Olvastam az előző kommentemre írt válaszodat, de inkább itt folytatom.
A csicsu mozival nem egyszerűen örömet szereztél, hanem szép estét. Hát igen, Csuvika kedvenc botja már kíméletet érdemelne, nem azt, hogy Csivike tovább gyilkolja. De majd lesz másik, ígérem, hogy a drága kis Csuvika nem marad bot nélkül. Úgy látom, hogy Csivike fáradhatatlan a spárga és bot pusztításban. Azon a videón is, az esti idilli kalitka hangulatban, szorgalmasan dolgozik, tépked. Csuvika meg is unja a nézését, látni, hogy kigondol valamit, és a végén útra is kel valahova. Már megint rajta van Csuvikán az enyelgés? Csivike megint molesztálva lesz egész nap, de hátha most szívesen fogadja a legénykéje szerelmét. Habár ha megint nem engedi enni, inni, főleg a napi munkáját végezni, akkor újra csak teher lesz Csivikének a nagy lángolás.
Most is csodálom a kitartásodat amivel végül csak bevarázsoltad a videókat.
Remélem, hogy a nagy időveszteség ellenére eljutottál vásárolni.
Legyen olyan szép estétek, mint amilyen a kalitka videóján látszik.

@druszika: Igen, Drusza, eljutottam vásárolni, bár jó későn.
Négy után indultam, majdnem hétre értem haza. Szegény madárkák !!!

Csuvikán szinte mindig rajta van az udvarolhatnék, de most tényleg jobban, mint máskor.
Csivike megadással, egykedvűen, kissé unatkozva tűri, mint aki beletörődött sorsába.
Baj még nem lett a nagy lángolásból, mert Csuvika most nem erőszakoskodik.
Legföljebb rám haragszik, mert féltékeny, amikor a kezemből etetem Csivit.

A kalitkás videó végén Csuvika nem “kigondol valamit”,
hanem (ahogy írtam is a szövegben) észreveszi, hogy filmezem.
Ettől pedig mérges lesz és azonnal bevonul a kalitkába, mert nem óhajt szerepelni.

Jó, hogy mondod még az ágakat : azt idáig elfelejtettem kérni,
hogy ha netán találnál görbe ágat (bármekkorát), azt feltétlenül gyűjtsd be !
Sajnos nem valószínű, hogy lesz ilyen szerencsénk.
A görbe ágaink nagy része csavart fűzfákról származik – de hát kinek van csavart fűzfája ?
A csavart fűzfa majdnem olyan ritka csoda, mint a madaras orvos. :-)
Jobb virágüzletek árulják az ágait, dekorációs célra, meghámozva, méregdrágán.
Úgyhogy hiába is érdeklődnék a lelőhely felől :
majd hülye lenne nekem adni belőle a tulajdonos (még ha pénzért is),
amikor a virágüzlet nyilván sokkal jobban fizet érte.

Csivikének lereszeltem ma két itató edényke sarkát,
hogy ne verje bele az orrát az éles csücsökbe, ha munkálkodik a spárgával.
Egész jól sikerült – de még el kell őket alaposan mosogatni,
utána meg jó sokáig áztatni, nehogy mosószer-maradvány maradjon rajtuk,
és csak utána tehetem be valamelyiket a kalitkába.
Addig most már szegénykém nem kap spárgát, mert nagyon féltem a kis fejét a csücsöktől.
Úgyhogy szegény kis tündérem pillanatnyilag munkanélküli.
A mászókán találna magának munkát bőven, de oda meg nem megy.
Eléggé agyon vagyunk csapva mind a ketten (Csivike meg én), csak Csuvika virul.
Benne valahogy sose merül le az aksi – csak el ne kiabáljam !

Puszilunk mind a hárman.

Gondoltam rá, hogy nézek majd görbe ágat, remélem találok. Az az igazság, hogy nem ismerem a csavart fűzfát, de nem hiszem, hogy a Duna parton van olyan. A virágüzlet ha dekorációs céllal árulja, lehet, hogy kezeli is valami szerrel. Az szerintem azért nem lenne jó. Most már jó lenne aktívan megkezdenem az ág szerzést, mert a legközelebbi ünnepre, ami számításom szerint, Csuvika júniusi születésnapja lesz, még kézbesíteni is szeretném. Az időpont egyeztetés pedig nem könnyű dolog.
Szegény Csivike munkanélküli lett, most még a munkálkodás ürügyén sem tudja távol- tartani magától a szerelemtől megszédült udvarlóját. A drága kis Csuvika mindig virul és csivitel, amikor Ti agyon vagytok csapva, akkor is, Ő nem hangolódik le. Maradjon ez így, még sokáig.
Puszi Nektek, szép estét kívánok.

@druszika: Világos, hogy virágüzletből nem lehet hazahozni ágakat :
ha nem félnék a vegyszerektől, már rég ott szerezném be őket.

Csuvika rém boldog volt (én meg még inkább),
hogy valaki rajtam kívül is számon tartja a születésnapját.
Bizony, az június kilencedikén lesz, egy szép, szombati napon.
Ha elvileg meg tudod oldani, máris írd be a naptáradba, hogy aznap délután nálunk a helyed !
Csapunk egy Csuvi-bulit, megünnepeljük Ő Uraságát.
Ha a szombat neked nagyon nem jó, majd keresünk más napot helyette.
De ha tudsz róla időben (és most még időben vagyunk), talán meg tudod oldani, hogy szabad legyél.

Amúgy erősen a fejébe szállt a kis drágámnak a dicsőség,
roppant fontos és kiváltságos személynek érezte magát egész este, nem lehetett vele bírni.
Megint nem hagyta enni szegény Csivit, folyton elüldözte az etetők mellől,
hogy ő maga terpeszkedhessen a helyére, végigfekve az egész tálkán.
Szegény kis tündérem (aki egyébként is keveset eszik) egyszerűen nem tudott vacsorázni.
Csuvika meg annyit zabált, mint egy ló.
Tényleg nem is értettem már a végén, hogy hol fér el benne ennyi magocska.

Nem tudom, mit művelt még ezen kívül, de valamit biztosan,
mert az egyik bagó után Csivikém olyan ziláltan és rémült képpel fogadott,
hogy valósággal megijedtem tőle – mármint attól, hogy mi lelte.
Akkor éppen ehetett volna, de nem volt hajlandó beledugni a csőrét a tálkába,
meg se moccant, csak nézett rám valami iszonyatos pánikkal a szemében, mint akinek itt a vége.
Hosszú percekbe telt, míg sikerült valamennyire megnyugtatnom.
El nem tudom képzelni, mit művelt vele Csuvika, míg én a konyhában voltam.
Hogy vénségére feleségül vette végre, az nem valószínű, mert nem tudja szegénykém, hogy hogy kell.
Fiatalon se tudta, és nem tudta Csupika sem, annak idején.
Neki én mutattam meg, hogy hol a helye, ha párosodni akar,
de Csuvinak nem tudtam megmutatni, mert ő soha nem ült az ujjamra, nem hagyta magát szállítani.

Úgyhogy az esténk nem alakult valami vidáman, de később aztán elrendeződtek a dolgok.
Egy idő után elmúlik Csuvikáról ez a macsós őrület, és visszaváltozik normális madárkává.
Tegnap is így volt, később már evett szépen együtt Csivikével, mintha mi sem történt volna.

Sajnálom szegénykémet, mert neki se lehet könnyű (sőt biztos nagyon nehéz) :
pechjére még a “guminője” is a mászókán van (egy kötélhinta bojtja), így azt sem tudja elérni.
Csupikának a tükrös virág bal oldali levele volt a barátnője, azt mindig megtalálta helyben.
Bár mostanában már nemigen lovagolja a bojtocskáját Csuvika, akkor se, ha kint van.
Öreg legény ő már, csak a csőre nagy – de fiatalon nem volt könnyű élete, az biztos.

Viszont a kedélye kikezdhetetlen – csak el ne kiabáljam !
Épp vigyorogtam rajta reggel is, hogy tisztára kis gumilabda, pattog ide-oda, fáradhatatlanul.
Most viszont már nekem is illene pattogni (ma még föl se álltam a gép mellől),
úgyhogy puszilunk mind a hárman, megyek lassan reggelizni. :-)

Nagyon örülök a meghívásnak és nagyon köszönöm. Természetes, hogy szabaddá tudom tenni magamat a jeles napra. Ellenben az felvetődött bennem, hogy Nektek nem teszi-e tönkre az ünneplést, ha én ott zavarkodok. Tudom, hogy fontos a születésnap ünneplése hármotok számára. Ebből a meggondolásból gondolnék inkább a péntekre. Ha szeretnétek a hagyomány szerint ünnepelni, én szívesen alkalmazkodom.
Ma voltunk ág beszerző úton, megint sikerült szedni tíz darab, különböző hosszúságú és átmérőjű ágat. Még szeretném bővíteni a választékot.
Bizony, Csuvika büszke is lehet magára. Fáradhatatlan, életvidám kis fickó, nem érdeklik az őt ért nehézségek. Az sem, hogy Csivike így elutasítja Őt, évek óta nem enged neki. Nem hiszem, hogy erőszak történt, inkább a kaja miatt lehetett valami nézeteltérés közöttük. Az "öreg legény" már belenyugodott a sorsába. Majd csak túl lesznek ezen az időszakon is, mint mindig.
Jó, hogy végül estére rendeződtek a dolgok és nem idegességgel fejeztétek be a napot. Ezt kívánom ma estére is.
Legyetek vidámak.
Puszillak Benneteket.

@druszika: Csúnyán elcsúsztam az idővel, Drága Drusza -
ebből nemigen lesz estére válasz. De azért a vendégkönyvbe firkáltam valamit. Pusssz !

Nem történik semmi baj, ha csak az egyik helyre írsz. El szoktam csúszni az idővel én is, ha sokáig alszom, vagy valamit intézni kell. Ma két órát vacakoltam el a házi orvosnál. Az ilyen elvesztegetett időt sajnálom a legjobban.
Eddig azt hittem, hogy nálam jobban senki nem tud az évek számítgatásával a jövőbe látni, de Te ezerszer túlteszel rajtam. Remélem, hogy semmi nem fog bejönni a tizenharmadik évekre adott jóslataidból. Vidáman fogtok éldegélni hármasban még sok évig. Lehet, hogy a Madárkák kor rekordot fognak megdönteni, Veled együtt. Nem szabad a rosszakra gondolni, mert bevonzza az ember.
Örüljünk a jelennek, a jó és viszonylag jó történéseknek. Muszáj túllépni a rossz dolgokon, bosszúságokon. Én nem szeretem a jövőt firtatni, főleg a rossz oldalról.
Bízzunk benne, hogy még nagyon messze van a bánatos időszak.
Örüljetek egymásnak a Madárkáiddal.
Puszi Nektek.

@druszika: Jaj, Drusza.... a mai nap (is) az ördögé.
Nyugodtan válaszolhattam volna, mert végül nem sikerült elindulnom vásárolni.

Szét vagyok folyva teljesen, mint a lekvár, nincs erőm semmihez.
Közben a lakás szalad körülöttem – mármint hogy hótt koszos.
Nekem meg mozdulni sincs kedvem, pedig amúgy semmi bajom.
Ez az átkozott tavasz.... Ez engem megöl.
Egyszerűen nem állok a lábamon, anélkül, hogy bármi konkrét bajom lenne.
A húsvétot én nem ünneplem,
de ünneptől föggetlenül is botrány, hogy milyen régen nem csinálok semmit.
Látni most már tragikusan nem látok, ez is elveszi a kedvemet mindentől.
Pedig nem bánnám már a tavaszt, sőt a nyarat se,
mert nagyon elegem van a naponta kétszeri szellőztetési cirkuszból -
csak ezen a felmelegedős időszakon lennénk túl, mert ebbe én belehalok.
Aztán ha már beáll a meleg, akkor nem bánom, bár nem is szeretem.
Viszont kétségtelenül kényelmesebb a nyár, mint a tél, kevesebb munkát ad.

Csuvika születésnapját tarthatjuk pénteken is, ha neked úgy jobb.
Akkor majd vásárolok csütörtökön.
A részleteket még majd megbeszéljük – de azért azt tudnod kell,
hogy júniusban is csak úgy lesz, mint novemberben (vagy mikor) volt :
velem sajnos semmi se biztos, csak utolsó pillanatban fog eldőlni, hogy üzemképes vagyok-e.
Vagyis ne éld bele magad túlságosan semmibe,
mert az teljesen bizonytalan, hogy milyen állapotban leszek éppen.
Tudom, hogy mire kell figyelnem, és fontos programok előtt figyelek is -
de sajnos ez se garancia semmire.
És persze mindig pont akkor szoktam totálkáros lenni, amikor a legkevésbé kéne.
De talán ne is ragozzuk ezt, mert már most elkezdek félni, hogy mi lesz júniusban.

Fantasztikus vagy ezzel az ág-gyűjtögetéssel !
Olyan gazdagok leszünk, amilyenek ezek a madárkák még nem is voltak soha.
Míg dolgozni jártam, csak-csak akadt mindig valaki, aki hozott nekem ágakat,
de mióta itthon ülök, végképp nicsenek kertes ismerőseim.
Bár az egyik öcskös is ígérte, hogy majd futás közben gyűjt nekem ágakat,
de ő nagyon elfoglalt, szegény, biztos el is felejtette.

A madárkák pont olyan töttyedtek, mint én.
Szegény Csivi kirepült vagy kétszer, de Csuvika nem követte, így feladta ő is.
Biztos bennem is érzi ezt a hervasztó hangulatot, és elhervad tőlem ő is.
Pedig amúgy nincs rossz kedvem, csak szét vagyok esve teljesen.

Próbáltam délután összehozni valami húsvéti képeslapot,
hogy legalább az már meglegyen – hát nem sikerült az sem.
Nincs is kedvem hozzá – nekem a húsvét nem jelent semmit.
Már évek óta csak a blogban ünnepeljük – de ha így haladunk, idén még ott se lesz.
A madárkáknak szoktam húsvétot csinálni, de egyébként nem készülök rá.

Mindegy.... Elég a nyavalygásból, megyek a dolgomra.
Le kéne feküdni egyszer már korán (mondjuk úgy kettő előtt), de az se sikerül soha.
Egyetlen dologban vagyok profi : az idő elvesztegetésében. Az az egy mindig sikerül.
Puszilunk mind a hárman.

A húsvétot mi sem ünnepeljük úgy mint a karácsonyt. Nem rendezünk nagy vendégeskedést, majd csak hétfőn meglátogatom Anyukámékat.Azért főzök ezt-azt, /sonka, tojás/ de előre nem csinálok semmit, lehet, hogy sütni nem is fogok. Vigyáznom kell az édessel, mert ha legközelebb is magas lesz a vércukrom, gyógyszert kell rá szedni. Így is teljesen elájultam ma, hétezer forintot fizettem a gyógyszertárban. Amikor Pehelyke gyógyszere havi tizenkétezer forint volt zokszó nélkül fizettem, de magamra vétek ennyit költeni.
A június még messze van, ne idegeskedj miatta. Természetesen le is mondhatod, ha úgy alakulnak a dolgaid. Nálam is közbejöhet valami, majd meglátjuk mi lesz még addig.
Szegény töttyedt Csicsu család, majd csak elmúlik ez a rossz hangulatotok.
Jobb kedvet és vidámabb hangulatot kívánok Nektek, jó sok alvással.

@druszika: Nocsak, te kis narkós !
Hétezer forintot kiadni gyógyszerekre - hát az bizony nagy csapás.

Szinte csorgott a nyálam a sonkafőzés olvastán !
Emlékszem, milyen csodás illatok szálldostak a lépcsőházban,
mikor még megvoltak az emeletünkön az eredeti lakók, és nagyszombaton mindenki sonkát főzött.
Most már évek óta nem érzek semmilyen illatot - mint ahogy én se főzök sonkát.
Az igazi sonkával nemigen tudna mit kezdeni a bendőm,
kevésbé igazit meg amúgy is eszem mindennap, mert gyakorlatilag azon élek.
Így a húsvét nekem nem jelent semmiféle változást a megszokott étrendben.
Azért vettem tegnap néhény olyan sonkácskát is, amit máskor nem szoktam -
de aztán lehet, hogy nagy sírás-rívás lesz az eredménye, ha meg is eszem. :-))
Főtt tojást se tudok már enni, pedig alapeleségem volt vagy harminc éven keresztül.
De azért a madárkáknak hoztam tojást, hogy meglegyen az almás tojásuk húsvétra.

A vércukrod miatt őszinte részvétem : sanyarú lehet az élet édesség nélkül !
Én kiutaltam magamnak két doboz somlóit az ünnepre,
apróbb kis nasik meg amúgy is mindig vannak itthon.
Igaz, most müzliből is engedélyeztem magamnak egy drágább és finomabb csomagocskát.
Utoljára - mert nyáron el vagyok tiltva a müzli-zabálástól, mint ahogy a majonéztől is.
Abból is bespájzoltam rendesen most húsvétra, de ha elfogy,
legközelebb majd csak a szülinapomra vehetek, szeptemberben.
Nyáron nem kell annyit zabálni, és fölöslegesen hízlalni magam.
Már csak ezért is jobb évszak a tél, hahaha !

Ma se váltottuk meg a világot, nem vagyok még sehol, szokás szerint.
Csivike kirepült vagy kétszer, de mi Csuvikával még föl sem emeltük a fenekünket, reggel óta.
Tündér pici élmunkásom a kalitkában is dolgozgat, de fogalmam sincs, mit művel,
mert innen a helyemről nem látom, ha meg fölállok, abbahagyja.

Úgyhogy ma is csak dagonya van (bár tegnap nem az volt, ganem jó nagy vásárlás).
Még nem is reggeliztem, szokás szerint, mert belegárgyultam a gépnél egy munkába.
De most már baromi éhes vagyok, úgyhogy talán meglátogatom a konyhát.
Pussssz !

Egyedül Csivike aktivizálta magát a mai napon? Egész nap dolgozik, röpköd is amíg Csuvika csak pihenget. Biztos fáradt szegénykém.
A sonkát holnap megfőzöm, szeretek túl lenni rajta, mert nagyon sokáig tart ez a művelet. Utána még a tojás is, rámegy a nap nagy része.
Édességet nem is fogok csinálni. Habár a cukros diéta nem csak az édesség megvonása, hanem minden szénhidrát csökkentését jelenti. Pedig én szeretek jókat enni, de most nagyon meg kell gondolni, hogy mit és mennyit ehetek.
Hát, kedves Szárnyatlan, egy nagyon rossz hírt olvastam: A cigi árát állítólag három-négyszáz forinttal fogják felemelni. Ez nagyon elkeserítő.
A világot én sem váltottam meg, inkább csak tengtem-lengtem. Elég fáradt voltam ma.
Na, majd csak életre kelünk.
Szép estét, csivitelést, jó éjszakát kívánok Nektek.

@druszika: Gebedjenek meg !
Emelnék a pia árát, azzal minden normális ember jobban járna.

Egyébként gyönyörűen megy föl minden, nem csak a bagó.
Igen zokon vettem például a kedvenc zsömlém hatforintos emelkedését.
Idáig 39 volt, most 45. A SPAR húsvéti ajándéka.
A Bözsi-utalvány már egyáltalán nem olyan nagy ajándék, mert simán elmegy egyetlen vásárlásra.

A bagón egyébként újabban már megint nem szerepel az ára.
Az egekig nem emelhetik, mert az a trafikokat is a földhöz vágja,
ha netán jelentősen csökken a forgalom.
Ááááá, mindegy.... a bagóról nem mondok le, bármennyibe is kerül.
Inkább élek zsíros kenyéren, az is nagyon finom. :-))

Valami nagyon aztán Csivike se volt aktív a nap további részében.
Annyira sajnálom szegénykémet, mert szemmel láthatóan elege van Csuvika ostromából,
de nem tud hova menekülni előle, így megadóan tűri az imádatot.
De olyan képpel, mint akinek a fogát húzzák.
Viszont a mászókára meg mégse menekül ki.... ez érdekes.

Ja ! Visszatérve még a nasira meg egyáltalán a zabálásra :
azt elfelejtettem elújságolni tegnap,
hogy müzlizés közben szerencsésen elharaptam (megharaptam) a nyelvemet.
Még ma is fájdogál, úgyhogy ha így haladunk, nem is lesz akkora élvezet a sok finomság.