Mindegy, hogy kiknek íródtak az alábbi levelek :
remekül látszik belőlük, milyen hangulatban alakult,
és milyen pompásra sikeredett az idei húsvét,
amit egyébként sem állt szándékomban különösebben megünnepelni.
*
*
Április 19., nagypéntek :
Nem baj, hogy nem tudtál átjönni ma,
mert délutánra nagyon ramaty lettem, azt hittem, itt a vég.
Talán a vérnyomásom szórakozik velem, vagy nem tudom, mi a baj.
Nem bírom a melegfrontot, a sok fény és a melegedés engem megöl.
Napok óta csak dőlök egyik sarokból a másikba,
mert bármibe fogok, leizzadok és nagyon hamar elfáradok.
Tegnap is félbe kellett hagynom a takarítást, szégyenszemre,
mert azt hittem, elájulok.
Nem tudom, mi a fene történik velem.
Ráadásul megvan az újabb örömhír :
vacsoraosztásnál mind a ketten nagyon megijedtünk Csuvikával,
mert valami fura hangokat hallottunk a számítógép asztala alól,
abból a fém papírkosárból,
amiben a hosszabbító, modem meg a vezetékek laknak.
Először azt hittem, a modemnek lett valami hibája,
és pánikszerűen kikapcsoltam a gépet -
aztán jutott eszembe, hogy más volt ez,
valami vendégünk van, az kaparászott a papírkosár fém hálóján.
Talán megint egy egér....
Pedig az öcséd olyan szuper kerítést csinált nekem tavaly mindkét erkélyajtóra,
hogy azon át egér már be nem jöhet.
Viszont bejöhet úgy, ha átrágja magát a falon...
A jobbik eset, ha mégsem egér, hanem poloska randalírozott az asztal alatt -
de a poloska lomha jószág, nemigen röpköd ide-oda.
Hát nem tudom....
Csuvika be lett zárva, szegénykém - biztos, ami biztos.
De hogy meddig kell raboskodnia ????
Az én látásommal mikor fogom fölfedezni, hogy ki volt a betolakodó ?
Nagyon odavagyok, hogy itt van valaki a szobában rajtunk kívül,
és még csak azt se tudom, hogy kicsoda az illető.
Hogy védjem meg tőle Csuvikát ?
Szóval nem vesztettél velem semmit, szegénykém :
én már tényleg egy csődtömeg vagyok.
Mindig, de mindig csak a rossz jön, és minden napra jut valami újabb izgalom.
*
*
Április 20., nagyszombat:
Na itt vagyok, úgy nagyjából, de nincs kedvem írni.
Olyan fáradt vagyok, mintha hozzám érkezett volna új hűtő, nem hozzád -
nem tudom, mi a bánat van velem.
Délre már kész voltam a porszívózással (ez egészen hihetetlen teljesítmény),
délután szépen megmosakodtam (nálam már a mosdás is házimunka,
mert nagyon ritkán merek belemászni a kádba, így meg bonyolult),
most beraktam még egy mosást ; mást nemigen tudok felmutatni a mai napból,
mégis úgy érzem magam, mint aki egész nap kapált.
Csuvika is elég punnyadt, nem tudom, milyen front van fölöttünk.
Bár ő eléggé átveszi a hangulataimat, szegénykém,
így nem valami húúú de virgonc madárka.
Ami az egér-poloska választékot illeti :
csak hápogtam, hogy te inkább az egeret választanád.
Isten ments !!!!
Álmomban se jöjjön elő szegény Cincike,
akit tavalyelőtt november negyedikétől karácsonyig kerestünk és üldöztünk
(időnként akadt hozzá segítségem) :
december 23-án sikerült végre megfognom és kitessékelnem szegénykét,
de addigra már félőrült és félhulla voltam a kéthónapos egérvadászattól.
Bele is pusztulnék, ha kezdhetném elölről !
Az egér nem olyan életunt jószág, mint a poloska,
azzal én nem tudok elbánni, teljesen reménytelen a küzdelem.
Ha már muszáj valakit megtűrni, a poloska sokkal kellemesebb társbérlő.
A francnak se hiányzik az sem, de vele szemben legalább van némi esélyem.
Az egér befogása számomra teljesen reménytelen,
és a jelenléte is sokkal jobban irritál, mint a poloskáé.
Arról nem beszélve, hogy mennyi szemetet csinál !
Csuvikára nézve is sokkal kellemetlenebb az egér,
bár az ő számára a poloska is veszélyes.
Legjobb volna, ha Dáginak lenne igaza, aki arra szavazott
(bár nem sok meggyőződéssel),
hogy a papírkosárban a vezetékek elmozdulhattak maguktól,
és esetleg csak annak a hangját hallottam.
Nagyon csekély erre az esély, mert máskor sose fordult elő ilyen,
és hát mitől is mozdultak volna el, mikor a kalitka mellett álltam,
semmi mozgás nem volt a számítógép körül.
Igaz, előző nap rendezkedtem ott, portörlés címén -
de hát máskor is törölgettem port,
sose mocorgott utána az elosztó meg a modem.
Mindenesetre éjjel nem hallottam egy újabb Cincike kaparászását
(de nagyon féltem, hogy majd hallom),
és poloskát se sikerült se látnom, se hallanom.
Enni sem evett belőlem a kis hálótársam, aki pár napja megkóstolta a lábamat,
pedig már aktuális lenne, ha azt mondod, hogy a poloska négy-öt naponta éhes.
Ez a bizonytalanság a legrosszabb :
ha tudnám, hogy mitől félek, (talán) már nem is félnék annyira.
Meg ha nem volna Csuvika....
Magam miatt fütyülnék arra, hogy ki mindenkivel élek együtt,
de hogy a madárkámat nem tudom megvédeni, az valami rettenetes érzés.
Gondold el, milyen pici és milyen kiszolgáltatott :
rám van utalva teljesen, és rám se számíthat,
én se vagyok mindenható, hiába nőttem ilyen nagyra hozzá képest.
Az este teljesen dugámba dőltem,
mert nem volt elég az "egér vagy poloska" probléma,
amiből ugye még föl sem ocsúdtam, máris jött az újabb csapás :
a kalitkában megjelentek a hangyák.
Ott grasszáltak az itató peremén
(azon látom őket, mert sárga és az orrom előtt van),
de nyilván mászkáltak máshol is,
mert szegény Csuvicsek egész este nem evett egy falatot sem
(tisztára lapos volt már a kis pocakja),
és a botjain sem ült nyugodtan, ugrált egyikről a másikra,
miközben nem győzte nézegetni őket a lába körül.
Nyilván látott valamit, amit én nem.
Az isten verje meg ezt a rohadt vakságot !
Ezzel is elvolnék, ha csak magamról kéne gondoskodnom -
de mire megy szegény kicsikém egy vak mamival,
mikor a hangyákkal kéne fölvenni a harcot ?
Annyira sajnálom Csuvit, hogy mire ő is roncsmadárrá vált, én is roncsgazdi lettem.
Nem ezt érdemelte volna szegénykém....
Bár az egész kis élete úgy alakult, hogy nem ezt érdemelte volna....
Leélt hat évet lángoló szerelemben, de cölibátusban,
mert Csivike nem fogadta el párjának ;
négyéves korában kezdte elveszíteni a röpképességét,
és már vagy két éve nem tud repülni egyáltalán ;
tavaly májusban itt hagyta őt imádott Csivikéje,
maradtam neki én, akit sose szeretett igazán -
és még én is használhatatlan vagyok,
lassan egyáltalán nem alkalmas gazdinak.
Hát mondd meg :
mivel érdemelte ki ez a valamikor vagány és eleven kis gazfickó,
hogy ilyen szerencsétlenül alakuljon az egész élete ?
Júniusban lesz hét éves : idős madárkának számít,
de hát ez már nem élet egy madárnak, amit ő él.
Az este nem csak enni, de aludni menni sem akart :fölmászott a kakasülőre,
ahogy kell, de jött is le onnan szinte azonnal, már a takaró alatt.
Csuvika már évek óta abszolút fegyelmezett, rigorózus, rendszerető madárka :
hogy lejöjjön a hálóhelyéről, amikor már rajta van a takaró,
az példátlan rendbontás, aminek igen nyomós oka kell legyen.
A hülye hangyák.....
Nyilván mászkáltak a kakasülőn is, én meg nem láttam őket,
hiába voltak tíz-tizenöt centire az orromtól.
Ült szegény Csuvikám az egyik "nappali" botján,
és olyan elkeseredetten, segélykérőn és tanácstalanul nézett rám,
hogy majd' megszakadt a szívem érte.
De hát mit tehettem ? Nagyjából semmit.
Este muszáj szellőztetni, ahhoz viszont a kalitkát jól be kell bugyolálni,
mert odakint még hideg van :
tudtam, hogy ha ott marad az ülőbotján a szellőztetéshez,
abból lepottyanás lesz, mert meg fog ijedni a sötéttől.
(A kakasülő magasságában van egy kis rés a takarókon,
de egy emelettel lejjebb szinte teljes a sötétség.)
Könyörögtem neki, hogy másszon mégis vissza, csak a szellőztetés idejére,
aztán utána alhat lent is, ha ott szeretne - és szegénykém szót is fogadott,
mert közben a kezemet többször végighúztam a kakasülőn,
hogy lesöpörjem a hangyákat, ha ott vannak.
Ezt ő valahogy megértette, és elhitte nekem, hogy rendet csináltam.
Pedig dehogy !
Fölmászott újra, mert tényleg egy kis hős, nagyon fegyelmezett madárka -
de egy percen belül le is pottyant, úgy hetven centi magasról,
hisz a kakasülő közvetlenül a kalitka teteje alatt van.
Nyilván megijedt a hangyáktól.
Hát mit mondjak....?
Ez már kicsit sok volt tegnap estére,
a számítógép alatti, titokzatos zörejek után.
Nem tudom, mit hoz még ez az átkozott húsvét,
de úgy tűnik, hogy a várva várt nyugalmas napokból most se lett semmi.
Megmondtam, hogy így lesz ? Megmondtam !
Mindig ezt csinálja velünk ez a rohadék sors :
minél jobban vágyom pár békés és nyugalmas napra, annál kevésbé kapom meg.
*
*
(Túl sok lett a szöveg, nem nyelné be egyszerre a blog :
a további sirámokat keressétek a következő bejegyzésben.)
Új kommentek