Ez most nagyon rövid kis bejegyzés lesz, tulajdonképpen utóirat az előzőhöz,
de fontos, amit meg akarok örökíteni, szeretném, ha elég feltűnő lenne.
*
*
Sajnos megint sikerült elkiabálnom, hogy Csuvika újabban nem potyog :
bizony hogy lepottyant szegénykém tegnap délután,
teljesen váratlanul, remek hangulatban, a portásfülkéjében ücsörögve.
Nem hinném, hogy poloska (vagy egyéb váratlan vendég) volt a bűnös,
ugyanis a lepottyanás előtti pillanatban hallottam, hogy beindultak a szárnyai.
Ez sajnos előfordul vele néha : pörögnek a szárnyacskái, mint a propeller,
és ha nem sikerül időben leállítania őket, bizony előbb-utóbb lepottyan.
Az ajtóban, kedvenc trónusán csücsülve, eddig még sose pörgette a szárnyait :
ott erre nincs is elég hely - bár esni nem esik akkorát, mint az emeletről.
*
Szinte biztos vagyok benne, hogy ez a szárnypörgetés nem akaratlagos cselekvés,
szegény madár nem tehet róla, leállítani se tudja - ez csak úgy megtörténik vele.
Valami görcsös mozgás, aminek szégyenszemre nem tudok nevet adni,
hiába dolgoztam hosszú évekig mozgássérült gyerekekkel.
*
Amiért idefirkantom most ezt a pár mondatot, az az időjárás :
januárban szokatlan enyhülés után állítólag hidegfront jön, erős lehűléssel -
márpedig a hidegfrontról úgy tudom, hogy fokozza a görcskészséget.
Kizárólag azért örökítem meg így külön, hangsúlyosan a tegnapi esetet,
hogy később legyen módom gyorsan visszakeresni,
ha máskor is földhöz vágja (szó szerint) Csuvikát az időjárás.
*
Kíváncsi vagyok, Tamás doktor mit mond majd erről - bár végül is mindegy,
hisz nyilván valami idegrendszeri probléma, segíteni úgyse lehet rajta.
Sőt megvédeni se tudom szegény kicsikémet a lepottyanásoktól,
nég ha be is igazolódik, hogy a hidegfront veszélyes rá nézve -
hacsak nem zárom ilyenkor a szállító ketrecbe (ami még viccnek is rossz),
ahol ugye nem tudna nagyot esni, mivel ötcentis magasságban van az ülőrúdja.
*
Úgyhogy csak ennyi volt mára a mondókám :
hogy talán a hidegfront is veszélyes lehet, lepottyanás szempontjából.
Csuvikát egyébként (szokás szerint) nem viselte meg a dolog, csak engem :
ő pár perc múlva úgy csicsergett az ajtóban, mintha mi sem történt volna.
*
*
*
*
19.02.04.
Új kommentek