Képzelje, Kedves Doktor Úr :
tegnap (péntek) reggel megtörtént a csoda :
öt és fél nap rémület, ismerkedés, barátkozás után
Csuvika birtokba vette a kötélrudat,
amitől múlt szombat este még szabályos pánikba esett.
*
*
Ekkora sikerre nem számítottam :
ismerve madárkám viszonyát az újdonságokhoz,
én az öt héttel is meg lettem volna elégedve. :)
Nem mondom, hogy a bodzaághoz most már hűtlen lett,
hisz közlekedni azon könnyebb,
mert a kötélen nem tudja csúsztatni a lábacskáit -
de alighanem rájött, hogy a kötélen viszont kényelmesebb üldögélni,
jobban esik a sebesedő talpacskáinak.
*
*
Hát majd meglátjuk...
Hát majd meglátjuk...
Egyelőre azért még több időt tölt a bodzán, mint a kötélen -
de ha folytatódik a barátkozás,
a két kevésbé kedvelt sarokbotját is ki fogom cserélni kötélre.
(Azokat egyébként is csak ücsörgésre használja.)
*
*
Amúgy jól van ő urasága :
Amúgy jól van ő urasága :
az után a szörnyű hétvége után, amikor legutóbb találkoztunk,
bejött a záporos-zivataros, özönvizes időjárás, és ettől Csuvika új életre kelt.
Mozogni nem sokat mozog szegénykém, de a kedve jó,
egész nap jár a kis csőre, egyáltalán nem tűnik elesettnek.
Enni viszont nem eszik olyan jó étvággyal, mint régen -
vagy legalábbis nem mindig.
De lehet, hogy már a kis csőre is túl nagy a zabevéshez -
majd csütörtökön meglátja a Doktor Úr.
*
*
Nagyjából tehát jól van hős vitézem,
Nagyjából tehát jól van hős vitézem,
és küldjük szeretettel az első képeket a kötél birtokba vételéről.
B.Á.
*
*
*
19.08.03.
Új kommentek