... mármint körülöttünk a ménkű – és sajnos nem az égből
(onnan csak a fülledt hőség jön, az eső soha), hanem a Sors Kezéből, ha van olyan.
*
A tegnapi napunk azzal kezdődött
(sőt már a tegnapelőtti is azzal végződött), hogy Csuvika nem akart enni.
Illetve akart volna szegénykém, csak nem tudott.
Legalábbis én így láttam, nyilván ijedtemben,
hisz napok óta a frász tör, és egyfolytában könyörgöm neki,
hogy bírja ki még holnapig a hatalmas csőrével.
Küldtem át Tamás doktornak képeket,
és a válasz alapján mindjárt be is passzíroztattam magunkat holnapra,
utolsó esetnek, este háromnegyed hétre, mert nem volt más lehetőség.
Ennek már majdnem egy hete : azóta figyelem árgus szemekkel,
hogy nem futunk-e ki az időből, tud-e még enni Csuvika a hatalmas csőrével.
*
Ő meg nem evett, szegénykém, már tegnapelőtt este sem.
Vacsoraosztásnál még igen, de késő este már nem.
Reggel nagyon kevés pottyantmányt találtam a kakigyűjtő szalvétán,
így aztán végképp pánikba estem attól, hogy nem fogadta el a kezemből a reggelit.
Most aztán mi lesz ?
Hova fussak vele, ha tényleg baj van ?
Az EXO-PET négy napja költöziik (mától rendelnek új helyen),
ők nem elérhetők, nyilván van elég bajuk nélkülünk is a költözéssel.
Akkor viszont mi lesz Csuvikával ? Hisz csütörtökig éhen hal !
*
*
Hát nem halt éhen.
Amint megszűnt a vihar előtti fülledt forróság, Ő Urasága enni kezdett.
Pedig reggel nem csak arról volt szó, hogy simán nem evett,
hanem igenis belekóstolt a hamikba, mint aki nagyon is éhes,
ám egy-két falat után bánatosan otthagyta a tálkát,
és fenni kezdte a kis csőrét a botokhoz, meg mindenhez, amit talált.
Mi másra gondolhattam volna, mint arra, hogy a csőre miatt nem tud enni ?
*
Mikor dél körül mégis rászánta magát, az örömöm leírhatatlan volt.
Úgy éreztem, halálos vészből menekültünk -
és ha valaki azt mondja, hogy a java még hátravan, el se hittem volna.
Pedig így volt.
A TÉNYLEG halálos vész este köszöntött ránk,
és hogy megmenekültünk abból is, még mindig nem merem elhinni.
*
Egész nap csak pechem és bosszúságom volt mindennel, bármibe fogtam,
de különösebben nem mérgelődtem semmiért,
mert Csuvika evett és jókedvű volt, ehhez képest a többi nem számít.
Estefelé beraktam egy mosást : Csuvika egyik téli takaróját,
meg mellé még néhány apróságot, hogy ne unatkozzon egyedül a gépben.
Beindítottam a programot, aztán rácsuktam a mosógépre a fürdőszoba ajtaját,
ahogy máskor is, mindig, hogy Csuvika minél kevesebbet halljon belőle.
Utána tettem-vettem, ment a szokásos koraesti verkli,
és azt hittem, minden rendben van, nyugalmas órák elébe nézünk.
*
Egy idő után feltűnt, hogy túl régen dolgozik már a szegény mosógép,
de nem gyanakodtam semmi rosszra : hallottam az előszobából,
hogy még morog, eszembe se jutott rányitni az ajtót.
Később viszont már nagyon gyanús volt, hogy még mindig nem járt le a program,
és akkor már az is feltűnt, hogy centrizni meg vizet venni se hallom jó ideje.
Végre bekukkantottam a fürdőszobába -
és hogy nem kaptam ott helyben infarktust, azon azóta is őszintén csodálkozom.
Látni nem láttam szinte semmit – nem azért, mert vak vagyok,
hanem mert az egész kis helyiség dugig volt forró gőzzel,
a hőmérséklet pedig igencsak közelíthette az ötven fokot.
A nagy gőzben alig láttam a konnektort, amiből azonnal kihúztam a csatlakozót,
aztán kezdtem körülnézni, hogy mi is ez az egész.
Természetesen nem láttam semmmit : a gép a helyén volt, látszatra rendben,
csak éppen tűzforró kaszlival és tűzforró hosszabbítóval.
Hogy a gép farkincája is meleg volt-e, arra nem emlékszem,
de a hosszabbító csak úgy sütött : a dugója is, meg a madzagja is.
(Tudom, nem egészséges hosszabbítóról működtetni a mosógépet,
de nálam tizenéve így működött mindegyik, sose volt belőle semmi probléma.)
*
Mindehhez este fél tíz körül járt az idő
(az másoknál már fél tizenegy, mert mi nem használjuk a nyári időszámítást) :
kihez fussak, kitől kérjek segítséget ilyenkor ?
Hívtam mindjárt a 112-t, és mondtam az operátor hölgynek,
hogy tűzoltóktól szeretnék választ kapni arra a kérdésre,
várható-e vajon még gyulladás, ha idáig nem volt.
Égett (vagy bármi más) szagot egyáltalán nem éreztem,
de attól féltem, hogy talán leégett a motor (vagy éppen izzik és majd kigyullad),
és később esetleg mégis sikerül felgyújtanom a házat, ha eddig nem is ég semmi.
Az operátor hölgy (végtelen türelemmel és rendíthetetlen nyugalommal)
biztosított róla, hogy ha már nincs áram alatt a gép, nem történhet semmi baj :
mintha meg se hallotta volna azt a feltevésemet,
hogy esetleg a belsejében ég vagy izzik valami.
Megnyugtatott, hogy a helyzethez nem tűzoltók kellenek, csak mosógép-szerelő.
Hittem is meg nem is, de kénytelen voltam elfogadni. (Szerencsére igaza lett.)
Azért a biztonság kedvéért még újra bekapcsoltam a számítógépet
(mindez Csuvia esti készülődése és késő esti vacsorája közben zajlott,
de remekül tűrte szegénykém – mindenesetre jobban, mint én),
és próbáltam éjjel-nappal hívható gyorsszervizeket keresni,
ha nem is mosógépest, de víz- vagy villanyszerelőt.
Mindenképp tudni szerettem volna, hogy elvileg éghet-e valami a gép belsejében.
Amilyen forró volt az egész, attól a hasában bármi megtörténhetett.
Fölhívtam vagy öt-hat, éjjel is hívható szervizt – naná, hogy nem vette föl egyik se.
Beláttam, hogy nincs mit tenni : el kell fogadnom, amit az operátor hölgy mondott.
Ekkor már este tizenegy körül járt az idő (másoknál éjfél) :
még csak egy kis panaszkodás végett se hívhattam föl senkit.
Az egyetlen éjjeli bagoly barátnőmet négy napja operálták tüdőrákkal,
és bár remekül vette ezt a kis akadályt, a Kékgolyóban mégse hívhatom éjfélkor.
Annyit tehettem, hogy negyedóránként mentem ki ellenőrizni,
hűl-e már a mosógép - de persze hiába,
mert annyira forró volt szegény, hogy a különbséget sokáig nem lehetett érezni.
*
Mit volt mit tenni : Csuvikát lefektettem (jó későn),
aztán kerestem egy bugyuta filmet, amit megnéztem a YOU TUBE-on,
hisz aludni úgyse tudtam (mertem) volna, olvasni meg éppen nem látok.
Fél kettő körül lett vége a filmnek : addigra azért már kezdett hűlni a mosógép -
legalább annyira, hogy magára merjem hagyni éjszakára.
Még reggel is langyos volt elöl az ablaka...
Mert persze elöltöltős a drágám – ráadásul olyan, amit csak áram alatt lehet nyitni.
Következésképpen most is benne van Csuvika takarója meg a többi cucc :
benne is marad még egy ideig, mert izgalomnak egyelőre elég a holnapi csórvágás,
eszemben sincs tetézni holmi mosógép-szerelőkkel, illetve vásárlással.
Nagyon szerettem ezt a gépet (használtan vettem, ősöreg, de MIELE),
ám most már félek tőle, nem hiszek a javíthatóságában.
Hogy aztán miből veszek másikat... ?
Jó, hát meg tudom oldani, de valahogy nem hiányzott ez az extra kiadás.
A vele járó felfordulásról nem is beszélve.
*
Mindazonáltal nem vágott különösebben földhöz ez az egész
Annyit izgultam tegnapelőtt este és tegnap reggel, amikor Csuvika nem akart enni,
hogy ahhoz képest a mosógépes cirkusz már meg se kottyan.
Ott egye meg a fene e döglött masinát :
lényeg az, hogy Csuvika eszik és vidáman karattyol.
Fordítva sokkal rosszabb lenne : ha a mosógép működne, és Csuvika nem.
*
Csak hát itt van még a holnapi nap...
Hőségriadóval, esetleg dörgős-villámlós zivatarral – és új útvonallal.
Ez a legnagyobb baj : hogy az EXO-PET elköltözött, nincs többé Jász utca.
Tulajdonképpen közelebb jöttek hozzánk, a Keleti környékére,
csak éppen a megközelítésük lett százszor és ezerszer rosszabb.
Ráment két délelőttöm az órákig való keresgélésre és telefonálgatásra,
míg végül ma megtudtam egy nagyon kedves hölgytől, amit akartam :
hogy vannak-e jelzőlámpák a közbeeső kereszteződéseknél.
Hát nincsenek.
Egyetlen darab sincs, a három párhuzamos utca egyikén sem, amiken mehetek.
Márpedig ezt a három utcát keresztezi másik három, amíg célhoz érek,
és ezek a keresztutcák mind nagyon forgalmasak.
Az én látásommal képtelenség átjutni rajtuk.
Csak abban reménykedhetek, hogy járnak majd arra mások is,
és lesz, aki átkísér az úttesten – illetve három úttesten.
Bár ha zuhogni fog az eső, még erre sincs sok esélyem.
Annyira helyes volt az a jelzőlámpás hölgyike a telefonban :
vagy háromszor lelkemre kötötte,
hogy ha bármi gondom adódik holnap, csak hívjam őt, majd segít.
De hogyan ? Odajön és körülnéz helyettem ?
Lehet, hogy látja monitoron a forgalmat... ez csak most jutott eszembe.
*
Úgyhogy kéretik holnap drukkolni nekünk, teljes erőből !
Nem csak azért, hogy ne végezzük valami autó alatt
(meg le se üssenek, ki se raboljanak azon a csodás környéken),
hanem már azért is, hogy Csuvika ne kapjon infarktust ebben a hőségben
sem az itthoni befogástól, sem a kis ketrectől, sem a doki kezétől
(mint szegény Csupikám, szintén hőségriadóban, szintén augusztus elején),
sőt élje túl az altatást is, meg egyáltalán az utat ebben a melegben.
A taxit most nemigen engedhetjük meg magunknak,
meg a dugók miatt se mernék próbálkozni vele,
hisz a Keleti környéke tiszta horror a délutáni csúcsforgalomban.
*
Holnap lesz hetvenhét napja, hogy Csuvika egyedül van.
Ez is rossz jel..... nagyon rossz.
Miránk a szerencseszámok mindig csak bajt hoznak,
én viszont belepusztulok, ha most még Csuvikát is elveszítem.
*
*
*
*
(2018)
*
*
Új kommentek