Annyi mindent kéne már mesélnem, hogy tényleg nem is tudom, hol kezdjem -
hát kezdem a legújabb hírrel, tegnap esti felfedezésemmel,
ami akkora élmény volt és akkora öröm,
hogy hozzá foghatóban talán még nem is volt részem.
Képzeljétek : egyik pillanatról a másikra,
egyetlen gombnyomásnak köszönhetően, visszakaptam a látásomat !
Na nem a valóságos, hanem csak a virtuális világban -
de hát én amúgy is a neten élek, ami azon kívül van, nem is olyan fontos.
Viccen kívül : közlekedni, vásárolni nem tudok jobban attól,
hogy a monitoromat (egyelőre Gabó monitorját) sikerült elvarázsolnom ;
Csuvikát se találom meg könnyebben a kalitkában, az ő ellátása se lett egyszerűbb -
de el tudok olvasni BÁRMIT, bármilyen apró betűkkel, még nagyítani se kell.
El tudjátok képzelni, mit jelent ez ???
Dehogy tudjátok.... Ne is tudjátok meg soha !
Legalább egy éve nem olvastam híreket - most megtehetem újra.
Negyedórákig vesződtem az okostelefonon bepötyögött,
bolhabetűs levelek láthatóvá tételével - most simán el tudom olvasni őket.
Egyszerűen nem hiszem el !
Az este vagy egy órát töltöttem el azzal, hogy ültem itt a gép előtt,
és lényegében nem csináltam semmit, csak bámultam a saját levelezőmet,
amit igazában még sose láttam rendesen,
mert régebben OUTLOOK-ot meg LIVE MAIL-t használtam,
ritkán léptem be az igazi postafiókomba - mire meg rákényszerültem,
mert a MICROSOFT nem ad már ingyen használható levelezőt,
addigra odalett a látásom, csak nagyjából tudtam, mit hol kell keresnem.
Itt örvendeztem az este, hogy azok a fekete kis téglalapok,
amik a beérkező oldalon sorakoznak egymás alatt, a feladók nevei mellett,
valójában édes pici borítékok, csak eddig én sose láttam őket.
Most meg csak ültem és bámultam, mint aki csodát lát.
Mert látni (JÓL látni) igazi csoda -
csak míg az embernek működik a szeme, nincs tisztában ezzel a csodával,
*
Unalmamban varázsoltam elő magamnak a csodát, véletlenül :
matattam a Gépházban, próbálgattam, mi minden van ott,
és abból a mindenből mit használhatok majd esetleg a saját gépemen ;
így jutottam el a színszűrőkig a "Könnyű kezelés" menüpontban.
Kikapcsoltam, bekapcsoltam,
röhögtem, hogy milyen rondák az oldalak a megváltozott színeikkel -
mígnem az "Inverz szürkeárnyalatos" opciónál megállt bennem az ütő.
Minden fehér feketére váltott, minden fekete fehérre -
és a fehérré varázsolt, számomra mindeddig láthatatlan betűk
szinte ordítottak a fekete háttérből, hogy gyere és olvass el minket.
Az élmény leírhatatlan.
Egész este azzal játszadoztam, hogy ugráltam a különféle oldalak között,
és nem bírtam betelni a csodával, hogy MINDENT el tudok olvasni.
*
Így is hagytam a gépet, bár persze állandó használatra nem jó ez a beállítás,
mert a képek nézhetetlenek a fekete-fehérre váltott, ám megfordított színeikkel.
Ha sikerül, majd mutatok példákat is - de nem biztos, hogy sikerül,
mert még nem tudom, hogy a PRINT SCREEN a jelenlegi látványt fogja másolni,
vagy van olyan okos, hogy automatikusan visszavált az eredeti színekre.
Más képet nem tudok betenni a blogba, sajnos, míg nincs saját gépem, csak olyat,
amit a képernyőről másolok ki PRINT SCREEN-nel.
Ahol lesznek, később majd pótolom a hiányokat,
de pár nap kedvéért nem akarok fényképezőgépet telepíteni egy idegen gépre.
Hogy mennyi lesz az a pár nap, azt sajnos nem tudom még mindig.
Gábor azt mondta, a hét elejére ígérték az üzletben a gépet :
most kedd délután van, és idáig még semmi.
Pedig vasárnap fölszerelkeztem bőségesen elemózsiával,
hogy ha megjön a gépem, napokig föl se kelljen állnom mellőle.
Hát nem tudom...
Előbb-utóbb majd csak megjön, de borzasztó nehéz ez a várakozás,
még így is, hogy Gabó gépe itt van nálam.
Ha nem lenne, abba már biztos bele is pusztultam volna.
Csuvika üzeni, hogy köszöni, jól van, bár a mai, viharos szélnek nem örül -
mint ahogy annak se, mikor teljesen árva a buggyant Mami mellett,
aki itt ül ugyan naphosszat a helyén, de vele nem is törődik,
csak a szerelmetes monitorját bűvöli folyton, ami pedig nem is az övé.
A többit majd leírom új mesében, mert túl hosszúra sikeredett ez a beszámoló.
Míg várom Gábort és a gépet, úgyse nagyon tudok mást csinálni,
csak ülni és pötyögni, mert nincs türelmem semmihez.
Nekem az idén két karácsonyom lesz (ha sikerül megérnem őket),
mert úgy várom az új gépecskét, mintha valami hatalmas ünnep közelegne.
(És már február van !
Egy hónapot sikeresen abszolváltunk - ennyivel is közelebb a karácsony.)
20.02.04.
Új kommentek