Egyikünk se volt különösebben zabos a héten,
és nem is ez akart lenni a mese címe, hanem "Zabocska" -
de kiderült, hogy olyan már van, az a cím foglalt.
és nem is ez akart lenni a mese címe, hanem "Zabocska" -
de kiderült, hogy olyan már van, az a cím foglalt.
Ha az ember elég sokáig firkálja a blogját, előbb-utóbb minden cím foglalt lesz.
Inkább nyűgös volt ez a hét, mint zabos :
megint magammal voltam elfoglalva, szegény madárra nem sok figyelem jutott.
A gázos kedd délelőtti látogatása egész hétre kikészített :
annyira féltem, hogy nem leszek képes időre üzemképes állapotba hozni magam,
hogy végül hiába jutottunk túl a kedden, továbbra is rosszul voltam mindennap.
Csuvika meg csak szenvedett velem :
nem értette, miért kell raboskodnia, ha egyszer itthon vagyok.
*

*
A rettegett keddi nap nagyon szerencsétlenül indult :
szegény kicsikém lepottyant mindjárt a reggeli készülődésnél,
mert megijedt attól, hogy hozzáért a kezem a farkához, botmosdatás közben.
Igazában a madarat se láttam, nemhogy a farkát (a látásom is nagyon leromlott),
de így sem értettem a dolgot, hisz ugyanazok a mozdulatok ismétlődnek napról napra,
Csuvika ismeri pontról pontra a napirendet, tudja jól, hogy mikor mi következik.
Talán ő is elbambult, szegénykém, vagy tollászkodott, amit én nem vettem észre.
Megvolt tehát a baj, mielőtt egyáltalán megkezdtük volna a napot :
rossz jelnek fogtam fel, tudtam, hogy nem számíthatok semmi jóra.
Ebben igazam is lett : álmomban se jöjjön elő a gázos napja, rosszul voltam végig.
Meleg vizünk ugyan lett, de nem bírtam örülni neki :
rém bánatosan szedegettem vissza a különféle dobozkákból a pénzt,
amit az ELMŰ meg a FŐGÁZ küldött pár nappal előbb, az évi elszámolásnál.
Legjobban Csuvikát sajnáltam, hogy mégse lett belőle gazdag madárka,
alig egy hétig örülhettem annak, hogy egész tisztességes összeg van a dobozában.
Bár annyi baj legyen : inkább a gázos vegye el tőle azt a plusz pénzt, mint a doki !
*
Volt aztán a héten még egy lepottyanás : tizenharmadikán, természetesen.
Csak hogy tudjam, hogy tizenharmadika van...
Ez még korábban történt, mint a keddi : mindjárt kora reggel, a takaró alatt.
Csak hogy tudjam, hogy tizenharmadika van...
Ez még korábban történt, mint a keddi : mindjárt kora reggel, a takaró alatt.
Szegény kicsikémnek nem volt türelme kivárni, míg lebontom a barlangot,
vagy legalábbis leveszem a tetejéről a sötétítő fürdőlepedőt :
túl hamar indult lefelé a kakasülőről, és a sötétben elvétette valamelyik lépést.
Őt (szokás szerint) nem viselte meg ez a kis baleset, de engem annál inkább.
Hogy soha. de soha nem lehet egy pottyanásmentes hetünk...
Pedig mióta vastagabb ülőbotjai vannak, tényleg ritkán potyog -
mégis mindig közbejön valami, ami lelöki őt a kalitka fenekére.
Így erre a hétre két pottyanás is jutott : elég siralmas eredmény.
vagy legalábbis leveszem a tetejéről a sötétítő fürdőlepedőt :
túl hamar indult lefelé a kakasülőről, és a sötétben elvétette valamelyik lépést.
Őt (szokás szerint) nem viselte meg ez a kis baleset, de engem annál inkább.
Hogy soha. de soha nem lehet egy pottyanásmentes hetünk...
Pedig mióta vastagabb ülőbotjai vannak, tényleg ritkán potyog -
mégis mindig közbejön valami, ami lelöki őt a kalitka fenekére.
Így erre a hétre két pottyanás is jutott : elég siralmas eredmény.
*
De azért jó híreim is vannak, nem csak búslakodásból állt a hét.
Szerdán (hat nappal a csőrcsiszolás után) végre elkezdett zabot enni Csuvika -
mert addig bizony nem kérte az imádott zabocskáját, hiába kínálgattam.
Már az előző orvos-látogatás után is feltűnt, hogy az új csőrével nem eszik zabot.
A zabszemeket ki kell hámozni a héjukból, és ez elég bonyolult művelet
(látványnak bűbájos, ahogy forgatja a zabszemet a kis csőrében) :
úgy látszik, a frissen csiszolt, rövid csőr erre nem alkalmas.
Talán érzékeny is a csiszolás után, vagy csak a mérete nem jó a zabhoz.
Mindenesetre most hat nap után már működött :
úgy emlékszem, legutóbb hosszabb idő kellett hozzá.
Én meg vadul cserélgettem a tálkában a zabot, mert azt hittem, azzal van baj.
Hogy esetleg a csőre nem stimmel a zabevéshez, az akkor még nem jutott eszembe.
*

Csütörtökön ért aztán még nagyobb öröm is :
sok-sok heti udvarlás, könyörgés, kínálgatás után
hajlandó volt végre a tenyeremből enni szegény kicsikém.
Régebben rendszeresen evett onnan, sőt rá is állt a kezemre gond nélkül,
de mióta egyedül van, sose volt ehhez elég bátorsága - én meg nem is forszíroztam.
Csak mostanában kezdtem sajnálni, hogy szinte semmit nem csinálunk együtt,
más társasága meg nincs szegény kis árvámnak - hát milyen élet ez ?
Legalább enne újra a kezemből (nem csak a kezemben tartott etetőből),
az mégis valamiféle személyes kapcsolat, ami talán jólesne neki.
Jó sok idő kellett hozzá, de talán sikerült magamhoz édesgetnem :
napok óta eszik a tenyeremből, általában délelőtt és vacsoraosztásnál.
További jó hír, hogy (hat hét után először) ezen a csütörtökön nem volt lepottyanás.
Ki tudja, miért : ha soha máskor, csütörtökön mindig lepottyant Csuvika,
egész márciusban. meg a múlt héten is (bár akkor orvosnál voltunk, az nem csoda).
Úgyhogy az e heti egy csodacsütörtök volt, tényleg nagyon örültem neki.
*
Pénteken kicsit jobb napom volt : hirtelen ötlettel fölhívtam középső unokaöcsémet,
akivel jövő szombatra volt megbeszélve a találkozás, hogy jöjjön inkább most,
hátha a jövő héten pont nem leszek fogadóképes, mikor kellene.
Jött is este az öcskös, készségesen átszervezte a napját a kedvünkért.
Kíváncsi voltam, mit szól hozzá Csuvika, hisz rég nem látott vendéget, pláne hímneműt.
Föl voltam rá készülve, hogy kicsit majd megriad, de nem így lett :
nem félt az öcsköstől, sőt inkább örült neki, élénken részt vett a társalgásban.
Persze az öcskös úgy is viselkedett vele, ahogy a nagykönyvben meg van írva :
nem ment a közelébe, nem akart erőszakkal haverkodni,
viszont figyelte őt, beszélgetett hozzá, több méter távolságból.
Így Csuvikának jó napja lett a péntek, mert szereti, ha történik valami körülötte.
Nincs kizárva, hogy még a jövő héten is módja lesz vendéget fogadni,
mert azt csak én képzeltem, hogy ezzel a péntekkel letudtam az öcsköst :
ő nagyon mondogatta, hogy azért fölugrana még a szabadsága utolsó napjaiban is.
Majd meglátjuk - én annak is örülök,
hogy egyszer képes voltam vendégfogadós állapotba hozni magam a tiszteletére.
*
*
*
*
19.04.14.
*
Új kommentek