Hát ezt nem hiszem el.

Mikor már éppen azt írtam, hogy végre visszajött az internetem, és amikor elküldtem volna a jó hosszú megjegyzésemet, elszállt az egész mert már megint nem volt jel. Így még azt se tudom, megkaptad-e. Már szinte arra sem emlékszem, mit írtam, mert annyi mindenről beszéltem. Nem baj, most megpróbálom újra.

Szóval!
A mesét már vasárnap elolvastam, de éppen a metrón ültem, azóta pedig semmi időm nem volt hogy válaszoljak. Most amikor a kis videócskákat is meg akartam nézni, az internet - ami később megint elment - nem is engedte betölteni őket. Még mindig tölt... elvileg.

Csivike pont olyan mint Napsugi! Ő is amikor dolgozik, akkor nem lehet megzavarni semmivel, rágja a spárgát, a szőlőágat (azóta vetem be, mióta nálad is olvastam, hogy szeretik), a kölest, az uborkát, az almát, az ujjamat. :) És milyen kis édes, tudja már hogy mire készülsz, és hallja mit magyarázol neki. Nálunk ez kicsit nehezebb, mert amikor beteszek neki valamit, akkor vagy támadásnak veszi a lakása ellen és elkezd csípni ahol ér, vagy éppen örül nekem és ide-oda ugrabugrál, lehetőleg pont oda, ahova éppen szerelnék valamit. De aztán persze boldog, amikor a várva várt új munkaeszköz megérkezik!

Nagyon meleg lesz most egész héten, igyál nagyon sok vizet kedves Szárnyatlan, és nagyon vigyázz amikor kimész a napra. Fejfedő, naptej és mindig legyen nálad víz! Vigyázzatok magatokra Madárkáim! Puszillak benneteket!

@Lilcsicsi: Hamarosan jövök, Csirip ! :-))
Nem akarom elkapkodni a választ. :-))
Addig nézd a vendégkönyvet - bár persze már biztos nézted.

@Lilcsicsi: Jaj, szegény Csirip - te egy igazi hős vagy !
Én tegnap délelőtt jártam így, hogy elszállt a Druszának szánt, szép hosszú szövegem -
de bizony nem írtam újra, hanem dugámba dőltem bánatomban egész napra. :-((

A jó tanácsokat hálásan köszönöm - tündér vagy, hogy így törődsz öreganyáddal. :-))
Hétfőig nem lépek ki a a lakásból (legalábbis így tervezem), pontosan a hőség miatt.
Salátából és tejből vélhetően kifogyok közben, de annyi baj legyen !
Ezek miatt nem érdemes útnak eredni, más meg nagyjából minden van, kitart hétfőig.
Sőt tejből van itthon tartós is tartaléknak, csak azt nem annyira szeretem.

Fehér kalap nélkül egy lépést sem teszek tavasztól őszig, ebben biztos lehetsz. :-))
Rettenetes példány, én varrtam úgy húsz évvel ezelőtt egy öreg lepedőből,
mert jó nagy fejem van, nemigen lehet rá sapkafélét kapni, pláne nem nőit. :-))
A naptej már nem stimmel : nem tűrök magamon semmilyen krémet vagy egyéb trutyit,
nagyon utálom még az érintését is minden ilyesminek. :-))
Az úti vizecske meg megint nem stimmel,
mert sajnos ha megiszom, úgy tíz percen belül ki is folyik a másik végemen. :-))
De az ÁRKÁD-ban jó hűvös van, ott mindig pompásan lehűlök, míg vásárolok.
Utána szinte jól is esik kijönni a napra - mire meg nagyon kimelegszem, itthon is vagyok.

Te is nagyon vigyázz magadra az önkénteskedés közben,
mert az biztos veszélyesebb, mint a vásárlás !

Ami Napocskád házőrző tevékenységét illeti :
úgy látszik, én el vagyok kényeztetve, mert engem sose támadnak a picinyeim,
ha betörök a lakosztályukba - legföljebb fölmenekülnek a tükrös virág leveleire,
a kalitka hátsó falára, ha nem értik, hogy éppen mit akarok.
De ha értik, ügyet se vetnek rám.
Minden este lemosom nedves papírtörlővel az összes ülőbotjukat meg ülőrúdjukat,
továbbá cserélem alattuk (reggel is) a szalvéta-lepedőt :
annyira nem érdekli őket a matatásom, hogy Csuvika még az enyelgést se hagyja abba közben.
Legföljebb átugranak egy másik botra onnan, ahol éppen takarítok.
De sokszor még azt se... Én teszem a dolgomat, ők meg csőröznek, akár hozzájuk is érhetek. :-))

Támadni csak az esti búcsúpuszinál szokott Csivike, ha éppen rossz napja van.
Leginkább eső, vagy bármilyen, komolyabb időváltozás előtt.
Olyankor szétveti szegénykémet a méreg, és puszi helyett megharapja a kisujjamat.
Most éppen hétfőn jártam így - pedig előtte egy félórával még azt se tudta,
hogy mórikálja magát nekem a frissen felkötözött spárgája mellett.
Egész komolyan meghámozta a kisujjamat, csak mára jött helyre, még tegnap este is fájt.
Nem értettem, hogy miért kaptam ki, de végül arra jutottam,
hogy alighanem a letakarás ellen tiltakozott - jogosan.
Ugyanis hétfőn én még hűvösnek ítéltem az estét (gondoltam, a hajnal még hűvösebb lesz),
és ráterítettem a kalitkára a lepedőt, ami hőségben csak mellé van lógatva,
hogy felfogja előlük a monitor vagy az olvasólámpám fényét.
Ez lehetett Csivikém szívfájdalma, biztos a letakarás ellen tiltakozott, és azért büntetett meg.
Tegnap és tegnapelőtt már nem takartam le őket, nem is történt semmi baja a kisujjamnak. :-))

Nem tudom, válaszoltam-e mindenre, de azt tudom, hogy most megyek falni valamit.
Millió puszi Napocskád szépséges kobakjára !

Nehezményezem, hogy csak Napocskának küldesz puszit, de ám legyen, természetesen átadom neki!

Nemsokára ígérem, jövök egy hosszabb - valódi válasszal -, addig is megyek, megkukkantom a vendégkönyvet, lássam miről maradtam le :)

@Lilcsicsi: Jóóóóvannnna, hát neked is, sokat ! :-))
Én is épp elnézést akartam kérni, hogy majd csak később válaszolok,
ugyanis itt ülök órák óta, és most már illene beágyazni meg valamit reggelizni. :-))

Majd elmesélem, mivel fogadott Blogocska ma reggel.
Röviden : szinte meg volt halva az egész. Mostanáig restauráltam. :-))

Kedves Szárnyatlan! Itt vagyok, itt vagyok!
Köszönöm a puszikat, nagyon örülök nekik!

Képzeld mi történt! Azt már te is tudod, hogy problémázott az internetünk, hol volt, hol nem, aztán egyszer csak teljesen megadta magát. Akkor, amikor már neked sem írtam. Egyébként megjegyzem, folyamatosan próbálkoztam, a hozzászólásomat mindig elmentettem, nehogy elszálljon egy újabb frissítésnél. Úgyhogy a vendégkönyvbe szerintem majd be is rakom, ne vesszen kárba!

Elromlott a modemünk... egyik napról a másikra! Szerencsére hétfőn jött a kis szerelő, és mosolyogva kicserélte nekünk egy újra. Állítólag ezek egyik napról a másikra adják be a kulcsot! Újra van netünk! Oh, és felvettek az egyetemre!!! :) Hurrá hurrá!

@Lilcsicsi: Csirip - ez csodás !
Most nem csak egy sima puszit, egész pusziesőt küldök neked.:-))
Hogy egyetemista lettél, ez fantasztikus ! Hisz most voltál hatodikos !:-))

Gratulálj a szüleidnek a jól sikerült lányukhoz,
és köszönd meg nekik szépen, hogy pont ilyennek neveltek, amilyenre sikeredtél ! :-))
Ez nem is teljesen vicc :
sose felejtsd el, hogy innentől kezdve felnőtt vagy,
és az egyetemi éveket már ajándékba kapod a szüleidtől.
Én legalábbis azért igyekeztem mindig a maximális ösztöndíjat kiérdemelni a főiskolán,
hogy a szüleimnek minél kevesebb pénzükbe kerüljek -
elvégre mondhatták volna azt is, hogy érettségi után már menjek szépen dolgozni.
(Fel se merült ilyesmi, de azért tudtam, hogy így is lehetne.
Arról meg fogalmam sincs, hogy manapság osztogatnak-e még tanulmányi ösztöndíjat.)

Ha jól választottál, gyönyörű évek előtt állsz !
Kívánok neked nagyon sok sikert, jó tanárokat és jó barátokat az új életedhez.

Kedves Csivicsuvi!

Köszönöm a kedves szavaid és a rengeteg puszit!!!

Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, főleg azért, mert mivel államira nem sikerült bejutnom (460 volt a ponthatár, nekem 414 lett), vállalják, hogy az önköltséges szakot finanszírozzák Nekem. Anya azt mondta, hogy ez természetes, de én igyekezni fogok, hogy vagy kapjak ösztöndíjat (sajnos manapság ez minimális, és kevesen kapnak), vagy vegyenek át államira, de ha nem sikerül, akkor igyekszem diákmunkával kipótolni. És persze nagyon fogok igyekezni!

@Lilcsicsi: Hááát, Csirip.... így ez már nem akkora öröm.
Pénzért "bevásárolódni" az egyetemre nem ugyanaz, mint saját jogon bekerülni.
Okosabb lett volna olyan szakkal beérned, ahol elég a felvételhez az eddigi teljesítményed.

Megnéztem a ponthatárokat : a te karodon 460 az állami, 347 a fizetős.
Ez óriási különbség : tartok tőle, hogy a képzés színvonala is ennek megfelelő.
Ha pedig így van, nehéz lesz a fizetősről az államira átkerülni.
De ne legyen igazam : te csak hajts ezerrel, hátha sikerül.
Jó volna, mert a fizetős egyetemekről biztosan nehezebb elhelyezkedni, mint az államiakról.

Mindegy - végül is az ingyenes képzésben is lehet linknek lenni,
és a fizetős egyetemen is lehet komolyan, szorgosan tanulni.
Majd elválik, hogy mi sül ki belőle, mire végzel.

Hát, ez nagyon kedves volt, köszönöm...

Nos, ha itthon akarnék elhelyezkedni, az önéletrajzomon, se a diplomámon nem fog látszódni, hogy én az adott egyetemet/szakot fizetősön vagy államin végeztem, ebből a szempontból nincs különbség. Másrészt viszont én eleve külföldre szeretnék menni, ahol aztán tényleg nem nézik ezt. Ebből a szempontból viszont még jobb is az önköltséges, ugyanis akkor nincs röghöz kötés, rögtön mehetek el, nem kell itt dolgoznom öt évig.

Igen, nagyon könnyű elúszni sajnos. :(
De persze ez rám nem lesz igaz! :)

@Lilcsicsi: Maradjunk a madárkáknál, Csirip.
Úgy tűnik, az életről nagyon mások az elképzeléseink.
Ami persze nem csoda, hisz nagyanyád lehetnék.

Igen, a nagyanyám, akit szeretek, talán pont ezért is esett most olyan rosszul, amit írtál. Bár... szinte már megszoktam.

Hogy vannak a madárkák? Napsugi elég hallgatag volt a héten, nem is csoda, hiszen alig voltam itthon. Muszáj kárpótolnom érte!

@Lilcsicsi: Hogy nem ütött meg a guta az éjjel, Csirip, azon őszintén csodálkozom.
De nem sok hiányzott hozzá, az biztos.

Miután lefektettem a madárkákat, a te kommentedet még simán beengedtem,
aztán el is kezdtem rögtön írni a választ.
Szép hosszú lett, írtam egy jó félórán keresztül (talán még tovább is).
Elküldeni viszont már nem sikerült - és naná, hogy PONT MOST nem másoltam ki a küldés előtt.
Pedig szoktam, még a sokkal rövidebb szövegeket is.
Kiderült, hogy miközben írtam, megszűnt az internet-kapcsolatom.
Mégpedig alaposan, mert hiába próbálkoztam újraindítással,
elzárással és újra bekapcsolással, nem sikerült visszavarázsolnom.

A rohadék július (hetedik hónap) még az utolsó éjszakáján is betartott nekem.
Ez meg a tizenharmadik komment ennél a bejegyzésnél...
Hogy az ég szakadjon a szerencseszámokra ! Azok nekem mindig csak bajt hoznak.

Most még dühösebb vagyok, mint az éjjel voltam :
akkor viszonylag simán tudomásul vettem, hogy ez van, és elmentem olvasni.
Igazában amúgy is azt szerettem volna, vacilláltam is, hogy bekapcsoljam-e a gépet.
Jobb lett volna, ha nem, mert megspóroltam volna magamnak ezt az újabb gutaütést.
Még azt is jobban elviselném, ha most se lenne internetem
(bár persze kicsit sem örülnék neki),
mert akkor nem az lenne a helyzet, hogy csak PONT AKKOR tűnt el,
amikor nekem a legnagyobb szükségem lett volna rá - direkt az én bosszantásomra.
Úgyhogy most megint nagyon utálom ezt az egész rohadt világot,
amiben mindig minden úgy van, ahogy a legkevésbé kellene lennie.

Amúgy a madárkák és a hőség viszonyáról szólt az elszállt szövegem,
de jó kis komment volt, belelendültem a témába, mint rendesen.
Újraírni nem fogom (legalábbis egyelőre), mert nagyon dühít, hogy így jártam vele.

Majd ha kicsit lenyugodtam, jelentkezem. :-))

Mély levegő, lassan kifúj!
Ki a rosszat, be a jót!

Én is a múltkori esetből "okulva" inkább minden komment küldés előtt ellenőrzöm, van-e internetkapcsolat, s csak azután küldöm el, ha nincs akkor inkább elmentem külön és megvárom amíg visszatér hozzám az internet.
Tudom milyen agyvíz-forraló az ilyen, de próbálj nyugodt maradni, kerüld a hirtelen stresszt! :)

@Lilcsicsi: Én meg a nyugalom.... hehe !
Amúgy pedig nyugis és lusta banya vagyok, de sajnos KISSÉ indulatos. :-))

Nemsokára lesz új mese - ha addig ide nem olvadok a gép alá. :-))