*
Bizony, leszedtük. .. leszedtük a szépséges karácsonyfánkat.
Éspedig hatodikán, ahogy illik -
bár én voltam a legjobban meglepve, hogy még a vége is belefért a tegnapi napba.
Délután veselkedtem neki, noha tudtam, hogy hatalmas munka,
mert délelőtt el voltam foglalva frissen újjászületett gépecském élesztgetésével.
Gabófia Gábor vezényletével és felügyeletével vasárnap újra lett telepítve a WIN 10,
mert szegény gép már úgy lelassult és olyan érthetetlen dolgokat művelt,
hogy lényegében használhatatlanná vált, épp az ünnepekre.
Maga a telepítés nem egy nagy durranás, csak idő kell hozzá meg türelem -
viszont utána rengeteg még a munka, míg minden visszakerül a régi helyére.
Ebbe vesztem bele tegnap délelőtt is - mint kiderült, igen helytelenül.
Ki gondolta, hogy órákig tart letölteni két nyomorult kis alkalmazást ?
Két fotós-grafikus programot, amit rendszeresen használok Blogocska képeihez.
Mikor legutóbb letöltöttem őket, nem kértek többet egy félóránál,
ugyanis el tudtam olvasni azt a rengeteg kis felugró ablakot,
meg tudtam válaszolni a millió lérdést, ami a telepítés közben felmerül.
Most meg nem.
Úgy tudok elolvasni bármit, hogy PRINT SCREEN-nel kimásolom,
és egy alkalmas programban fölnagyítva megnézem.
Ez így nem tűnik tragédiának, ám a valóságban iszonyúan lelassítja a munkát.
Az meg nem én vagyok, aki bármit félbehagy,
így a szegény karácsonyfa leszedése csak tolódott és tolódott, egyre későbbre.
De az sem én vagyok, aki nem tartja magát a hagyományos előírásokhoz
(legalábbis a karácsonyfát illetően), így nem akartam mára halasztani a leszedést,
pedig tudtam, hogy nagyon meg fogom bánni, hisz éjfélre se készülök el vele.
Majdnem igazam is lett : fél tizenkettőkor fejeztem be.
Borzasztó későn kerültünk ágyba (részemről fél négykor),
mert annyira elfáradtam és annyira fájt a hátam, hogy muszáj volt leülnöm egy időre,
nem bírtam volna szolgálatba állni a kalitka előtt, ha nem pihenek előtte egy kicsit.
Így aztán ma is teljesen rendhagyó, eszement napunk van :
fél tizenegykor ébredtem, de legalább végre kialudtuk magunkat mind a ketten.
*
*
Csuvika végig gyászolta a karácsonyfát, míg én a leszedéssel pepecseltem.
Azt hittem, örülni fog, hogy ott matatok mellette, de nem így lett :
okos madárka, pontosan látta és érezte, hogy itt most nem születik,
hanem elmúlik valami, ami szép volt, jó volt, és amit szerettünk.
Mert a végére már nagyon megszerettük nehezen összeállt fácskánkat :
karácsony estére nem lett igazán kész, de aztán napról napra szépült és alakult.
Csuvika imádta, ha meg-megálltam a karácsonyfa előtt, és valamit igazítottam rajta,
imádta, hogy újabban már mindennap elemet kellett cserélnem egy-egy gyertyában
(eredetileg a tavakyiakat raktam beléjük, hadd merüljenek le teljesen) ;
azt hittem, majd a leszedést is olyan örömmel fogadja, mint az elemcseréket,
elvégre ott fogok táncikálni órákig az orra előtt, és ő ezt szeretni szokta.
De Csuvika ennél sokkal okosabb :
az se mindegy, hogy mit csinálok, miközben társaságot szolgáltatok neki.
Az elején még csiporgott szépen, de aztán látta, hogy mire megy ki a játék,
és akkor elhervadt szegénykém : órákig hangját se hallottam, míg kopasztottam a fát.
Vigasztalgattam a boldogtalant, hogy ha jók leszünk és sikerül is megérnünk,
decemberben megint lesz gyönyörű karácsonyfánk -
de hát sovány vigasz, egy év nekem is hosszú, hát még neki, szegénykémnek.
Én is nagyon sajnáltam leszedni a fát :
ez a vízkereszt minden évben olyan, mint egy temetés.
Hiába biztattam magam azzal, hogy helyre áll a szoba rendje,
kényelmesebben tudom majd ellátni Csuvikát : ez is soány vigasz,
mert nincs sok esélyünk arra, hogy legyen még egy közös karácsonyunk,
és én még lássak is annyira, hogy föl tudjam díszíteni a fát.
Ez a karácsony váratlanul szépségesre-boldogságosra sikeredett -
talán pont azért, mert valamelyikünk számára ez volt az utolsó.
Bár én már fénykoromban is mindig attól féltem, hogy nem lesz több karácsonyom...
Ilyen gyönyörű biztos nem lesz több, mint amilyen ez a mostani volt.
De nem baj : akkor is elmondhatom, hogy igenis volt egy boldog karácsonyom.
És talán Csuvikának is - drága kis túlélő bajnokomnak.
*
A karácsonyfa pedig alszik szépen a táskájában, a szekrény mélyén :
akárki veszi is majd elő legközelebb, neki még biztos lesznek szép ünnepei.
*
Desszertnek pedig itt van egy filmecske,
még szombatról, negyedikéről :
*
*
*
*
20.01.07.
Új kommentek