lett. Gubbaszt, alig beszél, nyugton van, mi történt??? Menni kéne a dokihoz, nem? Nem járt a drágaságom állatorvosnál csak a legelején. Anya nyugtatott, hogy túldramatizálom, biztos csak a front.
És igen, valóban az volt, merthogy most hogy megint itt ez a nagy meleg, visszatért az élet a kis drágámba!
Hogy vagy Csivicsuvi?
Üdvözöllek,
Csiripelő
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.20. 21:19:38
A Nagy Idők egyetlen tanúja.... mert a többiek (is) mind eltűntek.
Én is épp a napokban gondoltam rád, hogy mi lehet veletek.
Bevallom, arra tippeltem, hogy Napsugi már elszállt az Örök Kölesmezőkre.
Pontosan nem emlékszem a korára, de már elég idős madárka lehet.
Bizony, ideje (bőven ideje) orvosról gondoskodni a számára.
Tudod : orvost nem akkor kell keresni, mikor már baj van, hanem előtte.
Te meg már közben egész felnőtt kisasszony lettél biztosan.
Borzasztóan örülök, hogy Napsugi még megvan !
Őbenne mindig az én drága Csipikémet látom.
Küldenél róla képet ?
Nagyon, de nagyon örülnék neki !
(De frisset ám ! A régieket is őrzöm még...)
A képes vendégkönyvben simán tudsz képeket mutogatni.
Csak arra vigyázz, hogy egy kommentbe ne tegyél sokat.... inkább egyenként pakold fel őket !
Millió puszi és csőrpuszi Napsuginak !
(Neked nem, mert hűtlen kutya vagy.)
Még egy zárójeles megjegyzés : a "letojj" helyett ugye "letolj"-t akartál írni ?
Nem mindegy !!!
Csivike és Csuvika borzasztóan örülne, ha lenne egy kis szárnyas barátnőjük.
De én igyekszem hűteni e lelkesedésüket - hátha megint évek múlva bukkansz fel újra.
Lilcsicsi 2017.06.22. 11:33:59
Akkor ez biztosan telepátia!
És nem, ha hiszed, ha nem, én nem felejtettelek el egy percre sem, igaz a blogodban nem jártam, de sokszor gondoltam rá, hogy vagy és persze hogy van a ház ura és úrnője.
Napsugi megvan, de még mennyire. Őszintén azt reméltem, hogy ahogy "öregszik", kicsit megkomolyodik, és mondjuk nem kell neki havonta új csörgőt, játékot venni mert nem rágja szét a drága. A csőrkoptatót pedig naná hogy fél óra (!!) alatt ledarálja. Nem, még mindig olyan mint egy kutya. Lehet hogy belülről az. De valóban, egy vizsgálatra most már tényleg el kellene vinni. Megvárom amíg jön egy kis lehűlés-ha várható egyáltalán- és akkor meglátogatjuk a doktor bácsit. Egyébként szerencsére ezeket a húzós napokat se itthon töltjük, vidékre menekülünk, visszük Napsugit is és "felakasztjuk". Nem őt, a kalitkát a fára, és ott madártársaival is tárgyalhat. Gondolhatod, hogy a macskák nem támadják-e meg, mivel hát egyetlenem nem ismeri a veszélyt (macskát). Ellenben a macskák rettentően félnek Napsugitól, és messze elkerülik, mivel amikor Napsugi meglát egy cicust, önfeledt csiripelésbe kezd és repkedésbe, amitől a macskák frászt kapnak, és inkább kötélnek állnak gyorsan! Arra gondoltam, hogy majd akkor készítek képeket (hétvégén) és amikor visszajövünk feltöltök párat. Mit szólsz? Nagyon szép, amikor ott lóg a szép zöld fán a kalitka :)
Nem is várom a puszit, inkább a letojást (nem, nem írtam félre, tényleg ezt érdemlem)
Igyekezni fogok. Tegnap leérettségiztem, úgyhogy most megpróbálok egy kicsikét pihenni. :) Itt leszek ígérem!
Millió puszi a Szárnyasoknak és a Szárnyatlannak!
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.22. 12:28:34
Minden bűnöd meg van bocsájtva !
Hogy itt voltál az érettségid előtti estén.... Hát ilyen a világon nincs ! :-))
És most merre tovább ?
Mi leszel, ha nagy leszel ? :-))
Csodálatos a győzelmed : az valami egészen különleges boldogság, ha az ember leérettségizett !
Légy büszke magadra és becsüld meg ezt az időt :
soha többé az életben nem leszel ilyen "sokoldalúan művelt", mint most !
Hisz amire nem lesz szükséged, az a továbbiakban kihullik,
most viszont tele a fejed mindenféle ismerettel, a legkülönfélébb területekről.
De nem ezért csodás ez az időszak,
hanem azért, mert túljutottál életed első, komoly megmérettetésén.
Biztos nehéz a búcsú, sőt nagyon nehéz - de azért te most nagyon boldog lehetsz.
Drága Csirip - én elhiszem, hogy Napsugi jól mutat a fán - de vigyázz, nagyon vigyázz !
SOHA, egyetlen pillanatra se hagyd magára, ha kint van !
Hidd el, hogy a kalitka nem védi meg semmitől !
Ismertem a blogból egy tündéri édes, gyönyörű kis hullámos fiúcskát,
aki még a hazaérkezése délutánján iszonyú kínhalált szenvedett,
mert egyedül hagyták a szobában, nyitott ablaknál egy vidéki házban,
és a macska (aki egyébként SOHA nem csinált még ilyet) beugrott az ablakon,
és letépte a szerencsétlen kismadár lábát, amivel a rácson kapaszkodott.
Máig rosszul vagyok, ha csak eszembe jut...
El is üldöztem a blogból a gazdáját,
pedig nagyon értelmes, jóravaló fiú volt, madaras állatorvos akart lenni.
Ráadásul nem is ő volt a hibás, mert épp elment a madárkának ágakat gyűjteni,
és arra az időre az anyukájára bízta a kis jövevényt.
De hiába - én látni sem akartam, mert nem bírtam megemészteni ezt a tragédiát.
Hát nagyon vigyázz, Csirip !
Macskákban soha ne bízz, és ne gondold azt, hogy mindig egyformán viselkednek !
És nem csak a macskák, a nagyobb testű madarak ugyanígy veszélyt jelentenek Napsugira.
Kint hagyni (akár erkélyen) őt csak úgy szabad magányosan,
ha a kalitkáját leborítod egy nagyobb ketreccel,
hogy az ő kis lakosztályához ne férjen hozzá senki.
Fölakasztani persze így nemigen lehet, de valami asztalra kitenni igen.
Hidd el, nem csak a rémüldözős vénasszony károg belőlem, hanem ezek valós veszélyek.
Nagyon vigyázz arra a drága kicsi kincsecskére, aki a te Napsugid !
Azt nem írtad, hogy pontosan mennyi idős, pedig szeretném tudni.
Nem gondolom, hogy el kéne vinned őt valamiféle kivizsgálásra,
csak azt döntsd el magadban, hogy szükség esetén kihez fordulsz és szaladsz vele.
Legyenek szem előtt az elérhetőségek, rendelési idők, közlekedési útvonalak.
Úgy rémlik, te valahol Dél-Budán laksz : onnan sajnos nagyon messze van az EXO-PET
és benne Sátorhelyi meg Pazár doktor - de az Egyetem (a Keleti közelében) talán elérhető.
Pazár doktor ott is rendel, csak nem mindennap.
(Plusz az Egyetemet nagyon nehéz elérni telefonon, pedig elvileg be kell jelentkezni.)
Harmadik lehetőségnek ott van még Graf doktor -
te talán őt tudod elérni legkönnyebben, a Fehérvári úton.
De hozzá is kell némi szerencse, mert egyetlen madaras a rendelőben,
és azért éjjel-nappal nincs bent, természetesen.
Csodálatosan szerencsés vagy (meg persze nagyon jó gazdi),
hogy Napsugi még életében nem is látott állatorvost.
Most se kell, hogy lásson - csak ideje fölkészülni arra az esetre, mikor majd szükséges lesz.
Pussssz és csőrpusssz - most már neked is, nem csak Napsuginak. :-))
Lilcsicsi 2017.06.22. 21:32:03
Lilcsicsi 2017.06.22. 21:32:12
Ijj mennyi mindenre kell most írnom, na csak sorjában!
Szép bizonyítványom lett, csak a matek négyes, a többi ötös, bár muszáj megjegyeznem, matekra úgy mentem be hogy "jajj csak legyen meg a kettes!!". Hát jobb lett :)
A Műegyetemre készülök, Nemzetközi gazdálkodásra. Kell matek, de úgy állok hozzá, hogy gyakorlással mindent meg lehet tanulni.
Igen, már most fáj a tudat, hogy folyamatosan felejteni fogok pedig mi mindennel van most tele a buksim.
Ne aggódj, természetesen sosem hagyjuk egyedül, csak akkor van kint amikor mi is ott vagyunk (eszünk, ücsörgünk) mivel hát sajnos... én is találkoztam hasonló esettel. Ott a macsek csak kiszabadította a fogvatartott madárkákat akik aztán Elrepültek.
Jajj Csivicsuvi, ismerem én a lobbanékony természetedet, de nem hiszem, hogy el kellett volna üldöznöd szegény fiút. Szomorú hogy így alakult.
Nos olyan hét-nyolc eves lehet. De képzeld nem emlékszem! Pontosan tudom milyen napon, hányadikán vettem őt, de hogy melyik évben... most 2009-re tippelek. Szóval igen, már nem csibe a drágám :)