*
Képzeljétek, mit művelt tegnap az én mindenre elszánt kis élmunkásom !
Mivel a munkapadján nem találta a megszokott munkadarabot
(levettem a spárgát, amit már teljesen szétcincált),
úgy döntött, hogy ha nincs ló, szamár is jó,
és madzag híján gyalulja majd azt, amit helyette talált.
Konkrétan egy kölescsipeszt,
amit azért tűztem be a spárga helyére, mert valamivel muszáj rögzíteni a botot.
*
*
A csipesznek a szárai állnak befelé, mert fordítva túl sok helyet foglalna,
a madárkák nem férnének hozzá tőle az itatóhoz.
Máskor is alkalmaztam már ezt a megoldást,
ha épp nem volt időm a spárgakötözéssel vacakolni (mint ahogy tegnap sem),
vagy kímélni akartam Csivike csőrét, hogy pihenjen egy kicsit két madzag között.
Idáig simán beletörődött pici tündérem, hogy nincs mit rágnia,
keresett magának más elfoglaltságot, bár a szíve csücske pont ez a spárga.
Tegnap viszont nem bírta lenyelni, hogy megfosztottam kedvenc munkájától,
bennem meg elállt az ütő, amikor láttam, hogy mit talált ki magának vigaszul.
Ijedtemben még fényképezni is elfelejtettem :
kénytelenek vagytok becsszóra elhinni és magatoktól elképzelni,
hogy az én kis sztahanovistám bizony a csipesz szárait kezdte rágcsálni.
Vagy legalábbis nyalogatni... Nyilván próbálgatta, hogy mit lehet velük kezdeni.
*
*
Puff neki !
Most aztán mit tegyek hamarjában a csipesz helyére ?
Mert az világos, hogy egy percig sem maradhat tovább a boton,
spárgát kötözgetni viszont nem érek rá,
és különben sem akarnám Csivikét órákra magára hagyni a friss madzagjával.
*
*
A megoldás végül sokkal egyszerűbb lett, mint gondoltam :
a más fazonú (nagyjából semmire se jó) kölescsipeszek között találtam olyat,
ami elég stabilan illeszkedik a rács két drótja közé, a botot szépen a helyén tartja,
a befelé eső vége pedig kicsi és tompa, nem okozhat semmi bajt, rágni sem lehet.
Mindig is ezt kellett volna használnom,
mert jóval kevesebb helyet vesz el a madárkáktól az itató mellett.
A lefényképezésével óriási szerencsém volt :
a csipeszre figyeltem, nem is a kalitkát néztem, csak a fényképező kis kijelzőjét,
így nem vettem észre, hogy Csuvika épp elindult fölfelé a létráján.
Pedig elindult – és mire exponáltam, szépen belesétált nekem a képbe.
Irtó aranyos lett – de azért kéretik a csipeszt is nézni, nem csak Csuvikát !
*
*
*
Este aztán meglett Banyácskám öröme :
az egésznapos raboskodás után az volt a minimum, hogy új spárgát kapjon.
(Bezártam őket már reggel, mert muszáj volt elmennem itthonról,
nem kockáztathattam, hogy esetleg foglyul ejtsenek.)
Csivike pontosan tudta, hogy mit művelek :
amint meglátta kezemben a spárgát, már szaladt is föl a bal hátsó sarokbotra,
mert mindig ott szokta kivárni, hogy elkészüljek a kötözéssel.
Annyira édes, ahogy ott ücsörög és vár türelmesen !
Csuvika közben jön-megy, kiabál, veszekszik,
hogy mégis meddig akarom még eltorlaszolni az ajtót – de Csivi csak vár.
Jó sokáig kell várnia, mert a spárgakötözés nem kétperces munka.
Részemről hatalmas élvezet hétrét görnyedve,
két karomat azon a kis ajtón egyszerre könyékig bedugva szerencsétlenkedni,
és próbálni valahogy nem csak csomókat, de szoros csomókat kötni a spárgára.
Remek játék – és úgy kétnaponta ismételhetem.
Banyácskám tempóját nem lehet bírni se spárgával, sem energiával.
*
*
*
*
Van pedig még más dolgom is Csivike munkapadja körül,
amit nem is merek sokáig halogatni :
le kéne reszelni az itató felé eső csücskét, mert az bizony éles és kemény,
féltem tőle a szemét meg az orrát, hogy beleüti munkálkodás közben.
Mert hiába tekerek a botra bőségesen spárgát, akár három-négy centi hosszan is,
szorgos kis tündérem ragaszkodik a rácshoz, mindig annak a tövében rágcsál,
a távolabbi, könnyebben elérhető részekre újabban rá se hederít.
Talán rájött a nagy eszével, hogy a rácsnál van a rögzítés,
ott kell a madzagot szétrágnia ahhoz, hogy az egész bot elmozduljon a helyéről.
Pedig hát jobbra-balra nem mozog, csak pár millimétert,
fölfelé meg Csivike nem tudja elmozdítani, hisz közben rajta áll.
De valamiért mégis ez a célja és ettől boldog : ha mozdíthatóvá gyilkolja a botot.
*
*
Így aztán folyton az itató közvetlen közelében munkálkodik,
én meg féltem őt a veszélyes kis csücsöktől.
Szoktam egy réssel arrébb tenni az itatót,
hogy jobban elférjen az a makacs kis fejecske -
ám az meg az én szememet bántja, hogy nincs középen.
Talán a csücsök lereszelése segítene – csak azzal is nagyon észnél kell lenni,
nehogy valami műanyag szöszök maradjanak az edényen a reszelgetés után.
De majd próbálok ügyeskedni.... Muszáj, mert ebből a csücsökből még baj lesz.
*
*
*
És ha már a rombolásnál tartunk : végezetül ajánlom figyelmetekbe
Csuvika feneke alatt a legbelső lépcsőként szolgáló ágacskát, ami lassan elfogy.
Akkor pedig lesz nagy sírás-rívás,
mert több ágat már biztos nem találok, jön a tiplirúd.
De azt legalább (ha jól sejtem) nem fogják kienni a saját fenekük alól.
*
*
*
*
(2018)
*
*
druszika 2018.03.22. 19:34:41
Az ágakat nem felejtettem el, de most az a helyzet állt elő, hogy a cigányok tömegesen árulják a barkát. Félek, hogy e miatt nagyobb az ellenőrzés, mert nyilván a Duna parton is szedik. Mindig van valami hátráltatás a dologban. Akartam is már kérdezni, hogy kb. mennyi az átmérője és a hosszúsága a megfelelő ágnak?
A csipeszes képen természetesen nem is figyeltem a csipeszt /jó, hogy felszólítást kaptunk/ olyan gyönyörű Csuvika, hogy csak őt lehet csodálni.
Mind a ketten csodásak, azok a fantasztikus madárka alakok, színes tollak.
Imádni való két gyönyörűség.
Még napokig fogom nézegetni ezeket a fotókat.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.03.23. 18:17:00
Drága Drusza – azt nézd meg feltétlenül, bár nagyon rövidke.
Ami ennek a mesének a legfölső képét illeti :
jól látod, a madárkák úgy viselkednek, mintha észre sem vennék a kamerát.
Ugyanis tényleg nem vették észre. :-))
Csak ez az egyetlen képecske született – pont azért,
mert amikor Banyácskám észlelte, hogy fényképezek, nem engedett többet.
Pedig nagyon szerettem volna, mert ezen Csuvika félig árnyékban van.
De hát ez a sorsom : melegfrontban nekem még egy nyomorult fénykép se sikerülhet.
Az ágakkal kapcsolatban ne izgasd magad : az majd vagy összejön egyszer, vagy nem.
Nagyon bántana, ha miattunk valami kellemetlen helyzetbe kerülnél.
Nem nagyon hiszem ugyan, de nincs kizárva.
Méretre bármilyen ágacska jó, mert mindent tudunk használni valamire.
Nagyon kellenének egész vékony, pár milliméter átmérűjű darabok is :
ha rövidek, felkötözni őket rágicsának a rácsra, ha hosszúak, hintát tekerni belőlük.
Vastagabb ágakból megint csak bármilyen átmérő és hosszúság megfelel,
Úgy hüvelykujjnyi vastagságig minden átmérő jó,
hosszra pedig szintén jöhet bármi, a tízcentistől a méteresig.
De vastag ágakat nemigen fogsz találni (hacsak nem letörve és leesve), mert azok magasan vannak.
Ha sikerül (de ez se valószínű), jó volna olyan is, aminek van egy-két elágazása.
Látod például a mászókán, hogy milyen ágaink vannak :
jó volna cserélni a legnagyobbat, amin a kis rácsos labda lóg – de hát akkora szerencsénk nemigen lesz.
De ez nem baj : örülünk a legkisebb ágacskának is, mert egész biztos tudjuk használni valamire.
A jelenlegi ágainkon már nincs nagyon mit rágni, mert nyolc-tíz évesek.
Ha annyira szereted nézegetni a gazfickók képeit, sétálj át az INDAFOTÓ-s oldalunkra !
Rengeteg képet töltöttem föl mostanában, részben a SZÁRNYACSKÁK c. albumba,
részben csináltam új albumot MÁSZÓKA és HINTAGÚLA címmel.
Szabad a képeket lájkolni is, hisz van INDÁ-s regisztrációd, megteheted.
(Ugyanazzal a névvel és jelszóval tudsz belépni, mint a blogban a kommenteléshez.)
A madárkák ma is raboskodtak (főleg Csuvika), pedig nem kellett volna.
Bár én is raboskodtam, pedig nekem se kellett volna. :-)
Ritka eszement napom volt (átkozott melegfront !!!), majd elmesélem éjjel a vendégkönyvben.
Vagy sem.... Jobb, ha már nem ígérek semmit.
Írni meg lassan tényleg nem fogok tudni, mert már kinagyítva se látok semmit rendesen.
Pussssz, pussssz – szaladok etetni, természetesen jól megkésve.
druszika 2018.03.23. 20:25:39
Szoktam nézegetni képeket, múltkor Csipike és Csupika fotóit is nézegettem.
Az ágak begyűjtését már megkezdtem. Bár még csak hármat tudtam szerezni, de folytatom a gyűjtést. Lementünk az Húgommal Római partra /sajnos elég sokan voltak/és sikerült levágni három, /70-80 cm hosszú, kettő fél ujjnyi vastag, egy vékonyabb/ ágat. Nem volt túl jó az időzítés, de legalább kipróbáltam, úgyhogy, folytatás következik. A földről nem akarok felszedni ágat, lehet, hogy nem tiszta.
Nagyító ügyben még nem jártam sikerrel, nem tart a szemüveg boltos. Félő, hogy ez csak a Flóriánban lenne kivitelezhető. Szemüveget is inkább ott szoktunk csináltatni. Mert nekem is van ám szemüvegem távolra, csak nem hordom, mert olyan erős, hogy nem tudom megszokni.
Csuvikánál érhető, hogy raboskodás mellett dönt. Fárasztó lehet szegény picikének a létrán mászás. Kétszer is meggondolja az indulást.
Nyugalmas estét kívánok.
Puszi, Drusza
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.03.24. 01:29:25
ha el nem baltázom azzal, hogy pont lemerült a fényképezőben az aksi.
Mindig így járok, mert olyan baromi sok eszem van :
tegnap meg azért maradt félbe egy szintén nagyon édes filmecske, mert megtelt a memória.
Ugyanis lusta voltam (illetve nem volt időm) előző nap kiszedni a filmeket.
És persze mindig akkor történik ilyen baleset, amikor a legkevésbé kéne.
Tényleg sajnálom ezt a kötéllétrás videót (még múlt heti), mert annyira édes. Lenne, ha jó lenne.
Már van három ágacskánk ???
Hurrááááá ! Te egy angyal vagy !!!
Nyugodtan szedd föl az ágakat a földről is, ha nem kifejezetten gusztustalanok,
hisz úgyis lezuhanyozom őket (nem is egyszer), mielőtt a madárkák közelébe kerülnének.
Piszkos az is, amit nem a földről veszel fel.
Másrészt viszont a verébnek és galambnak se mossa le senki az ágakat....
Igaz, hogy ott nem is tűnik fel, ha szegénykék netán belepusztulnak valami fertőzésbe.
A nagyítót hagyd a fenébe : még az Astoriáig se merek elmenni,
márpedig személyesen kéne kipróbálnom, hogy melyik használható.
A FLÓRIÁN-ban ne bízz : ott biztos nincs maszek kis optikus, csak nagy üzletláncok.
Azok meg itt vannak az Örsön is, de nem árulnak megfelelő nagyítót. (A többség semmilyet.)
Ma akartam elmenni egy viszonylag közeli optikushoz (pár megálló villamossal),
de végül nem sikerült, nem voltam képes időben összecihelődni.
Totálisan szét vagyok esve az átkozott melegedés miatt (aminek amúgy bőven itt az ideje).
Megyek is aluszkálni (csak még előbb teregetni), mert holnap se jutok semmire.
Ma fölébredtem kilenckor : nagyon meg voltam elégedve magammal,
és jutalmul még egy kicsit becsuktam a szememet.
De tényleg csak egy kicsit.
Biztos voltam benne, hogy csak pár perc telt el – és erre tíz óra volt, mire fölkeltem. :-)
Remélem, te már édesdeden alszol. Álmodj szépeket !