Szegény, szegény Csuvika !
Ha tudna embernyelven panaszkodni, de sokat mesélne most nektek !
Elmondaná, hogy függőlegesben sose látja a Mamit,
mindig csak a billentyűk fölé görnyedve, reggeltől estig –
de reggelek újabban nincsenek is, mert jobbára átalusszuk őket,
ha pedig mégiscsak sikerül valahogy összecihelődnünk úgy dél körül,
aznap már biztosan nem kerülünk még egyszer ágyba.
Későn jön a reggeli, későn jön a vacsora, későn jön a lefekvés,
pedig szegény kicsikém pontosan jelzi mindennek az idejét - többnyire hiába.
Legtöbbször be kell érnie egy „mindjárt, Csuvika” ígérettel,
mert ha rácuppanok valami feladatra, bele is halnék, ha félbe kéne hagynom.
*
Feladat pedig van elég : egy új gépecske belakása nem kétperces munka.
De még csak nem is két napos…. Tartok tőle, hogy nem is két hetes…
Én meg mindent egyszerre szeretnék elrendezni,
hogy végre komfortosan érezzem magam a gápemben – és ez persze nem megy.
Mindig, de mindig közbejön valami !
Tegnap már TÉNYLEG akartam firkálni végre valamit a blogba –
hát erre kiderült (véletlenül vettem észre, az új képek mentegetése közben),
hogy Gápecske nem nyelte be Blogocska régebbi képeit, csak részben :
tavaly február közepétől hiányzott minden, sehol egy mappa, sehol egy kép.
Halálra rémültem, pedig csak annyi történt, hogy nem ellenőriztem a másolást
(vagy legalábbis nem elég alaposan),
amikor Vinyókáról visszavarázsoltam a döglött gép tartalmát az újra.
Mese helyett állhattam neki ismét a másolásnak, most már nem a gépre bízva,
hanem egyenként átrakosgatva a hiányzó mappákat az új helyükre.
Remélem, Vinyóka benyelt mindent rendesen januárban (azt sem ellenőriztem),
mert ha netán belőle is hiányoznak mappák, azokat már alighanem temethetem.
*
*
Az este meg attól süllyedtem a legsötétebb depreszzió mélységes fenekére,
hogy a vadi új OUTLOOK-om Blogocska szempontjából használhatatlannak tűnt.
Pedig ha nem tudom itt írni a meséket, teljesen fölösleges az OUTLOOK,
hisz a levélforgalmam szinte nulla, ahhoz kár egy ilyen szuper levelezőt tartani.
De persze nem adtam fel :
ráment pár órácskám a mai napból, hogy kerestem a megoldást.
TALÁN meg is találtam – ha megjelenik ez a szöveg a blogban, akkor tényleg.
Bemásolom ide nektek, amit próbaképpen firkáltam, míg agyaltam a problémán :
*
Na – most ugrik a majom a vízbe !
Lóbetűkkel írok, hatalmas felületen – és ha tényleg beválik így a méret,
meg Blogocska is hajlandó lesz benyelni a szöveget, akkor nyert ügyem van.
Illetve nem is a benyelés itt a lényeg, hanem a formázás.
Azt nem engedi másolni a disznó OUTLOOK :
nem adja sem a betűtípust, sem a színt, sem a méretet,
csak magát a szöveget engedi át, bolha betűkkel, feketében, ARIAL-lel.
Tegnap nagyon elkeseredtem emiatt,
hisz legjobban az OUTLOOK-ot vártam az OFFICE-csomagból,
hogy a blog szerkesztéséhez gyúródeszkányi felületen írhassam a piszkozatot,
és a hatalmas betűk színét egy még hatalmasabb készletből választhassam ki.
Ám tegnap úgy tűnt, hogy hiába a hatalmas választék betűkből és színekből,
a várva-várt OUTLOOK nem hajlandó részt venni Blogocska szerkesztésében,
mert nem adja ki a kezéből a benne megírt szövegeket.
Előbb csak búsongtam és dühöngtem emiatt, de aztán kitaláltam a megoldást,
amiben magam sem igen hittem, de úgy látom, hogy mégis működik.
Kicsit macerás ugyan, de tényleg csak kicsit –
az eredmény pedig biztos megér néhány plusz kattintást és egy kis kerülőutat.
*
A megoldáshoz persze segítséget is kérhetnék a MICROSOFT-os agytröszttől
(és pár dologban majd muszáj is lesz hozzájuk fordulnom),
de egyrészt várni kell a válaszra, másrészt én szeretem a fogós kérdéseket, elvárom magamtól, hogy amit mások használni tudnak, az rajtam se fogjon ki.
Pár órája úgy tűnt, hogy találtam egy cseles (bár kissé macerás) megoldást :
hatalmasan örültem,
de majd csak ennek a szövegnek a beillesztésénél fog kiderülni,
hogy járható-e valóban az egérutam, vagy az az egy siker csak véletlen volt.
Így megy ez : rengeteg idő eltelik, amíg az ember kiismer egy új programot.
*
*
Napokat töltöttem el azzal is, hogy próbáltam bejelentkezni a gépembe,
de mindeddig ez se sikerült.
Kétszer kéri a jelszót a Gépház : előszörre elfogadja, másodszorra már nem.
Pedig az elírás ki van zárva, ugyanis vágólapról másolom.
Nem is értem, minek kell bejelentkezni a saját gépembe,
nem is izgatna, hogy nem sikerül, hisz működik minden így is –
csak az zavar, hogy utálom látni a hosszas keresgéléssel megtalált,
cuki kis portrém alatt a USER feliratot, mikor ott a nevemnek kéne díszelegni.
*
*
Csak ma jutott eszembe, hogy talán nem is a bejelentkezésen múlik a dolog,
hanem a gépemet kéne átnevezni, hogy ne „Ez a gép”-nek hívják szegényt,
hanem B.Á.-nak, mint engem – hisz így volt az előző gépemnél is.
És mivel azt eleve átnevezve kaptam (igen gondos szervizben vettem),
ott a bejelentkező képernyőn is a nevemet láttam rögtön, nem pedig a USER-t.
Ezt a gépet viszont nem merem átnevezni, mert lehet, hogy már késő :
Gabófia Gábor föltelepítette rá az OFFICE-t, ami csak egy gépre telepíthető,
és félek, hogy ha a gépet így utólag átnevezem, szegény OFFICE azt hiszi,
hogy idegen helyre került, és eltűnik nekem, tizenhárom ezerért.
Erről majd tényleg az agytrösztöt kell megkérdeznem, mert elég komoly a tét,
de USER se szeretnék maradni hátralévő életemre, bármennyi is legyen az.
*
*
Hogy mennyi időt piszmogtam el a CHROME ás a FIREFOX átöltöztetésével
meg a különféle hátterek megalkotásával, azt már meséltem a vendégkönyvben,
itt viszont nem csak emlegetem, hanem meg is mutatom őket.
Egyik se nagy durranás – majd nyugalmasabb időkben még változtatok rajtuk.
Bár a legújabb záró képernyőmmel meg vagyok elégedve :
azt tegnap csináltam egy olyan programban, amit régen sokat használtam,
de aztán változott a jogállása, a második gépemre már nem tudtam letölteni.
Most viszont újra ingyenes, és úgy örültem neki, míg dolgoztam vele,
mintha egy ezer éve nem látott, nagyon kedves baráttal találkoztam volna.
*
*
Csuvika ezt az egész őrületet egész jól tűri : ma ugyan csöndes szegénykém,
mert az időjárás fertelmes frontjaival már ő se tud mit kezdeni,
de amúgy nagyon is élénk és jókedvű volt az utóbbi napokban,
pláne a körülményekhez (a „mindjárt, Csuvika” állapothoz) képest.
Remekül bírja az éjszakázást (amiből azért nem fogunk rendszert csinálni),
sőt éjfél körül szokott igazán föléledni, akkor jön meg a kedve és a hangja :
nyilván örül szegénykém, hogy végre megkaparintott magának, őrá figyelek.
Próbálom pedig napközben is szórakoztatni egy kicsit, ha eszembe jut,
ő viszont nem tart erre igényt, mert nem lehet becsapni :
pontosan érzi, hogy csak a lelkifurdalás visz oda a kalitkája elé,
de valójában máshol szeretnék lenni, konkrétan a gép előtt, a székemen.
Ilyenkor csak néz rám talányosan, de sem enni, se beszélgetni nem akar velem.
Kivárja inkább a saját idejét, amikor tudja, hogy „hivatalból” az övé vagyok.
*
*
Annak viszont mindig nagyon örül, ha fölállok a gép mellől,
meg annak is, ha visszajövök valahonnan a szobába.
Nem hiszitek el : ha nagyon mennék már bagózni, és kialkuszom magammal,
hogy meddig kell még eljutnom előbb azzal, amit éppen csinálok,
Csuvika a befejezés előtt pár pillanattal nagy hangon örvendezni kezd,
mert ugyanúgy tudja, mint én, hogy mindjárt föl fogok állni.
Visszafelé meg ugyanez : imádok bejönni a szobába,
mert még csak a konyhaajtót nyitom, és az én madaram máris örül nekem.
Ha pedig véletlenül nem ide jövök a konyhából, akkor sír vagy veszekszik.
*
*
Nagy örömmel vettem észre tegnapelőtt, hogy a kis lábai egész jól működnek :
látni sajnos nem láttam a sasszememmel, hogy melyik ujja merre áll,
de azt igen, hogy sokkal ügyesebben ugrándozik a botokon,
sokkal szebben tartja az egész kis testét, mint eddig.
Olyan sebesen szaladgált a bodzabotján, mintha semmi baja se lenne.
Tegnap viszont volt egy hatalmas pottyanása (nem miattam, ott se voltam),
ás ettől sajnos elromlott a napok óta tartó jókedve, meg az elevensége is.
Biztos nagyon megütötte magát szegénykém, és most fél randalírozni.
Pedig annyira örültem a váratlan javulásnak !
Gondolom, ő még jobban – de talán majd lesz még ilyen máskor is.
*
*
*
*
*
20.02.12.
Új kommentek