Ez a képes húsvéti mese megint szenzációsra sikeredett. Nagyon jók a szellemes szövegek, minden képhez pontosan passzolnak. Ahogy nézegetik az almanyuszikat, hát az a felvétel mindent visz. Szuperek azok a képek is amiken elbújtatják egymást. Nagyon jó az új lifegő is, úgy látom,hogy a Madárkáknak is tetszik. Bár Csivike jól érzi magát a spárgával is.Milyen nagy egyetértésben eszegetik az ünnepi almás tojást. Minden képen nagyon boldog arcokat vágnak és láthatóan szeretik egymást. Hihetetlen, hogy veszekedni is szoktak, sőt Csuvika még bántalmazni is szokta Csivikét.
Ilyen szép és boldogságos estéket kívánok továbbra is.

@druszika: Bizony, szoktak veszekedni is és nem csak Csuvi bántja Csivit.
Mikor Csivike az úr a háznál, akkor meg ő bántja Csuvikát. Így megy ez, sajnos.

A képek némelyike valóban jó lehetne - de csak lehetne, ha nem vagyok egy lusta dög.
Ugyanis a legjobb fényképezőmben éppen lemerült az aksi,
én meg lusta voltam kimenni másikért a konyhába, gondoltam, jó lesz a lila gép is,
ami gyakorlatilag ugyanolyan, mint a fehér (ami jelenleg a legjobb), csak újabb kiadás.
Hát nem lett jó. A legédesebb és legfontosabb képeket rontottam el vele.

Vicces (és bosszantó) dolog ez a fényképezőkkel :
van két ősöreg SAMSUNG-om is, ami szinte teljesen egyforma, meg kevésbé régről két NIKON :
mind a két párnál úgy jártam (én marha), hogy hagytam magam rábeszélni az újabb verzióra,
és mind a kettőnél megbántam, mert a korábbi változat sokkal jobb.
Hogy ez egyszer megtörtént, az rendben van - na de másodszor ???
Ehhez már hülyének kell lenni. Nem tanultam az első esetből.

Egyetlen képnek van joga ócskának lenni : annak, ahol szemből eszik az almás tojást.
Az vaku nélkül készült, mivel tíz centiről ugyebár mégse villoghatok rájuk.
Így is nagy csoda (az almás tojás dicsősége),
hogy hajlandók voltak falatozni, mikor az itató túlsó oldalán ott volt a fényképezőgép.

A lifegőnek nincs túl nagy sikere, mert még mindig egyben van.
Máskor előfordul, hogy csak egy-két napig tart egy ilyen lifegő, mert azonnal szétrágják.
Majd a szép új fűzfaágakból csinálok nekik - az biztos nem fog magányosan árválkodni.
Ez a lifegő már nagyon öreg : pár évvel ezelőtt kreáltam nekik néhányat egyszerre,
és azokból szoktam felkötni egyet-egyet, ha éppen eszembe jut, vagy adódik alkalom.
De hát az öreg ágakat már nem olyan jó rágni.... Vagy mit tudom én.
Így vannak mással is, nem csak a lifegővel : időnként rácuppannak valamire,
máskor meg ugyanazt észre se veszik napokig, hetekig.
Most épp a tojásos rúd veszette el a varázsát (azért is kaptak helyette lifegőt) :
a legutóbbi már csak lógott hetek óta magában, senki se látogatta.
Pedig hozott nekik a Nyuszika tojásos rudat is, de egyelőre nem bontottuk föl a zacskót.
Majd ha kicsit kiéheznek rá, megkapják.

Csivike vadul dolgozik, Csuvika meg ordít, mert féltékeny a spárgára.
Most amúgy is el van keseredve szegénykém, mert nem jöhet ki a tornácra, be vannak zárva.
Muszáj elmennem vásárolni (sőt fodrászhoz is illene), így a madárkák raboskodnak.
Megyek is, mert minél tovább ülök itt, annál később jöhetnek ki szegénykéim.
De legjobb esetben is majd csak vacsora körül, mert még sehol se vagyok,
egyhamar nem fogok elindulni.
Tegnap rengeteget dolgoztam egész nap, estére meghaltam, saját magam rendbe rakása mára maradt.

Puszilunk mind a hárman.
Ma nagyon zsúfolt napunk lesz, holnap meg még inkább :
vélhetően csak éjjel jutok majd géphez, ha lesz még bennem annyi élet, hogy firkáljak.

Kedves Madárkák és Szárnyatlan!
Remélem, hogy már túl vagytok a mai megterhelő napon. Nehéz dolog a vendégfogadás. Az írással ne idegesítsd magadat, majd amikor lenyugodnak a kedélyek akkor ráérsz írni. A Madárkák biztos érzik, hogy készül valami, lehet, hogy nem is nagyon bánják a raboskodást. Csivike úgyis csak a spárgával foglalkozik. Csak az a baj, hogy Csuvika unatkozik ez alatt. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a vendégekhez.
Az új lifegőt előbb meg kell szokni. Nem lehet csak úgy nekiugrani. De, hát Pehelyke is ilyen volt, egyik nap imádott valamit /kaja, játék/ másnap rá sem nézett, mást talált jónak.
Bármelyik géppel készültek a fotók, szerintem nagyon jók lettek. Legalább látszik, hogy nem beállított pózok, hanem elkapott pillanatok. Az ilyen képeket szeretem, amik közeliek, minden kis apró részlet jól látható.
Na, persze tökéletesek a szereplők, csak szép és jó fotó készülhet róluk.

@druszika: A képek azért közeliek (már amelyik),
mert nagyobb, ócska képekből vágtam ki a használható részeket. :-))

Sajnos nincs már helyem a fényképezéshez, mindenhol díszeleg valami a rácson,
amitől vagy eleve oda se fér a gépem, vagy árnyékolja valami a képet.
(Amit én persze nem veszek észre, csak utólag - de akkor már hiába ütöget a guta.)
Ráadásul sokszor nem is látom, hogy mit fényképezek,
mert ugye ott van a kalitka fölött az ajtófélfán a madárkák kislámpája,
és annak az égője pont a kis kijelzőn tükröződik, ha kicsit magasabbról csinálom a képet.
Márpedig néha muszáj, mert oldalt nem találok megfelelő helyet a gépnek,
inkább csak a tető alsó részén, ahol már görbül a rács.
Most is úgy készültek az almanyuszis képek, hogy nem is láttam belőlük semmit,
csak a világító lámpát, ami tükröződött (és vakított) a pici monitoron.

Úgyhogy nem egyszerűmesterség ez, kérem. :-))
Tényleg csak a szereplőknek köszönhető, hogy általában mégis jók a képek.

Délelőtt akkora volt az elkeseredés a kalitkában, hogy azt el se bírod képzelni -
este viszont már nem óhajtott kijönni senki, még csak az ajtóba sem.
Szabályosan meg vannak sértve szegény kicsikéim, hogy ezt tettem velük.
Igazuk van : reggel óta be voltak zárva, és pont vacsoraidőre értem haza.
Sikerült a fodrászt is elintéznem - de hiába tudtam, hogy időben kéne indulnom,
kisütött ez az átkozott napocska, és amilyen aktív voltam tegnap, olyan béna lettem mára.
Majd' összetörtem magam a nagy igyekezetben, mégse jutottam semmire.
Végül fél három volt, hogy elindultam - naná, hogy fél hatra értem haza.

A lifegőből az egyik ágacska félig ki volt húzva, mire hazajöttem.
Ez új produkció, ilyet eddig sose csináltak a hasonló lifegőkkel.
Ezt egyébként nem kéne szokni : ha tetszene nekik, azonnal birtokba vették volna.
Nem tudom, mi bajuk vele, mert ugyanilyenből már rengeteget szétcincáltak.

Holnap meg bizony vendégség...
Fogadjunk, hogy pont akkor fognak kirepülni a madárkák ?
Csodálnám, ha nem így lenne... de hát két nap egymás után mégse zárhatom be őket.
Mindenesetre nem bánnám, ha már holnapután lenne...
Pussssz - majd jelentkezünk.

@druszika: Helyzetjelentés reggelről, így dél körül
(de már az este is firkáltam valamit) :

A kalitka ajtaja nyitva van ébredés óta,
ám az én kacifántos lelkű madárkáim ugyanúgy ordítanak és méltatlankodnak, mintha csukva lenne.
Eszükben sincs kirepülni, odabent gyötrik egymást.
Csuvika udvarol ezerrel, Csivike unja és menekül - de ki nem repül ő sem.
Ki érti ezt ???
Direkt azért ülte3m le most ide, hogy hátha én hiányzom az összképből,
azért raboskodnak - de nem.
Írtam már az öcskösöknek is levelet, itt ülök legalább negyedórája, és semmi eredmény.
Nem tudom, mi kéne még szegénykéimnek ahhoz, hogy meg legyenek elégedve a világgal.

Lehet, hogy később már nem lesz alkalmam írni - mindenesetre puszilunk szeretettel.

Drukkolok, hogy jól sikerüljön a vendégeskedés, és közben vigyorgok magamban, hogy a Madárkák most repülnek ki. Szerintem a Fiúknak nem okoz gondot a csivitelés vagy röpködés, nem hiszem, hogy zavarná Őket a társalgásban. Úgyis csak messziről barátkoznak a Madárkák.
Sajnos meg kell szokniuk, hogy néha bezárod őket, hiába durcáskodnak, csak nekik rossz, mert nem jönnek ki akkor sem, amikor lehetne.
Ezek szerint felfedezték az új lifegőt és már nekiálltak tönkretenni. Már írtam tegnap, hogy szerintem érezték, hogy valami készül. Pláne hogy még levágott hajjal mentél haza, Biztosan észrevették ezt a változást is.
Remélem, hogy jól érzitek magatokat, holnapra pihenjétek ki a fáradalmakat.
Puszi Nektek.

@druszika: A kirepülés nem azért lett volna rossz vendégfogadás idején,
Drága Drusza, mert a vendégeket zavarják a madárkák, hanem éppen fordítva.

A madárkákat féltettem volna a vendégektől.
Igaz, tegnap épp nemigen keltek föl a fotelokból az öcskösök, de lehetett volna másképp is.
Egy ilyen madárkánál pedig sose lehet tudni :
egyik pillanatban itt van, másikban meg egész máshol.
Aki nincs hozzászokva, hogy Csuvika bármikor a padlóra pottyanhat, esetleg rálép.
Tudom, tudom : már megint az én fóbiáim...
De fölkészülni mindig a legrosszabb esetre kell, mert utólag már késő a bánat.
Ezért a madárkák legjobb helyen vannak a kalitkában, ha véletlenül vendég van nálunk.

Persze reggeltől nem zártam be őket : bíztam a jó szerencsében,
hogy ha ki is repülnek esetleg, estére majd csak visszamennek a helyükre.
De nem repültek ki egész nap, egy pillanatra sem, még Csivike sem.
Ma is sztrájkolnak : Csivike már harmadik napja ki se dugja az orrát.
Amúgy egyáltalán nem rosszkedvű, sőt nagyon is tevékeny, de kijönni nem hajlandó.
Csuvika ma már legalább a tornácon üldögél és onnan hirdeti az igét,
de napok óta még csak odáig se jött ki egyik sem.
Ki érti ezt ?
Ötödik napja isszák (de nemigen isszák) a csodalötyi kalciumos változatát,
aminek elvileg csodát kéne tennie még Csuvikával is -
hát tényleg csodát tett, mert még annyit se röpködnek tőle, mint máskor.

Az öcskösök egyébként jó másfél órával korábban jöttek a megbeszélt időnél :
ez elég kellemetlenül érintett (bár bejelentették előre, majdnem utolsó pillanatban),
de végül is nem volt rossz, mert a vacsoraosztás ideje után nem sokkal már el is mentek.
Így kevésbé borult a szokásos napirend, illetve nem is borult egyáltalán,
mert félórás csúszások elő bírnak fordulni vendégek nélkül is.
Csak én voltam kicsit csalódott, mert hosszabb itt-tartózkodásra számítottam.

A madárkáknak semmi kifogásuk nem volt az öcskösök ellen,
pedig a Kicsit nagy merészen odaültettem a kalitka alatti fotelba, fél méterre tőlük.
Nem bánták, nem rémültek meg egyáltalán.
Csuvika szinte végig lelkesen részt vett a társalgásban,
csak akkor hallgatott el, amikor eljött a vacsoraosztás ideje.
Zokon vette, hogy még mindig itt ülnek a vendégek, ő meg nem kap vacsorát.
Illetve nyilván kiszolgálta magát és falatozni kezdett, azért maradt csöndben.

Szó esett a mához egy hétre esedékes karomvágásról is :
a Kicsi megnézte a beosztását, és felajánlotta, hogy elfuvaroz minket a dokihoz.
Persze csak feltételesen, mert neki olyan a munkája, hogy nemigen tud előre tervezni.
Kicsit félek is tőle (autóban mindenki mellett félek), de persze csábító ez a kényelmes lehetőség.

Na tessék ! Végszóra Csivike kirepült ! Hála Istennek !
Csuvika is nagyon odavolt és készülődött,
de mivel nekem is pont ki kellett repülnüm a legkisebb helyiségbe,
mire visszajöttem, Csivike is meggondolta magát és hazajött.
De talán lesznek még újabb próbálkozásai, ha már egyszer nekivágott a világnak.

Majd mesélek róluk ezt-azt, de ma biztos nem, mert mára szabadnapot adtam magamnak,
nem akarok csinálni az égvilágon semmi hasznosat, még csak mesét írni sem.
Úgyhogy megyek is falni valamit, mert úgy találom, hogy ideje reggelizni. :-)
Puszilunk mind a hárman.