Kedves Doktor Úr !
A múlt szombati találkozásnál Ön a holnapi hétfőre kért jelentést Csuvika állapotáról :
A múlt szombati találkozásnál Ön a holnapi hétfőre kért jelentést Csuvika állapotáról :
itt van a beszámoló, bár nem sok jót tudok mesélni - igaz, rosszat sem.
Amit Ön javasolt
Amit Ön javasolt
(hogy két botot rögzítsek egymás mellé, és dupla rúdon üljön Csuvika,
hátha így a kettő közé esik a fájdalmas kis bőrkeményedése),
azt én nem mertem kipróbálni, ugyanis lehetetlen két olyan faágat találni,
amik egész pontosan illeszkednek egymáshoz : kicsit még a tiplirúd is girbegurba,
de az amúgy sem jó, mert nagyon durva, kellemetlen a tapintása.
Ha pedig nem illeszkedik tökéletesen a két bot, fennáll a veszély,
hogy az élettelen ujjacskák (vagy akár az élők) beakadnak a köztük lévő résbe,
és akkor kész a baj, a következmények beláthatatlanok.
Ezt az ötletet tehát elvetettem -
Ezt az ötletet tehát elvetettem -
viszont mondta Ön azt is, hogy valami puha textillel kéne betekerni az ülőbotokat,
az is enyhítené valamennyire Csuvika kínjait.
Ezzel meg a takarítás miatt voltam megakadva :
naponta kétszer letörölgetem nedves papírtörlővel az összes ülőrudat -
hogyan fogom tisztán tartani a betekerteket ?
Elvetettem tehát ezt az ötletet is - viszont nem vetettem el belőle a puhaságot.
Elvetettem tehát ezt az ötletet is - viszont nem vetettem el belőle a puhaságot.
Eszembe jutott a kötélrúd (vagy micsoda), ami stabilnak elég stabil,
ugyanakkor mégiscsak puha - legalábbis puhább, mint a bodzaág.
Ráadásul dimbes-dombos (mert ugye sodorva van),
így a fájdalmas kis bőrkeményedésnek ezen is találhat Csuvika mélyedést,
a sebesedő talpacskáit pedig nem sérti,
hanem szinte simogatja a pamutkötél puhasága.
Akkora szerencsém volt, hogy kaptam is ilyen kötélbotot a megfelelő méretben :
Akkora szerencsém volt, hogy kaptam is ilyen kötélbotot a megfelelő méretben :
megvettem mindjárt hétfőn, ám a beszereléshez (ami nem kétperces munka)
nem jutottam hozzá, csak szombaton, azaz tegnap.
Még mindig nem vagyunk túl a csőtöréssel kapcsolatos cirkuszon :
ezen a héten is jöttek-mentek a mesterek, sőt még a jövő hétre is maradt munka -
nem is hiszem, hogy valaha lesz még normálisan használható klotyóm.
Csuvika borzasztóan élvezi a felfordulást, jövés-menést ; én egy kicsit kevésbé. :)
A héten volt itt két nagyon helyes kőműves :
kiderült, hogy mind a kettő papagájos, remekül elbeszélgettünk,
Csuvika pedig boldog volt, hogy vendégei vannak, és mindenki vele foglalkozik.
(Azért közben a klotyó fala is alakult.)
*
*
*
A kötélrudacska beszerelésével meg akartam várni,
A kötélrudacska beszerelésével meg akartam várni,
míg pár nap nyugalom jön, és tudok állandóan a kalitkára figyelni,
mert azt pontosan tudtam, hogy iszonyatos pánik lesz ekkora változásból,
és egy ideig nem tanácsos egyedül hagyni Csuvikát az átalakított lakosztályában.
Két kedvenc botja közül eleve csak az egyiket akartam egyszerre cserélni
(lehet, hogy a másikat nem is fogom, hadd legyen igazi ülőkéje is) -
és sajnos kénytelen voltam a kedvesebbet elvenni tőle,
mert még időben eszembe jutott,
hogy ha a kettes számú kedvencét cserélem kötélre (amit kevésbé siratna),
akkor nem fog tudni hazamenni a szállító ketrecből a kalitkába, a beszerelés után.
Ugyanis ahhoz a bothoz vezetnek föl az ajtótól a lépcsői.
Végül majdnem mindegy lett volna :
hiába, hogy a kettes számú kedvenc bot változatlan maradt,
amint ráugrott az én hős vitézem, és meglátta a másik bot helyén a kötélrudat,
már pottyant is a kalitka fenekébe, kétségbeesetten ordítva a rémülettől.
Még vagy ötször lezuhant szegénykém, különféle magasságokból,
míg valahogy feltornázta magát a bal első sarokbotra, ahol végre megült,
és teljesen magába roskadva búslakodott vagy másfél órát.
Nála jobban már csak én voltam kétségbe esve,
Nála jobban már csak én voltam kétségbe esve,
mert láthatóan nem mert, nem akart mozdulni semerre a sarokból,
engem meg a frász tört, hogy éhen fog halni,
hisz azon a sarokboton a kezemből is hiába próbálnám etetni,
ott nem szokott enni (tartózkodni se nagyon), ott nem fogadná el az eleséget.
Föl voltam rá készülve, hogy estére kezdhetem elölről az egész, hatalmas munkát
(nem olyan egyszerű a dög nehéz kalitkát átvarázsolni
a mellette álló asztalra, hogy hozzáférjek),
hisz ha Csuvikában nem szűnik a pánik,
nyilvánvalóan nem maradhat éjszakára a kötél a ketrecben.
De szerencsére alulbecsültem csőrkirályom bátorságát :
De szerencsére alulbecsültem csőrkirályom bátorságát :
mire a lefekvésig jutottunk, valamennyire megbékélt az új helyzettel.
Mikor már kezdett kicsit magához térni az első rémületből,
akrobatákat megszégyenítő mutatványokkal küzdötte át magát
a kalitka egyik pontjáról a másikra,
úgy, hogy a rettegett Új Valamit még véletlenül se érintse.
A sarokbotokat ítélte biztonságosnak (van belőlük mind a négy sarokban),
azokon szépen megült, evett is a kezemből a jobb elsőn -
köztük pedig úgy közlekedett (nem csekély intelligenciáról téve bizonyságot)
hogy kizárólag a kalitka oldalsó falait használta járdának,
meg a rajtuk lévő, ilyen-olyan berendezési tárgyakat.
A kalitka közepét nemlétezőnek tekintette :
rá nem lépett volna a változatlanul hagyott botjára sem -
nyilván azért, mert túl közel volt hozzá a félelmetes kötél.
Ez megint csak nagyon aggasztott,
mert inni nem szokott a kezemben tartott itatóból,
legföljebb a kisujjamról nyalogatja a vízcsöppeket, villanyoltás előtt, a kakasülőn -
vagyis az itatását nem tudtam volna megoldani,
ha tartja magát ahhoz, hogy a kettes számú kedvenc bot is kerülendő.
De szerencsére nem tartotta - legalábbis nem sokáig.
De szerencsére nem tartotta - legalábbis nem sokáig.
Ebben a sok izgalomban már nem is emlékszem,
hogy még tegnap este vagy csak ma reggel,
de egyszer csak a bodzaágon találtam ő uraságát,
és akkor már tudtam, hogy nyert ügyünk van,
éhen halni biztos nem fog szegénykém,
mert onnan elér két etetőt meg (a másik végén) az itatót is.
Abban viszont teljesen biztos vagyok,
hogy a félelmetes kötél melletti kis piros etetőjét már tegnap este meglátogatta :
elképesztő módon és útvonalon, nagy nehézségek árán közelítette meg,
de evés közben már nem zavarta, hogy rálóg a farka a félelmetes kötélre. :)
*
*
*
*
*
Ma pedig kétszer is láttam, hogy igenis ráugrott a kötélbotra egy-egy pillanatra.
Ma pedig kétszer is láttam, hogy igenis ráugrott a kötélbotra egy-egy pillanatra.
Röppent is mindjárt tovább, mint aki parázsra lépett -
de így is nagyon örültem, hogy ezek szerint nem reménytelen a dolog,
előbb-utóbb majd csak elhiszi talán, hogy nem rossz az a kötélbot (csak ronda).
*
*
*
Már nem búslakodik, nem is veszekszik a változás miatt :
Már nem búslakodik, nem is veszekszik a változás miatt :
jár a kis csőre egész nap ezerrel, örül a viharnak meg az özönvíznek.
A tartása néha már majdnem tökéletes,
nem hasal a boton, nem a pocakján támaszkodik :
időnként szinte úgy ül, mintha rendesen működnének a lábacskái.
Képeken megnézve viszont borzasztó a helyzet :
tiszta szerencse, hogy jószerivel a madarat se látom, nemhogy a lábait,
mert nem volna egy nyugodt percem,
ha folyton előttem lennének azok az élettelen ujjacskák.
Belehalok külön minden fényképbe, annyira sajnálom szegény kicsikémet.
*
*
*
*
De Csuvika nem nyavalyog, csak én.
De Csuvika nem nyavalyog, csak én.
Drága kis túlélő bajnokom, keljfeljancsim, hős vitézem -
ő nem hagyja el magát, nem rágódik a szerencsétlenségén,
pedig egy elefántnak is sok volna, ami bajt és szenvedést rámért már a sorsa.
Kíváncsi vagyok, a Doktor Úr mit szól a kötélrúdhoz, jó ötletnek tartja-e.
Kíváncsi vagyok, a Doktor Úr mit szól a kötélrúdhoz, jó ötletnek tartja-e.
Nyolcadikán úgyis találkozunk (remélem, nem jön közbe semmi) :
nem veszem zokon, ha addig nem válaszol, hisz nyilván tenger a dolga.
Ha valami olyasmit lát, ami nagyon nem jó, telefonon is megtalál :
este biztosan, de legtöbbször délután is.
Reggel és délelőtt általában nem működnek a telefonok,
mert olyankor a saját nyavalyáimmal vagyok elfoglalva.
Köszönöm, hogy végigolvasta a levelemet :
Köszönöm, hogy végigolvasta a levelemet :
igyekeztem rövidre fogni, de nem sikerült. :)
Minden jót kívánunk szeretettel, az augusztusi találkozásig :
Csuvika és az öreganyja
Minden jót kívánunk szeretettel, az augusztusi találkozásig :
Csuvika és az öreganyja
*
*
*
*
19.07.28.
Új kommentek