*
Napok óta tartozom ezzel a sárgajárdás mesével, de sose volt alkalmam megírni.
Sőt heteket is mondhatnék, hisz Csuvika már rég folfedezte magának a járdát,
én viszont csak azóta készülök megörökíteni legújabb ötletét,
mióta kitaláltam, hogy illusztráció is kéne a beszámolóhoz.
Meg is lett még aznap, mikor elkezdtem rá vadászni,
de meg kellett dolgoznom érte rendesen.
Csináltam vagy hat filmecskét (talán többet is), teljesen fölöslegesen :
léleklátó madárkám pontosan tudta, mit szeretnék filmre venni,
épp ezért gondosan tollászkodott vagy csak bámult a kamerába,
akárhányszor ráfogtam a fényképezőgépet.
Ellenben ha kikapcsoltam, mert már túl hosszú lett a fölösleges film,
Ő Urasága AZONNAL átsétált a sárga tálon, csak hogy bosszantson.
Ezt eljátszottuk vagy ötször – végül feladtam, mielőtt megüt a guta.
Így a filmecske csak később született, már vacsoraosztásnál,
amikor várható volt, hogy az éhes pocak grasszál majd az etetőkön.
Így is lett – vagyis nem egészen az látható a videón, amit mutatni akarok,
hisz itt most táplálkozás végett lett átgázolva a sárga tálon.
De a lényeg azért rajta van, és higgyétek el becsszóra,
hogy ugyanez történik naponta százszor, evéstől függetlenül :
nagyeszű madárkám igen intelligensen rájött,
hogy ha nem próbál ugrani vagy repülni a két kedvenc ülőkéje között,
hanem átsétál a sárga tálon egyikről a másikra, egész biztos nem pottyan le.
Úgyhogy hetek óta ez a módi : okos kis géniuszom nem kockáztat,
hanem szép komótosan, biztonságban átballag a kötélről a bodzára és viszont.
*
*
Azért persze így is akadnak balesetek, minden napra jut egy-két pottyanás :
a legutóbbi miatt épp nagyon el vagyok keseredve.
Képzeljétek, mit műveltem már megint !
Kimentem reggelizni, és kicsit tovább ettem a szokásosnál.
Hallottam közben, hogy Csuvika idebent kiabál, még vigyorogtam is magamban,
hogy micsoda kis zsandár, lejárt az időm, jelzi, hogy már bent kéne lennem.
Beszóltam neki, hogy mindjárt jövök, várjon türelemmel, és vígan ettem tovább.
Ő többet nem kiabált, elhallgatott szegénykém, látva, hogy minden hiába –
én pedig arra jöttem be úgy negyedóra múlva, hogy hanyatt esve verdes a padlón.
Mármint a kalitka padlóján, ami még a jobbik eset – na de akkor is !
Lehet, hogy már akkor lepottyant, amikor hallottam, hogy kiabál…
Egyszerűen NEM JUTOTT ESZEMBE, hogy baja lehet, azt hittem, csak hiányol.
Ő meg megtapasztalta, hogy kár is segítségért óbégatni, a hülye Mami úgyse jön.
Háááát…. mt mondjak ? Nem vagyok rá büszke, és nem is értem az egészet.
Máskor többször is beszaladok evés közben, megnézni, hogy nincs-e valami baj,
ma meg akkor se jöttem, amikor hallottam, hogy kiabál.
Meg is volt sértve szegénykém vérig, mikor végre a talpára állítottam,
és jó sokáig gyűjtötte az erőt a kalitka fenekén a fölmászáshoz.
*
Farkincája még mindig nincs szegény kicsikémnek,
viszont úgy tűnik, hogy ő erről nem tud, vagy legalábbis folyton elfelejti.
Ugyanis reggel meg este, amikor nedves papírtörlővel letörölgetem az ülőkéit,
ugyanúgy menti tőlem a nemlétező farkát, mintha ott lenne a helyén.
Borzasztó kényes arra, hogy hozzá ne érjek a farkához takarítás közben.
Irtó mókás, hogy most is árgus szemekkel figyeli a kezemet,
és ha olyan helyre érek, ahova tényleg épp lelógna a farka, ha lenne,
ugyanúgy fordul és kap a papírtörlő után, ahogy farkincás korában szokott.
Vagyis az ő ékességét akkor is tiszteletben kell tartanom, ha épp nem látható.
*
*
*
*
*
20.05.14.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.05.15. 17:48:26
olvassátok el az előző bejegyzés utolsó (jelenleg utolsó) kommentjét is,
a renitens nyakamról meg a halál hetéről.
Naná, hogy megint pont akkor nincs itt senki, amikor a legjobban kéne !
fogszobrász 2020.05.16. 00:21:24
Jó kislány voltam, elolvastam a múltkori bejegyzést is. Akkor onnan kezdem.
Meggyógyult a nyakad? Bár ha meghúztad, akkor az nem egy napos dolog.
Vagy csak a halálesetek hete miatt van, mivel "megtiltottuk" Dágikával, hogy ne rinyálj már mindenért, ezért a nyakadon kellett kijönni a sok negatív energiának :-)
A mostani bejegyzésen csak ámuldoztam, hogy milyen okos ez a madár!!
Az hagyján, hogy átsétál az etetőn!
Na de, hogy juszt se hagyja, hogy fényképezd..... Ez már kész programozott ellenkezés. Megeszem, abban a kis agyában!! Nem is hiszem el!
Pláne, ahogy vigyáz a nemlétező faroktollára!!! Nagyon édes!!!
Kis viharvert szegény, láttam nagyon tollászkodott, biztos viszket is neki ilyenkor.
Én ma egész nap gyártom a mesét a honlapomra, hogy mit írjak ki, aztán miket kell majd kitenni a falra, na és egy csomó szabály amit be kell tartani.
Átküldenék egy filmet, hogy lássátok hogy kell majd beöltöznünk, de nem biztos, hogy itt látszana. Még nézni is rémes!!
Holnap délelőtt egy kis lazítás, megyek teniszezni.
Na de egy magyar anya nem teniszezhet csak úgy gondtalanul, most főzöm a holnapi ebédet, ha már elugrálom a délelőttöt.:-)
A tegnap délutánom és estém a gépemmel ment el, mert már reggel kezdte, alig tudtam bekapcsolni és amikor sikerült, rövid úton ki is kapcsolt.
Aztán amikor hazajöttem 4 körül, már be se kapcsolt. Majd kétszer sikerült mégis, de egyből ki is kapcsolt. Azt hittem megüt a guta, de csak röhögtem is rajta, hiszen éppen tegnap hoztam haza a monitoromat tőled:-)
Szerencsére nem került rá sor, hogy azt kellene használnom, mert Gabó barátja esete 11-kor csinált vele valamit, azóta is működik ( kopp kopp).
Én ugyan tudom, hogy mit, de elkezdem nektek magyarázni, hogy SSD kártya meg miegymás, dobtok egy hátast:-)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.05.16. 12:46:17
viszont a szokásos problémám miatt éppen halni készülök.
Ha megmaradok, majd jelentkezem.
Ha nem maradok meg, mentsétek meg Csuvikát !
Igád 2020.05.16. 13:51:05
Maradnod kell a fantasztikus Csuvi mellett. Idősödve új dolgokat csinál és egyre érzékenyebb lesz a Gazdi hangulataira . Változatlanul nem szereti ha fényképezik,ezért szemfülesebb lesz. Azért jó videót sikerült csinálnod.
Fogszobrász nem csak kinézel fiatalnak,hanem az is vagy...rengeteg energiád van.Remélem a jövő heti kezdés jól sikerül.
üdv mindenkinek
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.05.16. 14:17:09
Jaj, Ágika... hol van még az este ?
Addigra el is pusztulok. :(
Nagyon odavagyok, és nagyon félek ilyenkor,
hiába tudom, hogy máskor is túléltem.
Mert olyan majd csak egyszer lesz, hogy nem élem túl... :(
fogszobrász 2020.05.17. 01:03:59
Mindenki reméli, igen:-)
Dágika, köszönöm a feltételezett nagy energiát, sajnos már fáradok :-)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.05.17. 12:12:38
Túléltem, majd jövök.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.05.17. 13:39:58
és eszembe jutott (fogalmam sincs, miről), hogy évek óta hülyeségeket írok a halál hetéről,
mert Csipike ötödik fiókája nem májusban, hanem márciusban halt meg tizenhatodikán.
Vagyis a tizenhatodika még „szabad” májusban, akkor nem halt meg senki.
Így is pont elég szörnyű nap, mert mindkét tündérkém tizenhatodikán este kezdett haldokolni.
Életem legszörnyűbb napja volt a két évvel ezelőtti tizenhatodika, gondolni sem akarok rá.
Ma meg ugye mindkettőjük halálának van az évfordulója…
Utálom a májust, ezt úgy, ahogy van, át kéne aludni.
Vagy legalábbis ezt a pár napot belőle…
Mindegy – nem akarok emlékezni, mert ebbe csak beleroppanni lehet.
Inkább majd elmesélem a legújabb csapást, de nem itt, hanem új mesében.
Ma már jobb napom van, mint tegnap volt – csak el ne kiabáljam !