*
*
Advent harmadik hete kissé túlságosan eseménydúsra sikeredett nálunk.
Kedden fodrásznál voltam (csak úgy ötletszerűen, vásárlás közben),
szerdán a gázost vártuk, hogy ellenőrizze a konvektorokat meg a bojlert,
csütörtökön, Luca napján pedig érkezett a mosógép,
csütörtökön, Luca napján pedig érkezett a mosógép,
akit kénytelen voltam megvásárolni a MEDIA MARKT-ban,
mivel az elődje galádul cserben hagyott, mindössze négy hónapnyi használat után.
Igaz, azt használtan vettem augusztusban, de azért ennél többet vártam volna tőle.
Volt tehát baj, izgalom és kiadás éppen elég,
de ráadásul még egy fura ügybe is sikerült belekeverednem.
Hívott egy fickó valamilyen banktól
(a bemutatkozására nem figyeltem, azt hittem, reklámos),
és közölte, hogy terminál-ellenőrzést akar tartani.
Már épp készültem lecsapni a telefont, hogy ez engem nem érint és nem érdekel,
amikor kiderült, hogy ez a bizonyos ellenőrzés a barátnőm rendelőjében esedékes.
Na de mi közöm nekem mindehhez ?
Tudtommal semmi dolgom az ő vállalkozásával.
Ám akkor hogy kerülök a képbe, és miért nálam csöng a telefon, a rendelő helyett ?
Ezt a fickó se tudta megmondani, én meg úgy össze voltam zavarodva hamarjában,
hogy elfelejtettem rákérdezni, kicsoda ő és honnan hívott pontosan.
Rákérdeztem viszont a barátnőmnél,
aki nem tudott (úgy tűnt, nem is nagyon akart) magyarázatot adni az esetre.
Elintézte a kérdést azzal, hogy lépjünk túl rajta, felejtsük el,
bizonyára csak véletlen, hogy pont az én számomat hívták a rendelőé helyett.
És különben se izgassam magam, elvégre nem idegen cégről van szó.
Én viszont pont ettől estem pánikba.
Ha fölhívnak azzal,
hogy a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál terminál-ellenőrzést akarnak tartani,
azt mondom, hogy téves kapcsolás, és egy percig se foglalkozom tovább a dologgal.
A barátnőm cégétől viszont KISSÉ ideges lettem,
mert mi van, ha csak én gondolom úgy, hogy semmi közöm hozzá ?
Hátha mégis van, csak én nem tudok róla...
Válasz a kérdésekre egyelőre nincs :
az érintett nem hajlandó ezzel a problémával foglalkozni,
az utolsó két levelemre már nem is válaszolt.
Nekem meg főhet a fejem, hogy hogyan derítsem ki az igazságot.
Forduljak a rendőrséghez ? Negyvenéves (bár hézagos) barátság után ?
De ha nem teszem, hogyan lehetek biztos a dolgomban,
hogy nem lettem tudtom nélkül beszervezve sehova ?
Majd talán karácsony után sikerül konzultálnom ez ügyben értelmes emberekkel.
Mindenesetre nem hiányzott az ünnepi hangulathoz ez a gyanús kis rejtély.
*
*
El is rontotta a kedvemet az eset rendesen,
pedig nem engedhetem meg magamnak a búsongást, annyi a dolgom.
Advent harmadik hétvégéje (beleértve a hétfőt is,
mert újabban kedden járok vásárolni) a karácsonyfára volt szánva :
gondoltam, legalább az legyen földíszítve időben és nyugodtan,
mert ki tudja, mit hoz még ez a bolond élet, ami esetleg végképp a padlóra küld.
Úgy terveztem, hogy szombaton fölállítom csak magát a fát
(ez sem egyszerű feladat, hiába kicsi), aztán két napig díszítem, hogy szép legyen.
Eszembe jutott azonban (szerencsére még időben), hogy ha fölállítom a fácskámat,
akkor Csuvika menthetetlenül koszos kalitkában fogja várni a Jézuskát,
mert amíg áll a fa, garantáltan nem lesz helyem kalitkát takarítani.
Az pedig már szégyenletesen aktuális : mióta sose repül ki szegénykém,
a kalitka sosincs lezuhanyozva, mert nincs lelkem evégett is kimarkolni őt,
mindkettőnknek épp elég a kergetőzés hathetenként, amikor orvoshoz megyünk.
(A zuhanyozást és az orvos-látogatást összevonni nem lehet,
ahhoz túl hosszú és túl fárasztó program mind a kettő.)
Most gondoltam egy merészet
(bár ezzel le is lőttem szegény kicsikém karácsonyi ajándékát – erről majd később),
és úgy döntöttem, megpróbálom lakottan letakarítani a ketrecet,
úgy, hogy Csuvika benne van.
Biztos nem lesz olyan tökéletes, mint zuhanyozva, de a semminél mégis jobb.
Amit elérek, le van mosva vizes papírtörlővel minden áldott este,
de el tudtam képzelni (látni ugye nem látom),
hogy a hátsó meg a jobb oldali falra igencsak ráfér már a takarítás,
mert azokhoz nem férek hozzá rendesen (vagy sehogy), ha helyén van a ketrec.
Hát akkor ne legyen a helyén : gyerünk az asztalra, és essünk neki !
*
Így is lett.
Föl voltam készülve mindenre (a teljes kudarcot is beleértve),
ám az én hős vitézem megint jelesre vizsgázott bátorságból és fegyelemből.
Pedig milyen nehezen viseli a szokatlan helyzeteket !
Mennyire meg tud ijedni apró kis semmiségektől
(akár egy lepottyant zabszem hangjától is) - most meg hősiesen tűrte a tortúrát,
hogy előbb kipakolok minden eleséget és itatót a lakosztályából,
aztán meg leemelem őt ketrecestül a kalitka tepsijéről, és átteszem az asztalra.
Drága kicsi hősöm ! Annyira okos és bátor madárka !
Valahogy megértette és elfogadta, hogy fontos dolgok történnek körülötte,
és állta a sarat derekasan – szerintem én jobban féltem, mint ő.
Fóbiásan rettegek attól, hogy valami még közbejön,
és mégsem éri meg Csuvika élete hetedik karácsonyát -
de ő nem olyan bolond, mint én, még csak le se pottyant az asztalra.
Pedig aztán lett volna mitől rémüldöznie !
A papírtörlőt már jól ismeri, de most azt nem tartottam elegendőnek :
van olyan lemosó rongyom, ami garantáltan nem foszlik és nem szöszöl,
azzal mosogattam le a ketrec rácsait, szépen szálanként a drótokat.
azzal mosogattam le a ketrec rácsait, szépen szálanként a drótokat.
Sőt később még be is merészkedtem vele a belső részbe – és Csuvika tűrte.
Talán még örült is neki szegénykém, hogy most kizárólag vele foglalkozom.
*
*
A kalitka tepsijébe beletettem végre
a hetekkel ezelőtt megvásárolt, jó puha felmosórongyot :
kettéhajtva pont megfelelő volt a mérete.
Erre került a nejlon (szétvágott szemetes zsák),
amiről nagyon reméltem, hogy nem engedi át majd a nedvességet.
Nagyon rég kitaláltam már, hogy valami puha kéne oda, a nejlon alá,
mert akkor talán nem ütné meg magát annyira Csuvika, ha lepottyan.
Idáig nem volt alkalom megejteni ezt az átalakítást,
mivel ugye sose volt kalitkazuhanyozás – de sajnos nem vált be most sem.
Szegény kicsikém készségesen le is pottyant mindjárt aznap este,
mikor megkapta a puha padlót – és bizony igencsak meglepte őt a változás.
Nehezen lépkedett a süppedős talajon, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy örül neki.
De ez még csak hagyján, elvégre sokat nem sétafikál rajta -
hanem másnap reggelre a felmosórongy bizony göcsörtös lett.
Mégis átengedi a nejlon a kicsöpögő, kispriccelt vizet, a rongy meg beszippantja,
és száradni már rondán szárad, nem ad sima felületet.
Így már gyűrődik fölötte a szalvéta-lepedő, nyilván lépkedni is kényelmetlen rajta,
de ez még a kisebbik baj : nagyobb az, hogy majd jól bebüdösödik,
hisz a nejlon négy sarka szorosan meg van kötve, nem sok levegő juthat alá.
Vagyis vasárnap reggel kezdhettük elölről a szörnyű tortúrát :
a ketrec ismét az asztalra vonult, Csuvikástul,
hogy a tepsiből kivehessem a szombaton belerakott rongyot.
Nagyon féltem a feladattól,
mert az utolsó lépés már szombaton is kudarcosra sikeredett :
hiába kiváló ez a kalitka, azért mégiscsak tizenharmadik évét tapossa,
a ketrec itt-ott már eldeformálódott kicsit ; nehéznek dög nehéz,
mert hiába veszem ki az etetőket, az ágak és botok bent maradnak -
én meg ugye vak vagyok, pedig azt nem ártana látni, hogy hova rakom.
Üresen föl se tűnik, hogy nem olyan egyszerű visszahelyezni a tepsire,
de így, hogy benne volt Csuvika, és arra is figyelnem kellett, hogy ő le ne essen...
így bizony a feladat már meghaladta az én képességeimet.
Nem sikerült beletuszakolni első nekifutásra a tepsibe a ketrecet,
elakadt valahol a jobb oldala, ferdén állt az egész.
Végül hatalmas döccenéssel került a helyére szegény ketrec,
amitől persze már Csuvika is halálra rémült, le is pottyant szegénykém.
Mit csináljak, ha egyszer nem látok el a tepsi túlsó csücskéig ?
Volt tehát mitől tartanom, de azt már megtanultam a szombati esetből,
hogy a jobb oldalt kell előbb a helyére illeszteni, mert az van kicsit deformálódva.
Így vasárnapra ügyesebb lettem, nem volt döccenés és nem volt lepottyanás.
*
Úgyhogy megszenvedtük rendesen a szép tiszta kalitkát...
Csuvika talán nem is annyira,
mert ő szereti, ha vele és körülötte történnek a dolgok.
Én meg legalább tudom, hogy végszükségben így is lehet :
ha nem repül ki szegény kicsikém, vele együtt is kitakaríthatom a kalitkát.
Most már csak a saját kalitkámat kéne... elkezdtem már, de még messze a vége.
Viszont a karácsonyfa félig föl lett díszítve vasárnap estére.
*
(A takarításról nem készültek képek,
nem akartam még azzal is kínozni szegény Csuvikát.)
*
*
*
*
18.12.16.
Új kommentek