Történetünk főhőse nyolc darab B 30-as falazótégla
(tisztára profi lettem már az elnevezésekben), meg az én elképesztő hülyeségem.
Utóbbinak köszönhető, hogy negyedik éve rettegek az új szúnyoghálótól,
negyedik éve töröm a fejemet, hogy hogyan lehetne biztonságosabbá tenni -
és nem jöttem rá a megoldásra, ami pedig szégyenletesen egyszerű.
Mióta viszont kitaláltam, már azt nem értem, miért nem juitott eszembe eddig.
* 
*
*A méregdrága szúnyoghálóink valóban jó minőségűek, jó erősek – csak rövidek.
Nem sokkal, de egy-két centivel rövidebbek a kelleténél.
Hogy fölül hogyan illeszkednek, azt én nem látom,
de legifjabb unokaöcsém ma ellenőrizte : azt mondja, benne vannak a sínjükben.
Alul viszont nincsenek benne, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem érnek le odáig.
Ez így egyáltalán nem biztonságos (főleg, mióta Csuvika nem tud repülni),
és odáig már régen eljutottam,
hogy bedugtam egy jó kemény papírcsíkot az ablak és a szúnyogháló közé,
hogy Csuvikámat ne csábítsa az a pici kis rés a háló és a küszöb között.
*
*Ám mindig rettegtem, hogy ha kajla kis gazfickóm rápottyan erre a kerítésre,
esetleg áteshet a túlsó oldalára, és akkor kész : máris kint van az erkélyen,
hisz másfelé nem is tudna menekülni ebből a csapdából.
Kétségbeesetten törtem a fejem, nem egyszer és nem kétszer az évek során,
hisz az világos volt, hogy kéne valami kívülről is, szorosan a szúnyogháló mellé,
ami nem engedné Csuvikát kisétálni alatta,
sőt le se tudna pottyanni a papírkerítésről a küszöbig, legföljebb befelé, a padlóra.
De hiába rágódtam ezen, mindig csak a virágládáig jutottam el, ami nem jó,
mert lefelé keskenyedik, rések maradnának két láda között,
ráadásul befújná a szél a föld porát a szobába,
a galambok meg belefészkelnének az újabb ládákba.
Gondolkodtam műanyag dobozokon is, jól záródó tetővel – de hát az se jó,
mert dobozt is nehéz olyat találni, aminek függőleges az oldala,
ha pedig teteje van (ami fontos), az nyilván kiáll a doboz síkjából,
és megint csak ott vagyunk, ahol a virágládákkal : rés marad két doboz között.
Pedig lennie kell valami megoldásnak –
ezt mindvégig tudtam, csak nem voltam képes megtalálni.
Hogy már ENNYIRE agyatlan vagyok, az bizony nem volt egy kellemes felismerés.
*
Nem is tudom, honnan jött pár nappal ezelőtt a sugallat, hogy TÉGLA.
Az függőleges is, nehéz is, a galamb se fog belefészkelni – maga a tökély !
Hogy lehetek ekkora ökör, hogy eddig nem jutott eszembe ???
Tégla kell nekünk, semmi más !
De nem olyan kis hagyományos, lapos, hanem szép kövér,
aminek a rövidebb oldala négyzetes hasáb.
Rémlett, hogy létezik ilyen.
*
Innentől fogva felgyorsultak az események,
bár kezdetben nem sok sikerrel kecsegtetett a tegnapi nap.
Nekiálltam téglát vadászni.
Azt hittem, mi sem egyszerűbb, hisz az OBI itt van a szomszédban,
nem kell túl nagy szívességre kérnem azt, aki majd haza hozza a téglákat.
Csak amiatt aggódtam, hogy az OBI nem fog nekem darabra téglát adni.
Hát nem is ad – meg a PRAKTIKER sem, a másik kedvencem.
Ugyanis egyáltalán nem árulnak téglát.
Puff neki – megint tanultam valamit : téglát a TÜZÉP-nél kell keresni.
Létezik még ilyen, hogy TÜZÉP ???
Pedig hát miért ne létezne :
a nevének csak az első fele a tüzelő, a vége pont az építőanyag.
*
Nosza : keressünk TÜZÉP-et !
Lehetőleg olyat, ami legalább nagyjából útba esik az öcskösnek -
mert azt sejtettem, hogy ő lesz az áldozat, nélküle nem jönnek haza a téglák.
Nyolc darab téglát senki se fog nekem házhoz szállítani,
a taxisok meg nem igazán örülnének egy téglás fuvarnak, nem is vállalnák.
Első körben egy pesti TÜZÉP-pel beszéltem,
amiről úgy gondoltam, útba esik reménybeli fuvarosomnak.
Már írtam neki a könyörgő levélkét, mikor eszembe jutott,
hogy azért ez távolról sem biztos :
lehet, hogy jobb lenne abban a kisvárosban kutakodni, ahol az öcskös lakik.
lehet, hogy jobb lenne abban a kisvárosban kutakodni, ahol az öcskös lakik.
Ez nem volt jó ötlet : annak a városkának van ugyan TÜZÉP-telepe,
de még csak telefonszámot se közöl magáról, nemhogy honlapja lenne.
A bizonytalanra pedig ne tegyen meg szegény gyerek egy métert se !
Nézzük a szomszédos települést – hátha még az is kényelmesebb, mint a pesti bolt.
Valami azt súgta, hogy ez lesz a nyerő :
mindösszesen kilenc darab B 30-as téglát talált az eladó hölgy,
én pedig gyorsan félre is tetettem a nevemre mind a kilencet
(egy darab már ne maradjon ott árván), azzal a kikötéssel,
hogy nem tudom, mikor megy érte az unokaöcsém,
de legyenek szívesek tartani nekem végig a jövő héten,
ha pedig mégse lesz semmi a dologból, feltétlenül telefonálok újra.
Úgyhogy az öcskösnek már így fejeztem be a levelet :
hogy Pesten is meg Pesten kívül is várják őt a B 30-as téglák, választhat.
Már feltéve, hogy beleférek az életébe, és vállalja a fuvart.
*
Elmesélni ezt így viszonylag egyszerű,
de ráment szinte az egész tegnapi napom a keresgélésre, telefonokra, levélírásra.
Így el is zártam a gépet nem sokkal azután, hogy az öcskösnek elküldtem a levelet,
mert addigra itt kotlottam már vagy hat órája, és elegem volt az ücsörgésből.
Így nem is láttam, csak majd este, hogy azonnal válaszolt,
mégpedig olyat, amiről álmodni se mertem :
nemhogy vállalja a beszerzést, de meg is tudja oldani mindjárt másnap, azaz ma.
El sem akartam hinni, hogy végre valami sikerül.
Az öcskös egy angyal !
*
A téglákból végül mégis csak nyolc darab érkezett :
mire én kettőt fölcipeltem (egyesével) a kaputól az első emeletre,
az öcskös kettesével felröpítette a többi hatot : szaladt a lépcsőn, mint a villám.
Nem volt itt talán egy félórát sem, de annak fele se kellett a munka elvégzéséhez.
Mert végül is akadt a téglákkal egy kis munka :
nyilván nem milliméterre pontos a méretük, meg az erkélyajtóé sem,
így hiába tudtuk, hogy a százhúsz centi széles ajtóba stimmelnie kell
négy darab harminc centi hosszú téglának, bizony nem fértek be a helyükre.
Minimális volt az eltérés (kevesebb, mint egy canti), de ahhoz elég, hogy baj legyen.
Én csak tördeltem kezecskéimet, hogy jaj-jaj, nem fér el az utolsó darab -
ám az öcskös nem adta fel, rögtön kész volt a megoldással.
A két szélső téglát beillesztette a helyére, a két középsőt meg kicsit elfordította,
csak annyira, hogy amazok elférjenek : így kissé buggyos lett a kerítés.
De nem sokáig maradt úgy :
a kifelé álló téglák kaptak egy-két pofont, csak úgy puszta kézzel,
és máris belátták, hogy ők igenis elférnek, ha kicsit összehúzzák magukat.
Én csak ámultam : nem hittem, hogy sikerül ez a helyrekalapálás.
De sikerült – aztán ugyanezt előadtuk a kisszoba erkélyén is.
Ember ezeket a téglákat el nem motdítja, úgy be lettek szorítva -
és nincs az a Cincike, aki rést tudna találni a tégla és a fal között.
Nem mintha nem tudná megmászni a téglát,
de utána még annyi akadályt kéne leküzdenie, míg bejut a szobába,
hogy szerintem nem éri meg neki.
Különben sem az itt az elsődleges cél, hogy Cincike ne jöjjön be
(bár persze az is fontos), hanem hogy Csuvika ne menjen ki.
Afelől pedig alighanem biztos lehetek – és ez hatalmas öröm.
*
*
*
*Rusnyának elég rusnya ugyan ez a botcsinálta kerítés (mit kerítés ? várfal !),
de hát kit érdekel az esztétika, ha a madárkák biztonságáról van szó ?
Én az erkélyekre ki nem megyek soha, maximum takarítani,
más meg úgyse látja a tégláinkat, legföljebb a szarkák és galambok a fákról.
Egyetlen bánatom a sok lyuk a téglákon : előre sajnálom azt a szegény Cincikét,
aki majd esetleg belepottyan valamelyikbe, és nem tud kijönni, mert szűk a hely.
De az öcskös szerint nincs mitől tartanom, az egérke elég életrevaló kis jószág.
Mindenesetre jobban szerettem volna lyuk nélküli téglákat,
de olyanokat hamarjában nem találtam, megfelelő méretben.
Csuvika biztonsága egyelőre meg van oldva, én meg fenntartom magamnak a jogot,
hogy ha látok valahol szebb téglákat, lecseréljem majd ezeket.
De nem hinném, hogy sor kerül rá, mert máris megszerettem őket.
Ráadásul ajándékba kaptam : az öcskös nem fogadta el az árukat,
azt mondta, az összeg olyan elenyésző, hogy szóra sem érdemes.
(Mondjuk tényleg nem drága : a pesti üzletben 155 Ft lett volna darabja,
a másikban – ahonnan végül is a tégláim jöttek – elfelejtettem megkérdezni.)
*
*
*Hát ez volt a mai nap Nagy Kalandja.
A madárkák kevéssé díjazták, mert kora délután bezártam őket,
és ezt Csivikém borzasztóan a szívére vette.
Nem értette szegénykém, hogy miért kell raboskodnia,
mikor én továbbra is itt ülök a gépnél, nem készülök sehova.
Kicsit korai volt még a rabosítás,
de annyira nehezen imádkoztam be pici tündérkémet a kalitkába,
hogy semmiképp se vállalhattam egy következő bekönyörgés esetleges kudarcát.
Ha pedig ő kint ül a kalitka oldalán, talán mégse nyitogathatjuk a szúnyoghálót.
Így aztán Csivike nagyon megszenvedte a mai délutánt, elromlott a kedve teljesen.
*
*
Napok óta folyton kint ül a kedvenc trónusán, ott szoktunk beszélgetni.
Mehetek hozzá bármilyen közel, meg se rezzen, nemhogy menekülne.
Szerintem az a kényszerképzete, hogy kint több levegőt kap, mint bent.
Vagy csak Csuvika imádata elől találta meg végre a kényelmes egérutat.
Csuvika néha zokon is veszi, és a szobának háttal,
a fal felé fordulva panaszolja a világnak, hogy Csivikéje elhagyta őt,
máskor viszont kiül valahova ő is, és házon kívül sziesztáznak, de mégis otthon.
*
*
*
Csivike miatt viszont változatlanul aggódom .
Ma nem talált meg minket az eső, és szegénykém egész nap lihegett-pihegett,
billegtette a farkát erősen, még este is, amikor már egyáltalán nem volt meleg.
Nem tudom, mi akar ez lenni nála, de semmiképp se rendes dolog.
Félek a tüdőgyulladástól – viszont ha szakadni kezd az eső,
Csivike azonnal abbahagyja a lihegést, és olyankor a farka is alig billeg.
Így most megint nem tudom eldönteni, hogy Csivi beteg, vagy én vagyok bolond.
*
*
*
*
(2018)
*
*
druszika 2018.05.12. 19:49:05
Az viszont nem jó hír, hogy Csivike miatt továbbra is aggódni kell. Nem tudnál Tamás doktorral valahogyan konzultálni? Mondjuk a rendelési napján telefonon,vagy e-mailben? Ez nem megnyugtató állapot, hogy folyton liheg-piheg és keresi a levegősebb helyet. Habár lehet, hogy ez az állandó fülledtség viseli meg szegénykét.
Talán jövő héten jön egy kis lehűlés és meglátod, hogy lesz-e változás nála.
Újra túl vagytok pár nap izgalmon, most már kicsit pihenjetek is.
Sokszor puszillak Benneteket.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.05.12. 21:51:24
mert itt ma végképp nem látom a betűket, a piszkozattal meg nincs türelmem vacakolni.
Tettem be pótlólag a madárkákról is képeket a szövegbe, hogy örülj nekik. :-))