*
Szeretnék eldicsekedni nektek életem legnagyobb ötletével,
amit már legalább egy hete meg is valósítottam
(pontosan nem emlékszem a napra),
ám nem akartam addig beszámolni róla,
míg nem tudok képet mellékelni arról,
hogy a boldog tulajdonos használatba vette legújabb trónusát.
Arra pedig várhattam – ahogy az már lenni szokott.
Léleklátó madárkám mindig pontosan tudja,
mikor milyen helyzetben szeretnék képet lopni róla -
és persze pont oda nem megy, pont azt nem csinálja, amire éppen fáj a fogam.
De tegnap végre megtörtént a csoda :
Csuvi Uraság nem csak kipróbálta végre a szóban forgó ülőkét,
de fényképezni is hagyta magát, amivel igyekeztem nem visszaélni.
*
*
Azt már tudjátok, hogy három kis lépcső vezet ki és be a kalitkából :
két rövid műanyag ülőke az ajtó rácsába van tűzve,
a legbelsőt pedig a SÁRGA VALAMI tartja,
amiről már nem is tudom, micsoda (talán egy többrészes kis létra alkatrésze),
de szintén legnagyobb ötleteim közt tartom számon,
mert sokáig törtem a fejem annak idején,
hogy hogyan lehetne egy ágacskát 45 fokos szögben rögzíteni az ajtóhoz.
*
>
>
Ugyanis így kényelmes a madárkáknak :
Ugyanis így kényelmes a madárkáknak :
a ferdén álló kis botra rá tudnak ugrani az ajtó fölső sarkában lévő ülőbotról,
s ha már idáig eljutottak, simán átugranak a műanyag rudakra.
Ez a kis SÁRGA VALAMI lett a megoldás :
ez biztonsággal rögzíthető a rácsra, és stabilan megtart egy vékony kis ágat.
*
*
Az már csak ráadás öröm volt később,
hogy a madárkáim imádták ezt a legbelső lépcsőt :
elücsörögtek rajta órákig, vagy beszélgetve, vagy csak mélázva az élet dolgain.
*
*
Csuvika különösen szeretett itt tanyázni és portáskodni,
sokat ücsörgött az ajtóban még Csivike halála után is.
Annál inkább elkeserített, hogy mostanában sosem ült ki oda, hosszú hetek óta.
Hogy miért, az persze az ő titka -
jobb híján én arra tippeltem, hogy kényelmetlen a tiplirúd,
ami újabban be van dugva a SÁRGA VALAMIBE, alkalmas ágacskák híján.
*
*
Talán egy vastagabb ülőkén szívesebben időzne Csuvika...
De honnan szedjek vastagabb ülőkét – illetve hogyan rögzítsem az ajtóhoz ?
Honnan szedjek még egy SÁRGA VALAMIT, nagyobb lyukakkal ?
Nyilván sehonnan – de akkor meg mibe dugjam az ágat ?
Hisz olyan kell, ami egyetlen mozdulattal kivehető és visszarakható,
mert etetésnél, takarításnál nem fér be rendesen a kezem az ág mellett,
ilyenkor muszáj levenni, nem rögzíthetem állandóra, ahogy talán tudnám.
*
*
Hetek óta törtem már a fejem ezen a problémán,
míg egyszer csak váratlanul megtalált az isteni szikra :
nem kell ide másik felfüggesztés, a megoldás a bodza !
A bodza – ami ugyebár szépen kifúrható, mert jó puha a bele.
Ha pedig kifúrható, utána rá is húzható a vékony kis tiplirúdra,
jó kemény drót és hatos kötőtű kérdése az egész (mivel 6 mm a tiplirúd átmérője).
Nem mondom, hogy könnyű volt (megszenvedte a tenyerem),
de első nekifutásra, tökéletesen megoldottam a feladatot,
vérző szívvel feláldozva egy darabkát Drusza egyik szép hosszú bodzaágából.
*
*
*
Azóta is rém büszke vagyok a hatalmas eszemre, hogy ezt így kitaláltam -
ám Csuvika szerénységre nevel,
mert kábé egy hétig fütyült életem legnagyobb ötletére.
Ráugrott vagy kétszer-háromszor, de ment is tovább rögtön,
eszébe se jutott kényelmesen elhelyezkedni és elidőzni rajta.
*
* 
Tegnap láttam őt először ott ücsörögni, és úgy tűnt, hogy meg van elégedve.
*
*
Van azonban rossz hírem is – hogy ne legyek annyira elájulva magamtól.
Tegnap szegény madár kis híján lepottyant a kalitka fenekébe,
az esti etetés közben, kizárólag miattam.
A dologban az a szörnyű, hogy még csak nem is tehetek róla...
Ült szegénykém a kezemben tartott etetőn és boldogan falta a zabot,
amikor odakint valami rápottyant az erkély tetejére.
Én meg ettől úgy megijedtem, hogy megugrott a kezem, és lepottyant Csuvika.
Illetve nem pottyant le, mert ügyesebb volt, mint én :
esés közben sikerült elkapnia az egyik ülőbotot, egy emelettel lejjebb.
Persze ő is nagyon megijedt szegénykém, nem is akart már utána enni.
Egy romhalmaz vagyok – hát mit csináljak ?
Pár napja egy fél adag vizet lötyköltem ki az előszobában,
mert épp akkor csöngetett valaki, mikor én vizet cseréltem Csuvikának.
Akkor meg a csengő hangjától ijedtem meg.
Totálkár...
Etetések idejére kénytelen leszek becsukni az ablakot
és elnémítani minden telefont, mert másképp életveszélyes vagyok a madaramra.
Vagy le kell szoktatnom a kezemből való evésről - de azt nem szeretném,
hisz az az egyetlen tevékenység, amit hajlandó közösen csinálni velem.
Szegény kicsi madaracskám...
Elég rozoga már ő is, de jól meg van áldva egy félig vak idegronccsal.
*
*
*
(2018)
druszika 2018.09.12. 11:35:08
Sok puszit küldök arra a szépséges tollas kis fejbúbra.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.09.12. 12:07:08
Csuvika egészen odavan az örömtől ! :)
Igen, használatba vettük az egyik bodzaágat,
de a szívem vérzett érte, hogy le kell vágnom belőle egy darabkát. :)
Mert olyan szép, hosszú ág volt, sajnáltam megrövidíteni.
Szerencsére mindjárt az első darabka jó lett, nem kellett többet is feláldoznom belőle.
Millió puszi és csőrpuszi, örülünk, hogy itt vagy !