Képzeljétek : tegnap este összekevertem a madárkákat !
Vacsoraosztásnál felkötöztem Csivikének a várva-várt új spárgát,
amit napok óta ígérgettem neki, hogy majd pénteken megkapja :
csütörtökön már majd’ megszakadt a szívem, annyira sajnáltam szegénykémet,
ahogy nézett hol rám, hol a spárga helyére, a világ legbánatosabb képével –
de féltem a csőrét, tartom magam ahhoz, hogy egy héten csak egyszer kap spárgát,
míg majd a doktor bácsi másképp nem rendelkezik esetleg.
*
*
A csütörtöki bús vágyakozáshoz képest pénteken nem is volt akkora öröm a spárga :
a boldog tulajdonos megint a bal hátsó sarokbotról nézte, hogy mit csinálok,
de annyira agyoncsapta őt a készülődő eső
(vagy annyira meg volt sértve a vacsora előtti hosszas raboskodás miatt),
hogy rá se nézett az új kincsére, le se jött a távoli botról, ahol ült.
Később hallottam aztán, hogy matat a spárga körül :
meg voltam elégedve, hogy mégiscsak fölfedezte, de nem mentem oda a kalitkához,
látatlanban is biztos voltam benne, hogy helyre állt a világ rendje,
Csivike meglelte az új játékát, és most örül neki.
*
*
Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor egy alkalommal amúgy is álltam,
és a szorgos munkálkodás hallatán odaléptem a ketrechez,
hogy megdicsérjem az én kis élmunkásomat.
“Dolgozgatsz, tündérem ? – kérdeztem már “messziről”, úgy fél méterről. -
Úgy is kell, nagyon szorgos kis madárka vagy !”
Közelebb lépve azonban, mikor az orrom már szinte a rácsot súrolta,
sehogy se stimmelt a dolog : én Csivit AKARTAM látni a spárga mellett,
mert hiszen tudom, hogy két madárkám közül ő a spárgagyilkos,
a szemem meg már nem sokat segít a valóság felderítésében ;
eltartott pár pillanatig, míg felfogtam, hogy ezúttal nem Csivike rágja a spárgát.
De nem ám, hanem Csuvika !
Mégpedig teljes gőzzel, hatalmas lelkesedéssel -
úgy látszik, rájött ő is, hogy mire jó ez a számára mindeddig érdektelen játék.
*
*
Szegény Banyácskámat meg annyira megviseli ez az eszement időjárás
(egyébként engem is), hogy még csak nem is tiltakozott.
Eszében se volt veszekedni és elzavarni Csuvikát :
magába roskadtan ült a kakasülőre vezető, utolsó csipeszlépcsőn,
és nem érdekelte semmi – még az se, hogy nélküle fogy az imádott spárgája.
Komolyan aggódtam, hogy talán más baja is van a bolond időn kívül,
de aztán később mégiscsak összeszedte magát szegénykém,
és beállt ő is madzagot gyilkolászni, ha nem is olyan örömmel, mint máskor.
Késő este ezt is sikerült megörökítenem : akkor Csuvika már beérte a kölesfürttel.
*
*
Ma elvileg jó napunk lehetett volna (tegnap megint sok volt a raboskodás),
de nem igazán lett, mert agyon vagyunk csapva mindannyian.
Még viszonylag Csuvikában van a legtöbb élet, mi Csivikével csak kókadozunk.
Nem bír esni a hó, pedig nagyon készül, és ez borzasztóan megvisel mindkettőnket.
Egyetlen egyszer repült ki szegény kis tündérem, már délután -
de éppen csak futott egy kört a szobában, aztán ment is vissza a kalitkába.
Hol csöndesen búslakodik, hol panaszosan sír, hol veszekszik -
nem találja a helyét szegénykém, mint ahogy én sem, pedig ma se lazsáltam.
Csuvika legalább vígan szónokol, próbál egy kis lelket verni belénk.
Édes kicsi kincsem : az ő kedélyét egyszerűen nem lehet elrontani.
Csak el ne kiabáljam !
*
*
*
*
(2018)
*
*
druszika 2018.01.13. 21:25:40
Bizony, Ő is teljes gőzzel cincál és szerencséje, hogy Csivike hagyja és nem is foglalkozik vele. A videón Csivike sem kókadozik, milyen szorgalmasan dolgoznak mind a ketten, csak úgy kopognak a csőröcskék. Ez nagyon kedves dolog volt Csivikétől, hogy átengedte a spárgát Csuvikának, habár, úgy látom, hogy később azért elfoglalta a helyét. Szuper lett megint a videó, semmi nem látszik Csivike rossz kedvéből, két gyönyörű vidáman csipegető, beszélgető madárkát látok.
Olyan jó Őket nézni.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.01.14. 17:11:54
Csak azt mondtam, hogy nem szokott, és szerintem a videón sem a spárga után vágyakozik.
De ezen nem fogunk összeveszni : ha te úgy látod, legyen úgy !
A ritkánál is ritkább eset, hogy Csuvika figyelemre méltatja valamelyik spárgát.
Olyankor persze igyekszem elkapni a pillanatot, mert igazi különlegesség.
Ilyet viszont még SOHA nem láttam a közel öt és fél év alatt,
hogy ilyen hosszan és elmélyülten játszott volna a spárgával.
A szokásos gyakorlat az, hogy ha hozzá is nyúl, öt másodpercen belül otthagyja.
Ő a mászókán se cincálta soha a madzagokat, ott is csak Csivike gyilkolta őket mindig.
Nem tudom, most mi jött rá, hogy így belelendült Csivike sportjába.
Talán már nagyon unatkozott szegénykém - ami nem is csoda.
Jelenleg ül az ajtó legkülső lépcsőjén, és nagy hangon szónokol.
Csivike az imént futott egy kört, de megint nem maradt kint egy percre sem.
Tegnap legalább ő is ücsörgött egy ideig az ajtóban - már ennek is örültem,
mert hosszabb ideje csak őrzi a házat, nem jön ki még a kalitka külső falára sem.
Hogy ezt mire magyarázzam, nem tudom. Az időjárásra fogom, az a legegyszerűbb.
Nem tűnik betegnek, de ez az önkéntes rabság mégse normális dolog egy madárnál.
Mindegy - csak ennél rosszabb ne legyen !
Tavasszal majd biztosan fölélednek mind a ketten (mikor én lekókadok :-)))
druszika 2018.01.14. 21:04:33
Reméljük, hogy nem marad Csivike ilyen kis búslakodó.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.01.15. 13:13:57
Fejébe vette, hogy juszt is úgy lesz, ahogy te mondod.
Nem ismerek rá (mivel idáig tényleg SOHA nem volt jellemző) :
tegnap szorgosan rágicsálta a kis létráján is a rögzítő spárgákat,
meg a kakasülő fölötti kis bodzaágon is.
Utóbbin rágta magát az ágat is, sőt a rács drótját - ami kicsit sem öröm, és eddig sose csinálta.
Lehet, hogy vashiánya van ? Majd megkérdezem a dokit.
Úgyhogy Csuvicsek igenis kiáll az ő leghűségesebb rajongója mellett.
Hát nem egy igazi lovag ??? :-))
druszika 2018.01.15. 19:50:47
Megint azt látni, hogy zseniális kis Madárka.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.01.16. 11:37:01
Szövegel ezerrel, úgy látszik, meg van elégedve a hóval. :-))
druszika 2018.01.16. 19:35:44
Viszont puszikat küldök az immár két madárkára kiegészült spárga cincáló brigádnak.