Drágáim – ha rám hallgattok,
sose vesztek kerti széket a heti nagybevásárlás napján,
sose vesztek kerti széket a heti nagybevásárlás napján,
ha nem négy keréken jártok vásárolni,
hanem csak egy szerény kis utánfutóval, ahogy rendes vénasszonyhoz illik.
Én tegnap megpróbáltam a lehetetlent – hát mit mondjak.... nagy kaland volt !
*
*
Az előzményeket már elmeséltem levélben, telefonon, vendégkönyvben,
de azért itt is legyen megörökítve a lényeg :
szombat hajnalra, mire befejeztem a téglás mesét
kis híján szétesett alattam az IKEA éppen aktuális forgószéke,
amiből átlagosan kétévenként kell újat vennem, annál tovább nem bírja.
*
*
Az utolsó félórában kétszer is hatalmasat reccsent a fenekem alatt,
és ilyenkor mintha kicsit lejjebb is zuttyantam volna,
ami lehetetlen, mert mindig a lehető legalacsonyabbra volt tekerve a magassága.
Hiába néztem akkor is meg másnap is,
sehol nem láttam és nem éreztem rajta törést vagy repedést,
de ülni persze nem mertem rajta tovább,
hisz csakis ott lehet a baj, ahol a legrosszabb :
alighanem a csavarmenet mondta fel a szolgálatot,
ami az ülőkét tartja a vékony kis vázon.
Ha pedig velem együtt zuhan le az ülőke, akkor garantáltan kitöröm a nyakam.
Mit volt mit tenni : szombat hajnalban sürgősen abbahagytam a firkálást,
később pedig – jobb híján – behoztam egy kis műanyag ülőkét a konyhából,
hogy valamin mégis üljek, és be tudjam fejezni a téglás mesét.
*
*
Ez se volt egyszerű : a vacak kis ülőke túl magas, nem láttam a klavin a betűket.
Föl kellett költöztetni szegényt az asztal tetejére, a monitor elé.
Így meg persze kevés volt a hely, nem fért el semmi, hisz elég kicsi az asztal.
Szokatlan helyen volt az egér, szokatlan helyen voltak a betűk,
nem találtam semmit – ráadásul kényelmetlenebbül már nem is ülhettem volna.
Hétfő reggelre szó szerint kisebesedett a könyököm,
mert valahogy másképp és máshol tehénkedtem rá, mint szoktam -
pedig igyekeztem a lehető legkevesebbet ülni a gépnél, de az a kevés is sok volt.
Nézegettem puffokat és ülőkéket az IKEA honlapján (az van itt a közelben),
de nem láttam semmi olyasmit, ami legalább esetlegesen megfelelt volna.
Alapvetően nem is a szék itt a probléma, hanem az asztal (szintén IKEA) :
csinos kis darab, a mérete is megfelel a helyhiányhoz képest,
viszont normálisan ülni nem lehet előtte,
mert alul van egy L alakú, külön kis polca a gép számára,
és ettől semmilyen széket nem lehet annyira alátolni, hogy kényelmes legyen.
Mert nekem igazában az volna jó (tekintettel a sasszememre),
ha igenis az asztal tetejére tehetném a klavit, közvetlenül mögötte a monitorral.
Csak hát ehhez olyan asztal kéne, ami alatt elfér a szék és a lábam rendesen.
Ilyen szempontból jó lett volna a konyhai ülőke, csak az nagyon kényelmetlen,
meg nem is elég megbízható, nem állandó megterhelésre készült.
Így le is mondtam egyelőre a megoldásról, mert ha az asztalt is ki kell cserélnem,
az komolyabb szervezést, utánajárást és elég sok pénzt igényel.
Beletörődtem, hogy nincs mese, marad a szenvedés a vacak kis ülőkén.
Mennem kellett vásárolni, nem értem rá a székecském jövőjével foglalkozni.
*
Az INTERSPAR-ban viszont megtalált az isteni sugallat :
gyerünk csak a kerti cuccokhoz, szoktak ilyenkor műanyag székeket árulni.
Árulnak is – mégpedig többfélét és olcsón, mert épp mindegyik akciós.
Beleültem az elsőbe, ami kínálta magát : hihetetlenül kényelmes volt.
Nosza – vegyünk kerti széket ! Ideiglenes megoldásnak jó lesz.
Na de hogyan ? A heti nagybevásárlás tetejébe ?
Lehetetlen ! Nem fogom tudni hazavinni.
Jöjjek el érte holnap ? Megint zárjam be a madárkákat ?
Az is lehetetlen – annyit nem ér egy kerti szék.
Szerdán könyvtárba kell mennem, ami amúgy is hosszú program,
nem tudok utána még az INTERSPAR-ba is elzarándokolni,
mert túl sokáig lennének egyedül a picinyeim, és halálra rémülnének.
A csütörtök-pénteket nem akarom feláldozni, legközelebb szombaton jövök :
mi lesz, ha addigra elfogynak a jó kis székecskék ?
Verhetem a fejem a falba, hogy miért is nem vettem meg hétfőn, ami megtetszett.
Na de hogyan ?
Nincs is nálam gumipók, mert nem terveztem székvásárlást.
Nincs is nálam gumipók, mert nem terveztem székvásárlást.
Annyi baj legyen !
Gumipók nincs, de van nejlonzacskó, amennyit csak akarok.
Valahogy majd csak összebuherálom őket, hogy biztonságos legyen a rögzítés.
*
*
Mire idáig eljutottam, már tudtam, hogy nincs menekvés :
én ma igenis kerti székkel ékesítve fogom hazavonszolni
az egyébként is legalább tizenöt kilós utánfutómat, a kerekes szatyrot.
Valahogy majd csak hazadöcögünk, és akkor plusz csavargás sem lesz,
meg a kényelmetlen ülőkét is lecserélhetem valami normálisabbra.
Jó lesz addig egy ilyen székecske, míg ki nem találom a végleges megoldást.
*
Sajnos elkezdtem próbálgatni sorban a székeket,
és végül nem a legelső mellett döntöttem, bár az kényelmesebb volt,
hanem találtam helyette mást, ami nem olyan kényelmes ugyan,
de valamivel kisebb, stabilabb ás csinosabb.
Azért nem annyira kényelmes, mert picit magasabb az ülőrésze, mint a másiké,
annak ellenére, hogy maga a szék karcsúbb és alacsonyabb.
Ráadásul ennek a színe is tökéletes : fekete, nem is volt más színben.
A kényelmesebb darabból kapható fehér, rozsdabarna meg sötétzöld,
de a barna valami egészen fura, csiricsáré árnyalat.
Az is biztos, hogy a kényelmesebb változat nem tűnik olyan erősnek, mint a fekete.
*
*
Megvettem hát a feketét – fenntartva magamnak a jogot,
hogy majd esetleg visszacserélem, ha mégse válik be szegény.
Most ezen ülök : nem rossz, de nem is tökéletes, pár centivel lehetne alacsonyabb.
A klavi természetesen visszakerült a kihúzható tartójára,
és bizony egy picit most is magasabban vagyok hozzá képest,
mint a döglött forgószéken voltam.
De amúgy micsoda különbség !
Mennyivel megnyugtatóbb egy stabil, normális, négylábú széken ülni,
mint a forgó csodán, aminek az ülőkéje egy szál soványka csövön imbolyog !
Nem is lesz többé forgószékem, az biztos !
Csak azt kell még szoknom, hogy ezt nem rúghatom hátra magam alatt.
Tizenhárom éve, mióta gépem van, mindig csak forgószéken ültem,
megszoktam, hogy egy laza mozdulattal hátralököm magam, ha föl akarok állni.
Ha továbbra is így csinálom (ami egyelőre még előfordul),
annak nemigen fog örülni sem a szék, sem a padló.
*
*De majd megszokom, hogy másképp kell fölállni.
Szombaton pedig (lehet röhögni) megveszem a kényelmesebb széket is,
aztán majd eldől a gyakorlatban, hogy a kettő közül melyik lesz a nyerő.
Először arra gondoltam, hogy a vesztest visszacserélem vagy elajándékozom,
de nem úgy lesz : az megmarad tartaléknak. (Csak tudnám, hova teszem !)
Mert hátha nem bír ki alattam egy évet a műanyag szék (pláne a kényelmesebb),
és akkor nagyon jól fog jönni a másik, még ha nem is annyira tökéletes.
Már feltéve, hogy a kényelmesebb lesz a nyerő... Félek, hogy az majd el se fér ide.
Ha így lesz, akkor mégiscsak vissza kell vinni vagy el kell ajándékozni.
A színére lehet szavazni : azt hiszem, sötétzöld lesz,
mert a fehér talán túl sok lenne (túl nagy világos folt) ehhez a szobához.
Pedig a fehér kis ülőke jól mutatott a szintén fehér klavitartó alatt,
de hát az kicsike, a szék meg nagy – még nagyobb, mint ez a jelenlegi, fekete.
*
*
Úgyhogy Blogocska meg van mentve : továbbra is lesz miről firkálnom.
Úgy értve, hogy lesz MIN ÜLVE firkálnom.
Valamelyik székecske majd csak beválik a kettő közül.
*
*
*
(2018)
*
*
Új kommentek