*
Nincs sok kedvem a meséhez (meg semmi máshoz se),
ugyanis bekövetkezett az, amitől eddig is tartottam,
és voltaképpen nagyon csodálkoztam, hogy idáig megúsztuk :
az alattam lakó srác kipakolta és lezuhanyozta a kerti székeit, asztalát,
és most itt ordibálnak-röhögcsélnek az erkélyem alatt egy kisebb társasággal,
ahogy tavalyelőtt is csinálták, nagyjából az őrületbe kergetve minket.
Most még zene is van, mintha a saját ordibálásuk nem lenne elég.
A tavalyi nyarat valahogy megúsztuk, de ha idén is az vár ránk, ami két éve volt,
hát jobb, ha már most rögtön megyek a Dunának, Csuvikával együtt.
Nem tudom, mitévő legyek.
A srác elég bunkó (pedig egyetemista), szólni hiába szólok neki -
ha viszont nem szólok, meg fogunk itt őrülni szeptemberig.
Csuvikát se nagyon merem kiengedni, hisz a mászóka ott van az ablak előtt,
és ha megijed a nagy röhögésektől, lepottyan szegénykém és jól megüti magát.
Talán abban lehet bízni, hogy ez csak valami vendégség és egyszeri alkalom -
de hát ki tudja, hogy így van-e ?
A mai nap mindenesetre az ördögé,
hisz az ablakot becsukni nem lehet, akkor megfulladunk,
a ricsajt viszont úgy is hallanánk, csak talán kicsit csöndesebben.
Nem igaz, hogy minden napra jön valami dili – de hát úgy látszik, így van.
Mondjuk akkor se járnék sokkal jobban, ha bevonulnának a lakásba,
hisz alattam lakik a srác, onnan is minden fölhallatszik.
Egyébként nem kellemetlen szomszéd (ritka esetektől eltekintve),
csak nyáron őrül meg, mert azt hiszi, hogy övé az egész udvar.
*
*
Na jó... panasznap befejezve, hisz ezen úgyse tudunk segíteni.
Nem ezt akarom mesélni, hanem Csuvika születésnapját,
ami három nappal ezelőtt volt, és kivételesen vendég is tartozott hozzá.
Meglátogatott minket az ő leghívebb rajongója, Drusza, aki még sose járt nálunk,
éa éppen ideje volt, hogy személyesen is megismerje rajongása tárgyát.
*
*
Az ünnepelt sajnos nem bizonyult ideális házigazdának :
talán attól jött zavarba, hogy érezte a kifejezetten rá irányuló figyelmet,
vagy épp olyan frontok grasszáltak fölöttünk, amik rosszul hatottak rá -
mindenesetre félt a vendégétől, vagy legalábbis nagyon tartózkodó volt vele.
Pedig szegény Drusza igazán mindent úgy csinált, ahogy egy idegentől elvárható :
nem erőszakoskodott, nem ment túlságosan közel a kalitkához,
nem nyúlt Csuvika felé, nem is örvendezett nagy hangon, hogy végre látja -
Csuvika meg mégis gyanakodva szemlélte, és sűrű hallgatásba burkolózott.
Nem tudom, mi lehetett a problémája...
Talán úgy kellett volna tenni, mintha ő itt se lenne -
de hát ezt nehéz megoldani egy születésnapi köszöntésnél,
és őszintén szólva nem is gondoltam rá, mert nemigen szokott félni a vendégektől.
Igaz, mióta egyedül van, még nem is volt vendégünk.
Talán egyszer járt itt azóta az öcskös, de hát őt már ismeri, nem fél tőle.
Amíg pedig ketten voltak, nyilván egymást bátorították ilyen esetekben.
Hogy most nincs kinél védelmet keresnie, ha fél, azt még biztos szoknia kell.
Mindenesetre borzasztóan sajnálom,
hogy Hős Vitézem éppen Druszának mutatta ezt a barátságtalan arcát -
bár igazság szerint ő sose volt egy barátságos vagy hízelgős madárka.
Most meg ugye amúgy is nehéz időket él szegénykém,
még ha különösebben nem is látszik rajta.
*
*
*
Gyönyörű ajándékokat kapott a vendégétől :
kétféle PRESTIGE jutalomrudat, mellé pedig bodza- és fűzfaágakat.
Ő ugyan nemigen rágicsál semmit, sajnos,
viszont a mászókára nagyon is jók lesznek az ágak, létra helyett, lépcsőnek.
A jutalomrudacskák pedig biztos nagyon finomak,
de egyelőre még nem kóstolta meg őket a boldog tulajdonos,
mert tőlem is azt kapott szülinapjára : az imádott tojásos rúdját.
Azt felkötöttem neki már a szülinap előestéjén, de még nem sok kárt tett benne.
Eddig is úgy láttam, hogy az ilyen rudacskáknak inkább télen örülnek,
nyáron valószínűleg nem kívánják annyira az édességet -
és ehhez jön még, hogy Csuvika csőre ijesztően túlnőtt az utóbbi időben,
nincs kizárva az sem, hogy nem tudja rendesen csipegetni a rudat.
Nem győzöm vizslatni szegénykémet, hogy eszik-e még eleget,
kibírjuk-e a hatalmas csőrével addig, míg majd megyünk karmot vágatni.
Ez jövő csütörtökön esedékes, és nagyon félek, hogy vágni kell majd a csőrét is.
Akkor pedig jól nézünk ki, mert a csőr aztán tényleg olyan,
hogy minél gyakrabban vágatjuk, annál gyorsabban nő.
Szegény Csupikával az élete vége felé már háromhetenként jártunk csőrt vágatni.
El nem tudom képzelni, mi történhetett Csuvikával,
mert nagyon hirtelen vadult meg a csőre, nagyjából azóta, mióta egyedül van.
Enni még eszik vele szépen, bár ez szinte hihetetlen, akkora lett az a csőröcske.
Én meg persze egy frászban vagyok, hogy egyszer csak majd nem tud már enni,
és persze nyilván pont olyankor, amikor nem találok hozzá madaras orvost.
Az pedig nagy baj lenne, hisz egy ilyen pici madár hamar éhen hal.
*
*
*
Csivike is kapott ajándékot, szegény kis drágaságom -
ez volt a leggyönyörűbb, bár persze a legszörnyűbb is a napban.
Egy csokor fehér virágot hozott neki Drusza a sírocskájára,
hisz ő már mást sajnos senkitől se kaphat.
*
*
Amúgy Csuvikának nincs rossz kedve, de ez a mai őrület őt is nagyon megviseli.
Ki kell találnom valami szúnyoghálót a nagyszoba ajtajára,
ha az őrült szomszéd továbbra is itt fog randalírozni alattunk,
és mégiscsak becsukni az ablakot ebben a szobában,
megelégedve annyi levegővel, amennyi a konyhából bejön.
Sokat ugyan az se segítene rajtunk,
de talán nem lenne annyira szörnyű, mint most,
hogy közvetlenül, telibe kapjuk az ordibálást meg a zenét.
Gondoljátok el : itt folyik mindez, talán öt méterre alattunk.
Ez pontosan olyan, mintha itt randalíroznának nálunk, a szobában.
Talán a konyha felől picit elviselhetőbbek lennének a hangok,
ámde ahhoz meg kéne oldani, hogy ebből a szobából ne tudjon kimenni Csuvika.
Bár talán elég lenne valami kis kerítés a küszöb mellé,
hisz szegénykém nem tud repülni, nemigen valószínű, hogy följebb kijutna innen.
De mi legyen az a kerítés ?
Kartont már nem akarok használni sehol, mert az meg egércsalogató.
Bár ha nincs egerünk (amit remélek), nem fogja idecsalogatni egy darabka karton.
*
*
Jaj – nem tudom.
Csak azt tudom, hogy nem ilyenre terveztem ezt a szülinapi beszámolót.
De hát ez lett belőle – mert nálunk mindig, minden másképp van,
és olyan még véletlenül se lehet, hogy ne legyen semmi bajunk vagy bosszúságunk.
Nem tudok én így mesélni, a gutaütés határán,
mikor órák óta hallgatom a mások zenéjét és ordibálását.
Tudom, tudom : ennél nagyobb bajunk sose legyen -
de azért higgyétek el, hogy ezt se könnyű tartósan elviselni.
-
*
*
*
(2018)
*
*
druszika 2018.06.12. 19:36:38
Reménykedjünk abban, hogy a szomszédodnál csak pár napig tart az őrület, valami vendég vagy ünneplés miatt. Na, pedig éppen dicsértem a környezetedet, hogy milyen jó csend van felétek. Talán most éjjel a vihar bekényszeríti őket a lakásba, de számodra az sem lesz sokkal jobb, mert nyitott ablaknál fogják folytatni a mulatozást. Azt nem tudom megérteni (úgy mint itt nálunk is) hogy másokat nem zavar a hangoskodás? Mert az felhangzik a 10. emeletre is, biztos hogy más is hallja rajtad kívül. Viszont, ha a nemtetszésedet nem veszi tudomásul, akkor szólni kell a közös képviselőnek, vagy gondnoknak. Egyébként, a rendőrség is kimegy ilyen esetben. Gondolom, hogy annyira rossz viszonyt nem akarsz kialakítani vele. Ha mégis szólnál neki, (vagy másnak) azt feltétlenül említsd meg, hogy Te az Ő szólása miatt kitiltottad a galambokat, tehát elvárhatod azt, hogy Ő megszünteti a hangoskodást.
Drága kis Csuvikának most ezt kell hallgatni, amikor úgyis olyan kis félénk szegényke. Olyan aranyos kis tündér volt, amikor ott voltam Nálatok. Nem baj, hogy nem tudtam jobban megközelíteni, így is láttam, hogy milyen gyönyörű kis madárka. Élőben is nagyon szép színe van, és azért a hangocskáját is hallottam, amikor már kicsit bátrabb volt és csipogni kezdett. Biztos szokatlan Neki még az egyedüllét, főleg így, hogy váratlanul megjelenik egy idegen.
Nagyon jól éreztem magam a társaságotokban, és örülök, hogy ott lehettem.
Állítólag nagy vihar közeledik, persze szélviharral, (megint hozhatjuk be a növényeket), de lehűlés biztos nem lesz.
Puszi Nektek.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.12. 20:38:18
Gondold el : délelőtt tizenegy óta megy alattam a dajdaj !
Lassan már megfulladunk : megcsináltam Csuvikának a kerítést,
így most a konyhából jön a levegő, de az kevés, ilyen őrült melegben.
A vihar meg nem akar jönni, pedig most aztán tényleg várom.
Valamit segítene (talán) egy nagy eső, mert az akkora zajt csap az erkélyeim tetején,
hogy elnyomja a randalír hangját, még ha folytatják is a lakásban.
De hát egyelőre nyoma sincs viharnak, bár már szépen borul.
Ez nem az a srác, aki a galambok ellen ágált.
Az mellettem lakik, ez meg alattam.
Talán pont a galambos szólt ki nekik délután – de hát ő is hiába.
Valóban nem akarnám elmérgesíteni a helyzetet – de így élni sem akarnék, állandó zajban.
Hogy a többieket miért nem zavarja ?
Mert ma már az agresszív állatoké a világ, mindenki fél szóvá tenni bármit.
Ráadásul a nagyobb szájú banyáknak előre néz az ablakuk,
itt hátul csupa magányos kis öreg él, nyilván félnek reklamálni.
Pedig ha többen mondanánk ugyanazt, talán lenne hatása.
Vagy ki tudja....
Csuvika szerencsére jobban viseli mindezt, mint én :
ki is repült délután (ma már másodszor, de az első nem volt sikeres),
és vidáman gagyarászott a mászókán, mint akinek semmi baja a világgal.
Persze akkor már be volt csukva mögötte az ablak.
Vacsoraosztásnál viszont nagyon is zavarta a ricsaj, mert nem mert rendesen enni.
Még a zabocskát ette szépen (az volt az első fogás, mint mindig),
de aztán fokozódott odakint a hangerő, és ő folyton kifelé figyelt, nem a tálkára.
A franc a hülye szomszédba !
Mikor úgyis aggódom, hogy szegény madár nem eszik rendesen a csőre miatt,
akkor ő még ráadásul riogatja.
Ide jutott ez a lépcsőház, ami valamikor a béke és nyugalom szigete volt, normális lakókkal.
Jól nézünk ki, ha még a késő esti vacsoránál is tart majd az őrület...
Szegény madár éhen fog halni.
Ááááá – megette a fene ezt az egész rohadék világot.
Minden, de minden pont úgy van mindig, ahogy nem kéne lennie.
De azért Csuvika nincs nagyon kiborulva (csak én), és sok puszit küld neked.
druszika 2018.06.13. 19:28:26
Szerencse, hogy Csuvikát nem zavarja annyira a ricsaj, de az baj, hogy nem bír enni a kifelé figyelés miatt. Szegénykének pont nem hiányzott ez a ribillió, amikor még alig szokta meg az új helyzetet.
Megnéztem a videót is, amit Dáginak írt üzenetedhez tettél fel. Gyönyörű kis Csuvicsek milyen könnyedén megy fel a mászókára, egyszerűen hihetetlen. Nem zavarja Őt a kinti kalapálás sem. Annyi utálatos, hülye ember van a világon, hogy az nagyon elkeserítő.
Köszönöm Csuvikának a sok puszit, én viszont küldöm Nektek.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.14. 18:09:00
Az erőszak csak további erőszakot szül, és annak biztosan nem lesz jó vége.
A felétek szokásos elintézési módról inkább nem mondanék semmit -
maradjunk annyiban, hogy tőlem nagyon távol áll.
druszika 2018.06.14. 19:36:54
Sokat gondolok a kicsi Csuvikára, hogy egy hét múlva orvoshoz megy. Ez a helyzet is biztosan furcsa lesz Neki, hogy egyedül lesz a szállító kalitkában. Bár túl lennétek már ezen a héten és a hercehurcán.
Már most nagyon drukkolok én is, pedig még van pár nap addig.
Remélem, hogy ma csendes estétek lesz.
Sokszor puszillak Benneteket.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.15. 18:38:18
El is napoltam a mai vásárlást, mert nincs kedvem újra őszi gúnyát ölteni.
Csuvika nem lesz egyedül a megszokott szállító ketrecben, mert nem abban viszem.
Van szingli szállítónk is - szerintem valahol már meg is mutattam.
Igaz, végül még részletesen nem írtam róla, pedig terveztem, de valahogy elmaradt.
Az tényleg furcsa lesz szegénykémnek, hogy ismeretlen kalitkába teszem -
azt se fogja tudni, hol van és miért.
Haza is abban jött, közel hat évvel ezelőtt - de azóta talán nem is látta soha.
Rémlik, hogy egyszer vittem őt magában orvoshoz, de az is még pici korában volt.
Én viszont direkt várom, hogy milyen lesz kényelmesen utazni, a szingli szállítóval.
De aztán ez minden, ami csábít a csütörtöki napban.
A többitől félek, mint a tűztől.
Egyetlen porcikám se kívánkozik a Jász utcába -
ha tehetném, a környékére se mennék soha többé.
De hát nem tehetem, mert madaras orvosból a csekélynél is csekélyebb a választék.
Csuvikát is nagyon féltem,
attól pedig előre rosszul vagyok, hogy Tamással is át kéne beszélni Csivike halálát.
Hajlanék rá, hogy hagyjam a fenébe, hisz már úgyis mindegy -
de nem tudok megnyugodni addig, míg ezt az egészet valahogy helyre nem tesszük.
Aztán lehet, hogy csak még rosszabb lesz.... ki tudja ?
Mindenesetre a drukkolás biztos ránk fér.
Tisztességes nyári időt rendelj nekünk, mert nem szeretnék megint taxizni.
Meg azért is drukkolj, hogy Csuvika ne haljon éhen addig !
Olyan furcsán eszik szegénykém : többnyire csak este.
Nem tudom eldönteni, hogy az időjárás nem tetszik neki, a csőre akadályozza,
vagy netán hangyák grasszálnak az etetőkben.
Akárhogy nézem, én nem látom őket - de ez nem garancia semmire.
Tegnap csináltam almás tojást, azt most boldogan (és bőségesen) ette Csuvika.
De hát tojást nem kaphat, csak úgy nagyjából kéthetenként.
Nyáron meg almát se sűrűn, mert arra aztán tényleg előjönnek a hangyák.
Délelőtt MAJDNEM kirepült Hős Vitézem,
de nekem pont akkor volt muszáj kimennem a szobából, mikor ő készülődött,
és amint látta, hogy itt hagyom, azonnal visszament a kalitkába.
Később meg hiába ültem itt körülötte egész nap, addigra már megsértődött.
Más újság nincs. Elherdáltuk a mai meg a tegnapi napot is.
Most kivételesen nem élesztett föl, hanem teljesen földhöz vágott az eső.
Puszilunk mind a ketten.
druszika 2018.06.15. 19:41:40
Elhiszem, hogy semmi porcikád nem kívánkozik a Jász utcába, hiszen borzalmas dolgok helyszíne volt. Azt hiszem, hogy Tamás doktor nem fog sokat beszélni Csivike ügyéről, főleg ha nem vétlenek benne. Szerintem azért hozd szóba, legalább azt tudd meg, hogy tájékoztatva volt-e róla. Azt írtad Szilvinek, hogy talán jobb lenne, ha nem is mennél be Csuvikával. Szerintem, ha teheted inkább legyél vele, biztosan szüksége lesz arra, hogy a közelében legyél.
Nagyon jó dolog, hogy Csuvika legalább az almás tojást szívesen eszi, csak kár,hogy a hangyák is azt szeretik.
Ne sajnáld az elherdált két napot, legalább együtt voltatok. Nem szeret Csuvika egyedül lenni, kirepüléskor is csak úgy érzi magát biztonságban, ha a szobában vagy.
Nálunk sincs semmi újság, úgy látom hogy megint felhősödik erősen.
Nyugalmas estét kívánok.
Puszi Nektek.