Hát ezt is megértük...
Illetve nem egészen, hisz pont az nincs már velünk,
aki a legfontosabb személyiség volt a családban -
de bármilyen szörnyűre sikeredett is ez a 2018-as év,
azért az mégiscsak öröm, hogy újra itt az advent, közeledik a karácsony.
Ami történt, megtörtént – most már csak azért szurkolok,
hogy legalább Csuvika érje meg velem az ünnepet,
ha pici tündérkénket el is veszítettük.
*
*
Minden adventi vasárnapra küldök majd nektek egy karácsonyi dalt,
a gagyi kis koszorúcskánk mellől.
Elég rusnyácska szegény,
de idén valahogy nem volt időm a koszorúval foglalkozni,
csak előkaptam egy régi gyártmányomat a szekrény mélyéből,
és úgy döntöttem, hogy jó lesz ez is, egy gonddal kevesebb.
*
*
*
(Csuvika nem énekel ezen a filmecskén,
mert csak negyedik nekifutásra sikerült elfogadhatót fölvennem,
és addigra elunta szegénykém a dalolgatást.
Pedig az első kettőn még fújta lelkesen, de azok nagyon sötétek lettek.)
*
Ajánlom figyelmetekbe a gyertya imbolygó lángocskáját :
egy LED-lángtól szerintem igazán szép teljesítmény, hogy imbolyog.
Voltaképpen ezért döntöttem úgy, hogy idén lesz adventi koszorúnk :
mert beleszerettem az imbolygó műanyag lángocskákba.
Igazi gyertyákhoz gyönyörű koszorúkat tudnék kreálni, de eszemben sincs,
mert az igazi gyertya már nem nekem való (meg Csuvikának se tesz jót a szaga).
LED-gyertyák meg nem léteznek olyan karcsú kiadásban,
hogy használhatnám őket a szebb koszorúkhoz - pláne nem imbolygó lánggal.
Úgyhogy idén nincs mit dicsekedni a koszorúnkkal – de azért szeretjük.
*
*
Tegnap délután kicsicsáztam a bejárati ajtót is – az se kétperces munka volt.
De megérte (bár közben kockára fagytam), mert nagyon édes lett.
Sajnos a képeken nem jön át, sőt videón se : azt meg se mutatom.
Aki teheti, majd megnézi élőben, aki meg nem teheti, higgye el becsszóra,
hogy sokkal helyesebb az ajtónk, mint ahogy a képeken látszik.
*
*
*
Az adventi nasi-naptárkáimon is kinyitottam tegnap az első ablakokat :
nagyon elbúsultam, mert ez annak a jele, hogy nemsokára el fognak fogyni,
és várhatok jövő novemberig, míg majd kiakaszthatom a következőt.
Idén úgy el vagyok kényeztetve, hogy kettőt is nyitogathatok :
a KINDER szeleburdi karácsonyfáját megvettem már október végén,
nehogy lemaradjak róla, mert ennél aranyosabb nyitogatós a világon nincs -
aztán pár nap múlva beállított a Szomszédasszony is egy adventi naptárral,
mert látta, hogy már kapható, és erről eszébe jutott,
hogy van egy hülyegyerek a lépcsőházban (én), aki imádja az ilyesmit.
Úgyhogy most kettőt nyitogatok mindennap : egyiket délután, másikat este.
De nem a csoki a lényeg (mostanában nem is vagyok oda érte),
hanem maga a tény, hogy már itt vannak ezek a kincsek, közeleg az ünnep.
Hetek óta ott lógnak az előszobában, egyik a szoba-, másik a konyhaajtón,
és akárhányszor rájuk nézek, mindig jókedvem kerekedik tőlük.
Most meg már siratom is őket, hogy elkezdtem nyitogatni.
De annyi baj legyen !
Ezt vártam, hát itt van : itt van az év leggyönyörűbb hónapja.
És igen : el fog múlni – de rögtön utána lehet várni a következőt.
Ha szerencsénk lesz, talán megérjük azt is.
*
*
Boldog adventi készülődést mindnyájatoknak !
*
*
*
*
Az adventi Asztalt meg az adventi kurzort el is felejtettem.
Pedig az is van... még hozzá Csivikés.
Hadd legyen velünk szegénykém, legalább karácsonykor !
*
*
*
18.12.02.
Új kommentek