Tegnap kellett volna megírnom ezt a bejegyzést,
mert tegnap volt a jeles nap :
tizenkét évvel ezelőtt, október 20-án hoztam haza Csipikét és Csupikát,
akkor kezdődött új korszak az életemben, a madarazás.
*
*
Ha tudtam volna, mit vállalok !
De nem tudtam, pedig heteket töltöttem azzal, hogy utánanéztem mindennek.
Megbánni nem bántam meg, hogy szárnyasok öreganyja lettem,
de így visszatekintve úgy látom,
több volt a rettegés és aggodalom ebben a tizenkét évben, mint az öröm.
Imádott Csipikém halála volt az igazi sorsforduló :
ő elvitt magával mindent, ami szép és jó volt az életünkben.
Az utóbbi hat és fél év már csak valami szerencsétlen pótlék vagy ráadás ;
Csivike értelmetlen halálát meg végképp nem lehet se felfogni, se megemészteni.
Vagyis nincs nagyon mit ünnepelni ezen a bánatos évfordulón :
négy madárkám közül három már itt hagyott,
noha elvileg alakulhatott volna úgy is, szerencsés esetben,
hogy még mindig Csipike és Csupika csivitelne itt körülöttem.
Nagyon öregek lennének már, de előfordul, hogy megéri a hullámos a tizenkét évet.
*
*
Mindegy – ami történt, megtörtént, azon már változtatni nem lehet.
Valahogy tovább kell élni, még ha nincs is hozzá kedvem,
hisz itt van még az én rozoga kis árvám,
akinek százötvenhét napja nincs más társasága, csak én.
*
*
Ő meg is ülte a tegnapi ünnepet a maga módján,
mintha csak tudta volna, hogy különleges nap van.
*
Még tegnapelőtt kötöztem föl neki újabb rágni való ágacskákat,
olyan helyre, ahol eddig ilyesmi nem volt,
de újabban észrevettem, hogy abban a sarokban is szívesen időzik :
ül a homokos edényhez levezető, ferde botocskán,
és cincálja a csőrével az egyik zöld kis ülőrúd spárgáját,
amivel rögzítve van, mert az erre szolgáló fülei már letörtek.
Spárga helyett mégiscsak jobb ágakat rágcsálni :
ha oda kéri Csuvika az újabb rágicsákat, hát legyen meg az öröme.
Pénteken tudtam, hogy sokáig lesz egyedül szegénykém,
mert sok mindent kell intéznem, sokfelé kell mennem :
mielőtt elindultam volna, gyorsan kerestem még neki megfelelő ágacskákat,
hogy legalább ennyi öröme legyen a magányos délutánban : az új játék.
Nem hittem ugyan, hogy azonnal birtokba vesz majd valami újdonságot,
de hát ez már az ő dolga : én a lehetőséget megadtam.
*
*
Alighanem tévedtem, mert bizony már akkor este hallottam a csiszatolást -
de megnézni, hogy tényleg az új ágakat rágja-e, eszembe se jutott,
hisz pontosan tudom, hogy úgyis elugrik a sarokból,
ha én csak fölállok a helyemről, ahol éppen ülök.
Csak a kezemmel próbáltam időnként kitapogatni a rágásnyomokat,
de nem volt egyértelmű a dolog, bár gyanakodtam, hogy érzek valamit.
*
*
*
Tegnap aztán belehúzott az én szorgos madárkám !
Továbbra se tudtam biztosan, hogy mit rág (vannak több helyen is ágak),
de hogy vadul dolgozott egész nap, ahhoz kétség nem fért.
Szinte állandóan hallottam a rágcsálás hangjait,
este pedig olyan szerencsém volt (el sem akartam hinni),
hogy az orrom előtt vonult le ágakat cincálni, az esti szertartásaink közben -
sőt úgy belemerült a munkába, hogy még fényképezni is engedte magát.
Vagyis megint sikerült kitalálnom valamit szegénykémnek, aminek örül.
*
*
*
És persze nem csak Csuvika örül, hanem én is :
annak a boldogtalan megacsőrnek nagyon is jót tesz az ágrágás.
Legalábbis remélem...
Remélem, hogy még egy ilyen hatalmas csőrnek is számít valamit a koptatás.
*
Amúgy is Csuvika csőre körül forog az életünk -
én meg persze megint nem tudok dönteni, szokás szerint.
Sajnos az ide vonatkozó részeket a vendégkönyvbe írtam (szintén szokás szerint),
de most beteszem ide nektek a szerdai és pénteki szövegemet,
hogy megmaradjon, és olvashassa az is, aki még nem találkozott vele.
*
SZERDA (október 17.)
*
*
PÉNTEK (október 19.)
*
*
*A képeket még nem szedtem ki a gépből, mikor a szöveget írom,
de nagyon remélem, hogy némelyiken látszik majd a csőröcske hossza.
Bár ki tudja, arról is el tudom-e dönteni, mennyire sürgető a helyzet.
Volt már, hogy általam tragikusnak ítélt csőrhosszra
Tamás doktor azt mondta, hogy határeset, nem olyan vészes -
máskor meg ő találta túl hosszúnak, mikor én nem is voltam megrémülve.
Mindenesetre enni eszik Csuvika szépen,
és mióta lelkesen rágja az ágakat, nem is feni a csőrét evés közben a bothoz.
Talán végre rájött, hogy az ágcincálás jót tesz a csőrének.
Mert hiszen rágicsái eddig is voltak, mindig, csak nemigen használta őket.
Csivikével még csak-csak (mert őt utánozta), de mióta egyedül van, szinte soha.
Csak mostanában kapott rá a rágcsálásra, alig pár hete.
De ilyen lelkesen, ahogy most csinálja, őt még sose láttam rágcsálni.
*
*
*
Hát így vagyunk...
Továbbra is félek a csütörtöktől,
mert továbbra se tudom eldönteni, mi lenne a helyes lépés.
De nem hinném, hogy föl merem vállalni azt az egy hetet,
amikor nem lesz madaras rendelés a Hernád utcában.
*
*
*
*
*
(2018)
druszika 2018.10.25. 15:08:37
Most sikerült mindent visszaolvasnom. Mesét és Vendégkönyvet is. Nagyon sajnálom szegény drága kis Csuvikát a gyors csőrnövekedés miatt. Ez borzasztó, hogy ilyen rövid idő alatt visszanő a csőröcskéje. Habár, a képeken úgy látszik, hogy Ő már kezdi megszokni ezt az állapotot és kidolgozott valamilyen módszert az evésre. Nem tudom, hogy helyesen vélekedem-e, de szerintem Csivike elvesztése után kezdődött ez a csőr probléma. Persze, nem lehet kitalálni, hogy lelki vagy fizikai okai vannak. Mindkét esetben arra gondolok, hogy hiányzik Neki az etetés, vagy a csőrpuszi. Sokszor gondolok arra, hogy miért nincs állatokat kezelő pszihológus, aki ezeket a dolgokat megfigyelné és tanácsot tudna adni.
Nekem még eszembe sem jutott, hogy idén is lesz karácsony. Sajnos úgy tűnik, hogy ugyanolyan ócska nap lesz mint a mostaniak. Egyáltalán nem várom.
A gondjaim közepette is nagyon sokszor eszembe jut a gyönyörűséges kis Csuvika, aki a megnőtt csőre ellenére is csodálatos jelenség. Imádom a Róla készült képeket. Nagyon drukkolok, amiatt, hogy kibírja-e november nyolcadikáig nyisszantás nélkül. Lehet, hogy közben már van előbbi időpont?
Sok puszit küldök a szépséges kék Hercegnek!
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.10.25. 21:10:39
túl vagyunk a nyisszantáson, most szedegetjük össze magunkat romjainkból. :)
Igazában nem volt semmi gond, simán átestünk ezen a kis tortúrán.
Majd talán szombaton elmesélem, mert holnap nemigen lesz rá időm.
Minden bajom van, nagyon rossz napom volt - de az a lényeg, hogy Csuvika rendben van.
A karácsonyig el se merek gondolni - annyi minden jöhet még addig !
De azért biztos eljön idén is, és biztos szép is lesz - ha nem nekünk, hát másoknak.
Az már nekem is eszembe jutott, hogy Csuvika csőre esetleg "pszichésen" nő -
annál is inkább, mert (ha jól emlékszem) Csupika csőre is a vége felé indult be nagyon,
amikor már özvegyen maradt szegénykém.
Bár ő csak nyolcvanhárom nappal élte túl imádott Csipikéjét…
Meg itt volt neki Csivike is, akit elfogadott és szeretett -
de azért akkor már nem volt ugyanaz a madár, aki Csipike mellett.
Utána kéne nézni a régi blogban...
De azért úgy rémlik, Csupikánál voltak bajok már előbb is, míg Csipike élt.
Bár Csipike meg beteg volt, hosszú évekig : hiába volt még Csupika mellett,
a felesége már nem tudott lenni, tojást se tudott tojni -
Csupika pedig imádott apuka lenni.
Lehet, hogy nála ez a felemás helyzet okozott nagy lelki törést,
és ha lehet esetleg csőrt növeszteni stressztől, akkor volt rá épp elég oka.
Csuvikának meg pláne.... Hisz neki nem is volt soha felesége.
De legalább itt volt vele Csivike, és az elvesztése így is nagy trauma lehetett.
A másik, amire gyanakszom : a különféle csodalötyik.
Úgy emlékszem (ennek is utána kéne nézni), hogy Csupika csőre is akkor vadult meg,
amikor elkezdtem vitaminokkal tömni a madárkákat.
És most Csupikáé szintén... Bár a doki szerint itt nem lehet összefüggés.
Úgyhogy fogalmam sincs : talán minden egybeesés csak véletlen.
Mindenesetre az is érdekes hogy a tojócskáim csőrével sose volt semmi baj, csak a hímekével.
Talán az önmegtartóztató életmódnak is köze van hozzá - ki tudja ?
Bár nagyon sok madárka (és éppen hím) eleve egyedül él, mégse vadul meg a csőrük.
Sose fogjuk kitalálni (meg alighanem a dokik sem), mi lehet itt a kiváltó ok.
Mindenesetre Csuvika köszöni a puszikat,
és ő is sok-sok kis csőrpuszit küld neked, a szépen lecsiszolt csőréből.