Déli egy óra van, és Csuvika ma még egy falatot nem evett.
Inni ivott egy kortyot az imént, annak örömére, hogy végre hazaért.
Eddig is majdnem otthon volt, órák óta, csak ült az ajtóban, régi kedves trónusán.
Azaz hogy nem a régin – és éppen ebből lett a baj.
*
*
A hónapok óta nem használt, korábban imádott trónus sajnos tönkrement :
a sok áztatástól már szinte elrohadt a bodzába bújtatott tiplirúd,
ami az egész ülőkét (az ajtó három lépcsője közül a legbelsőt) tartja.
Nem állt már stabilan a kis bodza, a tiplirúd kiálló vége puha lett és hajlítható :
muszáj volt másikra cserélnem, mert így nem találtam biztonságosnak.
Pedig a biztonság fontos, mert nem igaz, hogy nincs használatban :
ücsörögni tényleg nem mer már rajta Csuvika, mióta bizonytalanok a lábacskái,
de ha valamiért átkerül a kis ketrecbe, és onnan haza kell mennie,
lépcsőként muszáj használnia ezt a kis bodzadarabot.
*
*
Hogy hogyan tudott elrohadni ?
Hát úgy, hogy minden használat előtt be kellett áztatnom, hogy dagadjon,
mert szárazon a tiplirúd nem illeszkedett elég szorosan és stabilan a helyére.
Valami több részes műanyag létrának az összekötő eleme tartja,
más megoldást nem bírtam találni arra, hogy nagyjából 45 fokos szögben álljon.
*
*
Nekiálltam tehát tegnapelőtt, hogy új trónust vagy lépcsőfokot kreáljak.
Szerencsém volt : találtam egy olyan bodzaágat, amiben már benne volt a tiplirúd.
Azt ugyan nem tudtam, hogy meddig ér a bodzában, de stabilnak tűnt,
reméltem, hogy nem lesz baj, megtartja Csuvika négy és fél dekás fenekét.
Metszőollóval nem bírtam megfelelő méretre vágni, fűrészelni kellett,
ám az eredménnyel nagyon meg voltam elégedve.
Láttam, hogy vastagabb, mint a régi ág, de még örültem is neki,
gondolván, hogy az ücsörgéshez így sokkal kényelmesebb és biztonságosabb.
*
*
Igen ám – csakhogy ezt az ágacskát ücsörgésre már nem használja senki.
Lépcsőnek pedig nem vált be : jó nagy pottyanás lett belőle.
Szegény kicsikém megint a kis ketrecben ébredt tegnap reggel,
aztán nagy örömmel, lelkesen vágott neki a hazafelé vezető három lépcsőnek,
de a középsőnél döbbenten megtorpant, látva az ismeretlen harmadikat.
Nagyon bátran és okosan megvizsgálta, piszkálta-nyalogatta a kis csőrével,
és nyilván használhatónak ítélte, mert igenis ráugrott.
Vagy legalábbis megpróbálta….
Sajnos a manőver nem sikerült, szegény kicsikém a kalitka fenekén találta magát.
A bodza vastagsága miatt talán magasabbra kellett volna ugrania a szokásosnál,
vagy a lábacskái nem bírták stabilan átfogni a kövér ágat – nem tudom.
Csak azt tudom, hogy a napunk el lett rontva mindjárt reggel :
Csuvikánál csak én voltam jobban elkeseredve amiatt, hogy nem vált be az új ág.
*
*
Mit volt mit tenni : állhattam neki még újabbat kreálni,
hisz ezen a ponton muszáj lépcsőnek lennie, másképp nem tud hazamenni Csuvi.
Megint szerencsém volt : találtam vékonyabb bodzaágat,
talán egy icipicit vékonyabbat is, mint a régi, de nagyjából ugyanolyat.
Megkínlódtam vele rendesen, mert bár ezt elharapta a metszőolló,
csak a fűrészelést úsztam meg, és a lyukasztás a nagyobb munka.
Játszadoztam vele vagy egy órát, de meg lett csinálva rendesen :
végig ér benne a tiplirúd, ugyanolyan stabil, mint a régi volt új korában.
Sőt még jobb is, mert ez a tiplirúd kövérebb (noha ugyanúgy hat milliméteres),
nem kell áztatgatni ahhoz, hogy szorosan illeszkedjen a lukjába.
*
*
Azt ugye már mondanom se kell, hogy hogyan zajlott a ma reggeli hazamenetel ?
Szegény kicsikém megint a kis ketrecben ébredt, tegnap szörnyű napja volt,
rengeteget potyogott, semmiképp se hagyhattam a kalitkában éjszakára,
hisz már délután volt egy olyan esése (a huszonöt másik között),
amitől halálra rémültem, mert azt hittem, vége Csuvikának.
A hátára esett szegénykém, és ott is maradt a kalitka fenekén,
hang nélkül, mozdulatlanul, kiterjesztett szárnyakkal, félrebillent fejjel.
El tudjátok képzelni ?
Sose felejtem el a látványt – azt hittem, mellé pusztulok én is.
Órákig remegett utána kezem-lábam, de Csuvika lassacskán magához tért.
Nem adta fel kicsi kincsem, nem adta fel most sem – ő nem adja fel soha.
*
*
Ez a rémületes csak egy volt a rengeteg pottyanása között,
hát azt hiszem, érthető,
hogy egy késő esti zuhanás után nem engedtem visszamászni a kakasülőre.
Hisz addigra már az is csoda volt, hogy egyáltalán van még ép alkatrésze !
Tudtam, hogy ő is nyugodtabban fog aludni a biztonságos kis kuckójában –
én meg pláne, abban a tudatban, hogy ő nem törheti össze magát éjjel.
Csak hát ugye a reggel…. Sejtettem, hogy az nem lesz egyszerű.
*
*
Nem is lett – ezt kiválóan eltaláltam.
Csuvika nem felejtette el a tegnapi kudarcot (hogy is felejthette volna),
így nem mert nekivágni a hazafelé vezető útnak,
hiába látta az este, és hiába magyaráztam is neki folyamatosan,
hogy új lépcsőt csináltam, ez már nem olyan kövér, nem fog róla lepottyanni.
Csuvika ült a kötelén és nézett rám szép nyugodtan, hogy tudja ő, amit tud,
elvégre tegnap is azt mondtam, hogy menjen csak bátran, aztán mi lett belőle.
Mára nem akart újabb kudarcot és pottyanást szegénykém –
én viszont azt nem akartam, hogy éhen haljon, hisz tegnap is alig evett.
De a markomban sem akartam hazaszállítani (bár nagy volt a kísértés),
mert akkor megerősítem abban, hogy hazamenni veszélyes, jobb meg se próbálni.
*
*
Így aztán vártunk.
Vártunk és vártunk – vagy másfél órán keresztül.
Csuvika szép nyugodtan és türelmesen – én egy kicsit kevésbé.
Már abszolváltam minden reggeli feladatot, bevégeztem minden szertartásomat,
hosszútűrő madárkám pedig még mindig nem vágyott vissza a lakosztályába.
Viszont megmakacsoltam magam én is, mert tudtam, hogy nem tehetek mást,
és reméltem, hogy nem lesz belőle baj, ha sikerül következetesnek maradnom.
(Vannak már ide vágó tapasztalataim, azért mertem kockáztatni Csuvi éhezését.)
*
*
A fűtés eleve alig működött, mert azt már megtanultam,
hogy Csuvika csak hidegben közlekedik biztonságosan, melegben potyog –
de még abból a kevésből is levettem, mikor már nagyon türelmetlen voltam :
nullára tekertem a konvektort, és kinyitottam a kisszoba ajtaját (ott nincs fűtés),
hogy jegesmaci-madárkámnak kedve szottyanjon megmozdulni végre.
Úgy is lett, ahogy gondoltam : a következő próbálkozás sikerrel járt,
Csuvika hajlandó volt átugrani a köteléről a kalitka ajtajának első lépcsójére.
Meg a másodikra is.
Sőt a harmadikra, az új bodzára is – de ott megállt.
Nem akart beljebb és följebb menni, azt hittem, valamit rossz helyre tettem,
azért nem tud ráugrani az első emeleti botra az ajtó fölött.
*
De nem erről volt szó.
Csuvika egy darabig fészkelődött, gusztálgatta az új ülőkét –
aztán elhelyezkedett rajta kényelmesen, mint a régi szép időkben.
Hisz ez a botocska (illetve az elődje) volt az ő imádott trónusa,
ezen portáskodott hosszú évekig, sokszor akár reggeltől estig,
míg cserben nem hagyták a lábacskái meg az ujjai.
De most úgy találta, hogy eléggé meg tud kapaszkodni a régi törzshelyén,
és ennek annyira örült, hogy elüldögélt ott vagy két-három órát.
Étlen-szomjan, hisz az etetőkig nem jutott el tegnap este óta.
*
*
Nála jobban csak én örültem ennek a sikernek.
Annyira jó volt látni kicsi kincsecskémet a régi helyén !
Mintha nem is lenne beteg, mintha még a régi Csuvika lenne…
Tudom, hogy nem az, sőt azt is tudom (amit ő talán még nem),
hogy föntről továbbra sem fog tudni lemászni a trónusára –
de az is valami, hogy legalább olyankor elücsörög majd kicsit rajta,
amikor hazafelé tart a kis ketrecből a nagy kalitkába.
*
*
Sikerült aztán a felugrás is az első emeleti botra,
mikor végre rászánta magát (már jóval dél után), hogy tényleg hazamenjen.
Nem is potyogott egész nap, csak most, az előbb, de közben már ránk esteledett.
Pedig elég szörnyű nap van : eső készül, de nem bír ideérni, hideg van, fúj a szél.
Csuvika hallgat reggel óta, még az imádott trónusának is csak némán örült.
Így telt már a tegnapunk is, akkor is csak egyszer szólalt meg.
Ma meg egyszer se.
Rumlis és nehéz hét áll mögöttünk – majd talán pótlólag elmesélem azt is.
Csuvika sokat volt egyedül, és pontosan érzi, hogy valami baj van körülötte.
Megszenvedi ő is ezt a vírusos őrületet, szegénykém,
pedig igyekszem nem sokat hisztizni ez ügyben, hisz úgyse tehetünk semmit.
*
*
*
*
20.03.21.
2020.03.22. 00:17:55
*-*
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.22. 00:28:01
(A múltkor az voltál.)
Gondoltam a nicknevedből, hogy megint te vagy. :)
Csuvika köszöni az újabb látogatást (velem együtt), és igyexik cuki lenni. :)
2020.03.22. 03:44:15
"ücsörögni tényleg nem mer már rajta Csuvika, mióta bizonytalanok a lábacskái"
.
.
"reméltem, hogy nem lesz baj, megtartja Csuvika négy és fél dekás fenekét."
Itt haltam be, ez annyira csukcsi :D
Elkezdtem olvasgatni a régebbi posztokat, de 500-al nem tudok megbirkózni :)
Éljen Csuvi! :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.22. 10:27:46
Ma érdemes volt fölébredni. :)
Mindig így kéne : hogy kinyitom a gépet, és vár egy kommentecske.
Picinyke Cukkirályod annyira örül az új minősítésének, hogy végre megeredt a nyelve.
Két napig szinte nem is hallottam a hangját, és az egy hím hullámosnál rossz jel.
De most csiporog már egy kicsit.
Csak ne kapasd el, mert aztán nem bírok vele, ha fejébe száll a sok dicséret ! :)
Az ötszáz mesével megbirkózni nem kell, talán nem is érdemes.
A legalsó oldaldobozban ott vannak a címkék, mazsolázz azok alapján !
Bár nem teljes a lista, mert sokáig nem címkéztem, aztán jó ideig megint nem :
igyekszem pótolni, amikor eszembe jut, de hát elég reménytelen vállalkozás.
Több száz mese nekem is sok, a címkézéshez pedig alaposan át kell olvasni őket. :)
Legyen szép vasárnapod - ha jól értettem, most ezt csipogta Csuvika. :)
fogszobrász 2020.03.22. 13:47:35
Hát igen, rémes ez a vásárolgatás. Én se tudok kimenni, házi őrizetben vagyok, a gyerekek nem engednek. De így, hogy írjam fel mi kell, nem tudom végiggondolni. Mindig kell olyan is, amit csak meglátok és rájövök, hogy szükség van arra is.
Főzök majdnem minden nap, még kitalálni is rémes, hogy mit is.
Már csak maszkkal menjetek ki, ha nem lenne, akkor valami sál, vagy bármi, mert sosem lehet tudni, hogy ki fertőz.Ha a gyerekeim jönnek, akkor is maszkot veszek.
Igád 2020.03.22. 14:17:21
Jó lett a "kereső" kép, mint a többi. Igaz a video kicsit sötét, de jól mutatja milyen nyugodtan ül és nézelődik Csuvi. szép napokat üdv
2020.03.22. 14:19:50
"De most csiporog már egy kicsit." :))
"Legyen szép vasárnapod - ha jól értettem, most ezt csipogta Csuvika. :)"
Köszi, viszont kívánom mindenkinek :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.22. 15:26:18
Kicsit kimentem mosogatni,
és mire visszajöttem, így elszaporodtak a kommentek !
Máskor is megyek mosogatni !!!!
Tündérek vagytok - köszi !
Majd mindjárt válaszolok külön-külön is, sorjában. :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.22. 16:02:42
már csak azért sem, mert az ajtó be van csukva.
De délelőtt sem ült, amikor nyitva volt. :(
Nem hinném, hogy meg fog próbálkozni a lemászással.
Lehetett valami rossz élménye (talán lepottyant és megütötte magát),
mert imádott a trónusán ülve portáskodni, és pár hónapja teljesen leszokott róla.
Most a bal hátsó sarokboton ücsörög (ott csak ritkán szokott),
és tényleg annyira cuki, hogy lefényképeztem legújabb rajongójának. :)
Ami a vásárlást illeti : nem sok mindenre jó a hályog, de erre speciel igen. :)
Én már vagy két éve nem veszek észre semmit, amit nem keresek szándékosan,
következésképp mindig csak azt teszem a kocsiba, amit előre elterveztem.
Egyébként elvonási tüneteim vannak, pedig még csak harmadik napja ülök itthon,
és máskor se járok sűrűn vásárolni, sőt igyekszem elbliccelni, ha csak lehet.
Na de az más !
Most, hogy nem szabad látogatnom, borzasztóan hiányzik az INTERSPAR,
hiszen az a második otthonom. :)
De nem hiszem, hogy tényleg fogságban maradok,
mert akik segíthetnének, túl messze laknak,
itt a lépcsőházban meg még senki sem ajánlkozott segítőnek.
De nem is lehet, hiszen hetekről, hónapokról beszélünk,
és senki se fogja nyakába venni egy idegen banya nyűgeit.
Úgyhogy egy héten egyszer továbbra is ki fogok menni, aztán lesz, ami lesz.
Mindenkit csak nem zabál meg a vírus - és ha engem pont igen, akkor így jártam.
Ha Csuvika nem lenne, tényleg nem is izgatna az egész.
Kizárólag miatta szeretném megúszni a koronát, nehogy árván maradjon hős vitézem.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.22. 18:03:02
Nemigen kedvelik az újdonságokat (bár azért kíváncsiak is),
és ami nem tetszik nekik, arra soha rá nem beszéled őket. :)
Illetve fene tudja... Hisz a kettes számú kötél is fél év után lett elfogadva.
De van a mászókán olyan hinta is (bolti, méregdrága, nem saját gyártmány),
amit a hazajövetelének első évfordulójára kapott Csuvika, 2013 nyarán,
és azóta sem ült rajta senki - most már vélhetően nem is fog. :)
Tényleg tudják a madárkák, hogy mi jó nekik és mi nem.
Ha nagy ritkán sikerült olyasmit barkácsolnom, ami igazán jő és hasznos,
azt hamar elfogadták és megszerették.
Ezt a kis ülőkét most elkapkodtam, azért kellett másikat csinálni belőle.
Nem ücsörög rajta Csuvika - amint már Gabónak is írtam.
Valószínűleg nem mer ráugrani az első emeleti botról, nem bízik a béna kis ujjaiban.
Vagy talán a mozgás-koordinációjával is baj van már,
és nem biztos benne, hogy oda fog érkezni, ahova indult.
Elég rövid az a kis bodzaág, nem olyan egyszerű eltrafálni.
Pláne lefelé...
Emlékszem még Csupika pici korára, milyen nehezen tanult meg lefelé repülni,
mert a szárnyacskái mindig fölfelé vitték. :)
Igaz, szegény Csuvicsek már nem repül se le, se föl,
de talán ugrani is bátrabban ugrik fölfelé,
azért találja el könnyebben a lépcsőket a hazafelé vezető úton.
Az első emeleti eleségeket se látogatja hónapok óta, azokhoz se mászik le.
Igaz, a homokos edényhez meg igen... Az is az első emeleten van. Ki érti ezt ? :)
A videó nem "kicsit sötét", hanem teljesen ócska,
mert pont a legkevésbé alkalmas fényképezőgép volt a kezem ügyében,
és nem mertem ott hagyni Csuvikát, hogy odébb lépjek másik gépért.
Később meg eszembe se jutott, pedig filmezhettem volna órákig. :)
Remélem, a beharangozott hideg nem csak eddig tartott, mert akkor kardomba dőlök !
A lökött IDŐKÉP esőt ígért, sőt havat - és hol van ???
Már megint süt ez az átok nap, ahelyett, hogy jönne az imádott esőcském. :(
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.22. 18:08:36
Jövök nemsokára, Kedves Csuvimádó,
de most már muszáj szervíroznom a vacsorát az uraságnak.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.22. 21:39:46
Nem hinném, hogy erre sor kerül. :)
Volna mit csinálnom bőven, csak sose jutok hozzá.
Elkezdtem blog formájában föléleszteni az eredeti blogomat,
Csipikéről és Csupikáról (2006-2012),
mert az jelenleg csak WORD-ben elmentve és megosztva olvasható,
mivel a FREEBLOG is kimúlt, ahol hat évig írtam.
Ugyanígy ennek a blognak az eleje is még a FREEBLOG-on íródott (CSICSU CSALÁD),
azt is föl kéne éleszteni ezen a portálon - de mindehhez már rövid lesz az életem.
Meg még ezzel a bloggal is volna mit csinálni, például a címkék ügyében.
De itt van neked egy BEST OF CSUVI :
délután én is rákattintottam egy címkére, történetesen a CSUVI LOVAG-ra.
Mindjárt az első, amit felkínált, egy Mikulásos mese 2017-ből,
és annyira édes benne Csuvika, hogy biztos nagyon fog tetszeni neked.
Én nem is emlékeztem a történetre, mert Csivike volt a szívem csücske,
szegény Csuvikára sose jutott annyi figyelem, amennyit érdemelt volna.
Bár persze nyilván Csiviről is találnék olyan meséket, amikre nem emlékszem.
Picinyke Cukkirályodat elkezdtem Cukkirályozni - csak láttad volna, hogy nézett rám !
Jól van, Mami, hát szkleró vagy - na de ennyire ???
Ugyanis érezte a hangsúlyból meg a helyzetből, hogy ő most meg lett szólítva,
és valósággal méltatlankodott, hogy nem ezt kell mondani, nem ez az ő neve. :)
Persze nem elsőre, csak mikor már többször is Cukkirálynak tituláltam,
akkor kezdett gyanakodni, hogy itt róla lehet szó, de valami nem stimmel. :)
Annyira sajnálom, olyan nagyot zuhant az előbb. :(
És miattam - megint miattam, pedig teljesen ártatlan vagyok.
Nem először történik ugyanígy : hogy pont a legrosszabbkor jövök be.
Most is kimentem vacsorázni, és amikor visszajöttem, persze nem láttam Csuvikát,
meresztgettem a selejtes szememet, szólongattam szegénykémet, hogy vajon hol lehet.
Ő meg pont evett - nyilván tudta, hogy én is azt csinálom odakint.
Hogy pontosan mi történt, nem tudom (hisz nem láttam, csak hallottam őt) :
talán át akart lépni az etető pereméről a kötélre a tiszteletemre,
vagy nem tudom, mit csinált, de hatalmasat pottyant.
Többször is volt ilyen eset mostanában,
hogy pont rosszkor állok föl vagy rosszkor jövök be,
és ő megijed a hirtelen felbukkanásomtól, ha éppen eszik vagy iszik.
Én meg ugye nem látom, mit csinál...
Pompás kis kombó ez a roncsmadár-roncsgazdi páros ! :(
(Én hülye... Azt hittem, ezt már rég elküldtem.
Közbejöttek fontos levelek - ne haragudj !)
Igád 2020.03.23. 14:58:27
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.23. 17:03:21
Fehéééér ???
Dehogy fehér !
Majdnem hogy süt a nap !
Korábban mintha hallottam volna az esőt kopogni az erkély tetején,
de enm volt időm utánanézni, sőt még felfogni se, mert igen eseménydús napunk van.
Meghozta az első eleség-szállítmányt az én drága kis maszek futárom,
de ez se ment simán, mert kiderült, hogy nem működik a mobilom,
így meglepetésként érkezett, kábé félórával az ébredésem után.
Jószerivel még a szemem se volt nyitva... :)
Majd elmesélem, ha lenyugodtam - remélhetőleg holnap, ma már biztos nem.
Úgyhogy szokom az elkényeztetett,
mindennel kiszolgált királykisasszonyok (vagy paraziták) kényelmes életét,
és ha nem visz el a vírus, akkor se fogom tudni meghálálni soha mindazt,
amit legifjabb unokaöcsém meg a párja tesz most értem.
És ráadásul itt a blogban is hogy beindult az élet tegnap !
Ha mindig így lenne, ha mindennap ennyi komment születne,
nincs a világon olyan megvadult vírus, ami elbírna velem ! :)
(De azért ne legyen mindig így, mert egész nap mást se csináltam,
csak levelekre meg kommentekre válaszoltam, és néha azért föl kéne állni innen.)
Szóval most minden nagyon klappol -
és én megint kezdek félni, mint karácsony után,
hogy ennyi örömöt nem érdemlek, valamit biztos elvesz majd a sors cserébe.
De azért a mai egy nagyon jó nap.
Csak még el kell rendeznem magamban az eseményeket. :)
Igád 2020.03.24. 14:31:53
További jó napokat - biztos Csuvi is élvezi Mami jól-létét. üdv
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.03.24. 19:26:13
Ez jó, Dágicska.
Épp akartam kérdezni, hogy téged ellát-e valaki.
Örömmel látom, hogy igen - hát csak ülj szépen nyugton a fenekeden !
Neked ez biztos nehezebben megy, mint nekem, de majd belejössz. :)
Mese - mint látod - ma se született, pedig föl sem álltam egész nap a gép mellől.
Nem tudom, hova lett az idő, de egyszer csak este lett. :)
Csuvika nincs formában, nem szereti, ha bele vagyok veszve a monitorba.
Pedig az előbb telefonon is csacsogtam hosszasan, de annak sem örült.
Biztos valami időváltozás jön, mert kezd potyogni szegénykém.
TEGNAP IS POTYOGÓS NAPJA VOLT, ÁT IS RAKTAM A KIS KETRECBE ALUDNI. :(
(Véletlenül lett nagybetű, de juszt sem írom át. Megint nem látok szinte semmit.)