Rosszul van ez a világ kitalálva, kérem :
tegnap én akartam elpusztulni, és Csuvikának volt jó napja, ma meg fordítva :
most én vagyok viszonylag üzemképes, és szegény kicsikém kornyadozik.
Úgy látszik, egyszerre sose lehet jó napunk, egyikünknek mindig halódnia kell.
De azért nem olyan nagy a baj, Csuvi nincs nagyon rosszul, csak kicsit bágyadt.
Biztos megint a lökött időjárás készül valami merényletre,
vagy talán nem aludta ki magát rozoga vitézem.
Mindennap megfogadom, hogy másnap már TÉNYLEG lefektetem időben -
aztán sose jön el az a másnap, mert mindig közbejön valami.
Viszont, mivel gyakran sikeredik rövidre az éjszaka, Csuvika szokva van hozzá,
nemigen valószínű, hogy a kevés alvástól búslakodna, inkább időváltozás jöhet.
*
Pottyant szegénykém reggel is, szellőztetés közben
(biztos, hogy akkor, mert előtte láttam még a kakasülőn), aztán meg délután is.
Alighanem melege volt, mert én sosem érzek se hideget, se meleget,
körülöttem megszűnik a világ, ha el vagyok foglalva valamivel.
Nem győztem kérni a bocsánatot, és gyorsan nullára tekertem a konvektort -
ám abból is baj lett, mert akkor meg órákra úgy felejtettem.
Mire észbe kaptam, hidegebb volt a szobában, mint éjjel szokott lenni.
Pedig itt ültem végig, de nem vettem észre, hogy fázom.
Csoda, hogy szegény pindurkám bánatos, ilyen agyatlan gazdi mellett ?
*
*
Megüthette magát a kora délutáni pottyanásnál (a kis hátára esett),
mert nehezen mászott vissza a pincéből a másodikra, mikor pedig sikerült,
rögtön bebújt a jobb első sarokba, és hátat fordított a szobának meg a világnak.
Mondtam már nektek, hogy újabban oda jár búslakodni, a jobb első sarokbotra.
De aztán hamar rendbe hozta a tollacskáit meg a lelkét, és átugrott a kötelére.
*
A kötélen szinte mindig felém (azaz a szoba meg az ablak felé) fordulva ül,
a másik ülőkéjén, a bodzaágon meg éppen fordítva, a szobának háttal.
A kötélen még csak-csak megfordul néha, ám olyat még sose láttam,
hogy a bodzát is fordítva használta volna, a megszokotthoz képest.
Pont olyankor szokott a bodzára ugrani, ha elege van a fényből.
Az ablak felé fordulva mindeddig csak akkor láttam őt azon a boton,
egy-egy pillanatra, ha föl akart ugrani a bal hátsó sarokbotra.
Ha a bodzán ült, innen a helyemről én mindig csak a hátát láttam
(volna, ha ellátnék odáig).
Annál nagyobb volt a meglepetésem pár nappal ezelőtt,
amikor fölálltam a gép mellől,
és lelkesen csacsogó kis szónokomat felém fordulva találtam a bodzán.
Ilyen eddig még sose volt - azóta viszont előfordult többször is.
Mintha kifejezetten nekem magyarázna Csuvika -
bár persze ki másnak, nincs választása szegénykémnek.
*
*
Párszor már láttam véletlenül azt is,
hogy hogyan fordul meg fifikás hercegem a bodzán :
cselesen rájött a nagy eszével, hogy a kötélen könnyebb a fordulás,
mert ott biztosabban tud kapaszkodni ; ezért a bodzával nem is fárasztja magát,
hanem átugrik a kötélre, ha fordulni akar, ott megfordul, és ugrik is vissza.
Hát nem egy géniusz ???
Attól a mogyorónyi kis agytól igazán szép teljesítmény, szerintem
*
Mindezt a sok apróságot csak azért pötyögöm most ide nektek,
mert fájó szívvel bár, de változtatok a meséim külalakján,
és szeretném látni az eredményt.
Rusnyábbak, kövérebbek és nagyobbak lesznek a betűk,
mert azért az nem árt, ha el tudom olvasni a saját blogomat,
és ez az utóbbi időben már nem nagyon megy, 150 %-os nagyításban sem.
Majd kiderül, így jobb lesz-e... csak persze nagy kérdés, hogy meddig.
Végül már majd egy mondat lesz egy képernyőn, hogy el tudjam olvasni.
Most viszont szaladok vacsorát adni az én kis éhezőmnek,
mert már alighanem itt van az ideje.
*
*
*
*
20.01.22.
Új kommentek