Rosszul kezdődött a mai napja szegény kicsikémnek :
mindjárt reggel zuhant egy nagyot, minden érthető ok nélkül.
Alighanem ő is úgy találta, hogy súlyos méltánytalanság érte,
és hosszabb időre elbúsult, elhallgatott,
mert nem értette, mi és miért dobta le őt a botról.
Pedig olyan jókedvűen ébredt, békés és nyugalmas éjszaka után !
Napok óta nem pottyant le éjjel (legalábbis nem tudok róla, de észre szoktam venni),
sőt most már a takaró ellen se tiltakozik, mióta kicsit hidegebb van odakint.
Pedig a zöld kis vászonlepedőt pár napja lecseréltem egy téli flanelre,
és igencsak tartottam tőle, hogy Csuvika ezt majd erősen zokon veszi.
De nem : inkább még örült is a cserének,
mert a fehér flanel hiába vastagabb, jóval több fényt enged át, mint a zöld vászon.
*
Egy-két éjszaka (vagy talán több is) már eltelt a flanel barlangban,
és nem történt benne semmi különös, egészen tegnapelőtt estig.
Akkor viszont úgy döntött az én madaram, hogy keres magának új ágyikót,
nem akar a kakasülőn éjszakázni, ahol világéletében aludt.
Fölmászott a bal hátsó sarokbotra (amit amúgy igen ritkán látogat),
és olyan szépen elhelyezkedett rajta, mint aki többé le sem akar jönni onnan.
Nem hittem, hogy akkor is ott marad, mikor bezárom a barlangot a szellőztetéshez.
Annyira nem hittem, hogy szellőztetés után rémülten kerestem őt a kalitkában :
nem láttam a kakasülőn, biztos voltam benne, hogy lezuhant, míg én kint bagóztam.
Ilyenkor már sötét a szoba, csak egy icipici lámpa világít, én meg ugye vak vagyok :
akárhogy meresztgettem a sasszememet, sehogy se találtam Csuvikát.
Ő meg nem szól ám, hiába szólongatom : szerinte sötétben már csöndben kell lenni.
Kénytelen voltam újra fölgyújtani egy-két lámpát
(pedig tudtam, hogy ez is megbocsájthatatlan rendbontás, és kikapok érte),
mert mindenáron látni akartam, hol kószált és hol akadt el hős vitézem.
Hát sehol.
Ült szépen a bal hátsó sarokban, ahová a szellőztetés előtt bevackolta magát.
Onnan hunyorgott rám szemrehányóan, hogy mi ez a fényesség, villanyoltás után.
Teljesen komolyan gondolta, hogy ő most a sarokban alszik - és úgy is lett.
Azt hittem, csak pillanatnyi hóbort volt ez a szokatlan éjszaka, de meglehet, hogy nem,
ugyanis tegnap megint ugyanarra a sarokbotra kutyorodott föl Csuvika este.
Tegnapelőtt még ellenálltam a kísértésnek,
de tegnap már voltam olyan gonosz, hogy le is fényképeztem.
Közben nem győztem kérni a bocsánatot -
és nem is lett belőle baj, szegény kicsikém nem ijedt meg.
*
*
Úgyhogy eddig két éjszakát töltött a bal hátsó sarokban -
hogy miért, azt csak ő tudja.
Talán belátta, hogy szellőztetéskor a kakasülön most már tényleg hideg van,
é keresett magának egy védettebb, melegebb zugot, nagyon okosan.
Idáig világos - csak azt nem értem, hogy egész éjjelre ott marad a sarokban.
Hisz hetek óta pont az volt a problémája mindig, hogy kevés a levegő.
Lehet, hogy most már éjszakánként is fázik ?
Annyira igyekszem kedvére tenni a fűtéssel, hogy már neki is hideg a szoba ?
Vagy a kakasülővel támadt valami gondja ?
Ki tudja... mindenesetre Csuvika két napja új ágyikóban alszik.
*
19.11.27.
Új kommentek