Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem szenvedett már az utolsó hetekben.
De ettől nem fog Neked kevésbé hiányozni.
A kis búcsú videó és a zene is nagyon szép, mint mondtam, az én temetésemen is ez lesz, amit egymástól függetlenül találtunk.
Kedves összefoglalót illetve búcsúztatót készítettél neki. Lehet fentről látja is:-
A gyönyörűséges szép szárnyait is kitárta, milyen kár, hogy alig tudta használni, kivétel fiatal korában.
Vigyázzanak rá az angyalok!!

@fogszobrász:

Köszi, Gabóka.
Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telefonon beszéltünk.
De az ünnepek alatt már nem érdekelte szegénykémet a telefon sem... :(

Az tényleg elképesztő és hihetetlen, hogy így eltaláltam a búcsú-zenédet.
Ez egy nagyon régi nóta (talán 64-es vagy 65-ös a felvétel, ha jól emlékszem),
és valamikor szerettem, de aztán elfelejtődött.
Pár éve az INTERSPAR-ban hallottam, és utána rákerestem itthon a neten.
Megvolt már Csuvika: megfigyelve rendesen a szöveget,
rögtön tudtam, hogy ez a dal nekem kell,
mert ha egyszer meghal az én kicsikém, ez lesz a búcsúztató zenéje.
Őrizgettem gondosan vagy öt-hat éve - bár őrizgethetném még tovább is!
Hogy egy szárnyatlan temetéséhez hogy jön ez a nóta, az nem egészen világos -
de ha csak azt nézzük, hogy szép és szomorú, akkor nagyon is stimmel.

Elnézést a késedelmes válaszért: Szilvivel csacsogtunk,
mert olyan aranyos volt, hogy szinte rögtön hívott, mikor értesült a búcsú-bejegyzésről.
Neki is gondjai vannak a kommenteléssel,
nem tudom, mi történt Blogocskával ebben a hét hónapban, míg felé se néztem.

Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.
Csuvi "égi vadászmezőkön" repül boldogan ,és zsörtölődik veled. Tudom, nehéz lesz hozzászokni a hiányához... üdv
(Már tegnap megírtam, nem tudom, miért nem ment el.)

@Igád:

Köszi, Ágika.
Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,
nem csak a vendégkönyvben mondod, ami eszedbe jut. :)

Csuvika hiányához hozzászokni nem nehéz, hanem lehetetlen.
Próbálom elfoglalni magam, de megette a fene:
nincs értelme semminek, igazában mozdulni sincs kedvem.
Ez a pincurka, törékeny kis karácsonyfadísz tartotta össze az életemet -
nem is csoda, hogy beleroppant szegényke.
Még mindig beszélek az üres kalitkához,
és néha hallom Csuvika hangját vagy a mocorgását, egy-egy pillanatra.

Fenntartom magamnak a jogot, hogy egyszer még legyen madárkám.
Tudom, hogy nem lesz - de egyelőre muszáj ábrándoznom róla,
hogy valahogy túléljem szegény kicsikém tragédiáját.
Tudom, hogy mindkettőnknek így a jobb,
mert az már évek óta nem volt madárhoz méltó élet, amit Csuvika élt,
és nekem is egyre keservesebb volt asszisztálni a leépüléséhez -
most mégis úgy érzem, hogy idő előtt ment el, nem most és nem így kellett volna.
Talán ha nem viszem soron kívül orvoshoz hetedikén,
hanem kivárjuk szépen a következő heti időpontunkat, még meglenne szegény kis túlélő bajnokom.
Most már a nap is süt: talán egy kicsit magához tért volna tőle.

Csak hát már mindegy...
Rágódhatok ezen is halálomig, mint Csivike sorsán. :(

GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt, na de Csuvika!!! Micsoda kék szín! És milyen gyönyörű képeket csináltál róla/róluk! Komolyan, könyvbe illő felvételek. Fantasztikus érzéked, tehetséged van a fényképezéshez!
Nagyon sokat gondolunk ám rád!

@Bősze Nelli:

Arany Nellike!
Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :)
Nem hiszem el! Ilyen a világon nincs! Egy tündér vagy!

Azért ajánlgattam a vendégkönyvet, mert ott nem kell regisztrálni.
Hogy itt kell, az nem az én döntésem (nem örülök neki), és általában nem szeretik a népek.
Hogy te megtetted, azt hatalmas ajándéknak fogom fel.
Csak hát már későn... Milyen kár, hogy nem keveredtél hamarabb ide, Blogocskába... :(
De így is nagyon jó, hogy itt vagy.
Köszönöm.

@Bősze Nelli:

A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben.
Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.
Még most is, öregen és betegen.
Kétségtelenül ő volt a legszebb a négy kis tündérem közül.
Rajta valahogy nem látszott a kora sem...
Csupika (az első hímecském) nem egészen hat évig élt, de már koptak, ritkultak a tollai a popóján,
meg valahogy az arcocskája is elnyűttebb volt, mint Csuvikáé nyolc és fél évesen.
Igaz, Csuvika nem nevelt fiókákat... az sokat kivesz a madárból.

A színe nem ilyen türkizkék volt, mint a videócska képein, hanem sokkal szebb kék.
Csak a vaku csinált belőle mindig türkizt.
Vaku nélküli képeken meg a videókon látható a közelítőleg igazi színe.
Majd később keresek nektek ilyet.