Gyönyörűen kezdődött az idei karácsony,
aztán gyönyörűen is folytatódott – a vége meg még annál is gyönyörűbb lett.
(Remélem, nem kiabálom el, mert egy kicsi még hátravan belőle :
karácsony másnapjának délutánján kezdem a mesét.)
*
A szenteste reggelén fehéren fogadott az udvar, amikor kinéztem az ablakon.
Egyáltalán nem ígértek havat az időjósok, nem számítottam rá,
megint alig hittem el, hogy jól látom, amit látok.
Nem volt igazi hó, és pár óra múlva nem is maradt belőle semmi -
de azért mégiscsak megmutatta magát,
és némi jóindulattal lehetett azt mondani, hogy akkor idén fehér lett a karácsony.
Igazában nem lett fehér, csak a reggele, de ahhoz pont elég volt,
hogy jól induljon a nap, és fölébredjen bennem a karácsonyi hangulat.
Ahhoz sajnos nem volt elég a havacska,
hogy a madárkáknak kedvük támadjon kirepülni,
de kirepülés nélkül is akadt elég öröme a Jézuska napjának.
*
Karácsonyra nagyjából ugyanazt kapták a picinyeim, amit Mikulásra :
lefényképeztem ugyan az ajándékos zacskójukat a karácsonyfa alatt,
de nem hiszem, hogy túl sok látszana majd belőle.
PRESTIGE fürtös köles, PRESTIGE SNACK (a kedvenc nasi),
tojásos rúd és egy új rácsos labda díszeleg a zacskóban,
mellette pedig (az legalább látható) egy tükrös virág,
mert a jelenleginek az egyik levelét már csak az imádság tartja,
lassan alighanem megadja magát Csivike nagy feneke alatt.
*
A fa alá tehető ajándékokon kívül meghozta a Jézuska az alma-karácsonyfákat,
és persze almás tojást is készítettem estére, ünnepi vacsorának.
*
*
Késő délután kezdtük bontogatni az ajándékokat : elsőként a tojásos rudat,
aminek a mikulási elődje még fönt lifegett a helyén, de már majdnem üresen.
Magát a cserét némi rosszallással fogadták a madárkák,
ám utána annál nagyobb örömmel vetették magukat az új rudacskára.
*
Csodálatosképpen most az alma-karácsonyfáknak is nagyon örültek
(ez nincs mindig így), csipegették rendesen mind a ketten az ágait.
*
Ellenben az almás tojás ezúttal nem volt akkora siker, mint szokott lenni.
A képek ugyan nem ezt mutatják, de valójában alig ették az én kis falánkjaim.
Pedig az almás tojás a verhetetlen kedvencük, de most valamiért nem ízlett nekik.
*
*
Az imádott nasiból még bőven tart a mikulási adag, az újat föl se bontottuk.
A rácsos labdácskát viszont igen, és be is akasztottam a régi helyére,
miután kellőképpen átszereltem, hogy használható legyen.
Szegény Banyácskám épp hogy csak meg nem siratta a régit...
Kettőjük közül ő a rácsos labda lelkesebb rajongója,
és nagyon zokon vette, hogy most másikat kap a megszokott helyett.
Azóta már megbarátkozott vele, de órákig hozzá sem akart nyúlni az újhoz.
*
Este a fürtös köles megint csak nagy siker lett,
pedig azt is nagyon szeretik, amit egyébként kapnak, amikor nincs ünnep.
-
Csivi Mester különösen örült az új köleskének,
mert ezen valahogy jobban el vannak különülve az apró kis fürtök, mint a másikon,
és pompásan lehet evés helyett gyilkolni és szanaszét dobálni őket.
A méregdrága PRESTIGE kölest !
De hát Istenkém... azért van az ajándék, hogy a célszemély örüljön neki.
Ha Csivike a szétdobálásnak örül, hát dobálja szét !
Dobálta is tegnap a drágám, időt és fáradságot nem kímélve -
de azt hiszem, erről nem csináltam képeket, mert épp mással voltam elfoglalva.
*
Ha kirepülés nem is volt egész nap, mégis nagyon szép lett a karácsony esténk.
A madárkák el voltak foglalva az alma-karácsonyfákkal meg a tojásos rúddal,
én pedig a boldognál is boldogabb voltam attól,
hogy Blogocska legkedvesebb barátai mind itt voltak velünk,
egész este jöttek-mentek a kommentek és a levelek.
Köszönöm mindenkinek, akit illet.
Nem is tudom, mikor volt ilyen szép karácsonyunk.
*
Akárhogy számolom : Csivikével és Csuvikával ez már az ötödik.
Olyan hihetetlen ! Hisz ők nekem még mindig “új” madárkák...
Még mindig úgy érzem, hogy Csipikével és Csupikával sokkal tovább éltem együtt -
pedig velük is csak hat karácsonyt értünk meg.
Csivikéékkel meg már ötöt.... Lassan utolérik a másik kettőt... Remélem.
*
A tegnapi nap madár-szempontból érdektelen volt :
mivel délelőtt nem repültek ki a picinyeim,
egy hirtelen ötlettel vendéget hívtam délutánra.
Be ugyan nem csuktam a kalitka ajtaját, de pontosan tudtam,
hogy a számukra idegen szárnyatlan jelenlétében úgyse jönnek ki.
Nem is jöttek – mire meg a vendég elment, már vacsoraidőben voltunk.
Régebben röpködtek ugyan akár késő este is,
de mióta gondjaik vannak a repüléssel, már az is nagy szó, ha délelőtt kijönnek.
*
Ha Csivike tudna beszélni emberül, már mondaná is a magáét,
hogy micsoda butaságokat írok, hogy merem így rágalmazni őt.
Még hogy gondjai ! Kinek vannak gondjai a repüléssel ?!
Mert hogy neki nincsenek, az biztos !
Hát ki röpködött ma oda-vissza a kalitka és a mászóka között, ha nem ő ?
Hisz kirepült legalább hatszor, már maga se számolta !
Erre mondom én, hogy gondjai vannak a repüléssel ?!
*
És valóban : ma megismétlődött a karácsony előtti csoda.
Sőt nem csak ismétlődött, hanem fokozódott,
mert nem csak Csivike cikázott számtalanszor keresztül a szobán,
hanem Csuvika is kirepült, délelőtt is meg délután is, minden baj nélkül.
Első körben ugyan a kötélhágcsóján érkezett haza, mint mostanság legtöbbször,
de a második kiruccanásánál még csak erre sem volt szüksége,
mert sikerült a mászókáról a kalitka alatti tálcára repülnie.
Onnan meg már olyan gyakorlottan ugrik föl az ajtóba (létra nélkül),
mintha világéletében a tálcáról közelítette volna meg a bejáratot.
*
Erre aztán már végképp nem is tudom, mit mondjak.
Nagyon elkényeztet engem a Jézuska az idén - csak el ne kiabáljam !
Hogy Csuvika egy nap kétszer is kirepüljön....
ez már annyira szép, hogy komolyan el se merem hinni.
Csak kapkodom a fejem, hogy ébren vagyok vagy álmodom.
De hát nem álmodom, mert álomképeket nem tudnék betenni ide, a blogba.
*
És persze Csivikéről se feledkezzünk meg,
hisz az sem akármilyen öröm, hogy ő tényleg teljesen normálisan röpköd,
bő másfél hónapnyi raboskodás és egy november végi, kudarcos próbálkozás után.
Hogy nála mi okozta a bajt (a függönycserén kívül), azt aztán végképp nem tudom.
De akármi is volt a gondja, úgy tűnik, hogy már megoldódott.
A Jézuska visszahozta neki a régi önmagát, nekem pedig a régi Csivikémet.
*
Mi ez, ha nem karácsonyi csoda ?
Hol van az az ajándék, ami ennél többet érne ?
Hol van az a vagyon, amennyiért meg lehetne venni a madárkák röpködős kedvét ?
Ember nincs a Földön, aki szebb ajándékokat kapott erre a karácsonyra, mint én !
Szentestén Blogocska barátainak figyelmét és ünnepi köszöntéseit,
előtte és utána pedig a madárkáim váratlan föléledését.
Mit kívánhatnék MÉG ? A világon semmit.
Ez is jóval több, mint amit reméltem.
*
*
Lefilmeztem nektek a karácsonyfámat, mert fényképeken nem mutat.
Igaz, hogy így se - de talán egy fokkal jobb.
*
(2016)
*
Új kommentek