Bánom már, hogy nem tegnap írtam meg ezt a bejegyzést,
mert frissiben talán vidámabbra sikeredett volna.
Most már nem bír vidám lenni, mert Csuvika nagyon odavan,
és én hiába tudom, hogy a csiszolások után ez így szokott lenni,
azért mégse könnyű tehetetlenül bámulni a szenvedő madárkámat.
Meg valahogy MÁSKÉPP van most rosszul, mint máskor…
de lehet, hogy ez hülyeség.
*
(Na tessék ! Erre megszólalt ! Először, mióta tegnap hazaért !)
*
*
Dágika részleteket kér a ma reggeli kommentjében,
ám sajnos pont azokkal nem tudok szolgálni.
Elmeállapotomat illetően eddig se kergettem illúziókat,
de tegnap sikerült bizonyítanom, hogy még az elkönyveltnél is hülyébb vagyok :
SEMMIT nem tudok az orvos-látogatás részleteiről,
mert egyszerűen ELFELEJTETTEM kifaggatni az öcsköst.
Pedig lett volna rá alkalom, mert részéről már véget ért a vészhelyzet :
bejött, leült, beszélgettünk vagy egy órácskát, leginkább a semmiről.
Közben mondtam is neki párszor, hogy valamit még biztosan elfelejtek :
mondta, hogy nem baj, azt majd megbeszéljük levélben vagy telefonon.
Hát csupán csak azt felejtettem el, amiről az egész nap szólt…
Úgy látszik, mire hazaért szegény kicsikém,
szó szerint nem voltam észnél a sok izgalomtól.
Így a Hernád utcai eseményekről egyelőre nem fogtok értesülni,
hacsak Csuvika el nem mondja nektek, mi minden történt vele útközben.
Én pont hetvenedik napja csücsülök az önkéntes karanténomban,
ezért megint az unokaöcsém vitte őt orvoshoz.
ezért megint az unokaöcsém vitte őt orvoshoz.
*
*
Hogy konkrétan a dokinál mi történt, azt azért persze tudom :
abban a különleges meglepetésben és megtiszteltetésben volt részem,
hogy Tamás doktor felhívott, mihelyst elbúcsúzott Csuvikától meg az öcsköstől.
Két nappal előbb írtam neki egy levelet, amit az öcskösnek is átküldtem :
azt hittem (azt is kértem), ők majd megbeszélik egymás közt,
hogy mikorra lehet tervezni a nyári csiszolásokat,
a doktor úr szabadságának és a csőröcske állapotának függvényében.
Tört a frász előre, hogy ez a kettő majd nem lesz összeegyeztethető,
de gondoltam, legrosszabb esetben kérünk egy idő előtti, biztonsági csiszolást,
mielőtt a doktor úr szabadságra megy.
Hát ezért jött a váratlan telefon : hogy mindezt személyesen beszéljük meg.
*
És persze nem csak ezt, hanem sok minden mást is.
A doktor úr el volt ragadtatva, szinte gratulált Csuvikához,
hogy milyen jó állapotban van most.
Én sajnos egyáltalán nem bírok örülni annak, amiért ő ennyire lelkesedik :
mint kiderült, jelenleg harminchat grammot nyom a madaram.
Tamás szerint ideális – szerintem tragédia.
Hisz negyvennyolc-negyvenkilenc gramm szokott lenni szegény kicsikém,
kismadár kora óta sose volt harminchat, de még negyven se nagyon.
Látom én, hogy mostanában nem eszik rendesen,
de nem gondoltam, hogy ekkora a baj.
Ha így haladunk, lassan elfogy a madaram !
Hiába mondja Tamás, hogy ez az ideális súlya, én kétségbe vagyok esve.
*
*
A farka miatt nem vagyok kétségbe esve, pedig arról rossz híreket hallottam.
Annyi nekem is feltűnt, hogy nagyon lassan nő most vissza az a farkinca,
de gondoltam, talán az öregség teszi, semmi se működik már úgy, mint régen.
Tamás azonban azt mondja, nem csak a vedlés a baja annak a szegény faroknak,
hanem sok tollacska el vagy le is van törve.
Hát persze – mert annyit potyog az én kicsikém !
Bár akkor se világos, hogy mi változott, hisz potyogni potyogott eddig is.
Csak remélni merem, hogy nem én teszem tönkre szegénykémet,
az immáron rendszeressé vált, szinte mindenesti befogással.
Ugyanis majd’ mindennap lepottyan az esti készülődés közben,
és ilyenkor nem engedem visszamászni a kakasülőre,
hanem begyűjtöm és átrakom a kis ketrecbe, megelőzendő az éjjeli zuhanásokat.
Látni persze nem látom, hogy mit csinálok, de tollacska sose maradt a kezemben.
*
Jól hallottam az utóbbi napokban, hogy működik még a közel héthetes csőröcske.
Tamás doktor azt mondja, meg lehetne próbálni akár a nyolchetes szünetet is.
Biztos ? Nem.
Biztosnak nem biztos, maradjunk a hét hétnél, ahogy most véletlenül alakult.
Meg is beszéltem aztán a recepción a legközelebbi találkozást, július 16-ra.
Ha tartani lehetne a hét hetet, utána csak szeptember elején mennénk.
Csodás lenne – de nem merem még beleélni magam az új rendbe,
mert ahogy látom, nem mindig egyforma sebességgel nő az a csőröcske.
Előfordult már olyan is, hogy hat hétig se működött, menni kellett soron kívül.
Most meg azt mondja Tamás, hogy akár még egy hetet lehetett volna várni vele.
Nagyon remélem, hogy marad a lusta tempó, és kihúzzuk szépen július közepéig.
A június pedig a miénk (ha közbe nem jön valami) : Csuvika hónapja,
nyugodtan ünnepelhetjük a születésnapját, nem kell csőrcsiszolástól rettegni.
*
Fél négyre volt időpontja Csuvikának
(a mi időnk szerint, mert ugyebár a nyárit nem használjuk),
és negyed ötkor már azzal hívott a doki, hogy alighanem gurul hazafelé.
El sem akartam hinni, hogy ilyen hamar készen lett !
Pedig úgy volt : nemsokára meg is érkeztek.
Csuvika nem akart hazamenni a kalitkába : a kis ketrec sarkában hasalt,
nem volt hajlandó elmozdulni onnan, még a kötelére sem ült föl.
Elég sokáig beszélgettünk az öcskössel, de szegény kicsikém végig csak lapított.
Nem mozdult akkor sem, mikor már kettesben maradtunk – ez idáig biztos.
Arra viszont nem mernék esküdni, hogy hogyan került mégis vissza a kalitkába,
mert eszemet vette a rémület, hogy nem akar hazamenni, nagyon fájhat valamije.
Teljes filmszakadás : egyszerűen nem vagyok képes visszaemlékezni,
hogy magától ment haza mégis, vagy én tettem át a lakosztályába kézzel.
Rémlik, hogy az előbbi, de a nyakamat nem tenném rá, hogy igazat mondok.
*
Az viszont teljesen biztos, hogy szegénykém nem szólalt meg egész este.
Különösebben nem voltam kétségbeesve emiatt, csak éjjel kezdtem aggódni,
amikor Csuvicsek teljesen szokatlan hálóhelyet választott magának.
Erőszakkal nem akartam visszatenni a kis ketrecbe, magától meg nem esett le :
ráhagytam a kalitkában való alvást, bár távolról se nyugodt szívvel.
Szegény kis hősöm meg csak ült a kötelén, mint egy rozoga szobor.
Igazában csak ekkor, utólag tűnt fel, hogy órák óta nem mozdul semerre.
Szokatlan tartásban, kicsit oldalra dőlve ücsörgött, furán behúzott nyakkal.
Mint egy kis gnóm… az én világszép madaram !
*
*
Már kezemben volt az éjjeli takaró, és ő még mindig nem indult a kakasülőre.
Mondjuk ezt egyáltalán nem bántam, csak nem hittem benne,
hogy hajlandó lesz a második emeleti kötelén tölteni az éjszakát.
Ilyenre talán még sose volt példa, mert a padláson van az ágyikója, a kakasülőn.
Mindenesetre igyekeztem rábeszélni, hogy maradjon szépen ott, ahol van,
hisz a kötélen sokkal biztosabban kapaszkodik, mint a vékonyabb kis ágon,
és ha mégis lepottyan, nem esik olyan nagyot, mint a kakasülőről.
Nyilván nem a szövegem hatására, de Csuvika tényleg ottmaradt a kötélen.
Mint aki odanőtt.
Reggel pontosan ugyanott, ugyanabban a pózban találtam,
mintha nem is élő madár lenne, hanem egy műanyag papagáj, pusztán dekoráció.
Annyira nem mozdult és nem reagált semmire, hogy aggódni kezdtem a lába miatt
Tudtam, hogy lehetetlen, mégis az volt a kényszerképzetem,
hogy beleakadt valamelyik karmocskája a kötélbe, azért nem bír elmoccanni.
Másképp hogy létezne ilyen, hogy több mint tizenkét órája ugyanott ül ?
*
*
Aztán délelőtt megjött az eső, mégpedig jó kiadós – és kiderült, hogy ez volt a baj.
Vagy legalábbis az egyik baj… mert azért biztos van még más is.
Mindenesetre odáig eljutottunk végre, hogy Csuvika elhagyta a kötelet.
Azóta ugyan visszatért, most is ugyanott szomorkodik, de most már nem féltem.
Illetve nem féltem ANNYIRA.
(Úgy látszik, helyesli, mert erre megszólalt.)
Végül is rendjén való (ritka kivételektől eltekintve),
hogy a csőrcsiszolás, altatás utáni nap(ok)on kicsit rozzant legyen.
Csak az evése… az engem nagyon aggaszt.
Eddig is aggasztott, de most már még jobban, hogy tudom a súlyát.
El nem bírom képzelni, mi lelte szegényt, mitől romlott el az én kis evőgépem.
Talán az öregség, a mozgás hiánya, talán a frontok – na de ENNYIRE ?
Nem is értem, Tamás doktor ennek hogyan tud örülni.
Hisz ha az eredmény, a harminchat gramm tetszik is neki (nekem nem),
akkor is szöget üthetett volna a fejébe, hogy ennek oka van, kell, hogy legyen.
Hát mindegy… remélem, azért éhen halni nem fog Csuvika.
Bár Tamás azt mondta, harminchárom grammig nem kell aggódni.
Vicces… ezek szerint három grammnyi a kívánatos súlytartomány ?
Mivel (ha jól értem) harminchat fölött kövér a madár,
harminchárom alatt meg vészesen sovány.
Miközben minden mérésnél hallom, hogy egy-két grammot csalhat a mérleg…
*
*
Hát nem tudom…
Az időjós portálok még jó darabig esőket ígérnek, amit én nem is bánnék –
Csuvikának viszont nyár kéne végre, mert ebbe a változékony időbe belepusztul.
Talán ha jönne a meleg, ha sokat lehetne nyitva az ablak, megjönne az étvágya is.
Bár ki tudja…. ha jön majd a kánikula, akkor meg azért nem fog enni.
De miből tud még leadni ? Ebből a harminchat grammjából ?
Nem értem.
Egyszerűen nem értem, hogy mi történik vele,
nem értem, hogy a doki miért nincs megrémülve,
és nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége.
*
*
*
*
20.05.28.
Igád 2020.05.29. 15:29:59
Igaz az öcskös által elmondható részletekről lemaradtál, de a lényeget tudod, hisz a dokival beszéltél.Lehet,hogy a "doki-súly" az ideális, ha jól emlékszem már múltkor is fogyásban volt. (talán öregkori keveset-evés).Valószínű érzékenyebb volt a lába és nagyon kifáradt ekkora megrázkódtatás után - ezért gubbasztott és nem ment feljebb. Nem törődött a fényképezéssel? Az utolsó képen szépen látszik a reszelt csőröcske. szedjétek össze magatokat, és kívánom, hogy legyen végre egy áhított nyugis hónapotok. üdv
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.05.29. 23:41:58
Bóknak vesszük azt a kérdést, Dágicska,
hogy Csuvika ezúttal engedte-e fényképezni magát. :)
Engedte, mert nem használtam a vakut,
háziállat-üzemmódban működött a masina.
Így viszont elég ócskák szoktak lenni a képek –
ehhez képest most nem is olyan rosszak.
A videókat is direkt azért csináltam, fénykép helyett,
mert biztos voltam benne, hogy a képekből úgyse lesz semmi. :)
Te meg – ezek szerint – észre se vetted, hogy ezek rossz képek.
(Egyedül a kis ketreces készült vakuval, messziről, még indulás előtt.)
Csuvika üzeni, hogy ma teljesen jól van, sőt már tegnap estére föléledt.
Inkább a készülődő esővel lehetett baja szegénykémnek, nem is a dokival.
Képzeljétek : este megint a kötélen ágyazott meg magának. :)
Nem is pottyant le – legalábbis reggel nem láttam nyomát semmi bajnak.
Úgy látszik, rájött arra, amit én is mondogatok neki lelkesen,
hogy a kötélen sokkal nagyobb biztonságban van, mint a kakasülőn.
Vagy rólam hiszi azt, hogy a kötélen engedem aludni, a kakasülőn meg nem. :)
Bárcsak így maradna !
Nem jó az esti befogdosás egyikünknek se,
ha nem akarna mindenáron a kakasülőre mászni, nem pottyanna le,
és akkor nem lenne szegénykét miért kimarkolnom a kalitkából.
A kötélen egyelőre biztosan ül, és mégis a saját lakosztályában van.
Meg az történik, amit ő akar, nem kell vele erőszakoskodnom.
Nagyon-nagyom remélem, hogy ő is meg van elégedve ezzel a megoldással,
és új rendet vezet be az éjszakáihoz, nem csak véletlen volt ez a két nap.
Éledezik a vendégkönyv is megint (ha igaz) :
tegnap felbukkant benne egy vendég, mindjárt három kis bejegyzéssel.
Lehet, hogy volt itt már régebben is, mintha ismerős lenne a neve.
Gabó űrhajós képét is készülök oda betenni (már mióta), de ma se jutottam hozzá.
Szentül megfogadtam, hogy ma le sem ülök a géphez,
mert tegnap annyit kotlottam itt, hogy estére szabályosan rosszul lettem –
hát naná, hogy itt ültem egész nap ma is.
És mit csináltam ? Vásároltam !
Én marha !
Jól megrágalmaztam a múltkor szegény AUCHAN-t :
dehogy kérnek ők banki adatokat a kártyás fizetéshez, én voltam a hülye, összekevertem a két lehetőséget, és magam választottam az előre utalást,
amit persze nem vettem észre, azt hittem, a sima bankkártyásban vagyok.
Mondtam már : egyszerre vaknak és hülyének lenni kicsit sok.
Bezzeg ha más csinálna ilyet !
Bezzeg ha a blogban nem tud valaki azonnal tájékozódni !
Akkor aztán meg nem áll előttem, leugatom a fejét, hogy mennyire sötét.
Nos – hát az AUCHAN honlapján én sötétebb voltam, mint a radványi erdő.
De most már megvilágosodtam,
és le is adtam szerencsésen az első rendelést,
a Csuvika szülinapja előtti hétfőre.
Ráért volna még, de nem bírtam várni vele,
annyira örültem, hogy mégiscsak vásárolhatok az AUCHAN-ban.
(Ez úgy derült ki, hogy írtam nekik egy siránkozó levelet, még a kudarc napján,
és arra most jött válasz, tegnapelőtt, de csak ma találtam meg a levélszemétben.)
Így mégiscsak lesz Csuvikának ajándék a szülinapjára
(azért is kértem kedd helyett hétfőre a pakkot, hogy már előző nap itt legyen) :
szerény a választék madaras cuccokból, de legalább VAN.
Mert a CBA-ban például csak a kutya meg a macska az állat…
A KIFLI-nél meg még rosszabb : ott van hal és rágcsáló is, de madár nincs.
Micsoda sértés !!! :)
Az AUCHAN-ban viszont madár is lehet kedvenc,
így rendeltem Csuvikának egy kis ezt meg azt, ne mondja, hogy semmit se kap.
És persze magamnak is rendeltem finomságokat,
nehogy már ne legyen különleges nasim egy ilyen különleges születésnaphoz. :)
Mert azért nyolcévesnek lenni egy hullámosnál elég nagy ünnep. :)
Aztán más újság nincs is, ha igaz.
Megyek innen a fenébe, mielőtt megint rosszul leszek. :)
Igád 2020.05.31. 14:13:41
Mindjárt jobb a kedved: ha nem is élőben -pedig az az igazi - tudsz vásárolni Csuvinak. Mi az a KIFLI?
Csuvi kitart az alsó szint mellett? További nyugit üdv
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.05.31. 21:37:42
A KIFLI, Dágicska,
az egy házhoz szállító vállalkozás.
Vagy minek is nevezzem…
Üzletük talán nincs is, csak online működnek – de erre ne vegyél mérget.
Én még bőven a járvány előtt értesültem a létezésükről :
a rég máshol lakó szomszédlány áradozott róluk telefonon, hogy milyen jók.
Nagyon ajánlotta, hogy próbáljam ki őket, de akkor még nem akartam,
mert úgyis keveset mozgok, nehogy már még a vásárlásról is leszokjak.
Ez nem volt olyan rég (szerintem már az idén), de akkor még kicsike volt a KIFLI,
nem vállaltak akárhova kiszállítást, csak néhány kerületbe, itt Kőbánya körül.
A vírus alighanem nagy jót tett velük,
mert most már minden hírportálon hirdetik magukat, biztos sokfelé szállítanak.
Nagyon rokonszenves, kedves társulat,
jók az áraik, elég bőséges a választék, pompásak a szállítási feltételek –
csak éppen jelenleg náluk se lehet kártyával fizetni, előre kell utalni.
Így részemről a KIFLI kilőve.
Fel nem foghatom, mitől veszélyesebb a kártyát hozzáérinteni a leolvasóhoz
(hisz most már 15 000 Ft az érintős határ, az azért elég egy átlag vásárláshoz),
mint kézből kézbe átvenni a rengeteg cuccot, utána pedig aláírni a számlát.
Legalábbis a CBA-futároknál alá kell írni,
és még véletlenül se teszik zacskóba mondjuk a tíz joghurtot,
azt mind EGYENKÉNT adogatja kezembe a futár, nagyjából az őrületbe kergetve.
Úgy két hete direkt fölhívtam egy üzletüket,
megkérdeztem, hány doboz szilvalé van egy kartonban,
hogy annyit tudjak rendelni (darabra kell megadni), és egyszerűbb legyen kihozni,
meg nekem is egyszerűbb legyen átvenni a sok lötyit, ha dobozban van.
Hát azt hiszed, sikerült ? Hát nem !
Ugyanúgy egyenként kaptam kézbe a tizenkét szilvalét, mint máskor a tízet. :)
Ebből csak azt akarom kihozni, hogy van személyes érintkezés bőven,
ehhez képest az a legkevesebb, hogy odatartom a kártyát a leolvasóhoz.
Nem tudom, szegény KIFLI (meg a többi) erre miért nem jött még rá eddig.
A netes vásárlás nekem sokkal jobb, mint az igazi,
mert a gépen rendesen látok mindent, és addig vacillálok, ameddig akarok.
Egyetlen bánatom a cukrászsütemény, amit egyik cég se szállít házhoz,
és amiért meg vagyok őrülve már azóta, mióta elkezdődött a karantén.
Meg mondjuk az igazi vásárlás előnye, hogy rögtön enyémek a cuccok…
De így se rossz, hogy folyton van mit várni. :)
Most éppen nincs, a jövő héten nem jön futár – bánatos is vagyok erősen. :)
Csuvika komolyan gondolta az új ágyikót, már négy éjszakát töltött a kötélen.
Viszont ma reggel onnan is lepottyant, szellőztetés közben.
Én voltam a hibás, megint bedunsztoltam szegényt.
Nagyon hideg volt a konyhában (ott már kikapcsoltam teljesen a konvit),
ebből arra következtettem (meg az időjósok is ígérték), hogy odakint is hideg van.
Hát jól betakartam szegény kicsikémet, meg ne fázzon a szellőztetésnél.
Itt viszont még nincs kikapcsolva a fűtés, csak nullára van tekerve.
Ámde (vélhetően épp a hidegtől) szegény konvi megbolondult,
és nulla állásban is szabályosan fűteni kezdett.
Én viszont ezt nem észleltem, mivel szellőztetéskor a konyhában bagózom.
Ahogy bejöttem, már tudtam, hogy baj lesz, és ebben nem is tévedtem, sajnos.
Szegény kicsikém lent verdesett a kalitka fenekén, hanyattesve, ahogy szokott.
A franc a hülye fejemet !
Százezerszer megfőztem Csuvikát, és nem tanulok belőle !
Mindig a hidegtől féltem, ahelyett, hogy az ájulástól félteném.
Miközben pontosan emlékszem, mennyit bosszantott az anyám ugyanezzel,
hogy folyton öltöztetni akart, rám adta volna még az ólajtót is, biztos, ami biztos.
Így most már a kötélen való alvásról is van rossz emléke Csuvikának,
csakis és kizárólag az én hülyeségem miatt.
Hát ezért nem lehetne már több madaram, még ha látnék is.
Aki ennyire hülye, az már ne tartson állatot, mert szegény pára jobbat érdemel.
Potyogott aztán Csuvika később is : ma nem kedvezett neki az időjárás.
Délután pedig megint fölkeveredett a tükrös virág levelére,
és megint nem mert lejönni – illetve nem tudott.
Nincs mód megoldani onnan a biztonságos lejutást gyalog,
röppenni, ugrani meg már nem mer rozoga vitézem.
Jobb is, mert az ott veszélyes terep, ha onnan pottyanna, összetörné magát.
Próbáltam őt rácsalogatni egy kezemben tartott etetőre, mikor márórák óta ott ült,
hogy majd az etetővel lehozom szép óvatosan a köteléhez – de nem sikerült.
Vagy nem értette, mit akarok, vagy nem bízik bennem eléggé.
Másik három madárkám bármelyike vette volna rögtön a lapot ilyen helyzetben,
de pont Csuvikával sose voltunk igazán egy hullámhosszon, sajnos.
Végül azért sikerült valahogy lemásznia (sokadik próbálkozásra), zuhanás nélkül.
Úgyhogy ez a mai megint egy elbaltázott nap lett.
Az átok május még utolsó pillanatban is betart nekünk.
Nyugiról már szó sincs, mert most meg velem van baj, és azt se tudom, mi az.
fogszobrász 2020.06.01. 00:58:53
A legnagyobb öröm, hogy Csuvika már négy napja a kötélen aludt és hogy átvészelte viszonylag jól a csőrvágást.
Emlékszem, az előző után már majdnem temetted szegénykét annyira rosszul volt és legalább egy hétig nem csak két napig.
Hagyd már abba a nagymama visítást ezzel, hogy Csuvika sovány lenne!!! Eddig minden madaradat túl etetted, mindegyik túl kövér volt, zsírmájjal. Egy állat mindig tudja, hogy mennyit kell ennie, nem kell tuszkolni beléjük a kaját!
Nem beszélve arról, hogy egy hosszú farktoll is nyomhat egy grammot nem???
Ami ugye most nincs is!!! Ne akard már rápakolni kajában ezt a súlyt is Csuvikára!!! Lehet, hogy érzi, hogy könnyebb neki kapaszkodni, ha egy kicsit kevesebb súlyt kell tartania.
Egyáltalán, ne aggódj annyit!!!!!Ne keresd az aggódás tárgyát na!!
Jó súlyban van és kész, a doki is megmondta, miért nem hiszed el neki?
Remélem te is jól vagy, ez a mai szél rémes volt, egész nap alig láttam úgy fájt a fejem, gondolom ti is megéreztétek.
Szép álmokat Nektek!:-)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.06.01. 18:00:53
Betettem végre a szkafanderes képedet a vendégkönyvbe. :)
Még jó, hogy ilyen nagyban...
Döbbenten láttam, hogy egész más van rajta, mint amit eddig látni véltem.
És nem is ócska a kép... a szemem az ócska, sajnos.
fogszobrász 2020.06.01. 20:33:31
Miért, eddig mit láttál rajta?
Na de nem baj, nem szépségverseny, köszi, hogy betetted :-)
Legalább edzek, hogy holnap már mi is vár rám:-)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.06.01. 21:19:19
Gabóka, ne röhögtess :
az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE,
hisz teljes valóságában nem fért volna be a vendégkönyvbe.
Csak ahhoz képest nagy, hogy mekkora képeket szoktam oda berakni.
Gondoltam, hadd nézzen meg mindenki alaposan. :)
Aztán jött a meglepi, mikor már én is a vendégkönyvben néztelek.
Sem a leveled mellékleteként,
sem a különféle programokban, amikben javítgattam egy kicsit,
nem láttam rendesen, mert mindenhol jóval kisebb volt a kép.
Így én azt hittem, hogy egyedül vagy rajta,
de nem nagyon értettem, hogy hogyan is kell nézni. :)
Igád 2020.06.02. 15:34:28
Remélem Csuvi nem hagyta ott a potyogás miatt a biztonságosabb kötelet.Azt a tükrös virágot nem kellene megszüntetni, ha ilyen veszélyes hely lett számára?
Ha ennyire szereted várni a futárt, miért nem rendelsz kevesebbet, hogy minden hétre jusson? Persze,hogy hiányzik a süti - önmagában is- pláne ha nem tudsz hozzájutni. Most már igazán kimerészkedhetnél rövidebb útra, de te tudod mennyire tartasz még a vírustól. üdv
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2020.06.02. 18:37:51
Minden hétre rendelek, Dágicska,
csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,
hogy ha az öcskössel hozatok kenyeret, amikor úgyis jön Csuvikáért,
akkor ezt a hetet megspórolhatom, mert igazában nem kell más semmi.
Aztán persze nem így lett, mert hozattam még ezt-azt a kenyér mellé,
spórolásról szó se volt – de legalább nem a kártyámról fogyott a pénzecske. :)
Kevesebbet rendelni a CBA-tól nem lehet, ott muszáj legalább egy tízest elkölteni.
Ez nem lenne baj, és nem is lenne sok, ha tudnék hozatni mindent, ami kell.
De nem tudok, mert elég szerény a kínálatuk, például gyógyvizeket se tartanak.
Így tőlük rendelek egy csomó fölösleges dolgot, hogy összejöjjön a tízes,
de közben vásárolnom kell máshol is, hogy mindenem meglegyen.
Az AUCHAN kicsit jobb, ott szélesebb a választék (bár ott sem eléggé),
és kihoznak akár két zsömlét is, nincs meghatározva minimális rendelési érték.
Viszont még egyszer annyiért jönnek ide, mint a CBA…
Hiába, semmi se tökéletes. :)
Igazából nekem csak a SPAR volna jó,
de haragszom rájuk, amiért a bajban cserben hagytak.
Nem is tudom, visszaálltak-e már a normál üzemmódba.
Igen, ideje volna kimozdulni, csakhogy ettől most már félek.
Félek itt hagyni Csuvikát, félek itt hagyni a lakást, félek kimenni az utcára,
mert a hírekből úgy tűnik, mára mindenki megzakkant, nagyon durva lett a világ.
És persze a vírustól is félek, de attól a legkevésbé. :)
Különben is tart még ez a baromság az öregek idősávjával –
addig én nem tudok menni vásárolni, míg fel nem oldják.
Pedig a jövő héten bagóért is kéne menni, meg postára is…
Nem tudom, mi lesz belőle, mert trolira szállni végképp nem vágyom.
Hogy a fodrászról meg ne is beszéljünk…
A fejemet sajnos nem tekerhetem le, hogy valaki vigye el megkopasztani.
Pedig fodrászhoz tényleg nem merek menni, a loboncomat viszont utálom.
Hetvenötödik napja ülök itthon,
és az az igazság, hogy szívem szerint nem is mennék ki, soha többé.
(De azért a lehetősége legyen meg, mert utálom, ha korlátoznak valamiben.)
Csuvika ma megint a nagy kalitkában ébredt, de tegnap sajnos nem.
Emlékezett szegénykém tegnapelőtt a reggeli pottyanásra,
így este megrémült, amikor kezdtem bezárni elöl a barlangot a szellőztetéshez,
és fölmászott a kakasülőre, nehogy elegendő levegő nélkül maradjon.
Ám onnan persze le is pottyant, szinte azonnal, így átraktam a kis ketrecbe.
Szegény kicsikém !
Pedig annyira vigyáztam (volna), hogy jó nagy rést hagyjak a takarón –
de hát ő ezt nem tudta, mondani meg hiába mondtam neki.
Így a négy sikeres éjszaka után az ötödik a kis ketrecben telt, sajnos.
Tegnap is aggódtam, hogy vajon mi lesz, de szerencsénk volt,
sikerült megint a legújabb ágyikójában éjszakáznia Csuvikának.
A világot ma se váltottuk meg, nem vagyok jó semmire.
Vihart ígértek az időjósok, és kellene is jönnie, mert dúlok-fúlok,
utálom a világot, minden ok nélkül : ez annak a jele, hogy nagy eső készül.
De persze nem bír ideérni, süt ez az átok nap, engem meg ütöget a guta.
Napok óta nem csinálok a világon semmit, csak bámulom a monitort.
Úgyhogy intézz el nekem egy jó nagy vihart, légy szíves !
De olyan igazit ám !!! :)