*
Porszikát Csuvika kapta, vagy inkább a kalitka, vagy mégis leginkább én :
porszívónak tudja magát a drága, de olyan picike, hogy nem porszívó, csak porszi.
Az e-MAG honlapján fedeztem fel őkelmét, ami egy káprázatos webáruház,
szebbet, jobbat, használhatóbbat képzelni se lehetne.
Az idő előtt kimúlt, tavaly nyáron vett telefonomat cseréltem náluk másikra,
így kerültem oda, mivel Magyarországon ők forgalmazzák ezt a készüléket.
Ha már ott voltam, persze körül is néztem alaposan :
azt hittem, megtaláltam álmaim áruházát, mert a kínálatuk elképesztő,
az egyes árucikkek leírása, bemutatása hihetetlenül alapos és részletes,
ráadásul (ami nekem a legfontosabb) rendelhettem a telómat személyes átvételre,
szállítási költség nélkül, egy közeli postapontra.
Nem is a szállítási költség itt a lényeg (bár persze az se mindegy),
hanem az, hogy futárt várni egyszerűen nem vagyok hajlandó.
Ahonnan nem küldik el postára vagy átvételi pontra a pakkomat,
onnan én nem rendelek, mert szingli vásárlónak nem való a futár,
ugyanis az biztos akkor csönget, mikor a címzett nem tud ajtót nyitni.
Én itt kikiabálni se tudok, hogy várjon, hisz emeleten lakom,
odalent kaputelefon van, a kapu zárva, nélkülem be se tud jönni a látogatóm.
Futár tehát kilőve : éljen az e-MAG, aki hajlandó postapontra küldeni az árut.
*
*
Aztán sajnos kiderült, hogy nem mindig.
A telefonom megérkezett rendben, mivel azt az e-MAG forgalmazza,
ám a tündér kis porszívót már nem rendelhettem személyes átvételre :
tudomásul kellett vennem, hogy az e-MAG honlapján mások is hirdethetnek,
és az ő cuccaikat már csak futárral hozathatom, nem csekély felárral.
Így a lelkesedésem e-MAG ügyben jelentősen csökkent,
viszont a porszívócskát nagyon akartam,
mert éppen csak azóta vágyom elemes kis szippantóra, mióta madárkáim vannak.
Vagyis (majdnem) tizenhárom éve.
Tizenhárom éve álmodozom egy elemmel működő, kicsi kis porszívóról :
sosem akartam elhinni, hogy olyat nem gyártanak sehol.
Pedig hát nem : az "igazi" áruházak nem árulják most sem.
Porszika valami gagyi dolog lehet (nem is tudom, hol gyártották) :
messze nem tökéletes a drága, a különféle ormányai leesnek róla,
de annyi baj legyen : működni működik ormányok nélkül is,
a magokat gyönyörűen beszippantja - és ez a lényeg.
Ráadásul még aranyos is...
Igaz, hogy inkább valami puskára hasonlít, mint porszívóra -
de olyan kis cuki !
Imádom - bár tartok tőle, hogy Csuvika nem fogja osztani a lelkesedésemet,
ugyanis méreteihez és a négy nyamvadt kis ceruzaelemhez képest
Porszikának igencsak tekintélyes hangja van,
nem is mertem sokáig játszadozni vele itt a szobában, mikor hazahoztam,
mert Csuvi uraság nem volt úgy elragadtatva tőle, mint én.
De majd megszokja - hisz elviseli az igazi porszívót is,
az udvarban történő gyakori flexelésről nem is beszélve.
*
*
Sűrűn nem fog szenvedni az újabb zajforrástól Csuvika,
annyira gonosz nem vagyok : Porszikát nem napi takarításra szántam,
arra továbbra is marad a nedves papírtörlő,
azzal is föl tudom szedni az evés közben szétfocizott magokat.
Porszika majd akkor jön, amikor valamilyen okból leveszem a kalitkát a helyéről.
A rendezkedésben meg a kalitkazuhanyozásban is eléggé el szoktam fáradni,
és ilyenkor borzasztó nehezemre esik a kalitka alatt összegyűlt magok eltüntetése.
Rendesen ezt csak porszívóval lehet megcsinálni,
de mire idáig jutok, már lusta vagyok előkurkálni és becipelni a dög nehéz gépet,
legtöbbször beérem a papírtörlővel, ami viszont igen lassú módja a takarításnak,
mert rengeteg mag gyűlik össze a kalitka alatt (hogy hogyan, azt nem is értem),
nem annyit kell fölszedegetnem a vizes papírral, mint esténként.
Ilyenkor szoktam álmodozni egy kicsi kis porszívóról, de mindeddig hiába.
Vettem én már autó-porszívót, nem is egyet, de azok nem váltak be :
nem elég kicsik, nem elég könnyűek, ráadásul konnektorból működnek,
a farkincájuk meg túl rövid ahhoz, hogy kényelmesen használhassam őket.
Porszika tehát tényleg Álmaim Porszívója - ábrándoztam róla éppen eleget.
*
*
Megrendelni ugyan nem tudtam az e-MAG-tól,
mivel akkor futárt kellett volna várnom, de azért így is szerencsém volt,
mert Porszika forgalmazója budapesti címen működik,
és szintén ad lehetőséget személyes átvételre.
Postán viszont nem küld ki semmit, a telephelyükre kell menni az áruért.
Hogy hova, azt el sem akartan hinni : bizonyos D. utca 51-be,
ahol gimis koromban szinte napi vendég voltam, mert ott lakott egy kedves barátnőm.
Bíztam benne, hogy a sorsnak ez a fura fricskája szerencsét hoz,
de azért így is nagyon féltem ettől a kirándulástól,
hisz nem jártam arra közel ötven éve, azóta minden megváltozott,
más járművel, más útvonalon lehet odajutni, én meg ugye majdnem vak vagyok.
Ráadásul össze akartam kötni a kellemest a hasznossal :
mivel Csuvika vitamin-koktéljainak hamarosan lejár a szavatosságuk,
azoknak a lelőhelyét is meg kellett látogatnom, nem volt túl nagy kerülő.
*
*
Szerdán szerettem volna menni, de annyira féltem az úttól,
hogy az izgalomtól nem sikerült üzemképes állapotba varázsolni magam,
nem tudtam elindulni, csak csütörtökön.
Iszonyatos hőség volt, ami engem kevésbé zavar, de Csuvikát nagyon féltettem :
tudtam, hogy legjobb esetben is távol leszek vagy három órát (inkább többet),
és neki addig nem lesz friss levegője,
mert úgy nem merek elmenni itthonról, hogy nyitva hagyjam bármelyik ablakot.
Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább nem jön be szegénykémre a kinti forróság -
de hát sovány vigasz, mikor tudom, mennyire odavan a friss levegőért.
Így útközben inkább őt féltettem, mint magamat,
pedig nem volt egyszerű ez a kirándulás, mert a tűző napon semmit se láttam,
és szokatlan helyeken vakon mászkálni nem egészséges.
De végül túléltük mind a ketten : hős vitézem se fulladt meg a rabságban,
és én se sétáltam alá semminek az ismeretlen zebrákon.
Drága pici kincsem szunyókálva várt : tört a frász rendesen,
míg papucsra váltottam az előszobában, és ő nem reagált az érkezésemre.
Pedig máskor is előfordul, hogy elfelejt köszönteni, mikor hazaérek,
de máskor nincs ilyen hőség, és nem hagyom itt ilyen hosszú időre.
Rettegve jöttem be hozzá, de nem volt semmi baj, még csak nem is haragudott.
Ült szépen a bodzaágán, ugyanott és ugyanúgy, ahol és ahogyan itt hagytam.
Nem először tűnt fel,
hogy amíg egyedül van, szegény kicsikém valószínűleg meg se moccan.
Ez nem az ő specialitása : tapasztaltam addig is, míg ketten voltak.
Csipikéékkel meg még gyakrabban, mert ők jobban kötődtek hozzám.
Mintha megállna velük az idő, amikor a gazdi kiteszi a lábát a lakásból.
Utána persze annál nagyobb az öröm : Csuvikának is rögtön megeredt a nyelve,
boldogan ünnepelte a friss levegőt. amint kinyitottam végre az ablakot.
*
*
Amúgy is cserfes és jókedvű volt egész héten, még potyogni is elfelejtett :
hétfőn pottyant utoljára, és szombat reggelig nem érte újabb baleset.
A szombat az ma van : pottyanással indult a nap,
elvétett egy lépést Csuvika, ahogy jött le a csipeszlépcsőkön a hálóhelyéről.
De oda se neki : egyáltalán nem vette szívére a zuhanást,
pillanatok alatt fölszaladt a létráin,
és örvendezett az új napnak, mintha mi sem történt volna.
*
*
Az augusztussal viszont nincs mit dicsekednünk, mert az szörnyűre sikeredett :
nem is érdemes már jelölni a pottyanásokat, hisz alig akad pottymentes napunk.
De ez az utolsó hét biztató...
Odakint embertelen a hőség, idebent jó hűvös a szoba :
úgy látszik, Csuvi uraságnak pont az ilyen időjárás felel meg,
mert csúcsformáját futja napok óta szegénykém.
(Csak el ne kiabáljam !)
*
*
*
*
19.08.31.
Új kommentek